KETTŐS HATÁS
Kapkodhatja a fejét, aki hozzászokott ahhoz, hogy a különféle gyümölcsöknek szezonja van. Az idén például hamarabb kezdődött a „gyümölcsév”: az alma mellett a nagyon jó minőségű eper már leért, s azt is látni, hogy a kajsziból, ősziből és nektarinból (más néven kopasz barackból) kevesebb lesz a korai érés, valamint az ezt a fogyasztókkal ellentétben kevésbé respektáló fagyok és rovarok miatt. A meggy és a cseresznye is megjelent már a piacon, a dinnyével együtt. Utóbbiakat persze a legtöbb helyen még aranyárban mérik, és sok helyütt nem is a minőséget fizettetik meg.
A piaci átalakulás mögött ott vannak a globalizációs hatások, a bőséges importkínálat vagy éppen az éghajlati változás, az időjárási anomáliák. Ezek miatt egyesek szerint valójában már nem is lehet komolyan beszélni az egykori idényekről, több mezőgazdasági ágazatban sem. Pedig ez is az oka az agráriumban sokat emlegetett szezonális munkaerőhiánynak. Az újabban szokásos nagy meleg miatt a betakarítási időszak gyakran jóval rövidebb a korábbinál, és az adott néhány hétben sokszor valóban nincs helyben annyi ember, aki a termést leszedje. Nem csak Magyarországon van ez így, Ausztriában például legutóbb a spárgatermés ötödét nem tudták betakarítani a szezonális vendégmunkások hiánya miatt.
FAGYKÁROK ÉS MELEG
A gyümölcsöknél maradva, Magyarországon a kajszi az idén óriási fagykárt szenvedett; jó, ha a termés a megszokottnak a 30 százaléka lesz. Ezt Csizmadia György gyümölcstermesztő szakértő mondta el érdeklődésünkre. Mint kifejtette, a termés eloszlása országosan nem egyenletes. Borsodban például van gyümölcs, a Dunántúlon azonban egyáltalán nincs. Megsínylette a fagyot az őszibarack és a nektarin is, utóbbi károsodása jelentősebb. A szamócát ilyenkor szokták elkezdeni szedni, de az elmúlt néhány hétben már megvolt a szüret a korai melegben, amely miatt a fóliás és a szabadföldi termés összecsúszott. Az alma, a cseresznye és a meggy esetében pedig a természet március 20-án még kéthetes „lemaradásban” volt a szokásoshoz képest, mostanra azonban tíz nap előnyt is szerzett. A cseresznyeszüretet például annál a vera fajtánál, amely június tizedike körül érik, már egy hete elkezdték, illetve a korábbi és a későbbi fajták érése valamennyire fel is cserélődött. Ezzel együtt a cseresznyénél, a meggynél és az almánál is közepes termés várható ebben az évben.
A szakember szerint a gyümölcsárakra az idén az lesz a jellemző, hogy a prémium minőségű árut drágán vásárolhatják meg a fogyasztók, az alacsonyabb nívójút viszont akár jelentősen olcsóbban. A 30 milliméteres cseresznye például kilogrammonként 1400-1600 forint lesz a pulton, a „lepattanó árut” azonban 400 forintért is meg lehet majd kapni a piacon. Szép, nagy szemű meggyet 800, aprót 250 forintért lehet venni kilónként. Tehát jókora lesz a minőségek közötti árkülönbség, a budapesti nagybanin még markánsabb szélsőségekkel. A kisebb piacok árszintje nem gyűrűzik át, a kereskedők ugyanis rájöttek arra, hogy egy ponton túl nincs értelme tovább csökkenteni az árat, mert akkor sem tudnak többet eladni az árujukból. A lecsengő epernél legalábbis – amelynek a piaci ellenértéke jelenleg 600-800 forint körüli – ezt lehetett tapasztalni.
MIT ÉRI MEG TERMESZTENI?
Meggyet és diót biztosan, legalábbis ez derül ki a KSH gyümölcsültetvény-összeírásának most publikált előzetes eredményeiből. A következő öt évben ugyanis a gazdálkodók ezek területében terveznek jelentősebb növekedést, újabb generációs telepítéseket. Az őszibarack az egyetlen gyümölcsféle, amelyet nagyobb területen vágnának ki a közeljövőben, mint amekkorát telepítenének. (Erről részletesen lásd a Gyümölcsültetvény-telepítési és -kivágási tervek című táblázatunkat.) Az összeírás az alma, a körte, a kajszi- és az őszibarack mellett a meggyre, a cseresznyére, a szilvára, a dióra és a bodzára terjedt ki. A felmért terület 53 százalékán a gazdálkodók almát és meggyet termesztettek, ezt követte a dió, a bodza és a szilva. A felmérés közel 15 ezer gyümölcstermesztő gazdaság több mint 37 ezer ültetvényét érintette, eredményeként 73 ezer hektárnyi gyümölcsösről vannak részletes adataink.
ILYENEK A GYÜMÖLCSÖSEINK
Az összeírás adatai szerint az ültetvények használói között a negyven év alatti gazdálkodók aránya 21, míg a legalább 65 éveseké 23 százalékot tett ki. A közép- vagy felsőfokú mezőgazdasági végzettségű gyümölcstermesztők aránya Heves, Bács-Kiskun és Csongrád megyében volt kisebb a 47 százalékos átlagértéknél. Felsőfokú mezőgazdasági képzettsége a legtöbb ültetvényirányítónak – minden harmadiknak – Hajdú-Biharban volt. A gazdaságok 68 százaléka tartozott valamely értékesítési szerveződéshez. A leggyakrabban kereskedővel vagy feldolgozóval álltak többéves kapcsolatban, de 26 százalékuk termelői-értékesítői szervezetre (tész) vagy termelői csoportra (tcs) vonatkozó tagságot is jelzett. Országos átlagban a gazdaságok 13 százaléka használ tárolót, de ez csupán 8 százaléknak van a tulajdonában is. A biogazdálkodásba bevont 6,6 ezer hektár gyümölcsös egyik fele már teljesen átállt ökológiai gazdálkodásra, a másik felénél ez még folyamatban van. Az érintett gyümölcsfajok területének átlagosan 9 százaléka volt átállás alatti vagy már teljesen bio, leginkább – 24 százalékban – a dió esetében.
A hazai almatermesztést rendkívül nagy számú fajta jellemzi: az adatfelvétel során 153-at neveztek meg a gazdálkodók. A három legfontosabb az idared, a florina és a jonagold. A második legnagyobb területű gyümölcsfajunk, a meggy esetében 25 fajtát soroltak fel, közülük a legfontosabb az érdi bőtermő, az újfehértói fürtös, valamint a kántorjánosi. A sorban harmadik dió termesztésében mindössze két-, a bodza esetében pedig egyféle dominál. Éppen bodzaültetvényeink a legfiatalabbak, majdnem kétharmadukat 2010 után telepítették. A 2000 előtt betelepített területek aránya a hazai alma- és körteültetvényeknél a legnagyobb, 30, illetve 31 százalékos. A cseresznye- és a körteültetvények majdnem fele öntözhető. A meggy területének a 37 százaléka, a gazdálkodók ugyanakkor tavaly ennek a kapacitásnak még a felét sem használták ki. A legkevésbé a bodza- és a dióültetvényeknél megoldott a vízpótlás, 24 és 22 százalékos arányban.
