„A magyar nő arra való, hogy az ember szerelmeteskedjék vele …, hanem feleségnek nem való, mert arra sem elég kedélyességgel, sem elég műveltséggel nem bír” – írja le naplójában apja véleményét az 1824-ben született Podmaniczky Frigyes. Akinek megidézett papája „ezen eszméi szerint is járt el”, mert miután első neje, egy Charpentier nevű francia emigráns lánya gyermektelenül elhunyt, „elvette 1812-ben Noszticz-Jänkendorf Elizát, Noszticz-Jänkendorf Adolf szász királyi miniszter leányát, kitől nyolc gyermekből álló családja lett”. Nos, kérem, hát ez a bizonyos Eliza az a hölgy, aki magát a karácsonyfát Magyarországon meghonosította – legalábbis az egyik gyermek, Frigyes szerint. „Midőn szüleim Pestre jöttek első ízben telelni, még sehol karácsonfát (fenyőgallyakat) nem árultak, maguk szüleim is az első években papirosból készítették azt” – emlékezik vissza „Budapest vőlegénye”.
De hol vannak már ezek a napok? Amikor még nyugodt, derűs körutak tágas teraszain múlatták perceiket az ilyen hajlott korú, felfelé kunkorodó bajszú férfiak, a hon kerek hasú bástyái, akikre egész életükben számíthatott a családjuk, de minden barátjuk, ismerősük is. Mikor sűrű szivar- meg pipafüstös kávéházakban cigány játszotta a dalt, és ugyanitt irodalmi lapokat böngésztek, disznó vicceket sugdostak egymás fülébe, mérgükben meg asztaluktól is fel-felugrálva, elárvult öklüket a magasba lendítve, nagy hangerővel politizáltak az urak. A gyengéd, finom nők pedig vasárnap cukrászdákba jártak, a kapucíner előtt zserbót, krémest majszoltak, s ha piros masnit kötöttek a pincsikutya nyakába, az jel volt az uraknak.
A dualizmus óta sokat változott a világ, s vele együtt Magyarország. Akkoriban még a karácsonyfát is a környékbeli erdőből vágták ki és rakták szánra, fogatra vagy éppen dobták a vállra. Manapság már rég nincs szó a természet megkárosításáról. A fenyőtermesztésből néhány ezer magyar család éldegél. Mert karácsonyfa-állítás céljából a fenyőt immár nem az erdőből viszik, hanem a karácsonyfatelepeken termelik, ültetvényként, szabadállásban, kellő távolságban egymástól, s ha kell, még metszéssel is alakítják a formájukat. Mifelénk néhány állami erdészeti társaság is foglalkozik ilyen telepek fenntartásával, de a legtöbb hazai karácsonyfa magántulajdonban lévő területeken cseperedik fel. Ezeket a kertművelési ágban tartják nyilván, éppen ez év szeptemberétől kerültek ki az erdőtörvény hatálya alól.
Nem olyan nagy üzlet a karácsony-fabiznisz, de azért biznisz, pedig itt az árak évek óta nemigen változnak. A statisztikák alapján karácsony közeledtével 2-2,5 millió fenyőfát adnak el minden esztendőben, ebből az import körülbelül 1 millió, miközben 600-700 ezres az export. A fenyőfatermesztő terület nagysága Magyarországon 2000 hektár, ebből 400-500-ról vágnak ki fát egy-egy idényben. Fenyőfatermesztéssel az országban hat-nyolc nagyobb, 20-30 hektáron termelő gazdálkodó foglalkozik, mellettük ugyanakkor van több száz kistermelő is, közülük sokan a tűlevelűeket csak a kert végében gondozzák. Leginkább Zalában, Vas és Somogy megyében nevelik a karácsonyfának való fenyőt, egy fácskát úgy öt-tíz évig.
A legkedveltebb fajta mostanában a fővárosban és környékén a Nordmann-fenyő, bár az utóbbi években az ezüstöt is újra egyre többen keresik, alacsonyabb árkategóriában, országosan pedig változatlanul leginkább a lucfenyőből fogy a legtöbb. Ennek ára, ahogy közeledik a karácsony, úgy kúszik ezer forint felé méterenként. A Nordmann-fa ellenértéke 7000 és 8000 forint közötti méterenként, bár a két méternél magasabb ára sokszor egyedi; a nagyobb fákat fajtától függetlenül inkább darabárban adják. Az ezüst métere 4500-5000, míg a lucé 2500-3000 forint. Kevesen tudják, hogy a minőségi osztályok a fajtákon belül is különbözők, ennek megfelelően a „tömegáru” lényegesen olcsóbb is lehet – de sokszor hamarabb el is száradhat –, mint mondjuk a prémium termék. Az árak persze az eladás helyétől és a kiskereskedelmi egység típusától függően is eltérhetnek. Egyre többen keresik az ünnep elmúltával kiültethető, gyökeres fenyőket is. A gyökeres, cserepes fák ma már a forgalom 10-15 százalékát is kiteszik. A termelői árak szintén a fajtától függnek, és a szezon kezdetén méterenként 1500–4000 forint között mozognak, az idén ugyanakkor csökkenhetnek a növekvő dán behozatal miatt.
Magyarországra ugyanis az import változatlanul főként Dániából és Németországból érkezik – az egyre népszerűbb Nordmann-fenyőt főleg az előbbiből hozzák –, míg a magyar fenyőfa legjelentősebb külföldi piaca Ausztria és Olaszország. A karácsonyfák „valódi” – tehát Európai Unión kívüli – importja azonban kizárólag az öreg kontinens harmadik országaiból lehetséges, amennyiben termőhelyük Európa kontinentális területén belül van, és megfelelnek a növényegészségügyi importelőírásoknak. Ezt a küldeményt kísérő, a harmadik ország illetékes hatósága által kiállított növényegészségügyi bizonyítvány igazolja. Karácsonyfát behozni pedig Európán kívüli harmadik országokból, illetve harmadik országok Európa kontinentális területén kívüli részeiről (például Oroszország és Törökország ázsiai térségéből) egyszerűen tilos. A karácsonyfáknál egyébként nincsenek minőségi előírások, a származásukat viszont az eladónak igazolnia kell. Egy dolog biztos: amikor sikerült megvenni a fenyőt, mindenki megnyugszik egy kicsit. Utána kezdődhet igazán az ünnep.
Borítófotó: Kivágott fenyőket pakolnak a Zala megyei Nemespátrón 2017. november 25-én. Az ország egyik legnagyobb fenyőnevelő térségében elkezdődött a karácsonyfák kivágása.
