Mohamed bin Szalmán hercegről, Szaúd-Arábia valódi uralkodójáról az év elején még sok jót lehetett olvasni. Az újságok lapjain egy olyan reformer képe kezdett kibontakozni, aki síkra száll a nők jogaiért, igyekszik kezelni a társadalmi feszültségeket, úgy, hogy közben a királyságát lassan egy élhetőbb hellyé formálja. „Valóban működnek a szaúdi reformok? Egy friss látogatás azt mutatja: igen” – írta a Washington Post mintegy fél éve.
A herceg szívesen fogadta a nyugati újságírókat, akiknek pont azt mondta, amit hallani akartak. Feloldotta a muszlim nőkre vonatkozó vezetési tilalmat, egy interjúban pedig mellékesen megjegyezte: szerinte az egész testet takaró fekete abaja viselését fölösleges a szebbik nemre erőltetni.
Szalmán azonban nem magától volt ilyen megnyerő: az imázsán londoni és amerikai PR-cégek egész hada dolgozott. A jelenségben semmi új nincs: a nyugati kommunikációs cégeknek mindig is volt egy szűk köre, amelyik, ha megfizették, még a diktátorok mögé is szívesen beállt. Amikor például az indonéz hadsereg 1991-ben Santa Cruzban több mint 250 Kelet-Timor függetlenségéért tüntető egyetemistát mészárolt le, Indonézia kedvező külföldi megítélésén az amerikai Burson-Marsteller dolgozott. Ők igazi vén rókák az iparágban, hisz a 70-es évek elején még a Ceaușescu vezette Románia kereskedelmi kapcsolatait is segítettek fellendíteni. A szintén amerikai Cassidy & Associatesnél pedig egy időben kifejezetten büszkék voltak rá, hogy Egyenlítői-Guinea vezetője, Obiang elnök nekik hála lekerült a Parade magazin tíz legrosszabb diktátorának a listájáról. Az ehhez hasonló munkák persze nem egyszerűek, hisz egy véreskezű rezsim imázsát nem lehet tévéreklámokkal, klasszikus újsághirdetésekkel vagy óriásplakátokkal feljavítani. Szorosan együtt kell működni a politikai vezetéssel: ki kell gondolni, hol mit szabad és érdemes mondani. Ha ez sem elég, akkor vannak mocskosabb eszközök is: a 2000-es évek elején előfordult, hogy PR-cégek pártatlannak tűnő szakértőknek fizettek azért, hogy a véleményformáló orgánumokban fejtegessék, miként javul az adott rezsim alatt az emberi jogok helyzete.
Az utóbbi években viszont kiderült: aki ebbe a játékba beszáll és elkezdi tolni az elnyomók szekerét, az megégetheti magát. Elég csak szemügyre venni, mi történt a londoni Bell Pottingerrel. A cég még 2016-ban egyezett meg a Dél-afrikai Köztársaság legbefolyásosabb üzletemberei közé tartozó Gupta fivérekkel. Az akkori elnök, Jacob Zuma bizalmasai arra kérték a brit vállalatot, szítsák fel az indulatokat a gazdag fehérek ellen. A Bell Pottingernél pedig a jelentések alapján az ügy érdekében igencsak messzire mentek: nem csupán kamu blogokat és Twitter-fiókokat menedzseltek, de igyekeztek rossz színben feltüntetni mindenkit, aki meg akarta kérdőjelezni a kampány létjogosultságát.
Amikor az esetükre fény derült, a cég jószerével teljesen tönkrement. Végül a brit szakmai szervezet, a The Public Relations and Communications Association is kizárta őket a soraiból.
Az eset az egész iparágnak roppant tanulságos volt. Amikor az idén kiderült, hogy a szaúdi vezetésnek köze lehetett egy újságíró, Dzsamál Hasogdzsi megkínzásához és megöléséhez, többen rögtön menekülőre fogták. A Freud PR-cég megszakította kapcsolatait a vezetéssel, és az is kérdéses lehet, hogy a Vice nevű online médiatársaság tovább dolgozik-e a Szaúd-Arábiát propagáló videósorozatán.
Ám vannak vállalatok, amelyek nem foglaltak állást: legalábbis a londoni Consulum nem hajlandó nyilatkozni arról, hogy együtt fognak-e dolgozni Rijáddal. Márpedig tudvalevő, hogy 2016 óta több megbízást is elvállaltak a királyi családtól. Külön érdekesség, hogy a Consulum viszonylag új cég: 2013-ban jött létre. A gárdájuk részben a már emlegetett Bell Pottinger volt alkalmazottai-ból áll. Mindenesetre iparági bennfentesek váltig állítják, hogy a Consulum dolgozói sose mennének olyan messzire, mint a korábbi munkaadójuk Dél-Afrikában. Viszont az is biztos, hogy autoriter államok felkéréseire hajlamosak rábólintani. Az egyik első megbízásukat a Bahreini Királyságtól kapták. A közel-keleti monarchiában azóta külön irodát tartanak fenn.
Borítófotó: Mahmud Ahmadinezsád bemutat a sajtószabadságnak az RWB kampányképén. Bizonyára a VOLT iráni elnök is hasznát vehette Volna a nyugati PR-cégeknek
