– Mennyire van mozgástere?
– A parlamenti eskünél, a bemutatásnál a miniszterelnök úr hangsúlyozta: a feladatom, hogy a mezőgazdaság szereplői között békét teremtsek. Hiszen akkora kihívás áll a magyar agrárium előtt, hogy annak csak úgy lehet eleget tenni, ha az ágazatban tevékenykedők mindegyike a legkiválóbban teljesít. Elő kell tehát segítenünk ezt. Nagyon komolyan gondolom, hogy ehhez a szektor legkisebb és legnagyobb szereplőire egyaránt szükség van. Szeretném elérni, hogy mindegyikük úgy is érezze: rá itt szükség van, s nagyon hasznos tevékenységet folytat.
– Jól érzékelek azért az agrártárcánál egyfajta folytonosságot?
– Törekedtem rá, hogy lehessen számítani a meglévő szakmai tapasztalatra, de legyen lehetőség a megújulásra is. „Kívülről” is hívni kell olyan szakembereket, akik új látásmódjukkal elő tudják segíteni ezt, megfelelővé téve a tárcát a XXI. századi feladatok ellátására. Két fiatalember a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkári posztjáról lépett elő az Agrárminisztérium államtitkárává, három államtitkár pedig megőrizte pozícióját, és érkeznek kívülről is.
– Milyen folytatásról lehet akkor beszélni?
– Az elmúlt években a hazai agrárium kibocsátásának a növelésére törekedtünk. Nagyon szép eredményeket értünk el 2010 és 2017 között, amire büszkék lehetünk. Magyarország a mezőgazdasági kibocsátás növelésének a terén az Európai Unió első három helyezettje közé tartozik az előző nyolc esztendőt tekintve. Az sem mindegy azonban, hogy az egy hektárra jutó jövedelmi viszonyaink miként alakulnak. Ennél a statisztikánál 59 százaléknál tartunk az EU27-hez képest. A következő lépés tehát a hatékonyságnövelés, vagyis az, hogy a szektort jövedelmezőbbé tegyük.
– Hogyan?
– Meg kell szüntetni a közös osztatlan földtulajdont, hiszen ez „gúzsba köti” a hazai agráriumot. Meghatározó, a kérdésben minden kritériumnak megfelelő törvényjavaslatot nyújtunk be ennek érdekében a parlament elé az őszi időszakban. Mivel ez egymillió hektárt érint, a változás nagyon komoly hatást fog gyakorolni a birtokok szerkezetére. A Nemzeti Földalap vásárlóként, birtokegyesítőként, végül értékesítőként lép majd fel az ügyben. Sokszor mondjuk, hogy öt négyzetméternyi terület tulajdonosát nem találja senki, például azért, mert külföldön elhalálozott, az örökösök pedig nem is tudnak a hagyatékról. Ilyen ügyekben a jelenlegi törvényi szabályozás szerint nem tudunk fellépni, lehetővé kell tenni tehát, hogy ha a tulajdonos megadott időn belül nem jelentkezik, akkor az adott területet az állam megvásárolhassa. A vételárért a birtokos jelentkezhetne egy meghatározott ideig, de ha továbbra sem kerül elő, akkor a pénz az államnál marad, az ilyen gondok pedig megszűnnek. Különösen abban az esetben, ha meghatározzuk, hogy mekkorának kell lennie annak a legkisebb földdarabnak, amely örökségként már nem osztódhat tovább. Ma ugyanis ezek az osztatlan közös területek az öröklésekkel folyamatosan tovább aprózódnak, és a tulajdonosok száma egyre növekszik. Elég lehetetlen helyzet ez a földek művelőinek. Ezekből a parcellákból életképes, használható birtokszerkezetet kell kialakítani, hogy értékesíthetők legyenek.
– Milyen lépések várhatók még?
– A következő ügy az öntözésé, ami éles társadalmi vitát vált ki. Öntözéses gazdálkodás nélkül sikeres mezőgazdaság nem képzelhető el, ugyanakkor erkölcsi jogunk és kötelességünk a vízzel gazdálkodni, hiszen a természeti adottságaink miatt kevesebb érkezik belőle Magyarországra, mint ami elhagyja hazánkat. A kettő különbözetét szabadon felhasználhatóvá szükséges tenni a magyar agrárium termelékenységének, eredményességének a javítása érdekében. A nagy társadalmi vita a felszín alatti vizek sérülékenységéről, az ivóvízbázisunk védelméről szól, a köztársasági elnök és az ombudsman, az alapvető jogok biztosa is aggályokat fogalmazott meg ezzel kapcsolatban. Azt érzékelem, hogy ez komoly társadalmi egyeztetést igényel, de nem szeretnék abba a hibába esni, hogy a következő négy évben csak ezzel foglalkozom, az öntözéssel pedig közben nem történik semmi.
