Az utóbbi években gomba módra nőttek ki a földből Laoszban a magyar agrárérdekeltségek. Először az ottani takarmányipart teremtették meg magyar szakemberek, később halas, baromfis farmot, vágóhidat építettek, mostanság pedig az egész élelmiszer-biztonsági rendszert alakítják ki magyarok a délkelet-ázsiai országban. A sikeres agrároffenzívában az Eximbank is részt vesz, nem beszélve az eltökélt piaci szereplőkről. Utóbbiak nem kevés munkával léptek a laoszi piacra, s ha már így történt, megpróbálják ki is használni ezt. Előrelátóan tehát nemcsak egy-egy beruházást terveztek, hanem egy stabil, hosszú távú – és nem utolsósorban sok esetben helyi – üzleti együttműködésnek is megásták az alapjait. A több mint negyven hazai vállalkozás együttműködésével megvalósított projektek vezetője a közép-európai térség egyik meghatározó, a magyar takarmánypiac élenjáró vállalata, a Vitafort Első Takarmánygyártó és Forgalmazó Zrt.
Az Eximbank és a Vitafort együttműködésének eredményeként Magyarország az EU legnagyobb donorországa Laoszban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar területén – hívja fel a figyelmet a takarmányos cég vezérigazgatója, Kulik Zoltán. Hozzáteszi: a közel négy évtizedes szakmai múltra visszatekintő Vitafortnak nagy kihívás volt részt venni a magyar kötött segélyhitellel finanszírozott programok laoszi végrehajtásában, ám ez a fejlődés lehetőségét is magában hordozta. A hazai takarmánypiac ugyanis a 90-es évek vége óta konszolidálódott, és a harmadára esett vissza. Időközben pedig a 160 millió tonnás európai piaccal együtt a 3,6 millió tonnás magyar piac is beállt. Azok a cégek tehát, amelyek stabilan jelen vannak a belföldi piacon, elég kevés „játéktérrel” rendelkeznek. A fent említett kötött segélyhitelprogramok révén ugyanakkor a Vitafort a világ egyik legszegényebb országában az éhezés és a szegénység felszámolásához járul hozzá, magyar értékek hasznosításával.
A társaság már Kulik Zoltán 1999-es vezérigazgatói kinevezése előtt is érdekelt volt az exportban, a korábbi vezérigazgatónak köszönhetően az egzotikus exportpiacokban. Egy egymillió dolláros világbanki tender megnyerése nyomán 1993–94-ben megvetették a lábukat például Moldovában és csaknem két évtizedes a piaci jelenlétük Romániában is. Exporttevékenységük dinamikusan növekszik, elérte a 700 ezer tonna tápnak megfelelő mennyiséget. Termékeiket Magyarországon túl Kelet-Európa, a Közel-Kelet és Délkelet-Ázsia 11 országában értékesítik. Délkelet-ázsiai hídfőállásuk, Laosz takarmánypiacán is közel tíz éve vannak jelen.
A vállalat eltökélt célja a magyar takarmánypiac pozíciójának megtartása, azaz továbbra is az első három piacvezető cég között akarnak maradni. Fontos stratégiai célkitűzésük, hogy külpiaci jelenlétüket a jelenlegi 25 százalékról 50-re növeljék. Mindkettőhöz kulcsfontosságú a gyártókapacitás állandó fejlesztése és bővítése mellett világszínvonalú kutatás-fejlesztési tevékenységük, amelyre méltán lehetnek büszkék, hiszen nem ők importálják a tudást, hanem fordítva: termékeik mellett fejlesztéseik, a know-how is keresett külföldön. A továbblépéshez azonban a feltörekvő országok felé kell venni az irányt, legyenek azok Ázsiában, Afrikában vagy Dél-Amerikában – magyarázza a vezérigazgató.
