„Ha ezt megszavazzátok, én lemondok!” – kiabálta szokatlan módon az öreg gondnok a gyülekezet előtt, miután az istentisztelet vége felé, az imaházban felugrott az ülőhelyéről. A budapesti agglomerációs református egyházközségnek ebben a faluban nem volt temploma. A szomszédos településen, ahonnét a „nagytiszteletű úr” átjárt, volt egy, de ahol az öreg gyülekezeti gondnok protestált, csak a kis imaház állt. Nagy kertje volt hátul ennek a réges-régen utcafrontra épült, hosszúra nyúlt háznak, amelyet jó régóta csak a helyi reformátusok használtak. Az épület hátsó részében az öreg gondnok fiatal korában még lakott is egy ideig a feleségével, mert amikor átjöttek Erdélyből, nem volt hová menniük. Most a bácsika az ellen tiltakozott, hogy a ház mögött elterülő hatalmas kertet az alakulófélben lévő szociális szövetkezet használhassa. Azért, hogy megtanulhassák itt még azok is, mi fán terem a háztáji zöldségtermesztés, akik eddig soha nem fogtak ásót a kezükbe. A lelkes, fiatal polgármester-helyettesnek ez a „szociális szövetkezeti” kezdeményezése így aztán itt gyorsan elbukott, mert senki sem akart szembemenni a felszólalóval, különösképpen a középkorú lelkész nem. Neki egy pillanatra még el is homályosult a szeme, amikor ezt a nagy ellenkezést meghallotta.
Az öreg gondnok esete biztosan nem egyedi, mert adódhattak falvak, ahol mások más miatt és másképpen tiltakoztak a régi-új összefogással szemben. A szociális/társadalmi küldetésű szövetkezeteknek ugyanis Magyarországon van azért némi múltja, ha úgy tetszik, előélete. A két világháború között hazánk megélhetési gondokkal küzdő „agrártérségeiben” a földtulajdonnal nem rendelkező mezőgazdasági munkaerő lekötésére közel száz úgynevezett közjóléti szövetkezetet hoztak létre. Akkoriban az egyenletes munkaerő-felhasználás érdekében a rászoruló családokat a termelőtevékenység mellett a helyi közösség számára hasznos, produktív foglalatosságokba is bevonták. Miközben munkát kínáltak, az érintettek képzésével, pénzbeli kölcsön, illetve természetbeni támogatás kihelyezésével az önellátáshoz szükséges feltételeket is igyekeztek megteremteni.
A szociális szövetkezetek létrehozásának a gondolata az Európai Unió-hoz való csatlakozás után merült fel ismét mifelénk. A fogalmi, működési kereteket a szövetkezetekről szóló törvény, illetve kormányrendelet fektette le. A megjelenése óta többször módosított jogszabály szerint a szociális szövetkezetek alapvető célja „a hátrányos helyzetben lévő tagjaik számára munkafeltételek teremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése”. A közfoglalkoztatás alapjain szerveződő szövetkezetek pedig csak elindultak valahogy. A 2011-ben nyilvántartott közel háromszáz ilyen szervezet túlnyomó része a társadalmi-gazdasági hátrányokkal sújtott vidékeken, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jött létre – hívja fel a figyelmet az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI). A szakemberek a KSH adataira alapozva állítják, hogy a számuk 2012-től kezdett meredeken emelkedni, köszönhetően a támogatáspolitikai, jogszabályi környezetben bekövetkezett változásoknak. A regisztrált szociális szövetkezetek száma 2012 és 2016 között 336-ról 2887-re nőtt. A ténylegesen működő, árbevétellel is rendelkező és néhány embert foglalkoztató szervezeteké ugyanakkor ennek jó, ha a fele lehetett.
A társaságok életében fontos fejlemény volt, hogy 2016-ban módosították a szövetkezeti törvényt. A változtatás alapvetően a visszaélések megelőzését szolgálta, de eredményeként a társaságoknak fel kellett venniük a tagjaik közé legalább egy helyi vagy nemzetiségi önkormányzatot, avagy ezek jogi személyiségű társulását, esetleg egy karitatív közhasznú szervezetet. A már működő szövetkezeteknek ez év elejéig kellett megfelelni a törvényi előírásoknak. A Belügyminisztérium kezdeményezésére 2016-ban elindított Fókusz támogatási program keretében kétszáz ilyen társaságot, átlagosan 53,7 millió forinttal segített az állam, azt azonban már tavaly sejteni lehetett, hogy a jogszabályi kötelezettségek miatt csökken majd a szociális szervezetek száma azok megszűnése, átalakulása révén.
Az mindenesetre kiderült, hogy a kedvezményezett szövetkezetek jó része hátrányos területen, illetve településen működik. Ott, ahol a munkahelyek hiányával összefüggésben az egy főre jutó jövedelem az országos átlag alatti. S noha a Fókusz hosszú távú hatásai még nem mérhetők, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szervezetek működésének a haszonélvezői a zömmel helyi, környékbeli termelőkből álló alapanyag-beszállítók, a szövetkezeteket üzleti szolgáltatásokkal kiszolgáló vállalkozások és nem utolsósorban a termékekkel, valamint szolgáltatásokkal elért fogyasztók. A szociális szervezeteknél általános ugyanakkor a vezetés szintjén a vállalkozási tapasztalatok, a menedzsmentismeretek hiánya, ami hátráltatja, hogy e társulások termékei, szolgáltatásai eljussanak a vásárlókhoz. A problémák sorába a gyenge termékmarketing is beletartozik. A védjegyek, földrajzi árujelzők használata náluk még nem jellemző, információ- és pénzhiány miatt.
A kutatás alapján az AKI szakemberei ezzel együtt úgy gondolják, hogy a támogatott, az eddigieknél is jobban – például számukra adókedvezmények növelésével, többalapú finanszírozással stb. – „kézen fogott” szociális szövetkezetek működése a vidéki térben a foglalkoztatás bővítésén túlmutató gazdasági, társadalmi és környezeti hasznokkal jár. E szervezeteknél meghatározó lehet a szociális tevékenységek nyújtása, például bevonásukkal a házi segítségnyújtásba, az idősek, valamint a fogyatékkal élők ápolásába, a vidéki táj gondozásába, tartósítószer- és adalékmentes élelmiszerek előállításába. Miután pedig a szociális szövetkezetek jellemzően a vállalkozói szektor érdekkörén kívül eső réspiacokon jelennek meg, s a versenyszférába gyengén integrált munkavállalókat aktivizálják, a jövőbeli szerepük egyértelmű – vélik a kutatók. Nem kérdés, hogy odafigyelve rájuk, integrált gazdaság- és társadalomfejlesztési tevékenységükből kifolyólag a vidékfejlesztés meghatározó szereplőivé válhatnak.
Borítófotó: Az egyik szociális szövetkezetnél linzert készítenek. Ezt jól kisütötték: a társaságok jelentősége egyre nagyobb lehet a jövőben
