Sokat hallani manapság arról, hogy például az acélkereskedelmi vámháború Kína és az USA között milyen áldozatokkal jár, járhat, a válaszlépések hová eszkalálódnak. Ám ezzel párhuzamosan újra fellángolt egy régi ellentét a két nagyhatalom közt, mégpedig az egyre fontosabb, sőt kritikus stratégiai szektor, a távközlés, az infokommunikáció terén.
Egy minapi hír szerint határozottan, látványosan és lényegében véglegesen kitiltották a China Mobile szolgáltatót az Egyesült Államokból. Egészen pontosan az történt, hogy a távközlési engedélyek kiadásáért is felelős Federal Communications Commission (FCC) végleg megtagadta az engedélyt a kínai óriásvállalattól arra nézve, hogy belépjen az amerikai piacra – pedig a kérelmük mintegy hét éve várakozott a szervezetnél.
A fő ok – vagy inkább indok – az volt, hogy a távközlés nemzetbiztonságilag stratégiai ágazat, és a cég nemcsak hogy bő kétharmad részben a kínai állam tulajdona, hanem amúgy is ezer szállal kötődik az ázsiai nagyhatalomhoz. Miért ez a para? Talán éppen azért, mert a modern távközlés (mobiltelefon, világháló, mobilinternet) manipulálásával, leállításával totálisan megbénítható egy egész ország, de nem is kell idáig elmenni: egy teljes körű lehallgatás vagy éppen mobilnetes adatszivárogtatás megszervezése sem lehetetlen feladat ma már, akármit is állítsanak a felek.
NE LENNÉNEK TITKOK?
Elég pár elbújtatott programocska, úgynevezett hátsó ajtó (back door) a rendszerekben, és egy éles helyzetben hatalmas károkat lehet okozni egy országnak. Akár csak azzal, hogy mondjuk egy-két napra leállnak nagy mobilhálózatok, illetve a 3G-s vagy a 4G-s adatforgalom. Ráadásul ezek annyira komplex rendszerek, hogy még hivatalos magyarázatot sem nehéz adni egy esetleges műszaki hibára, azzal könnyen takarózhat bárki. Nincs az a hatóság, amely kideríti, hogy például egy kínai nagyvállalat kapcsán esetlegesen fellépő, dollármilliárdos veszteségeket okozó probléma valós technikai malőr, vis maior vagy direkt károkozás volt-e…
No meg ott van a hallgatózás. Szoftveresen és hardveresen egyre könnyebb megoldani, hogy mondjuk pár tucat, nemzetbiztonsági szempontból lényeges kulcsszót megismerjen a rendszer, és akár a szóbeli, de még inkább az írásbeli tartalmakat a kockázatok, a titkok értéke, érdekessége szerint sorba rendezve kiköpje. S egy China Mobile-szerű szolgáltató akár automatizáltan, csak „a legizgalmasabb felfedezésekre” fókuszálva folyamatosan jelentsen a kínai államnak, a titkosszolgálatoknak.
Mindezeket a „spekulációkat” persze nagyon vehemensen elutasítják az olyan kínai nagyvállalatok, mint a China Mobile vagy kiváltképp a Huawei. Az utóbbi, szintén kínai, főként hálózati és mobiltechnológiákat gyártó és forgalmazó óriáscéget sem igen engedték az amerikai távközlési gerinchálózatok és elosztóállomások (például mobil-átjátszóadók) közelébe. S attól még, hogy a Huawei vehemensen és minden fórumon tagadja a hallgatózás vádját, hatalmas a bizalmi deficit az USA részéről a távol-keleti ország távközlési megoldásokat szállító társaságai, egyáltalán a kínai nagyvállalatok felé.
Csak egy friss példa: az Államok kincstára nemrég tiltotta meg azt, hogy kínai cég „iparilag jelentős technológiával” rendelkező amerikai vállalatokban 25 százaléknál nagyobb részesedést szerezzen.
FOKOZÓDÓ FESZÜLTSÉGEK
Legutóbb pedig David Redl, az amerikai kereskedelmi minisztérium helyettes államtitkára hivatkozott nemzetbiztonsági kockázatokra a China Mobile kapcsán. Persze nemcsak a szakértőket, de a társaság vezetőit sem igen érte váratlanul ez a végleges döntés, különös tekintettel az utóbbi hónapokban fokozódó kínai–amerikai feszültségekre.
