VISSZAVONULÁS
Eltűntek a húsmarha külpiaci értékesítését nyolcvan-kilencven százalékban felszívó török vevők, így nemsokára talán „valódi marhahúst is gyakrabban lehet majd kapni a hazai üzletekben. A magyar piac nem fizeti meg a húsmarha húsának az árát – indokolja egy jó hírű, Budapest környéki hentes, hogy miért nincs valódi minőségi kínálat a piacon. Nála ugyan van – mutat rá a pultra –, de a marhahúst ő is csak péntekenként hozatja, sokszor rendelésre, mert lényegében még az is limitált, ami a hétvégeken elfogy belőle. Pedig az agglomerációban aztán van vásárlóerő, ám az emberek, ha valami extrára vágynak, inkább a mangalicát viszik. De ami igazán megy, az a baromfi, konkrétan a csirke – magyarázza az üzletét hamarosan bővíteni kényszerülő szakember, aki tudja jól, hogy ami általában a magyar húsboltban marhahúsként kapható, az a tejelő marhák selejtes egyedeiből származik. Persze ezeknek is megvan a maga – igaz, alacsonyabb árszintű – piaca. Az már más kérdés, hogy a valódi húshasznú szarvasmarhafajtákból – például hereford, angus, charolais, limousin – nem ugyanaz a minőségű és ízű étel süthető, mint a tejelő tehenekből. Az angus marha például a steakkedvelők körében egyszerűen fogalom: az izomrostok faggyúval finoman átszőttek, márványozottak, így sütés közben nem szárad ki a hús, hanem szaftos és puha marad.
A nem csak az elitpiacot kiszolgáló, jól menő húsboltot vivő hentesnek persze eszébe sem jut, hogy a magyar húsmarha hagyományosan jó piaca a török, amely éppen most fújt visszavonulót. Nem nehéz kitalálni, miért. Törökország a nagypolitikai csatározások egyik színhelye lett, a líra pedig összeomlott. Hamarosan talán annyira „jó áron kínálhatják a magyar henteseknek a húsmarhát a vágóhidak, hogy érdemes lesz vásárolniuk belőle hét közben is valamennyit. Azok a termelők ugyanis, akik nem tudják időben eladni exportra az állataikat, árcsökkentésre kényszerülhetnek, mert nagy valószínűséggel futni fognak a pénzük után. És itt el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy megvizsgáljuk a két elterjedt, ámde szélsőséges, egymással homlokegyenest eltérő álláspontot a húsmarhatartás vonatkozásában. Az egyik szerint támogatás nélkül is nyereséges az ágazat, ezért érdemes vele foglalkozni, a másik szerint viszont finanszírozás nélkül már nem éri meg, még azzal is alig.
Maradjunk abban, hogy a két nézet közül egyik sem igaz – mondja egy gazdaságnak a neve elhallgatását kérő vezetője, akinek 350 tehenet és ezek szaporulatát jelentő, összesen 590-600 állatot számláló charolais-gulyája a tizenöt-húsz legnagyobb között van Magyarországon. Mint kifejti, az ágazat hazánk EU-hoz való csatlakozása óta sikeres, egyre többen foglalkoznak vele. A 2006-ban a szarvasmarha- és a juhszektornak megállapított, nemzeti kiegészítő (top-up), területalapú támogatást ugyanis az állatsűrűség is befolyásolta. Egy jószágra kevesebb mint egy hektár juthatott. A szakértők egy marhára legalább 0,2-0,5 hektárt tartanak szükségesnek, de vannak területek Magyarországon is, ahol inkább egy hektár legelő tud „eltartani egy húsmarhát és annak szaporulatát. Az ágazat fejlődését az is elősegítette, hogy a fiatal gazda pályázatok esetében is próbálták arra ösztönözni a jelentkezőket, hogy tartsanak állatot. A számok pedig azt mutatják, hogy a húsmarhaállomány létszáma örvendetesen növekszik. A húshasznú tehenek száma az elmúlt öt évben összességében 72 ezerrel, 94 százalékkal emelkedett, így a 2017. évi húsmarhaállomány nagysága megközelítően 148,6 ezer egyed volt.
A piac tehát nem rossz vagy jó, inkább kiszámíthatatlan, hektikus és veszélyes, mert lényegében egyszereplős, nyolcvan-kilencven százalékban a törökök uralják – magyarázza informátorunk. A mediterrán piacok ugyanis a válság miatt már áttértek az olcsóbb, kevésbé minőségi marhahúsra, amit Szlovákiából, Csehországból szereznek be. Pedig az olaszok, horvátok, görögök hagyományos marhahúsfogyasztó népek, de a krízis a Földközi-tenger medencéjét sem kímélte, így visszaszorult, illetve átalakult a fogyasztás. Hiszen a valódi húsmarha húsa prémium kategóriás termék, még a minőségre vágyó magyar vásárló is nehezen tudja megfizetni. Más kérdés, hogy a törökök igényes vevők, náluk rendkívül szigorú állategészségügyi követelményeknek kell megfelelni, ami a hazai tenyésztők számára jelentős költséggel jár.
