SZABÁLYVÁLTOZÁS
A gazdasági növekedés sajnos nem várt mellékhatásokkal is jár. A legismertebb ezek közül az immár krónikusként diagnosztizálható munkaerőhiány. A vállalatok, illetve a kis-közepes cégek tucatjait megkérdezve szinte mindegyiknél érezhető ez a probléma. Természetesen a munkaerő hatékonyságának a növelésével, túlórákkal, valamint a bérek emelésével ideig-óráig enyhíthető ez a nyomás. Ám sajnos ma már ott tartunk, hogy az egész ország gazdasági bővülési potenciáljának is határt szab az, hogy egyszerűen számos feladatra nem lehet embert találni.
TÖBB MEGOLDÁS VAN
Cégirányítókat, humánerőforrás-vezetőket hallgatva kitűnik, hogy nem túl sok eszköz kínálkozik a gond kezelésére. Kézenfekvő a felnőtt diákok tömeges munkarendbe állítása, vagy éppen a keleti országrészekből, a határon túli magyar területekről, esetleg még távolabbról történő toborzás. Így egyre elterjedtebb a messzebbről érkező munkavállalók alkalmazása például az építőiparban, a kereskedelemben és más szolgáltatások, így az áru- és személyszállítás területén. Szerencsére ezeket az üzleti igényeket is mind több központi intézkedés igyekszik kiszolgálni. Például látványosan bővültek, illetve egyszerűsödtek a dolgozók utazására, lakhatására adható támogatások, melyek révén a távolabbról bejáró, illetve a cég közelébe költöző foglalkoztatottak élete jelentősen könnyebbé válik.
KÖNNYÍTÉSEK NYUGDÍJASOKNAK
Ugyanakkor a gazdasági gyarapodás okán, a vállalati megrendelések, lehetőségek bővülésével mindez közel sem bizonyult elégnek. A diákmunka pedig csak idényjelleggel hoz megoldást, mert hát tanítási időben még egy lazább felsőoktatási intézmény hallgatója sem lehet egyenértékű munkavállaló egy tapasztalt kollégával.
Mindezeket végigzongorázva egyértelműen adódik a hatalmas, főként kormányzati ösztönzőkkel megvalósítható cél: a nyugdíjasok részbeni visszaterelése a munkaerőpiacra. A régióban az érintetteket, különösen az iskolázottabb, magas fizetéssel bejelentett, illetve nagyon korán, nagy kedvezményekkel nyugdíjba került százezreket eddig kevés tényező ösztönözte arra, hogy visszatérjenek a munka világába, sőt hátrányos szabályokkal is meg kellett küzdeniük.
A frissen elfogadott úgynevezett szoc-ho-törvény, azaz az átalakított szociális hozzájárulási adóról szóló törvényjavaslat új szabályai 2019. január 1-jén lépnek életbe. E szerint a munkaviszonyban álló ún. saját jogú nyugdíjasok (a köznyelvben: öregségi nyugdíjasok), illetve a negyven év szolgálati viszony után nyugdíjba ment hölgyek, valamint a szolgálati járadékban és korhatár előtti ellátásban részesülők, lényegében az összes „klasszikus nyugdíjas” után a vállalatoknak, munkaadóknak egyáltalán nem kell közterheket fizetniük. Ráadásul a dolgozótól is csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót vonják le 2019 januárjától. E téren a friss szabályrendszer a nyugdíjas-szövetkezeteknél megszokottakat követi.
Viszont a fenti mentességek csak a normál munkaviszonyban foglalkoztatottak számára adottak, akik a munka törvénykönyve (Mt.) szerint dolgoznak. Azaz a kiegészítő tevékenységet folytató nyugdíjas vállalkozókra vagy a félkatás (havi 25 ezer forintot fizető) nyugdíjasokra nem vonatkozik. Bár az előbbi kör szochomentes volt és marad, nekik az úgynevezett egészségügyi szolgáltatási járulékot (ami most havi 7050 forint) és a tízszázalékos nyugdíjjárulékot is fizetniük kell.
