Tíz nappal a kezelés után egyenletesen száradó állomány, pusztuló gyomokkal – jellemzi az amerikai Monsanto cég, az egyik legnagyobb, a génmódosított szervezetek (GMO) előállításában is élenjáró agrárvállalat egyik gyomirtó szere, a Roundup hatását. A Monsanto az egész világon árulja ezt a terméket, amelynek fő hatóanyaga a glifozát. Az ezzel a szerves savval kapcsolatos globális vita hosszú évek óta tart. Időről időre egymáséval ellentétes eredményre jutó kutatók csapnak össze, az EU-ban pedig néhány esztendeje már politikusok is elkezdtek foglalkozni a témával. A nagy kérdés, hogy a hatóanyag más élő szervezetekre – így az emberre – káros-e vagy sem.
A glifozát mint totális gyomirtó hatóanyag régóta ismert. A mezőgazdaságban dolgozók világszerte széles körben használják, méghozzá az egy- és kétszikű, egyéves vagy évelő gyomok ellen egyaránt. A szer alkalmazásának a terjedését elősegítette, hogy az eredeti gyártó cég leginkább a glifozáttoleranciát fejlesztette a GMO-s növények előállítása során. Ennek lényege, hogy a kultúrnövény (például szója, kukorica) a génmódosítás következtében érzéketlen lesz az ezzel a szerves savval történő kezelésre, ami lehetővé teszi a szelektív növényvédelmet. A folyékony kapának is nevezett szer elpusztítja a dudvát, a kultúrnövény viszont megmarad.
A GMO-k terjedésével a glifozát-felhasználás aránya az elmúlt években főleg a génmódosított glifozátrezisztens kukorica alkalmazása miatt nőtt meg világszerte. Az Egyesült Államokban például már a 2000-es évek elejére a legkeresettebb növényvédővé vált. Pázsitokon, gyepeken, kiskertekben 2300–3600, míg a mezőgazdaságban 39–41 ezer tonnát használnak fel belőle minden esztendőben. Jelenleg hazánkban is ez a hatóanyag a legnépszerűbb, itt éves szinten hozzávetőleg 1400 tonna fogy ebből a szerből.
A magyarországi hagyományos, azaz GMO-mentes agráriumban mégis csak korlátozottan alkalmazzák: többnyire akkor, amikor a kultúrnövénnyel való érintkezése elkerülhető. Így elsősorban a tarlókon és nem mezőgazdasági területeken, gyümölcsösökben, erdészeteknél vetik be, emellett nagy szerepe van a parlagfű elleni küzdelemben.
A glifozát EU-ban történő engedélyezése, azaz 2001 óta több olyan tudományos kutatás is napvilágot látott, amely a hatóanyag egészségkárosító hatására utal. A legnagyobb port talán mégis az kavarta, amikor az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) a fennhatósága alá tartozó, francia székhelyű Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2015-ben a lehetséges rákkeltő anyagok közé sorolta a gyomirtó szert. Szerintük a kockázat főleg azok esetében áll fenn, akik foglalkozásukból adódóan vannak kitéve a vegyület hatásainak. Ugyanakkor jelezték azt is, hogy az otthoni kertészkedésnél a glifozát nem jelent rizikót.
Bár egyes német elemzések alapján az idézett vizsgálati eredmény nem volt megalapozott, a németországi tartományok fogyasztóvédelmi miniszterei már a publikációt követően jelezték, hogy megtiltanák a glifozáttartalmú növényvédő szerek használatát.
Mindenesetre az unióban alkalmazható anyagokat időről időre felülvizsgálják, és ha az újak között van jobb, azt engedélyezik a régi helyett. Amennyiben nincs, úgy előfordulhat, hogy továbbra sem tiltják, de szigorítják a régi felhasználását, ahogyan most a glifozát esetében is történt.
Brüsszel eredetileg 2015 végéig adott zöld utat a szer alkalmazásának. Tavaly az IARC álláspontja miatt ugyanakkor már nemcsak tudományos, hanem komoly politikai és társadalmi vitát is kiváltott a gyomirtó. Az Európai Bizottság eredetileg a vegyület használati engedélyének tízéves meghosszabbítását javasolta, s a döntésig 2017. december közepére tolta ki. Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) nem talált bizonyítékot a rákkeltő hatásra, a tagállamok véleménye azonban eltért a kérdésben. Végül a tagországok szavazatai alapján az Európai Parlament döntött úgy, hogy a glifozáttartalmú növényvédő szerek háztartási alkalmazását azonnal, a mezőgazdasági felhasználását pedig 2022. december 15-i határidővel betiltja.
Okkal kérdezheti persze bárki: ha valóban rákkeltő, akkor miért nem veszik le azonnal a polcokról? Az IARC álláspontjával ellentétben – az EFSA véleményét megerősítve – ez év márciusában már az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) kockázatértékelési bizottsága (RAC) is azt állította, hogy a glifozát „semmilyen mértékben” nem minősíthető rákkeltőnek. Más kérdés, hogy a hatóanyag egyébként is csak korlátozott ideig használható, vannak ugyanis olyan gyomok, amelyek kevésbé érzékenyek rá.
Előbb-utóbb tehát más szerekkel kell megoldani a gyomirtást, a glifozáttartalmú termékek azonnali kivonása a piacról azonban megnehezítette és meg is drágította volna ezt a tevékenységet, például a parlagfű elleni védekezést. Magyarországon a glifozátot tartalmazó készítmények nemzeti szinten további felülvizsgálatokon esnek majd át. Amennyiben indokolt lesz, tagországi szinten további kockázatcsökkentő intézkedéseket lehet hozni. Már ennyiből is látszik, hogy az ECHA szakvéleménye vagy az uniós döntés korántsem vet véget az erről a vegyületről szóló vitáknak. Azok – mint talán a cikkből is kitűnik – még csak ezután lángolhatnak föl igazán.
SZAVAZATOK A GLIFOZÁT UNIÓS ENGEDÉLYÉNEK ÖTÉVES MEGHOSSZABBÍTÁSÁRÓL
Igen: Bulgária, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia
Nem: Ausztria, Belgium, Ciprus, Franciaország, Görögország, Horvátország, Luxemburg, Málta, Olaszország
Tartózkodott: Portugália
Borítófotó: A glifozát engedélyezése ellen tüntető aktivista Brüsszelben. A hatóanyag rákkeltő hatása erősen vitatott (Yves Herman/Reuters)
