Még nincs három esztendeje, hogy az Air France dolgozói, miután megtudták, hogy a cégtől 2900 embert akarnak elbocsátani, a Charles de Gaulle reptéren, egy találkozón a HR-vezetőre és az alelnökre is rátámadtak. Mindkettejük ruházatát megszaggatták. Xavier Brosetának és Pierre Plissonnier-nek végül félmeztelenül kellett elmenekülnie a dühös tömeg elől.
A légitársaság első számú vezetője nem sokkal később le is mondott. A kedélyek azonban nem sokat csillapodtak. Az új elnök-vezérigazgató, Jean-Marc Janaillac egészen most májusig bírta a nyomást: mivel nem tudott szót érteni a szakszervezetekkel, ő is távozott a posztjáról. A viták ezúttal a bérekről szóltak: a cég a tervek szerint valamivel kevesebb mint négy év alatt tornázná fel a fizetéseket összesen 7 százalékkal, a dolgozók viszont nem akarnak várni. Azonnali 5 százalékos emelést követelnek.
Első látásra a kérés nem tűnik túl elrugaszkodottnak, elvégre a vállalat anyacégénél, az Air France–KLM-nél tavaly a profit elérte az 1,49 milliárd eurót, ami a megelőző évhez képest 42 százalékos növekedést jelent. Ráadásul a bérek 2011 óta nem változtak. Igen ám, csakhogy a 2017-es drasztikus növekedést jórészt az olcsó olajnak köszönhetik. Az előrejelzések szerint ez az esztendő már nem lesz ilyen rózsás. Janaillac pár hónapja a profit komoly idei eséséről beszélt. Eleve egy olyan világot élünk, ahol a fapados cégek szépen lassan ledózerolják az egész piacot. Az Air France-nál a turistaosztályon is ingyenpezsgőt és különleges fogásokat szolgálnak fel az utasoknak. Az ilyen, viszonylag magas árakkal dolgozó szereplők csak nehezen bírják a tempót például a Ryanairrel vagy az easyJettel. Mert, csak hogy tisztán lássunk: az Air France a pilótáinak például már most is kétszer-háromszor annyit fizet, mint az olcsó konkurensek. Reálisan nézve, ha hosszú távon is ringben akarnak maradni, akkor béremelésekről egy ideig nem is nagyon szabadna beszélni.
Ebben a helyzetben a szakszervezetek csak tetézik a problémákat. Az idén a sztrájkok pár hét alatt 300 millió eurós (95 milliárd forintos) veszteséget okoztak az Air France-nak (a munkabeszüntetések miatt budapesti járatokat is törölni kellett). A részvényeik szakadékba hajított kőként zuhannak, az árfolyamuk közel 50 százalékot esett ebben az évben. Emiatt viszont a befektetők is elégedetlenkednek – értékeli a helyzetet Daniel Röska, a Bernstein elemzőcég egyik szakértője. Az sem segített a vállalatnak, hogy a most távozó vezető azzal akarta legyűrni a versenytársakat, hogy emelte a szolgáltatások színvonalát, miközben a közel-keleti és az olcsó konkurencia ellen lobbizott Brüsszelben. Egy korban, amikor az emberek többsége az ár alapján dönti el, hogy melyik társasággal utazik, a luxusszolgáltatásokkal nem lehet versenyt nyerni.
A francia kormánynak persze még mindig van némi részesedése az Air France-ban, a fáma egész pontosan 14,3 százalékos tulajdonrészről szól. A kabinet azonban a jelek szerint nem akar a cég megmentésére rohanni. A pénzügyminiszter, Bruno Le Maire alig pár hete szögezte le, hogy a társaság eltűnik a színről, ha nem lesz versenyképesebb. Persze egy erős vezető, aki szót ért a munkásokkal, kihúzhatná a csávából a vállalatot, a probléma csak az, hogy a felmondó Jean-Marc Janaillac épp arról volt híres, hogy remekül megtalálja a hangot a keményfejű szakszervezetisekkel. Felhajtani a megfelelő embert a helyére lehetetlen küldetésnek tűnik.
AZ AIR FRANCE TÖRTÉNETE
A francia cég 1933-ban jött létre, azután, hogy összeolvadt öt helyi légitársaság. Ezek egyike a Société Générale des Transports Aériens volt. Az országban elsőként ők foglalkoztak légi személyszállítással. Miután 1945-ben Európában véget ért a háború, az Air France-t államosították. Egyik legnagyobb dobásuk a Concorde-ok 1976-os üzembe állítása volt: a szuperszonikus gépek bő három óra alatt tették meg a Párizs–New York távolságot (a repülőket végül 2003-ban kivonták a forgalomból). Fennállásuk alatt nagyrészt állami kézben voltak: csak 1999-ben engedte meg a francia kormány a részleges privatizálást. A cég 2004-ben olvadt össze a holland KLM-mel. A forgalom tekintetében az Air France–KLM-et Európában csak a Lufthansa előzi meg.
ADATOK AZ AIR FRANCE-RÓL
Tavaly a társaság 98,7 millió utast szállított a gépein
34 600-nál is több alkalmazottjuk van, a pilótáik száma 4431
A cég 116 országban összesen 314 desztinációra szállít utasokat
Tavaly az anyacégük, az Air France–KLM teljes éves forgalma 25,8 milliárd euró volt
Összesen 217 repülőgépük van, a flottájukban az Airbusok mellett 74 Boeing is található
