A Budapesten forgatott háborús sci-fiben, a Spectralben idegen lények tarolják le a magyar fővárost. A filmben ugyan van pár mutatós effekt, ám sajnos a produkcióból nemcsak a nagy sztárokat spórolták ki, de az izgalmat is. A Universal az alkotás eredeti forgalmazója látva a végeredményt, még 2016-ban, hónapokkal a premier előtt úgy döntött: inkább lefújja a bemutatót. Mivel egy kész filmről van szó, a Spectral kukázása komoly veszteséget jelentett volna a gyártónak, ezért megpróbálták rásózni egy másik forgalmazóra. Végül szerencséjük lett: a világ legnagyobb online videótékája, a Netflix lecsapott a jogokra.
Ehhez hasonló esetekből azóta rengeteg akadt: a mesterséges intelligencia témáját izgalmasan boncolgató Ex Machina rendezője, Alex Garland is hiába vette legutóbb célba a nagyvásznat. Mivel a mögötte álló stúdió nem látott benne nagy jövőt, legújabb filmje, az Expedíció (Annihilation) Amerikán kívül mindenütt a Netflixen debütált. Akárcsak a Mute vagy a szörnyfilmes sorozat, a Cloverfield harmadik része, a Paradox. A szépreményű netes cég emiatt mintha újabban a kéretlen filmek szeméttelepe lenne. Persze ez túlzás. A Netflix nem csak a stúdiók kikukázott alkotásait veszi fel a kínálatába. Vannak saját gyártású produkcióik is, viszont tény: ezeket az ítészek rendszerint nem szokták a keblükre ölelni. Pedig mivel a társaság évente 7-8 milliárd dollárt költ tartalomgyártásra, nem gond nekik leszerződtetni néhány nevet: az egyik legutóbbi nagy dobásukban, a Brightban például Will Smith játszotta a főszerepet. Valószínűleg az ő gázsija is ludas abban, hogy a jelenkorban játszódó fantasy végül 100 millió dollárba került. A Rotten Tomatoes adatai szerint azonban a kritikusok 74 százaléka nem volt elégedett a végeredménnyel. Éppígy a nézőket sem vetette szét a lelkesedés. A Netflix-filmeknél általában ez a megszokott felállás. A médiavállalat igazi hazai terepe ugyanis a sorozatgyártás: még 2013-ban az amerikai politikáról szóló Kártyavár (House of Cards) indította náluk a sort, azóta pedig a felhozatalukban hemzsegnek a népszerű klasszis szériák. Példaként lehetne említeni a Pablo Escobar életéről szóló Narcost, a 80-as éveket kiváló érzékkel megidéző Stranger Thingset vagy a Marvellel közösen tető alá hozott szuperhőssorozatokat.
Elsősorban tehát a sorozatainak köszönheti a Netflix, hogy piacvezetővé vált, és ma már világszerte 125 millió ember utalja át nekik a havi előfizetési díjat. De mivel elképesztő pénzeket költenek a forgatásokra, és láthatóan nem akarnak lemondani arról, hogy a filmvilágba is betörjenek, ez a helyzet minden bizonnyal hamarosan változik. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megmondjuk: pár esztendő, és a Netflix lesz az egyik legnagyobb filmgyártó. Ez egyszerű matek. Már most is nagyobb az éves költségvetésük, mint a legtöbb amerikai stúdiónak. A pénz pedig egy idő után nemcsak az effektgurukat és a neves színészeket, hanem a jó tollú filmes írókat és rendezőket is a streamingszolgáltatóhoz csábítja majd. A legendás rendező, Martin Scorsese új gengsztermozija, Az ír férfi (The Irishman) körül már most is elég nagy a nyüzsgés, pedig a Netflix pénzelte filmet csak jövőre mutatják be.