Mint minden sikeres történetük, a laoszi is a kutatás-fejlesztéssel és az innovációval kezdődött. A cégnek hagyományosan nagyon jó kapcsolatai vannak a magyarországi egyetemekkel, kutatóintézetekkel, így történhetett, hogy a 2000-es évek közepén két kutatóintézet főigazgatója is bekopogtatott hozzájuk. Az egyik a szarvasi Halászati és Öntözési Kutatóintézetből (HAKI), a másik a herceghalmi Állattenyésztési Takarmányozási Kutatóintézetből (ÁTK) érkezett. Azt mondták, hogy Ázsiában jól ismerik a magyar kutatókat és nagyon szeretnének a haltermelési és egyéb ügyekben – például a takarmánykeverők kapcsán – együttműködni velünk – idézi fel Kulik Zoltán. Hamarosan képbe került Laosz, amelynek nem volt saját takarmányipara, a Vitafort ugyanakkor Magyarországon több mint 60 takarmánykeverőt épített, illetve rekonstruált. Így először az ottani takarmányipar megteremtése, illetve a helyi élelmiszer-feldolgozó üzemek felépítésének szükségessége merült fel a lassan, de konkrétumaiban formálódó együttműködési lehetőségek kapcsán. Az alapanyagként megtermelt élelmiszert ugyanis a laosziak a thaioknak és a kínaiaknak adták el, akiktől eközben feldolgozott termékeket vásároltak.
A laoszi magyar sikereknek több kulcsa volt – hangsúlyozza Kulik Zoltán. Az egyik, hogy az ázsiai állam szeretné megőrizni „zöld, agrárország jellegét”. Már a kezdetekben előnyt jelentett tehát, hogy a Vitafort régóta működik az iparágban és nem utolsósorban az is, hogy a HAKI volt vezetője, Váradi László professzor, aki elismert halas szakemberként a 80-as évek óta jár rendszeresen Laoszba, ő a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Magyarországi Tiszteletbeli Konzulja és a Magyar–Laoszi Baráti Társaság társelnöke. Nem utolsó dolog az sem, hogy a nyolcvanas évek közepén 100-200 laoszi diák tanult magyarországi egyetemen a két ország együttműködése eredményeként. A nálunk végzett szakemberek nagy része hazájában még ma is döntéshozó, sőt van laoszi kormánytag is köztük. Később az ottani munkálatokba belekezdő magyar szakembereknek sikerült is megtapasztalniuk, hogyan lehet profitálni néhány Magyarországon eltöltött évből. Például milyen az, ha egy laoszi tudja azt, kicsoda mondjuk Koncz Zsuzsa vagy milyen is a fekete címkés cseresznyepálinka. Kulik Zoltán emlékszik arra is, hogy volt olyan megbeszélés, ahol hét laoszi tárgyalófélből három magyarul beszélt.
A társaság először kockázatitőke-befektetésben gondolkodott és takarmánykeverőket akart építeni, később mégis a kötött segélyhitelprogram mellett döntöttek. Ennek az a lényege, hogy az adott ország Magyarországtól hitelt kap hosszú távra, húsz évre. A kölcsön nevéből is adódóan azért „kötött”, mert a szerződéses összeg legalább felét – magyar vállalkozókon keresztüli – hazai technológia-, termék-, szolgáltatásbeszállításokkal kell teljesíteni. Ez az adott országnak azért jó, mert hitelt kap, amit vissza kell fizetnie, de hosszú távra. Magyarországnak pedig azért jó, mert az ügylet révén exportra tud juttatni hazai vállalkozásokat. Ebben láttuk meg a fantáziát – mondja Kulik Zoltán. Az Eximbank és a Vitafort közötti együttműködés 1996-ra nyúlik vissza, ez a közös munka kapott később új dimenziót. Utóbbi a Laosszal aláírt kötött segélyhitelprogramok keretében több mint 70 millió dollár összértékű projektekben valósul meg, 2009-től 2020-ig. A lebonyolítás érdekében a Vitafortnál „menet közben” létrehoztak egy külön céget, a Vitafort Agro Ázsia Zrt.-t. A komplex laoszi gazdaságfejlesztési programok menedzsmentjét így célszerűen és átlátható módon egy a Vitaforttal szorosan együttműködő, de szervezetileg különálló gazdálkodó egység végzi.
