KÁRTEVŐMUSTRA
Elkészítettük a globalizációs rovar/pókszabású kártevők top 10-es listáját, amelynek az összeállítását a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) szakemberei segítették. Az alábbiakban sorra vett növényi kártevők közül az első néhány, ha nem is teljesen új faj nálunk, de az éghajlatváltozás nyomán ideszokott jövevény. Ezek jelentős pusztítást vihetnek végbe a nagy szántóföldi növénykultúrákban és persze a kiskertekben. Nem beszélve arról, hogy nehéz ellenük hatékonyan védekezni. Ezen ízeltlábúak terjedésében több tényező is szerepet játszik. Az egyik legfontosabb a klímaváltozás, amely Magyarországon két évtizede különösen a téli hónapok enyhülésében nyilvánul meg. Ez számos rovar életterének a kibővülését, illetve bizonyos fajok esetén a gyorsabb elszaporodást segíti. Közben a határok nyitottabbá válása is megtörtént: a mezőgazdasági termékek és a növényi szaporítóanyagok szabad, globális áramlását egyre kevesebb adminisztratív akadály korlátozza. Első osztályú térhódítási lehetőséget biztosítunk így az agrárcikkekkel együtt utazó kártevőknek. Pedig nincs is jegyük, hiszen „potyautasok.
Kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera)
Ez a mára már kiismert rovar nem lebecsülendő ellenfél, hiszen a második legveszélyesebb kártevője a kukoricának, különösen a vetőmag-előállításoknál. Virágzás előtt és teljes virágzásnál szokott megjelenni. Kártétele a klasszikus „hattyúnyakú kukoricaszár, amely a lárvák által megrágott, meggyengült gyökérzetével az eldőlés ellen küzdő növény szimbóluma lett. A kifejlett bogár a fejlődő kukoricacső bibeszálait is lerágja, ami rossz megtermékenyülést és jelentős termésveszteséget okoz. Összetett védekezéssel sikeresen meg lehet védeni ugyan a termést, de a mulasztásokért megbűnhődik a gazda.
Kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae)
Ez a lopakodómester a nyári száraz meleg jellegzetes rovar kártevője. A magyarországi körülmények között, a szántóföldön például kukoricában, szójában csak extrém szárazság idején okoz jelentős károkat. Ám mivel az ilyen nyarak egyre gyakoribbak, érdemes szemmel tartani ezt az alig egy milliméter hosszúságú apróságot, amelyet korábban csak alkalmi vendégnek tartottak a szakemberek. Piciny hívatlan vendégünk a fonákjukon, finom szövedékük védelme alatt fáradhatatlanul szívogatja a leveleket, amelyek így sárgulnak, száradnak. Súlyos esetben a növények el is veszíthetik a leveleiket, ami jelentős terméskiesést okozhat: a növények legyengülése miatt csökken az egyes magok tömege és a teljes termés is. Sikeresen akkor védekezhetünk ellene, ha időben észrevesszük a megjelenését, és kezdetben a szegélyeket, vagy későbbi észlelésnél a teljes területet atkaölő szerekkel kezeljük.
Repcefénybogár (Meligethes aeneus)
„Nem az a legény, aki adja, hanem aki állja… – gondolhatná ez az állatka, miközben örömmel nyugtázza a repce, mustár, olajretek és általában a keresztesvirágúak vetésterületének a növekedését, egyéb ízeltlábú kártevőkkel együtt. A szaporodó rovarok miatt a védekezés általános és egyszerű megoldásaként a piretroid hatóanyagcsoportba tartozó szereket használták a gazdálkodók, igen széles körben. A repcefénybogár meglepő módon, bár valószínűleg kisebb lelkesedéssel, de ezt is nyugtázta, és a növényvédelmi szakemberek az utóbbi években több esetben figyeltek meg egyfajta vegyszer-rezisztenciát. Ez viszont alaposan megnehezíti a bogár elleni harcot. A hozzáértők kombinált, úgynevezett rezisztenciatörő rovarölő anyagokat ajánlanak ellene a jelentős – akár 50 százalékos – termésveszteségek elkerülésére.