Januártól – fő szabály szerint – a nyugdíjasoknak nem kell jelenteniük az államkincstárnak, ha a keresetük év közben összességében elérte a havi minimálbér 18-szorosát. Viszont ha ez utóbbi megtörténik, akkor a kincstárhoz tartozó Nyugdíjfolyósító Igazgatóság felfüggeszti a nyugdíj folyósítását a következő hónaptól év végéig.
Eddig minden esztendő januárjától újraindult az éves összeghatár számítása, de most csak a nem munkajogviszonyban foglalkoztatott nyugdíjasokra marad érvényes a kereseti korlát.
A 2018-as minimálbér bruttó 138 ezer forint, de a 2019-es új összegről csak ősszel tárgyal a kormány. Szakértők szerint a jövő évi minimálbér 150 ezer forint körül, illetve valamivel ez alatt lehet majd, ami azt jelenti, hogy a normál öregségi ellátása mellett 2019-ben akár 2,6-2,7 millió forintot is megkereshet úgy egy nem munkavállalóként dolgozó nyugdíjas, hogy a nyugdíja is megmarad. Ez pedig havi 210-220 ezer forint körüli összeget jelent. A nyugdíjfizetés felfüggesztésénél három hónapos csúszóablakot kell figyelni, ha rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásról van szó. Ezt csak akkor kell megszüntetni, ha az ellátás melletti bruttó kereset három egymást követő naptári hónap mindegyikében meghaladná a minimálbér másfélszeresét. Vagyis minden három hónapból kettőben lehet akár sokkal többet is keresni, csak az egyikben legyen legfeljebb a minimálbér másfélszerese a kereset.
Megmarad továbbá a nyugdíjasok közszférás foglalkoztatásánál is a korlátozás, illetve a „munkabér vagy nyugdíj” szabálya. Ezalól kivételt csak az jelent, ha kormányzati engedélyt kapott az alkalmazott a munkavégzésre, vagy ha valaki nyugdíjas-szövetkezeten keresztül vállal munkát.
Ugyanakkor aki nyugdíj mellett 2019 januárját követően dolgozik, az nem számíthat az automatikusan járó 0,5 százalékos nyugdíjnövelésre. Viszont ez csak abban az esetben igaz, amikor a keresetet nem terheli nyugdíjjárulék.
FONTOS EGYSZERŰSÍTÉS
Jelentős bürokratikus akadály szűnik meg a nyugdíjkorhatárt éppen elérők kapcsán: a jövőben már nem kell adminisztratív módon kilépnie a foglalkoztatótól és újra belépnie hozzá annak, aki nyugdíjba megy, de ugyanott tovább dolgozna. Eddig ez úgy zajlott, hogy a nyugdíj-megállapítás kezdő napjára, egyetlen napi biztosításijogviszony-mentesség miatt a nyugalmazottnak meg kellett szüntetnie (a vállalkozói kivételével) az összes egyéb keresőtevékenységgel járó jogviszonyát. Másképp nem lehetett kérni a nyugdíjazást! Aztán az illető akár már másnap újraindíthatta a munkaviszonyát, akkor már nyugdíjasként.
Ez év július 26-tól viszont nem kell ezt a körülményes és teljesen felesleges papírmunkát elvégeznie a HR-osztályoknak.
JÖVŐRE ÉRKEZŐ FONTOSABB KÖNNYÍTÉSEK
A munkaviszonyban álló öregségi nyugdíjasok, a negyven évvel nyugdíjba ment nők, valamint a szolgálati járadékban és korhatár előtti ellátásban részesülők – azaz lényegében az összes nyugdíjas – után a vállalatoknak, munkaadóknak egyáltalán nem kell közterheket fizetniük.
A munkavállalótól is csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót vonják le 2019 januárjától.
Jövőre a nem munkavállalóként dolgozó nyugdíjasok akár havi bruttó 210-220 ezer forintot is megkereshetnek úgy, hogy a nyugellátásuk is megmarad.
Már nem kell adminisztratív módon kilépnie a foglalkoztatótól és újra belépnie hozzá annak, aki nyugdíjba megy, de ugyanott tovább dolgozna.