– Megoldás?
– Szét kell választani a kérdést a felszín feletti és a felszín alatti vizek felhasználásának a lehetőségére. Egyúttal el kell kezdeni az egyeztetést a különböző szakmai fórumokon, valamint társadalmi civil szervezetekkel a fúrt kutakkal történő öntözésről, azonkívül előre szükséges lépni a csatornás megoldással kapcsolatban. Jelenleg 80-85 ezer hektáron öntözünk, pedig a csatornáinkkal – ha működőképes állapotban lennének – ez a terület kétszázezer hektárra bővülhetne. Már egyeztetünk a Belügyminisztériummal arról, hogy a közmunkaprogramban, vízügyi szakemberek segítségével miként tudunk programot hirdetni az ügyben. A gazdákkal is konzultálunk annak érdekében, hogy a csatornából az elején és a végén ugyanolyan hatékonysággal lehessen öntözni, s hogy ki tartsa fenn a csatornát, miként lesz hozzáférhető mindenki számára. A felszín feletti vizek vezetésének egyébként kifejezetten jó mellékhatásai vannak.
– Mire gondol?
– A víz elszivárgása a csatornából már önmagában is javítja a talaj nedvességtartalmát, a párolgással pedig a legsúlyosabb hazai gondot, a légköri aszályt csökkentjük, amely nagyon sújtja a növényeinket. A levegőben lévő pára a porszennyezés okozta allergiás betegségek tüneteit is enyhíti. Használni kell egy méltán híres, világszerte nagy sikerrel alkalmazott magyar találmányt is, a VízŐr technológiát, vagyis a Water Retainert. Ezzel 60 százalékkal jobban meg tudjuk őrizni a talaj nedvességtartalmát, mert ennek anyaga a felszín alatt olyan gélt képez, amely nem engedi elpárologni a nedvességet, az esőt viszont összegyűjti. Ennek elterjedését segíteni kell a hazai mezőgazdaságban, hiszen a használata hektáronként hétezer forintba kerül, és máris 60 százalékkal kevesebb vizet kell öntöznünk.
– Kik számíthatnak még nagyobb figyelemre?
– Támogatni szükséges a primőr zöldségek előállítását, az üvegházas, melegházas, fóliás termesztést. Ezek területének a megduplázása az agrárium hatékonyságát is nagymértékben javítja. Érdemes végiggondolni még, hogy Magyarország geotermális energiáját miként tudjuk az üvegházak működtetésére használni, hogyan képes az állam segíteni a termálkútfúrást. Lassan indulnak a vidékfejlesztési pályázatok beruházásai is. Az erre szolgáló uniós forrásokat fel kell tudnunk használni a versenyképesség, a hatékonyság javítására, olyan feldolgozóüzemek, hűtőházi kapacitások létrehozására, amelyek hozzáadottérték-növelő – s így a versenyképességet is javító – tényezők képesek lenni.
– Lesz elég dolgos kéz?
– Át kell gondolni, hogyan tudunk kellő munkaerőt biztosítani az agráriumnak. Szabad kapacitás jelenleg a közmunkaprogramban van, onnan legalább ötvenezer embert át kell hívni az ágazatba. Méghozzá olyan kedvező feltételekkel, amelyek nemcsak az idénymunkát, hanem az egész éves foglalkoztatásukat lehetővé teszik. A gazdáknak is át kell gondolniuk, hogy ha egész évben foglalkoztatják ezeket az embereket, az rövid távon nagyobb költséget jelent ugyan, de egy családi gazdaságban plusz néhány fő a beilleszkedés után sokkal hatékonyabban tud dolgozni, mint a minden évben új szezonális munkások. Ennek a támogatási oldalát is meg kell vizsgálnunk.
– Mi lesz a fiatalokkal?
– Ez stratégiai kulcskérdés. Őket biztatni kell arra, hogy a magyar mezőgazdaságot, az otthon maradást válasszák, ne azokat a színes léggömböket, amelyekkel az ipar és a szolgáltató szektor csalogatja őket. Mert a magyar vidék olyan támpontot jelenthet az életükben, ahol biztos jövőjük lehet. Ezt a jövőt szeretnénk számukra minél vonzóbbá tenni. Új forrásokat akarunk nyitni, hogy 800-1000 új fiatal gazdálkodót bevonhassunk a támogatási körbe. Az oktatási rendszert pedig úgy szeretnénk átalakítani, hogy a képzés gyakorlatorientált legyen, a mindennapi életben használható tudást adjon.
