GÉPI DETEKTÍVEK
Mi lenne, ha a gyilkosokat, tolvajokat, gengsztereket még azelőtt elkapnánk, hogy elkövetnék a bűnüket? Erre az ötletre épült Philip K. Dick novellája, a Különvélemény, amelyből 2002-ben Tom Cruise főszereplésével nagy sikerű mozifilm is készült. De az elképzelés nem csak a sci-fi írókat foglalkoztatja. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában egyre több rendőrség használ olyan szoftvereket, amelyek megjósolják, hogy a nagyvárosokban hol lehet bűncselekményre számítani.
A téma egyik vezéralakja Jeffrey Brantingham. A Kaliforniai Egyetem antropológiaprofesszora először egy olyan megoldást fejlesztett ki, amely segít megbecsülni a harctéri veszteségeket. A programját a Pentagon pénzelte, és az iraki konfliktus során használták is. Miután sikert aratott, úgy döntött, hogy az elképzelést komolyabb módosításokkal akár az USA-ban is be lehetne vetni a bűnüldözés területén. A rendőrség munkáját segítő PredPolt társalapítóként hozta létre. A sikerükhöz kellett egy szerencsés véletlen is: 2011-ben ugyanis a kaliforniai Santa Cruz rendőrkapitány-helyettese, Steve Clark szegről-végről hallott csak a vállalatról, de az ötlet annyira megtetszett neki, hogy rögtön fel is vette a kapcsolatot a szövetségi tagállamban élő kutatókkal. A frissen alakult céggel rögtön meg is osztották az elmúlt évek bűnözési statisztikáit. A számok pedig őket igazolták. A kinyert adatok alapján jó nyomon jártak a gépek: azokon a területeken, ahol a program bűncselekményt jósolt, 66 százalékban fordultak elő gyanús esetek. A betörések száma már rögtön a rendszer bevezetésének évében tíz százalékkal esett vissza.
Hogy mi volt a sikerük titka? Brantin-g-ham elmondása szerint igazi áttörést akkor értek el, amikor rájöttek, hogy akárcsak a földrengések, a bűncselekmények is bizonyos jól körülhatárolható vonalak mentén esnek meg a legtöbbször: például kocsmák, iskolák, parkolók közelében. A programot ennek megfelelően fejlesztették ki.
A témára hamarosan több cég is rákapott: a PredPolon kívül bűnügyi jóslatokkal az USA-ban ma már többek között a Palantir, a CrimeScan és a ShotSpotter Missions is foglalkozik. A megoldásaikért egyre számosabban kilincselnek: az országban Kalifornia mellett például Washington, Illinois, Arizona és Tennessee államban vetik be az említett elemzőszoftvereket. Némelyik bevezetése azonban nem nélkülözte a botrányokat. New Orleans polgármestere, Mitch Landrieu például úgy állapodott meg a Palantirral (azzal a céggel, amely részben a CIA kockázatitőke-ága, az In-Q-Tel részvételével jött létre), hogy a hivatalos dokumentumokban a partnerségüket filantróp együttműködésnek álcázzák. A Palantir több millió dollárért segítette a rendőrség munkáját, s cserébe nemcsak a bűnügyi nyilvántartáshoz férhettek hozzá, de bizonyos polgárok címeit, telefonszámait is megkapták. Mindezt úgy, hogy a nyilvánosság erről egészen addig, míg a Verge egy tényfeltáró cikket nem írt a témáról, nem is tudott. Az idén komoly skandalum lett a dologból: miután a programot több támadás is érte, hat év együttműködés után a városvezetés megszakította a kapcsolatait a társasággal.