A török hegemóniából adódóan mindenesetre már két éve okoz nagy gondot a helyi valuta gyengülése. Néhány húsmarhatenyésztő már ez év márciusában is azért panaszkodott, mert nem jött a kis-ázsiai vásárló, de akkor még átmeneti ingadozásnak tűnt ez. Valójában senki sem tartott attól, hogy bezuhan a piac. A nyáron azonban 40–70 százalékot esett a líra, pedig az exportőrök az uniós pénzben szabják meg az árat, legutóbb például a választott bikaborjúért kilónként 1200 forintnyi eurót adtak. A törökök ugyanis 300 kilogrammos súlyig veszik a hímivarú borjúkat és viszik ki továbbhizlalni az 550-600 kilogrammos végső súlyra. A nyári líragyengülés azonban már komoly recesszió a törököknek, akik „úgy elmentek, hogy azt se mondták, helló. Informátorunk gazdasága elég komoly, és régi török kapcsolatai vannak, de még a telefont sem veszik fel neki hetek óta. Legalább egy SMS-t írhatnának, hogy „befejeztük, „szüneteltetjük vagy „áttérünk a keresztény hitre, s ezután sertést eszünk – mondja emberünk.
Felhívja a figyelmet arra, hogy ha nem tudják eladni időben, 300 kilósan mondjuk a növendék borjút, akkor „végsúlyra hizlalva a napi 1,5-2 kilogrammot gyarapodó állat még hónapokig jelentős költségbe kerül. A tenyésztőknek ugyanakkor az idei aszály miatt megdrágult a takarmány. Akinek nincs jelentősebb készlete, annak komoly gondjai lesznek. Nem beszélve arról, hogy a piacon az elmúlt egy év így „visszajött, válság előtti árainak is lőttek, mivel a húsmarhatartók a tavaszi ellenértékhez képest húsz-harminc százalékos csökkenést is el fognak szenvedni – élősúlyra vetítve – a török importőrök részéről tapasztalható „kivárás miatt. Az ilyen árhullámzás lehetősége ugyanakkor évről évre „benne van a piacban – magyarázza a gazdálkodó.
Éppen ezért szükségesnek és jónak tartja, hogy az ágazat támogatása 2020 után is megmarad. Juhász Anikó agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkár a napokban jelentette be, hogy a húsmarhatenyésztés továbbra is a támogatáspolitika kedvezményezettje lesz. A hazai marhahústermelés úgy tudott bővülni, hogy közben az EU-s kibocsátás visszaesett, s növekedett az export is, annak szerkezete pedig kedvezően változott: csökkent az élőállat- és nőtt a marhahúskivitel – hívta fel a figyelmet a szakember.
Az uniós támogatási rendszer, azaz a közös agrárpolitika (KAP) jövőjével kapcsolatban Juhász Anikó kiemelte: annak részaránya – az Európai Bizottság jelen tervei szerint – csökken majd. Az állattenyésztés dotációján belül azonban változatlan marad a támogatható fajok köre, így továbbra is számíthatnak közösségi pénzekre a húsmarhatenyésztők.
Az agrárium más szereplőihez hasonlóan a szarvasmarha-tenyésztőket is segítették az EU-s források, mint az alapszubvenció, a zöldítés vagy a fiatal gazdák támogatása. Speciálisan ennek az ágazatnak a munkáját segítették a termeléshez kötött pénzek, amelyeket mintegy 33 milliárd forint értékben tudtak lehívni a hazai termelők. Mindezek mellett átmeneti nemzeti források is érkeztek a szektorba. Különböző jogcímeken több mint 18 milliárd forintot fizetett ki a kormányzat. Ez utóbbival kapcsolatban a helyettes államtitkár kijelentette, hogy az átmeneti állami támogatások rendszerét 2020-ig mindenképpen fenn szeretné tartani az Agrárminisztérium. Hozzátette: ezen belül egyes állatbetegségek megelőzésére, vemhes üszők egészségügyi szolgáltatásaira, állati hullák ártalmatlanítására és tenyésztésszervezési célokra vannak elkülönített források. Az idei első negyedévben folyósított állattenyésztési pénzek legnagyobb része, 71,6 százaléka a szarvasmarhaszegmensbe érkezett, mintegy 45-55 százalékos arányban megosztva a tejágazat és a húsmarhatartás között.
TÓTH LÁSZLÓ LEVENTE
INNOVÁCIÓ A Hubertus Bt. 1996–97-ben kezdte el akkori herefordállományát kanadai vonalú red angus fajtával átkeresztezni. Ez a folyamat 2014-ben teljesedett ki, amikor angustörzstenyészetté is váltak. Azóta nemcsak hizlalt húshasznú jószágot, hanem tenyészállatot is el tudnak adni. Sőt, 2015 februárjától már marhahúst is, akár félkész és késztermékként. Ugyanis a száraz érlelést és a vákuumtálcás csomagolást is megoldották a darabolás után. A Hubertus Bt. innovációja nemcsak azért volt nagy jelentőségű hír a háztartásoknak és az éttermeknek, mert korábban jó minőségű marhahúshoz csak importból – Dél-Amerikából, Írországból vagy éppen Új-Zélandról, esetleg Bécsből – tudtak hozzájutni. Azért is, mert általa eljött az idő, hogy Magyarországon született, hizlalt és vágott marha húsából készülhessenek ételek nálunk. A minden pontján magyar élelmiszerlánc pedig garantálja a nyomonkövethetőséget és a minőséget. Életkép egy kanadai tehenészetről. A törődést a marhák is meghálálják, ám a gondozásuk nem olcsó mulatság