Természetesen a matekot a moziipar öregjei is ismerik, pontosan tudják, hogy épp egy trendforduló küszöbén állunk, és cseppet sem meglepő módon nem örülnek a dolognak. Az hagyján, hogy a cannes-i fesztiválról kitiltották az összes Netflix-alkotást, de újabban alig telik el úgy hét, hogy valamelyik neves hollywoodi filmes ne tenne egy-egy csípős megjegyzést az online videótéka kapcsán. A Ponyvaregényt is rendező Quentin Tarantino szerint a szolgáltató kiöli az emberekből a filmek iránti lelkesedést, Steven Spielberg pedig úgy véli, hogy mivel a Netflix-produkciók tönkretehetik a mozi jövőjét, nem szabadna Oscart kapniuk (ezt azután nyilatkozta, hogy az egyik Netflix-dokumentumfilm, az Icarus a saját kategóriájában elvitte az aranyszobrocskát). Ám a médiacéget újabban az éles kritikáknál sokkal jobban zavarja, hogy a filmjeiket csak nagy nehezen tudják a mozikba küldeni, s emiatt nem is vehetnek részt a legtöbb díjátadón. Ezért úgy döntöttek, hogy saját mozikat vásárolnak. Elsőként Los Angelesben és New Yorkban akarnak terjeszkedni: az előbbi nagyvárosban eredetileg ötven filmszínházat akartak felvásárolni, de a túl nagy ár miatt visszakozniuk kellett.
A fennálló helyzet értékelésében az elismert producer, Jason Blum ment a legmesszebb: szerinte Hollywood máris elvesztette a csatát. A régi nagy stúdiók ugyanis még mindig meg akarják mondani, hogy a nézők miként fogyasszák a filmjeiket, s rákényszerítik őket a mozizásra, míg a Netflix megadja a választás lehetőségét. A tervek szerint ugyanis a mozivászonra küldött produkcióikat a premierrel egy időben, akár otthon is meg lehet majd nézni. Ezen modell mellett a régi óriások ideje meg van számlálva – véli Blum.
Nem is az az igazi kérdés, hogy a Netflix le tudja-e gyűrni mondjuk a Sony filmrészlegét vagy a Warner Bros.-t. Ez a csata ugyan csak most kezdődik, de szinte már el is dőlt. Az igazi ellenfelük a moziipart jelenleg toronymagasan uraló Disney stúdió. Az jó ideje ismert, hogy az egeres cég saját online videótékát akar indítani jövő ősztől, de a részletek még csak most kezdenek kikristályosodni. Azt már lehet tudni, hogy induláskor olcsóbbak lesznek, mint a Netflix, és a kínálatukban nem lesz felnőtt-tartalom. Már az első évben öt saját alkotással és öt sorozattal jelentkeznek majd. Utóbbiakra 25-35 millió dollárt szánnak, egy kivételével: egy meg nem nevezett „ambiciózus projekt” 100 milliós büdzsét fog kapni (ha tippelnünk kellene, akkor valószínűleg a már bejelentett, de részleteiben nem ismert élő szereplős Star Wars-sorozatról van szó).
Hollywood és a Netflix csatája tehát valójában a Disney és a Netflix harca lesz. Ebben az összecsapásban pedig mindkettő megpróbálja megszorongatni a másikat a saját terepén: a Netflix a mozik világába, a Disney az online videótéka-piacra akar betörni. Az egeres cég mellett szól, hogy már most is nyereséges, az anyagi háttere ezért biztosabb (tavaly 8,9 milliárd dolláros profitja volt). Ezzel szemben a Netflix – ahogy arról a Los Angeles Times is beszámolt – per pillanat komoly milliárdos adósságot görget maga előtt.
MÉRFÖLDKÖVEK A NETFLIX TÖRTÉNETÉBEN
1997
Kaliforniában megalakul a cég
2002
mint sikeres DVD-kölcsönző, a vállalat kivonul a tőzsdére
2007
elindítják az online videótékájukat
2010
megindul a nemzetközi terjeszkedés
2012
megjelennek Európában
2013
elkészül az első saját gyártású tévésorozatuk
2017
az előfizetői számuk átlépi a százmilliót
Borítófotó: Az Orange is the New Black című Netflix-sorozat szereplői egy Los Angeles-i díjátadón. A sorozatok után a filmek világában is tarolni akarnak
