Bár igen elterjedt árnövelő technikák léteznek a fapados légicégeknél, mégis kevesen ismerik ezeket. Az egyik legnépszerűbb módszer, hogy a visszatérő felhasználó nagyobb összeggel szembesül, mint az, aki először téved a honlapra. Mert gondoljunk csak bele: az esetek 99 százalékában úgy utazunk, hogy először feltérképezzük a lehetőségeket. Sőt, a repülőjeggyel kezdünk, de miután rákerestünk az úti célra, s megtudtuk, hogy a tarifa X hónap adott napján, majd visszafelé ennyi és ennyi, megbeszéljük a családdal, a barátokkal, vagy magunk alszunk a dologra egyet-kettőt. Csakhogy amikor végre eldöntjük és lefoglalni készülünk az utazást, majdnem minden esetben drágább ajánlatokkal találkozunk.
Joggal gondolhatnánk, hogy ez azért van, mert időközben beteltek a helyek, de sajnos a valóság ennél prózaibb. Amikor az első keresést végrehajtjuk, már akkor látjuk, hogy az adott társaság sütiket (cookie) használ. Ezek olyan programocskák a böngészőbe épülve, amelyek egészen pontosan rögzítik, hogy mikor mire kerestünk rá, mennyi időt töltöttünk az adott oldalon. A fapadosok pedig ezen mintákat vizsgálva fokozatosan emelik a díjat. Ha valaki másodszor, harmadszor szeretne ugyanabban vagy hasonló időpontban Londonba, Párizsba, Barcelonába repülni, akkor egyre nagyobb, negyedszerre pedig horrorisztikus lehet az ár!
Hogyan lehet ezt elkerülni? A legegyszerűbben úgy, hogy mondjuk a munkahelyi gépen nézegetjük a lehetőséget, de az otthoniról foglalunk (vagy fordítva). Méghozzá az első belépéskor, ha már tudjuk, hová, mikor mennénk. Értelemszerűen az adott oldalon kapott felhasználónevünkkel és jelszavunkkal ne jelentkezzünk be, hiszen a kereséseink így rögtön tárolódnak. A haladóbbak pedig használhatnak olyan böngészőket, mint a TOR és/vagy a Chrome inkognitó módja, bár ez utóbbi nem minden esetben segít. Egy úgynevezett VPN-kapcsolatot pedig inkább az informatikus szakemberek állítsanak be és magyarázzanak el. (Ennek lényege, hogy a gépeket azonosító IP-címeket elrejti, így például Kínában tiltott oldalakat láthatunk az ázsiai országból. Vagy itthonról úgy tehetünk, mintha Amerikából böngésznénk, így csak ott használható szolgáltatásokat is alkalmazhatunk. Ám ezek nemcsak hogy hozzáértést igényelnek, de fizetősek is.)
Visszakanyarodva az idei árakhoz: meglehetősen késő most már nyári ajánlatokat nézegetni. Aki olcsón szeretne repülni, annak legalább 3-5 hónappal előre kell foglalnia, és akkor sem a július közepétől augusztus közepéig tartó főszezonra. Ha lecsúszunk az olcsó fapadosokról, maradhat a last minute vagy a „szuper” last minute. Vannak olyan oldalak is, mint a Skyscanner, a Trivago, az Utazom, a Szállásvadász, a Szállás.hu vagy épp a StartUtazas, ahol számos iroda akciós ajánlatait gyűjtik össze. Nyilvánvalóan az „utolsó pillanatos” utazásoknál a legjobb árakat a legnépszerűbb célországok esetében kapjuk. A görög, olasz, spanyol, egyiptomi, török vagy tunéziai chartergépeknél ugyanis sok lehet a legvégső időpontban befutott lemondás vagy a nem megfelelő töltöttség. Márpedig az utolsó helyeket nagyon olcsón is megéri eladniuk az utazásszervezőknek, hiszen a fél áron utazó vendég is jobb nekik, mint ha tényleg üresen marad a hely a repülőn. Persze a családok jobban szeretnek jó előre készülni, így nagy fokú rugalmasság sem árt a részünkről.
Az sem mellékes szempont, hogy a gazdaság s így a fogyasztói kereslet növekedésével egyre többen utaznak. Márpedig ha nő a kereslet, akkor először az árak is emelkednek, a kínálat bővülése lassabban tudja tartani a lépést. Persze a Balaton vagy a horvát tengerpart mindig jó opció marad, de július-augusztusban az utóbbi már annyira zsúfolt, hogy nem csodálkozunk, ha a többség inkább a közelebbi, meghittebb balatoni vagy más belföldi célpontokat választja, és nem akarja az amúgy is 8-10 órás dalmáciai utakat akár 24 órásra nyújtani az araszolásokkal. Természetesen a repülő itt szintén jó opció lenne, csakhogy a dalmát részekre bécsi átszállással a legolcsóbb jegyek is már 100 ezer forint felett vannak május elején július végére szóló időponttal. Érdemesebb lehet ezzel az erővel Dubrovnikba repülni, ahonnan a festői Montenegró sincs messze; vagy épp egy jó görög, avagy más földközi-tengeri ajánlatra lecsapni, ha már úgyis repülőre ülünk. Az a plusz egy óra utazási idő nem oszt, nem szoroz. De arra készüljünk fel, hogy a zsúfoltság mindenütt nagy lesz ez év nyarán, hiszen Európában másutt is dübörögnek a gazdaságok.
FAPADOS BUSZ
Jelenleg Európán belül úgy tudunk a leg-olcsóbban utazni, ha fapados buszra váltunk jegyet. Az elnevezés ellenére az utastérben cseppet sem spártaiak a körülmények.
A társaságok legtöbbje a járművein wifit, fedélzeti mosdót és konnektort is biztosít.
Az árak igencsak barátiak: Bécset véve példának egy oda-vissza út szerencsés esetben mintegy 3000 forintból is kijöhet. Lengyel-országban egy helyi cég, a Polskibus uralja
a terepet, nálunk viszont egy német vállalat, a Flixbus a legkomolyabb szereplő. Viszont aki buszon nem tud aludni, az hosszabb útra ne nagyon vállalkozzon: már egy Budapest–London távolság is 32 óráig tarthat. Ugyanez repülővel bő 2 óra alatt megvan.