Az első laoszi megállapodás 8,6 millió dollár értékben 2009–2011 között négy különálló, de egymással szoros kapcsolatban lévő területet fedett le. Megépült három takarmánykeverő, hal- sertés- és baromfitakarmány előállítására, három különböző helyszínen, ezek lettek az első laoszi állami takarmánykeverők. Korábban ugyanis a takarmányigényt az ázsiai ország importból fedezte. További cél volt a halászati és akvakultúrás fejlesztés és korszerűsítés, állattenyésztési telepek (sertés, pulyka) korszerűsítése és az állati termékfeldolgozás javítása (keltetőüzem és vágóhíd) építése. „A vágóhídon magyar hentes tanította meg például kolbászt készíteni a laosziakat.” A program befejezése után a magyarok nem hagyták el a terepet, hiszen a szakértelmet a magyar állattenyésztési és halászati eredmények ottani honosítása után is ők biztosítják. Laoszi–magyar vegyesvállalatok is alakultak, illetve a magyarok üzemeltetik a laoszi állami tulajdonú létesítményeket. Az egyik halgazdaságban például az Aranyponty Zrt. közreműködésével működik az ivadéknevelő, a másik, takarmánygyártást, sertéstenyésztést és húsfeldolgozást végző cégnél pedig a Vitafort a meghatározó partner. A magyarok ugyanis nem rövid lejáratú projektben gondolkodnak, hanem jóval hosszabb távon. Az már hab a tortán, hogy a vállalt négy év helyett feleannyi idő alatt, 23 hónapon belül valamennyi beruházás megvalósult, a termelés pedig beindult. És a történet annyira sikeres volt, hogy a laosziak rögtön jelezték: várják a folytatást.
A második, már 30 millió dollár értékű program 2016–2019 között zajlik. Az első projekt sikeres teljesítése referenciaként segítette a magyar cégek helyzetbe hozását az ottani élelmiszerlánc-biztonsági rendszer létrehozásáról. Laoszban ugyanis kitűnő, magas minőségű élelmiszereket lehet előállítani, de ezt ma már tanúsítani is kell. A projekt három pilléren nyugszik: az élelmiszerlánc-biztonsági rendszer jogi és intézményi hátterének kiépítése, a rendszer üzemeltetéséhez szükséges laboratóriumi és diagnosztikai kapacitás megteremtése (a központi laoszi laboratóriumot is magyarok építik meg), valamint referencia- és modellfarmok létesítése a kialakított szisztéma tesztelésére. További fontos elem a szakmunkás-, technikus- és menedzserképzés a termelés és az élelmiszer-feldolgozás területén. 2018 végére a második projekt 80 százalékos készültségét elfogadták. Ez a program 2019 nyarára befejeződik, és büszkék lehetünk rá, hogy egy idegen ország élelmiszer-biztonsági rendszerét magyar szakemberek rakták össze – mondja Kulik Zoltán.
A harmadik, 2018–2020 között megvalósuló program 35 millió dollár értékű, elindítását a megelőző két projekt keretében elkészült létesítmények sikere és a program komplexitása indokolta. A harmadik „ütem” hét területet ölel fel. Az első a talajgazdálkodás javítása, a második olyan növények (például GMO-mentes kukorica és szója) termesztési technológiáinak fejlesztése, amelyek állati takarmányokba kerülnek. A következők a vízgazdálkodás javítása a mezőgazdaságban, a szarvasmarha-tenyésztés, a halgazdaságok és a terménytárolás fejlesztése, valamint az élelmiszerlánc-biztonsági rendszer működésének kiteljesítése és megszilárdítása. Ezek kapcsán jelenleg a projekt előkészítése folyik. Nagyon sok magyar szakember utazik ki 2019 elején Laoszba, hogy a programot „tevőlegesen” is el lehessen kezdeni. A harmadik ütem együttműködő partnerei például a továbbra is nagyon fontos Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal mellett a Szent István Egyetem Talajtani tanszéke, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ vagy a Halászati és Öntözési Kutatóintézet.
A Vitafort az első két program során közel 40 magyar vállalkozást vont be beszállítóként vagy alvállalkozóként a megvalósításba. A projektek kivitelezése során a teljesített magyar hányad az előírt ötvennel szemben meghaladja a hatvan százalékot. A kiszállított gépek, berendezések oroszlánrésze magyar, a projektek előkészítése, az üzemek tervezése, a gépek beépítése, szerelése, beüzemelése kivétel nélkül hazai szakembergárdával valósult meg. Laoszban a kötött segélyhitelprogramok üzleti vállalkozásokat alapoztak meg a takarmánygyártás, az állattenyésztés és az akvakultúra területén. A magyar tudástranszfer, illetve a hazai szakmai jelenlét a délkelet-ázsiai ország mezőgazdaságát és fejlődését több évtizedre fogja meghatározni. Az együttműködés során még egy magyar étterem is nyitott Laoszban Budapest Bistro néven.
Borítófotó: Laoszi halászok. A magyaroknak hála az ázsiai országban egyre több a betevő