– Felmerült, hogy a termelők tulajdont szerezhetnének a feldolgozókban, sőt a kereskedelemben is. De hogyan?
– A mezőgazdaságban ma az a legnagyobb gond, hogy minden kockázatot a termelő visel. Azonban miután eladja terményét, az árra már mindenki – a feldolgozó és a kereskedő is – ráteszi a maga nyereségét. Csak a termelő bizonytalan a termésben és az értékesítési árban, amely nagymértékben függ annak a földterületnek a méretétől is, amelyen gazdálkodik. Ezért szeretnénk ösztönözni a termelői csoportok megalakítását, az integrációt. Erről viszont a magyar gazdáknak rossz tapasztalatuk van. Ahogy a mondás is tartja: közös lónak túros a háta… Pedig ez az összefogás csak önkéntes alapú lehet, és a legkisebbek érdekét szolgálja. A piacra jutásukat akkor tudjuk segíteni, ha bekerülnek egy nagyobb rendszerbe, amelyben az ő kevés termékük is eljut a piacra. A hatékonyság növelése mellett pedig a piacra jutás elősegítése a másik kardinális kérdés a következő időszakban. Cél, hogy az integrációban részt vevő termelőknél képződő többletjövedelem tegye képessé őket a feldolgozóüzem megvásárlására. Később, húsz-huszonöt év távlatában pedig a feldolgozók együttműködéséből származó pluszból kiskereskedelmi egységeket is vehetnek. Így lesz igazán vonzó a hazai agrárium ahhoz, hogy a fiatalok egyértelműen úgy döntsenek: megéri részt venni benne. Előbb azonban a ma is támogatást élvező kooperációk, termelői csoportok vannak soron, mert ezek jelentik a jövő mezőgazdaságának a sikerét.
– Mit gondol a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara többéves fejlesztési javaslatáról?
– Természetes, hogy a kamara érdekvédelmi szervezetként megfogalmaz javaslatokat, tárgyalási alapokat a családi gazdaságok működésének újragondolására is. Ezeket persze nem lehet kőbe vésettnek tekinteni, de együtt gondolkodást generálhatnak. Amikor mindezt megvizsgáljuk, fontos, hogy a döntést a várható hatásait is figyelembe véve hozzuk meg, úgy, hogy végül minden kedvező eredménnyel járjon. A minisztérium a kamarával, valamint a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségével is stratégiai szerződéses viszonyban van. Igyekszünk tehát, hogy az együttműködés kiváló legyen, hiszen erre törekszünk minden gazdával is, a legkisebbtől a legnagyobbig. Amennyiben ez a kooperáció nem visz el energiákat mondjuk arra, hogyan tudjunk valamit egymás ellenében végrehajtani, hanem minden erőnket a magyar gazdák érdekeinek a közös szolgálatára fordíthatjuk, akkor sikeres kormányzati ciklusnak nézünk elébe. Én azon vagyok, hogy minden energiánkkal ezt a célt szolgáljuk.
– A brexit miatt előreláthatóan csökkenő uniós agrártámogatások kapcsán Magyarország korábban jelezte: kész többet befizetni az EU-kasszába, hogy ne így legyen. Megmaradt ez az álláspont?
– A magyar kormány kész arra, hogy megemelje az Európai Unió felé történő befizetéseit. Ezt a jelzést el is juttattuk a tagállamokhoz. Jelenleg azonban mindenhol folyik az ötletelés, a legszélsőségesebb vélemények is elhangzanak a tárgyalásokon, és nagyon messze vagyunk még attól, hogy tudjuk, milyen lesz a folytatás. Azon dolgozunk, hogy a közös agrárpolitika forrásaiból más célra ne lehessen költeni, csak a mezőgazdaságra és a vidékfejlesztésre, hogy a magyar gazdák minden centet megkapjanak, ami jár nekik.
NÉVJEGY
1967-ben, Újfehértón született
1992-ben végezte el a Pannon Agrártudományi Egyetem agrármérnök szakát, 1996-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Természet- és Társadalomtudományi Karán mérnök-tanár képesítést szerzett
A Fideszbe 1999-ben lépett be, 2006-ig a párt mosonmagyaróvári szervezetének alelnöke, majd elnöke volt
2010-től 2014-ig Mosonmagyaróvár polgármestereként tevékenykedett
2014-ben a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, miniszterhelyettes lett
2018-tól agrárminiszter
