Dél-Szudán a világ legfiatalabb országa. Alig hét éve annak, hogy egy népszavazás után a hazánknál hatszor nagyobb autonóm terület teljesen független lett. Nyúlfarknyi históriájuk viszont máris tele van sötét foltokkal: a kormányzat fél tucat fegyveres csoporttal áll harcban, az iskoláskorú gyerekek fele ráadásul sose látott még tanítási intézményt. Amikor 2011-ben megszületett az új állam, a vezetők abban reménykedtek, hogy az olajmezőik biztosítják majd Dél-Szudán jövőjét. Az értékes ásványkincsből befolyó pénzek viszont nagyrészt a hadsereghez és az olajtársaságokhoz vándorolnak, amelyek felé el vannak adósodva. Az infrastrukturális, oktatási és egészségügyi kiadások az állami büdzsének csak az öt százalékát teszik ki. A probléma egyik gyökere, hogy a fekete arany épp a határukon fekszik, ezért a kitermelés állandó konfliktusok forrása.
Az olaj a kontinensen másutt is ellentéteket szül: például a világ hetedik legnépesebb országában, a 190 milliós Nigériában is. Itt az első mezőket még az 50-es években tárták fel. Egészen addig a lakosság túlnyomó része az agráriumból élt. A kőolajszektort egy állami kézben lévő vállalat, a Nigerian National Petroleum szabályozza, de arra nincs elég tőkéjük, hogy pénzeljék a kitermelést, ezért rászorulnak az olyan nyugat-európai és amerikai cégekre, mint a Shell, a Total, az Exxon vagy az Eni. Mivel kevés a finomító az országban, hiába vannak óriási kőolajkészleteik. A kitermelés terén ők a legnagyobbak az egész földrészen – napi több mint kétmillió hordót hoznak a felszínre –, a benzint mégis importálniuk kell.
Errefelé a 90-es években a sajtó figyelme egyre inkább az állam fekete aranyban gazdag déli részére, vagyis a Niger-deltára koncentrálódott. A jelentések mind súlyosabb helyzetről árulkodtak: a kiömlött olaj tönkretette a környezetet s ellehetetlenítette a térségben élő farmereket és halászokat. A helyi népcsoport néhány prominens tagja elindította a Mozgalom az Ogoni Nép Túléléséért (Mosop) nevű szervezetet. A céljuk a környezetrombolás megállítása volt. A szervezet élére egy író, Ken Saro-Wiwa állt. Végül az aktivistát nyolc másik társával együtt 1995-ben elkapták, majd koholt vádak alapján elítélték és felakasztották. Az ügyben a Shellt is beperelték: a vád szerint ugyanis támogatták Ken Saro-Wiwa és társai kivégzését. Végül New Yorkban, ahol az ügyet tárgyalták volna, nem született bírósági ítélet, mert az olajcég peren kívüli egyezséget kötött, melynek értelmében az áldozatok családjának és az ogoniaknak 15,5 millió dollárt fizettek ki. A társaság ezután is tagadta, hogy bármi közük lett volna a halálesetekhez. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy valamiféle kapcsolat volt a hivatalos szervek és a vállalat között, hiszen a 80-as években fegyvereket vásároltak a helyi rendőri erőknek. Mindenesetre a kiiktatott aktivisták helyére erőszakosabb csoportok léptek. Mint a tizenötezernél is több főt számláló Mozgalom a Niger-delta Egyenjogúságáért (MEND), amelyik több ízben kifejezetten a Shell alkalmazottait és infrastruktúráját támadta. Volt olyan időszak, amikor átlagosan napi harmincezer hordó olajat vesztettek az attakok következtében. A sorozatos incidensek miatt egyszer a cég több mint háromszáz munkatársát hívta vissza Nigériából. Az eszkalálódó helyzet a lakosságra súlyos csapásokat mért: volt, hogy a deltába ömlő olaj 69 ezer ember életterületét tette tönkre.
Most viszont egy minden eddiginél nagyobb iparági botrány körvonalazódik. Az ügy 2011-ben kezdődött: a Shell és az olasz Eni (a néhai Agip) ekkor szerezte meg a kitermelési jogokat az OPL 245 nevű mező kapcsán. Roppant értékes területről van szó: összesen kilencmilliárd hordónyi olaj lapulhat a föld alatt. Általában az ilyen ügyleteknél a profitból az állam is megkapja a maga részét. Ezúttal nem így történt. A kormány teljesen lemondott a jelentős summáról. Az, hogy ennek hátterében korrupció állhat és bírósági ügy lesz belőle, már tavaly kiderült.
Ami újdonság, hogy megjelent a Global Witness jelentése: a szervezet éveken át vizsgálta az ügyet, s arra jutott, hogy Nigéria mintegy 5,86 milliárd dollártól (átváltva mintegy 1675 milliárd forinttól) esett el a 2011-es szerződések miatt. Adja magát a kérdés: miért mondana le bárki is ekkora összegről? Nos, valószínűsíthető, hogy az 1,3 milliárdos ügyletnél azt az összeget, amelyet a vállalatok a nigériai kormánynak utaltak, jórészt vesztegetésekre költötték. A Global Witness egyik tagja, Ava Lee szerint pedig a napvilágra került céges e-mailek alapján, úgy tűnik, a Shell pontosan tudta, hogy a nyélbe ütött üzlettel finoman szólva nincs minden rendben.
Az ügy most a milánói bíróság előtt van. Az érintett társaságok azt mondják, hogy nem bűnösök, viszont az ítéletig bővebben nem is akarnak nyilatkozni a témában.
NIGÉRIA
A korábbi brit gyarmat 1960-ban nyerte el a függetlenségét. Északi részén iszlámhívők, déli területein pedig főleg keresztények élnek. Az exportjuk kilencven százalékát az olajkivitel teszi ki, ám a szektor a GDP-nek csak a kilenc százalékáért felel. Komoly egyenlőtlenségek jellemzik az országot: bár a városokban folyamatosan nő az életszínvonal, vidéken a mélyszegénységben élők száma egyre nagyobb. Jelenleg ez Afrika legnépesebb állama. Egy urbanizációs szakértő, Daniel Hoornweg szerint 2100-ban már a nigériai Lagos lesz a világ legnagyobb városa (itt jelenleg is 21 millióan élnek).
Borítófotó: Lángoló olajvezeték a nigériai Lagos határában. A lakosság életét megkeseríti a fekete arany