Bundásbogár (Epicometis hirta)
„Aki a virágot szereti… – kezdődik a mondás, márpedig ez a kártevő igazán szeretheti, mert a táplálkozásához mindig friss virágot keres. A szakembereket komoly fejtörésre készteti ez a puha, szürkésfehér szőrzettel – valódi bundával – borított rovar. Nemcsak elegáns kabátja, de az életmódja is oltalmat nyújt neki, hiszen amikor védekezni kellene ellene, akkor a méhek miatt szigorú korlátozások vannak. A különböző próbálkozások azt mutatják, hogy még a hagyományos növényvédelem alkalmazásával sem lehet ellene megbízhatóan és eredményesen felvenni a harcot.
Gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera)
Ez a szubtrópusi elterjedésű lepkefaj helyezhető el a szántóföldi növénytermesztés és a kertészetek kártevői külön-külön halmazának közös metszetében. Mindkettőre veszélyes ugyanis ez a fény- és melegkedvelő lény, amely egyébként az alkalmazkodás bajnoka. Sok éven keresztül csak a mediterráneum felől, a nyár második felében berepülő egyedeiről volt ismert mifelénk, alkalmi kártevőként. Terjedésének ugyanakkor a melegedő éghajlat, a forró nyarak egyértelműen kedveznek. Mostanában tavasszal érkeznek e rovarok. Magyarországon évente két-három nemzedékük fejlődik ki. Az ősszel kikelő lepkék egy része dél felé vándorol, más része hazánkban telel át, az elmúlt évek enyhébb telei következtében ugyanis áttelelő populációk alakultak ki.
Nagy pusztítást a déli régiókból történő tömeges bevándorlásakor okoz ez a faj. Az egykor ritkaságnak számító vándor mára – sok egyéb növényfaj mellett – az Alföld déli részén a szabadföldi zöldségállományok és a csemegekukorica legundokabb kártevőjévé vált. A kukoricát is veszélyezteti: a kifejlett hernyó végigrágja a fejlődő szemeket, és ezzel jelentős gazdasági veszteséget okoz. Szélsőséges esetekben és a védekezés elhanyagolása esetén akár a csövek 40-50 százalékát is károsíthatja, valamint jelentősen növeli a gombás fertőzést és az ezzel járó toxinszennyeződést is. A védekezést – a csapdákkal elvégezhető előrejelzések alapján – jól kell időzíteni ellene.
Ázsiai márványpoloska (Halyomorpha halys)
Az elnevezésének megfelelően ez egy ázsiai eredetű faj, azonban Európába valószínűleg az Egyesült Államokból érkezett. Magyarországon először 2013-ban, Budapest környékén észlelték, így minden bizonnyal mezőgazdasági termékekkel együtt, potyautasként jutott hazánkba. Eddig a keleti országrészben nem figyelték meg, de terjedése csak idő kérdése. Sok „tápnövényes faj, számos gyümölcs- és zöldségfélét károsít, s az emberekben allergiás reakciókat is kivált. Az elmúlt évben a főváros környékén jelentősen túlszaporodott, ami már a lakosság számára is kényelmetlenséget okozott.
Amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa)
Magyarországon 2004-ben észlelték először, Budapest környékén, de mára az ország egész területén elterjedt. Eddig több mint száz tápnövényét ismerjük, a legtöbb gazdaságilag jelentős gyümölcs- és zöldségfaj közéjük tartozik. Sőt, több erdészeti lombos fafajt is károsít. Mára a rutinszerű növényvédelmi gyakorlat részévé vált az ellene való védekezés, de igazi kihívást jelent, hogy bármilyen növényállományból betelepülhet a gazdaságilag jelentős állományokba. Az Észak-Amerikában őshonos, fehér viaszbevonatú ízeltlábú súlyos kártételével azonban ez idáig nem kellett számolni hazánkban. Idei elszaporodása viszont már aggasztó mértéket öltött, különösen Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyében. A közterületre ültetett növényfajok közül főként az ostorfán, a vadgesztenyén, a juharon, a hárson, a kőrisen, az akácon, a platánon és az eperfán gyakori. Házi kertekben leginkább a szőlőt, az őszibarackot, a diót és a birset károsítja. A szabad szemmel látható szipókás rovarok leggyakrabban a növények hajtásain és a levelek fonákján, a főér közelében találhatók meg. Jelenlétük könnyen felismerhető, hiszen az alattuk elhelyezkedő levelek, tárgyak felülete ragacsos az általuk termelt váladéktól. A legújabb kutatások szerint nem kizárt, hogy egy kevésbé káros lepkével történt kereszteződéséből az eddigieknél is veszélyesebb kártevő jött létre.
Pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii)
Az előző kettővel szemben ez a lakosság számára kevésbé feltűnő faj 2012-ben jelent meg Magyarországon, az M7-es autópálya egyik pihenőjéből került elő. Az azóta eltelt néhány évben az egész országban elterjedt, és elsősorban a piros színű gyümölcsöket (cseresznye, meggy, szeder, málna, bodza, szőlő) károsítja. A hazai muslicafajokkal szemben ugyanis ez az állat nem a romló, hanem az egészséges, érőfélben lévő gyümölcsöt szereti. Mivel a szüret ideje előtt pusztít, a vegyszeres védekezés ellene csaknem lehetetlen. Hazánkban igazán nagy veszteség eddig a bodza és a szeder esetében érte miatta a gazdákat. Tekintettel arra, hogy a bodza a KSH legfrissebb adatai szerint mára az ország negyedik legnagyobb termőfelülettel rendelkező gyümölcsfaja, a benne okozott kár jelentős veszély.
Amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus)
Hazánkban a fajt először 2006-ban észlelték, délnyugat felől terjedve, mára pedig az ország szőlőtermő területeinek a nagy részén megtalálható. Kártétele közvetlenül nem igazán jelentős, ám a szőlő sárgulását okozó fitoplazmás megbetegedés terjesztőjeként rettegett rovar a szőlészek körében. Az aranyszínű sárgaság már 1924 óta ismert Franciaországban. Néhány évtized alatt Európa számos pontján megjelent, a környező országokban is komoly csapást mért az ültetvényekre. Magyarországon először 2013 augusztusában, a zalai Lentiben begyűjtött levélmintákból és befogott példányok révén mutatták ki. A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama akár 50 százalékkal is csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet. A kórokozóra szinte az összes nálunk termesztett szőlőfajta fogékony. Többek között az itthon rendkívül népszerű chardonnay, cabernet sauvignon, sauvignon, pinot noir és olaszrizling néhány év leforgása alatt ki is pusztulhat. A szőlő aranyszínű sárgasága elleni védekezésben nagy jelentőségük van a rovarölő szeres kezeléseknek, amelyek célzottan a tünetet okozó fitoplazmát terjesztő amerikai szőlőkabóca ellen irányulnak. Az elmúlt években néhány, a sajtóban is nagy visszhangot kiváltó eset, például a Badacsonyi borvidék növényvédelmi zárlat alá helyezése volt hozzá köthető.
Nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa)
Magyarországon 2011-ben, nyugat felől terjedve jelent meg. Hazánk keleti felén még nem észlelték a jelenlétét. A zöld dióburkot károsítva jelentősen csökkenti az értékesíthető termést, ezzel a magyar gyümölcstermesztés egyik sikerágazatának tekinthető dióexportot veszélyezteti. Ellene a védekezés a diófák nagy mérete miatt nehéz, különösen úgy, hogy a biológiai módszerekkel, vegyszermentesen kezelt ültetvények aránya éppen a diósok között a legnagyobb.
További kártevőkre is kíváncsi? Plusz öt fajról talál leírást a www.figyelo.hu oldalon.
