Az olyan programokból, amelyekkel az értékesítési területen dolgozók fejlődését nyomon lehetett követni, már az ezredfordulón is akadt pár, viszont szinte mindegyik termék közös vonása volt a méregdrága ár. A Salesforce épp ezért szólt nagyot akkoriban, mert ők egy online platformot kínáltak, amelyre viszonylag alacsony összegért is elő lehetett fizetni. A fejlesztésük olyan nagy érdeklődést váltott ki, hogy az indulás után a jókora profitból sorra vásárolták meg a technológiai cégeket, a felhalmozott tudást pedig újabb szolgáltatások beindítására fordították. Ma már ott tartanak, hogy a megoldásaikat több mint 150 ezer vállalat használja, San Franciscóban pedig ők számítanak a legnagyobb foglalkoztatónak a magánszektorban.
E sikertörténet mögött Marc Benioff áll, aki annak idején három társával együtt alapította a Salesforce-t. A cégvezető, akinek vagyonát közel 7 milliárd dollárra becsülik, tősgyökeres San Franciscó-i. A családja négy generáció óta él a városban. A nagyapja segített kiépíteni a regionális metróhálózatot (vagyis a Bay Area Rapid Transitot) még a 70-es években, az apja pedig egy ruhaboltláncot üzemeltet a városban.
Bár a családja, mint a fentebbi sorokon is látszik, nem szűkölködött, ennek ellenére Marc Benioff a saját startupját, a Salesforce-t, mint annyi más IT-szaki, szerény körülmények között, egy bérelt lakásból indította el. Előtte viszont komoly informatikai pályát futott be, sőt afféle csodagyereknek számított, hisz a 1980-ban 15 évesen már videojátékokat készített az akkori jól menő konzolra, az Atarira (persze érdemes megjegyezni, hogy a kor játékai roppant egyszerűek voltak a maiakhoz képest, az alakok és a tárgyak pusztán néhány nagyobb pontból/pixelből álltak). Így elég pénzt szerzett ahhoz, hogy az egyetemi tanulmányait már saját zsebből fedezze. Aztán egy kis ideig az Apple-nél dolgozott, majd mintegy 13 évig az Oracle-nél volt alkalmazásban. Elmondása szerint arra, hogy saját céget kell alapítani, egy indiai út ébresztette rá, ahol egy guru azt mondta neki: „Ne felejts el tenni valamit a többi emberért”. Az igazán nagy húzása a Salesforce-szal egyébként az volt, hogy még azelőtt létrehozott egy „felhőszolgáltatást”, mielőtt ez igazán divatba jött volna. Azóta a témáról Behind the Cloud (A felhő mögött) címen könyvet is írt. Mióta milliárdos lett belőle, néhány látványos adakozásra is sort kerített: San Franciscóban a kórházaknak több mint 200 millió dollárt adott eddig, az egyikük ma már a nevét viseli (ez a Benioff Children’s Hospital).
Bár könnyedén ki tudná fizetni az ötcsillagos szállodákat is, ha utazik, akkor Airbnb-s apartmanokban száll meg. Persze hogy ez utóbbiból mennyi a PR és mennyi az igazság, annak nehéz utánajárni. Egy biztos: Benioff úgy véli, hogy a Szilícium-völgy aranykorának lassan leáldozik (erről a témáról bővebben is írtunk Szilícium-völgy: kívül tágasabb című cikkünkben, a 2018/36-as számban). Szerinte egy idő után maga a techszektor meg fog fenekleni a nyugati parton.
Talán ezen elképzelése is közrejátszik abban, hogy a napokban úgy döntött, új iparágban, méghozzá a médiában veti meg a lábát. Marc Benioff a feleségével együtt 190 millió dollárért vásárolta meg a 95 éves lapot, a Time-ot a Meredith Corporationtől (attól a cégtől, amely kevesebb mint egy éve szerezte meg a világhírű magazint úgy, hogy a republikánuspárti milliárdosoktól, a Koch fivérektől ehhez hitelt is kaptak). Marc Benioff házastársa, Lynne, aki szintén részt vett az ügyletben, elzárkózik a nyilvánosságtól. Ő korábban több cég igazgatóságában is megfordult, hét éve pedig társalapítója volt egy hajléktalanokat támogató társaságnak.
Mindenesetre nem Marc Benioff az egyetlen techguru, aki elkezdett terjeszkedni a média felé: Jeff Bezos, az Amazon áruház tulajdonosa például öt éve vásárolta meg a The Washington Postot. Ami Benioffot illeti: állítása szerint nem fog beleszólni a szerkesztőség munkájába. A helyi médiában otthonosan mozgó Phil Bronstein szerint viszont az IT-milliárdosnak fontos, hogy amihez ér, az sikerré váljon, emiatt ha az ő jelenlétére van szükség ahhoz, hogy a számok szépen muzsikáljanak, akkor be fogja dobni magát.
Persze ha az amerikai médiáról van szó, úgy általában ott lóg a kérdés, hogy politikai értelemben lesz-e változás. A jelek szerint a kérdésre egyértelmű nem a válasz. A felmérések alapján a republikánus és a demokrata médiafogyasztók között óriási a megosztottság, ráadásul a Gallup és a Knight Foundation idei felméréséből kiderül, hogy az általuk vizsgált 17 nagy tévéadó és újság közül a republikánusok csak kettőt tartottak megbízhatónak, míg a demokrata szavazók 11-et. Más elemzésekből is kiderül, hogy a republikánusok úgy érzik, a média túlnyomó része nem nekik szól. Az idézett kutatás szerint Amerikában a The Wall Street Journal jelenleg az egyetlen médiaszereplő, amelynek írásaiban mindkét oldal megbízik.
Számok az amerikai magazinok világából
A Time magazinból hetente mintegy 3 millió példányt nyomnak ki
Amerikában a legnagyobb példányszáma – több mint 23 milliós – a kéthavonta jelentkező AARP The Magazine-nek van
Az elérhető magazinok száma érdemben nem változott az elmúlt 10 évben: összesen több mint 7000 kiadvány közül választhatnak az amerikai olvasók. Viszont a statisztikákba a digitális kiadványokat is beszámítják
