A KÍNAIAK TÁRGYALNÁNAK
Mint az várható volt, a Huawei-sztori egy hét alatt igazi nemzetközi megabotránnyá dagadt. Az USA kormányzata kilencven nap haladékot adott ugyan az erős szankciók életbelépéséig, de a gazdaság egy komplett szegmense felbolydult. Rengeteg gyártó, fontos beszállító mondott nemet a kínai cégnek, élükön a Google-lal és az ARM-mel, amely két kulcsfontosságú összetevőjét adja a Huawei telefonjainak. De még súlyosabb hír a társaságnak és a kínai technológiai ágazat egészének, hogy a távközlési kiszolgáló berendezések (átjátszók, háttér-infrastruktúra), azaz a hálózati eszközök terén nem kevesebb mint 28 százalékos globális piaci részesedésű gyártó ezen üzletágát is súlyosan „megütheti” ez a durva szankció.
LASSULÓ NÖVEKEDÉS
Ugyanis több – a hálózati eszközök terén kritikus beszállítónak számító – csipgyártó jelezte, hogy átmenetileg leállítja a szállításait. Olyan amerikai vállalatok, mint az Intel, a Qualcomm, a Broadcom, a Micron Technology, a Western Digital adtak eddig hangot annak, hogy eleget tesznek a három hónapon belül várható korlátozási szabályoknak. Európában pedig az Infineon függesztette fel bizonyos szinten az együttműködést.
Erre reagálva a Huawei alapítója a következőket mondta: „Mindig szükségünk lesz az Egyesült Államokban gyártott csipekre, s amennyiben az amerikai vállalatok beszerzik rá az engedélyt, folytatnánk velük a kooperációt. Nem szeretnénk izolálódni USA-beli partnereinktől. Célunk, hogy együtt, közösen növekedjünk, és hisszük, hogy hosszú évek óta működő kapcsolatainkat nem tudja megszüntetni egy darab papír. Mi is képesek vagyunk olyan jó csipeket készíteni, mint az amerikaiak, de ez nem jelenti azt, hogy ne vásárolnánk tőlük a jövőben, ha lehetőségünk lesz rá.”
Zsen Cseng-fej (Ren Zhengfei) hozzátette azt is, hogy a termelési kapacitásuk hatalmas, így továbbra is kiszolgálják az ügyfeleiket, erre nem lesz hatással a korlátozás. Azt azért az első számú vezető elismerte: előfordulhat, hogy a növekedésük némileg lassul majd. Ám kiemelte, hogy „közel sem olyan mértékben, mint azt sokan hiszik”. Tény, hogy a Huawei az év első negyedében 39 százalékos árbevétel-emelkedést ért el a tavalyi azonos időszakhoz képest. Ez – érdekes módon – már áprilisban 25 százalékra lassult, és persze a cégvezető szerint „előfordulhat” további csökkenés.
Zsen Cseng-fej szerint Washington lépése ugyanakkor nem okoz igazi károkat, és nem hat negatívan a fejlődésükre nézve. Majd magabiztosan kijelentette azt is: termékhiány sem léphet fel, hiszen jó előre felkészültek egy ilyen eshetőségre.
JÖN A KÉSZLETEZÉS
Bár nyilván eddig is serényen folyt, s várhatóan a következő hónapokban is nagyon erős lesz a „készletezés”, az amerikai lépés már ősszel jelentős fennakadásokat okozhat a termelésben. Már csak azért is, mert nagyon összetett berendezésekről, áramkörökről van szó, így egy-egy csipgyártó kiesése minimum alapos mérnöki áttervezést igényelhet, amely még akkor is hosszú hónapokba kerül, ha a Huaweinél már korábban felkészültek egy hasonló szankcióra, és bizonyos munkákat előrehoztak.
A hálózati eszközök esetében ilyen munkáról nem nagyon lehet tudni, de a fogyasztói szegmensben, a mobiltelefonok piacán már bizonyos, hogy van B terv. Ott készül a Hongmeng OS nevű, az Androidot pótolni hivatott szoftver.
SAJÁT OPRENDSZER
Erről a Huawei Technologies alapítója úgy nyilatkozott: „Képesek vagyunk saját operációs rendszer kiépítésére, de ez nem jelenti azt, hogy szándékunkban áll lecserélni a többit.” Pedig a Samsung is birtokol ilyet, csak hát az Android olyannyira kvázi szabvánnyá vált mára, hogy az bizonyos: az új rendszerek, ha nincs Google-támogatásuk, nem lesznek vonzók egy átlagfelhasználónak. Lényegében a főbb applikációkon kívül semmilyen egyedi programot nem tudnának letölteni a fogyasztók, mondjuk egy hazai közlekedési vagy mobilbanki appot sem igazán. Hiszen annak idején még a Huaweinél is hatalmasabb Microsoft–Nokia-páros sem volt képes tömegesen rávenni a világ fejlesztőit Windows-alkalmazások készítésére.
Leegyszerűsítve: az Android és applikációs piactere, a Play Store támogatása nélkül a gyártók – leszámítva persze az Apple-t – csak amolyan félokos telefonnal tudnának előrukkolni, amelyet a vevők többsége feltehetően még dömpingár esetén is kerülne.
Pedig a Huawei készülékei ma már a legjobb Samsung és Apple csúcsmodelleket is képesek kenterbe verni. P30-as és Mate sorozatuk, valamint a Honor márka topmobiljai mostanra sok-sok tekintetben jobbak, profibbak, mint az említett versenytársak ötven-száz százalékkal magasabb árú vagy akár még drágább készülékei.
MEG KELL ÁLLAPODNI
Magyarán a Huaweinek elemi érdeke, hogy a megkerülhetetlen Google-lal valamilyen kompromisszumos megoldásra jusson, különben Kínán kívül nem nagyon tud majd olyan csúcsgépeket eladni, amelyeken a profitja legnagyobb része keletkezik a fogyasztói szegmensben. Erre utal Zsen Cseng-fej nyilatkozata is. Arra a kérdésre, hogy milyen vállalattá kíván válni a Huawei, illetve merre terveznek elmozdulni, a válasz az volt: „Tőkeinjekciót semmiképpen sem engedélyezünk. Ettől eltekintve nyitottak vagyunk bármilyen megbeszélésre, tárgyalásra.”
Lehetséges persze, hogy a társaság első embere békülékeny hangot üt meg nyilvánosan, de azt azért a múltból tudjuk, hogy a kínaiakat nem feltétlenül éri meg felidegesíteni. Efféle intézkedésekkel pedig feltehetően nem lehet érdemben megállítani őket. Az amerikai szankciók igazából csak felmérgesítik az ázsiai óriást, miközben globális gazdasági zűrt okoznak. Hiszen a piacnak egyvalami bizonyosan rossz: ez pedig a bizonytalanság.
A Huawei sencseni központja. A Szankciókkal együtt is legyűrhetik a világot
