PUSKAROPOGÁS
Már kicsit több mint 200 éve, hogy Eliphalet Remington fiatal kovácsként elkészítette a saját puskáját. A családi legendárium szerint, ahogy elkészült a becses darabbal, egy helyi lövőversenyen is részt vett. A célzásnak nem volt a legnagyobb mestere, lévén csak a második helyet érte el, az üzlethez viszont roppant jól értett. A Remington vállalat csillaga sokáig magasan ragyogott: a XX. század derekán ők alkották meg a legnépszerűbb sörétes puskát, a Model 870-est, amelyből több mint 11 millió kelt el világszerte.
Ám a cég nagy bánatára időközben elkezdtek kimenni a divatból a hosszú csövű puskák. A vállalat az utóbbi években többször is nehéz időket élt át. Az egymilliárdos adósságukat a céggel együtt 2007-ben felvásárolta a Cerberus Capital Management nevű befektetőalap. Ezzel azonban a bajoknak nem ért vége: tavaly a Remington pár hónapig csődöt jelentett. Bár a márka neve még most is jól cseng, ha az eladások volumenéről van szó, két nagy amerikai társaság is megelőzte őket. Az egyik a sportlövészek körében különösen népszerű Sturm, Ruger & Co., a másik a Smith & Wesson.
Nem szigorítanak
A Remington és a többi nagy helyi gyártó helyzetét tovább nehezíti egy sajátos jelenség is: Donald Trump megválasztása óta ugyanis nem kell attól tartani, hogy szigorítani fogják a fegyvervásárlás feltételeit, emiatt viszont elült a nagy vételi láz. Korábban épp azért indult roham a kézifegyverekért, mert sokan attól tartottak, hogy a fegyverek kikerülnek a boltok kínálatából.
A Nemzeti Fegyverszövetségnél (National Rifle Association – NRA) volt, hogy pusztán viccből a korábbi elnököt, Barack Obamát, aki gyakran kritizálta a fegyvertartási szabályokat, az egyik legjobb marketingesüknek nevezték. A 2009 és 2016 között tartó időszakot, amely során csak a pisztolyeladások évi 1,8 millióról 4,7 millióra nőttek, Obama Boomként is emlegették.
Azóta a kereskedők forgalma alábbhagyott, tavaly az USA-ban a kézifegyverekből 6,1 százalékkal kevesebbet adtak el, mint egy évvel korábban és 16 százalékkal kevesebbet, mint 2016-ban. Persze hozzá kell tenni, hogy a boltokban az amerikaiak így is óriási számban markolták fel a stukkereket, hiszen a zsugorodás ellenére 2018-ban 13,1 millió kézifegyvert adtak el az USA-ban. A piacra egyébként nagyon jellemző, hogy tavaly, miután Kalifornia új kormányzója, Gavin Newsom még a megválasztása előtt megígérte, hogy szigorítani fogja a fegyvertartást, volt olyan helyi bolttulajdonos, aki ezt követően az eladások 14 százalékos emelkedéséről számolt be.
Ott vannak az európaiak
Az amerikai gyárak egyébként egészen a 80-as évekig szinte egyeduralkodók voltak az USA-ban, viszont a vezető pozíciójuk miatt túl kényelmessé váltak. Nem fordítottak kellő figyelmet a minőségre és az innovációra, emiatt pedig a külföldi gyártók könnyen megvethették a lábukat az országban. A józanító pofon 1985-ben érkezett, amikor az amerikai hadsereg, amelyik az első világháború óta a Colttól vásárolta a pisztolyait, áttért a Berettára. Az olasz cég az egyik legrégebbi családi vállalkozásnak számít az öreg kontinensen: a Beretta család már közel 500 éve irányítja a társaságot. A múltban, ha üzletről volt szó, előfordult, hogy a hazájukat is hátba támadták. Amikor Napóleon Velencét támadta, inkább a francia uralkodót támogatták, mert ő volt az esélyesebb.
Persze mint minden európai gyártó Amerikában, a Beretta is igyekszik amerikainak tűnni. Az élő eseményeiken egy Elvis Presley-imitátor is tiszteletét teszi, csak hogy a közönség fejében véletlenül se az járjon, hogy amit vesznek, az igazából import.
Az osztrák Glock viszont egy időben megpróbált más utakon járni. A 90-es években szembementek a Nemzeti Fegyverszövetséggel, és az amerikai előírásokhoz képest biztonságosabb fegyverek gyártására akarták sarkallni az iparágat. Ma már ilyen szembenállást valószínűleg nem vállalna fel nyíltan a Glock: ők, akárcsak a legtöbb európai szereplő, ott vannak a fegyverszövetség legnagyobb támogatói között. Többek közt beléptek abba az elit társaságba is, amelyet csak a Szabadság aranygyűrűjének neveznek. Azok kerülnek ide, akik az NRA-nak legalább egymillió dollárnyi felajánlást tettek. A Glock nagy utat járt be: a ma már 90 éves alapító műanyag termékek gyártásával kezdett foglalkozni a 60-as években. Aztán amikor majd 20 évvel később hallotta, hogy az osztrák hadsereg nehezen talál olyan pisztolyt, amely megfelelne az igényeiknek, úgy döntött, tesz egy próbát, hátha sikerül legyártania a megfelelő fegyvert. Ma már a vállalat ott tart, hogy az USA-ban a rendvédelmi szervek többsége a Glock kézifegyvereit használja.
Amerikában a legnagyobb riválisuk most a svájci–német gyökerű SIG Sauer, amely a hadseregnél a maroklőfegyverek beszállítójaként épp a Berettát szorította ki az üzletből. A SIG, sok európai konkurenshez hasonlóan, Amerikában saját üzemeket is emelt. New Hampshire-ben évente több mint 600 ezer pisztolyt és puskát gyártanak. Bár az európai jelenlét érezhető, a helyi gyártók azért továbbra is erősek: 10 eladott fegyverből Amerikában három számít külföldinek. Érdekesség, hogy az ágazatban vannak olyan vállalatok is az öreg kontinensen, amelyek a fennmaradásukat teljesen az USA-nak köszönhetik. Például a horvát HS Produkt exportértékesítéseinek 95 százaléka az Egyesült Államokból érkezik.
Borítófotó: Önfeledt kiscserkészek. A csúzlizás után rögtön jöhet az automata…