A „CIA-s hátterű” vállalat egyébként, akárcsak az említett konkurensei, „csak” azt tudja megmondani, hogy melyik területen mikor várható a bűncselekmény. A megjelölt ún. hotspotokba általában ilyenkor több rendőrt küldenek, ami már elegendő lehet a kitervelt bűntények megelőzésére. Az algoritmusoknak a lehetséges elkövetők kapcsán viszont nincsenek tippjeik. Ez már egy olyan mezsgye, amelyre kevesen mernek rálépni. Ehhez a szűk körhöz tartozik az Illinois Technológiai Intézet, amely Chicago városának segített összegründolni egy olyan algoritmust, amely azt is meghatározza, hogy kik azok a személyek, akik a jövőben valószínűleg belekeverednek egy lövöldözésbe vagy más erőszakos bűncselekménybe. A programjukat, amelyet 2012 óta visznek, prózaian csak Stratégiai Alanylistának hívják. A rendszer a gyanús emberekhez egy számot rendel 0 és 500 között. Minél nagyobb a szám, az illető annál nagyobb veszélyt jelent. A rend őrei elégedettek: a beszámolók szerint a városnak vannak olyan részei, ahol a program elindítása óta 18 százalékkal esett vissza a gyilkosságok száma.
Az ezekhez hasonló gépi megoldásoknak persze rengeteg a kritikusa. Sokak szerint a működésük nem átlátható, a sikereiket bemutató statisztikák pedig nem elég megbízhatók. Frederike Kaltheuner egy digitális jogokkal foglalkozó szervezet kutatója úgy véli, már ott az egyik gond, hogy a bűneseteknek csak egy bizonyos részénél használhatók a gépek: a fehérgalléros bűnözéssel vagy a rendőrségi túlkapásokkal szemben a mesterséges intelligencia egyelőre (?) láthatóan nem képes fellépni. Mások attól félnek, hogy a programok megbélyegzik a társadalom bizonyos részeit. Oakland városa pont emiatt nem kért a fejlesztésből. Akárhogy is, a rendőri szerveknél már nemcsak az USA-ban, de itt, Európában is egyre szélesebb körben használják a bűnmegelőző gépeket. A nagy-britanniai Kent megye rendőrsége szerint a négy hónapos próbaidőszak alatt a PredPol rendszerének hála náluk hat százalékkal esett vissza az erőszakos cselekmények száma.
A jelek szerint mindez csak a kezdet. A jövőben a mesterséges intelligencia egyre több területen támogatja a nyomozók munkáját. Már vannak szoftverek, amelyek a vallomásokat elemezve segítenek kiszűrni a hazugságokat. Egy ilyen programot tavaly teszteltek a spanyol Murcia és Málaga tartományban: az esetek 83 százalékában, amikor a VeriPol nevű gép hazugságot orrontott, utólag valóban kiderült, hogy a kikérdezett nem mondott igazat.
A kínai vezetés ennél is messzebbre menne: náluk az a cél, hogy a gépek az arcfelismerő szoftverek és utcai kamerák használatával az emberek viselkedését kielemezve idő előtt rájöjjenek, ki követ el majd bűntényt. A rendszer a remények szerint idővel a börtönből szabadult embereket is képes lesz követni. A lehetőségek tárháza nagy és elég ijesztő.
Ennél jóval visszafogottabb és kevésbé ambiciózus az, ami az Európai Unió ernyője alatt készül: a görög, a lett és a magyar határon hazugságvizsgáló gépi ellenőröket tesztelnek – sajtóinformációk szerint most novembertől hat hónapon át. Az iBorderCtrl nevű program az arckifejezések alapján meg tudja mondani, hogy a kikérdezett hazudik-e. A szisztéma a korábbi teszteken 76 százalékos sikerességi rátával dolgozott.
A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA KRITIKUSAI
Az értelmes gépektől való félelem szinte egyidős a komputerekkel. Már 1970-ben készült Colossus: The Forbin Project címen olyan film, amely arról szólt, hogy egy szuperszámítógép, amely behálózza a világot, az emberiség ellen fordul, és bolygónk lakosságát a rabszolgájává teszi. Azóta a koncepció szervesen beépült a popkultúrába a Mátrix és a Terminátor filmeknek köszönhetően. Ez a félelem sok elismert tudós, például a néhai Stephen Hawking vagy Frank Wilczek szerint egyáltalán nem alaptalan. Úgy vélik, előfordulhat, hogy idővel a gépek elkezdenek feltalálni olyan komplex műszereket, amelyeknek már nem is értjük majd a működését, okosabbak lesznek a vezetőinknél, s emiatt előfordulhat, hogy a fejünkre nőve lassan kiszorítanak minket az irányítói posztokról.
