Még el sem készült a DVD formátum, amikor a technológia egyik atyja, Warren Lieberfarb az 1980-as években kijelentette, hogy a lemezek ki fogják szorítani a VHS kazettákat a piacról. De amikor a fejlesztés végére értek, még volt egy nagy akadály a jóváhagyása előtt: a stúdiókat meg kellett nyugtatni, hogy az új adathordozó nem a kalózokat segíti majd. Végül 1996-ban, a másolásvédelmi technikák bevezetése után megkapták a zöld lámpát, és Japánban debütáltak a lejátszók, akkor még csillagászati, ezerdolláros darabáron. A következő években a DVD az amerikai álomgyár fejőstehene lett: mindössze hét esztendő alatt 150 milliárd dollárt kaszáltak a diszkek értékesítéséből. Voltak filmek, amelyek a mozipénztáraknál csúfosan megbuktak, de DVD-n kisebb kasszát robbantottak. Jó példa erre David Fincher kultklasszikusa, a Harcosok klubja vagy a Coen testvérek sajátos vígjátéka, A nagy Lebowski. Ez a mankó viszont kezd kiesni Hollywood hóna alól.
Az eladási mutatók ugyanis rohamléptekben csökkennek. Az online videótéka-szolgáltatások korában az emberek jó része már nem akarja kézzel fogható formában is beszerezni a kedvenceit.
Hogy a formátum a végnapjait éli, az most ősszel végleg egyértelművé vált: az egyik nagy brit áruházlánc, a John Lewis bejelentette, hogy megszüntetik a DVD-lejátszók értékesítését, ugyanis ez a terméktípus elképesztő, negyvenszázalékos zuhanást produkált mindössze egy év leforgása alatt. Ehhez képest még az ébresztőórák és a nadrágvasalók is jobban tartják magukat. Eleve a brit háztartások alig felében van immár olyan eszköz, amely kezelni képes a DVD-t. Pedig hat esztendeje még az emberek négyötöde gond nélkül le tudta játszani a lemezeket.
Mondhatjuk, hogy nálunk ilyen probléma nincsen, mivel itt sose volt igazán erős a DVD-piac. Egy rossz felállásból menetelünk a még rosszabb felé. Most átlagosan pár ezer darabot adnak el egy filmből; ha valahol elérik a tízezres értékesítést, az már kifejezetten jónak számít. Hazánkban egyébként tavaly zárt be az ország egyetlen DVD-lemez-gyára. A formátum utódja, a nagyobb felbontással dolgozó Blu-ray pedig a debütálása óta szinte luxusterméknek számít. Némi gúnnyal mondhatjuk, hogy mi már a világ előtt járunk: hisz pár év, és a fizikai hordozók szép lassan minde-nütt kivéreznek.