Amúgy is a cég belépésének az USA piacára hét évvel ezelőtt, az engedélykérelem beadásakor nagyobb rációja lett volna, mint manapság. Mára ugyanis szinte bebetonozódott az észak-amerikai szektorba négy hatalmas szolgáltató, a Verizon, az AT&T, a T-Mobile US és a Sprint. Ráadásul utóbbi kettő most egyesülni készül.
A Sprint szolgáltatót ugyanis a japán befektetési óriás, a SoftBank vette meg hat éve, azért, hogy bővítse a növekedési lehetőségeit. Az ügylet azonban nem sikerült elég jól, ezért igyekszik most a SoftBank kvázi kikényszeríteni a Sprint és a T-Mobile US összeolvadását. Magyarán a kínaiak még ha szabadna, sem biztos, hogy ma belemennének bármilyen amerikai terjeszkedésbe, látva a japán „fájdalmakat” és kudarcot.
Ha belegondolunk, döbbenetes, hogy a kínai technológiai óriáscégek nagyon hasonló gondokkal küzdenek immár, mint a japánok. Letarolták a hazai piacot. A China Mobile 902 millió előfizetője remek példa erre, ez a tábor havonta már csupán pár tized (0,3-0,4) százalékkal tud növekedni. Muszáj lenne tehát új piacokat találni. Egyelőre azzal próbálkoznak, hogy a szintén állami tulajdonú China Unicom és China Telecom vállalattal a kínai belföldi (tartományok közti) roamingdíjak eltörlése révén pörgessék fel a keresletet a mobilnet és a hangalapú kommunikáció iránt, hiszen ez a lépés közel harmadával csökkentheti a mobil-adatforgalmi díjakat a hatalmas országban. Ennek ellenére a China Mobile-részvény nem szerepel jól (az év eleje óta több mint egy százalékot esett), és a 2018-ra várható bevételnövekedés is három százalék alatti. S ami még rosszabb, a nagyvállalat nyeresége csak egy százalék körül bővül.
KIÉLEZETT HELYZETEK
Persze Amerikában sem minden fenékig tejfel: a nagy telcoszolgáltatók kütyüket árulnak, online streamingszolgáltatásokat (zene, videó) erősítenek meg, avagy a hatalmas online hirdetési bizniszbe akarnak belépni. Miért? Mert a mobil-előfizetések száma és az adatforgalom-bővülés elért egy olyan határt, amikor is lelassul a korábbi évek növekedési dinamikája. Ha ez nem lenne elég, akkor az emberek és főként a szolgáltatók elvárják a még gyorsabb, például 5G-s mobilhálózatok kiépítését. Csakhogy ez dollármilliárdokba kerül, és ki tudja, mikor térül meg.
Persze a kínai cégek lehet, hogy nagy örömmel építenék ki az 5G-t az Egyesült Államokban, csak hát valóban nagy kérdés, hogy a mérnökeik milyen eszközökhöz folyamodnának, ha egyszer érdemben megromlana a két nagyhatalom viszonya. S az sem véletlen, hogy sem a Facebook, sem a Google nem tudott eddig belépni a kínai piacra, illetve ott megmaradni. Mert őszintén megvallva: a közösségi oldal vagy a keresőóriás talán már ma sokkal többet tud az emberekről és jóval nagyobb „adatrabló”, mint amekkora a China Mobile valaha is lehetne Amerikában. Ez persze már messzire vezet…
NEM ÜLNEK ÖLBE TETT KÉZZEL
Még most, 2018-ban is hajlamosak vagyunk lesajnálni Kínát, pedig ott a legeslegújabb technológiák villámgyors bevezetése is folyik. Miközben Európában vagy az Egyesült Államokban szinte még csak kóstolgatják a cégek a hatalmas dobást jelentő 5G-s kommunikációt, addig a távol-keleti országban lassan az ilyen hálózatokat kezdik építgetni, évekkel megelőzve az öreg kontinenst és az USA-t. Méghozzá mindezt a saját – bár a rossz nyelvek szerint eredetileg Észak-Európából kölcsönvett, majd otthon továbbfejlesztgetett – távközlési technológiáik révén. Felkötheti tehát a nadrágját a magát korábban fejlettnek tituláló világ.
Borítófotó: Egy ázsiai hölgy szelfizik New Yorkban a Resident Evil egyik szörnyével. Nem akarnak esélyt adni Kínának, hogy rálátása legyen amerikai mobilada
