Varga Mihály nem finomkodott, amikor Tusványoson a kkv-szektor került terítékre. „Sokuknak egy nyomorult honlapja sincs!” „Egy holland munkás kétszer annyi értéket állít elő, mint egy magyar” – hogy csak két mondatot idézzünk az elhangzottakból. A laikusok talán meglepődtek a kemény kritikán, de aki ismeri a hazai kkv-szektor helyzetét, az aligha lepődött meg. Bár a mak-ro-mutatókalapján jól látható, hogy a magyar gazdaság jó úton halad és emelkedő pályán vagyunk, a kis- és középvállalkozások jelentős része több problémával is küszködik. A gondok sorából öt pontban szedtük össze a legfontosabbakat.
Megújulás hiánya
„Húsz éve, amikor elindultunk, bőven elég volt mindent papíron vezetni. Akkor minek álljunk át a digitális megoldásokra?” – ilyen és ehhez hasonló megállapításokat gyakran hallani a kkv-vezetőktől. Hiába könnyítené meg a dolgukat, a többség nem akarja bevezetni a vállalatirányitási rendszereket, még akkor se, ha a kiterjedt társasági struktúra miatt már nehezükre esik átlátni a céges folyamatokat. Egy tavalyi kimutatásból az is kiderült, hogy a kkv-k harmada a korábbi két évben semmilyen innovációt nem hajtott végre.
Hogy az új technológiák bevezetését nem tartják fontosnak, az csak a probléma egyik fele. Majdnem harmaduk ugyanis évek óta nem tört be új piacokra. Magyarán, miközben a földrajzi terjeszkedést hanyagolják, új fogyasztói csoportokat sem szólítanak meg. Persze itt a számok nem annyira siralmasak, hisz a kisebb vállalkozások mintegy hetven százaléka igyekszik fejlődni, de a külföld felé már kevesebben kacsingatnak. A kkv-k több mint fele nem végez semmiféle exporttevékenységet. Pedig itthon, aki nemzetközi szinten akar terjeszkedni, az több külső támogatási forrást is be tud vonni.
Megoldatlan generációváltás
A magyar kis- és középvállalkozások jelentős része a rendszerváltás idején alakult, épp ezért mostanság igen aktuális feltenni a nagy kérdést: ha az alapító nyugdíjba megy, ki fogja átvenni a stafétát? Szerencsére a biztos kézzel levezényelt vezetőváltásra akadnak jó példák, épp csak a számuk lehetne jóval magasabb. Sajnos a családfő sokszor anélkül, hogy bármit tenne az ügy érdekében, abban reménykedik, hogy a gyermeke a visszavonulása után automatikusan át fogja venni a cég irányítását, aztán alaposan meglepődik, ha például a bölcsészkaron végzett csemete nem akar a fémmegmunkáló cég élére állni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az első generációváltást három vállalkozásból kettő nem éli túl. A problémák egyik legfőbb eredője, hogy sok alapító one man show-ként üzemelteti a cégét. Vagyis sem a tudását, sem a kapcsolatait nem kívánja megosztani. Ezzel pedig meggátolja a cég hosszú távú fennmaradását.
Nincs kellő pénzügyi tudatosság
Különösen a családi vállalkozásokra igaz, hogy a jövőbeli tervezéssel nem sokat foglalkoznak. Sőt, konkrétan a tizedük egyáltalán nem készít a közép- és hosszú távú jövőre vonatkozó elemzéseket, átfogó, részletes üzleti terve pedig csak az említett cégek felének van.
Ez már csak azért is probléma, mert kidolgozott tervek nélkül nem egyszerű hitelhez jutni. Sok vállalkozás viszont eleve nem is szeretne pénzügyi segítséget kérni, sokszor azért, mert a cégen keresztül vagy magánemberként megégette magát a gazdasági válság idején. Csakhogy ha egy vállalkozás pusztán önerőből fejleszt, akkor nehezen jut egyről a kettőre.
Képzések elmaradása
Míg Ausztriában minden ötödik, addig Magyarországon csak minden tizedik munkavállalót képeznek tovább – említette meg Varga Mihály Tusványoson. Főleg informatikai cégeknél figyelték meg az utóbbi időben, hogy ahol a fejlesztők nem kapnak újfajta munkákat, új kihívásokat és nincs lehetőség a szakmai fejlődésre, ott egy idő után elkezdenek szállingózni az emberek.
A belső és külső képzéseket sok vállalkozás annak ellenére kerüli, hogy lehetőség egyébként bőven lenne a dolgozók fejlesztésére. Csak a példa kedvéért említjük, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium vállalati kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára alig néhány hónapja jelentette be, hogy mentorprogram keretében a kormány az elkövetkező három évben 3,3 milliárd forintot fordít a kis- és középvállalkozások megerősítésére, elsősorban gyártói, menedzsmenti, pénzügyi és gyakorlati ismereteik bővítésére.
Szakemberhiány
A felsorolásunkban ez afféle kakukktojás, hisz a szakemberhiányról nyilvánvalóan nem a kkv-vezetők tehetnek. Itt egy olyan jelenségről van szó, amely Európa-szerte felütötte a fejét. Ettől még foglalkozni kell vele. Az élen járó, sikeres vállalkozások a hiányt főleg duális képzésekkel igyekeznek kezelni. Máshol egyes folyamatok automatizálásával igyekeznek gyógyírt találni a problémára. A jövedelmek persze a hiány miatt elkezdtek emelkedni. Épp emiatt viszont érdemes figyelni arra, hogy a régi és az új dolgozók bérezése között ne legyen túl nagy a különbség, különben az feszültséget szülhet a cégen belül és előbb-utóbb felmondásokhoz vezethet.
