NÖVEKVŐ FOGYASZTÁS
A korábbi várakozásoknál több mint egy százalékponttal nagyobb volt az idei első fél évben a háztartások fogyasztási célú kiadásainak a növekedése. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a munkaerőhiányból fakadó bérnövekedés jó ideje tíz százalék körül alakul évente. A megemelkedett elkölthető jövedelemből pedig szemmel láthatóan szeretnek is költeni a háztartások. A legfrissebb KSH-adatokból számolva a blokkk.com kereskedelmi szakportál számításai szerint a kiskereskedelmi költések bővülése a teljes fogyasztással szemben azonban alig haladta meg az inflációt, amiből a portál azt a következtetést vonta le, hogy a teljes fogyasztási kosárból inkább a bolti kiadásokon spórolnak a vevők. Szigorú listával vásárolnak, nem vesznek több árucikket a tervezettnél, és olyan üzletekben költenek, ahol jobb árakat kapnak. Ez nem annyira jó a kiskereskedelmi piac szereplőinek, ám hátravan még a karácsonyi kereskedelmi szezon, amely borítékolhatóan nem lesz rossz.
A helyzet ugyanis az, hogy az első féléves kiskereskedelmi költekezéseket elemezve kitűnik: a visszafogott bolti kiadásnak az az oka, hogy a háztartások kalkulálnak a kormányzat családtámogatási és szociális programjában való részvétellel. Ehhez pedig önrészt kell elkülöníteni, cserébe persze a szükséges kiskereskedelmi beszerzéseiket hátrébb sorolják. Vagyis a piacon egyszerre érhető tetten a megtakarítási hajlandóság és a költekezés igénye.
AMI KÉSIK, NEM MÚLIK
A családtámogatási programban részt vevők költekezései – akár például az autóvásárlás – már a következő féléves adatsorokban megjelenhetnek. Akik pedig nem vesznek részt benne, mert bizonyos követelményeknek nem felelnek meg, vélhetőleg elengedhetik és el is engedik az év végére a „gyeplőt”, beszerezhetik álmaik tévéjét vagy robotgépét, kínálat pedig lesz bőven. Így az első hat hónap végére lelassult kiskereskedelmi költekezés ismét felgyorsulhat, és éves szinten megmaradhat a bő ötszázalékos, esetleg a hat százalékot közelítő fogyasztásnövekedési ütem.
Kérdés persze, hogy a kiskereskedelemnek mekkora tartalékai vannak az úgynevezett proaktivitás erősítésére – ami kedvezően hathat a teljes fogyasztás dinamikájának a fenntartására. (A 20 000 milliárd forint összegű fogyasztásban a szektor súlya 53-54 százalék körüli.) A boltosok tartalékaihoz visszatérve: ismeretes, hogy a legnagyobb bérkiáramlások a kiskereskedelemben történtek. Ez jó a munkavállalónak, ugyanakkor rövid és középtávon likviditáskiesést okoz a kereskedőnek. Ha nagyobb mértékben nő a költési oldal, a kiadási szerkezetben szereplő egyes tételeket szükség szerint vissza kell venni, hogy az alapszolgáltatást (az árukészletet) fenn lehessen tartani. A kiadások csökkentése sok esetben a marketing- vagy kommunikációs büdzsét érinti. Most érkezett el az az utolsó utáni pillanat, amikor a vállalatok felmérhetik, hogy az év végi nagy rohamban érdemes-e nagyobb forrást allokálni promóciókra, akciókra, vagy az előzetesen tervezetthez képest is kisebb lángon kell égetni a gyertyát. A helyzet azt mutatja, hogy vastagodott ugyan a magyar fogyasztó pénztárcája, de ezzel egyenes arányban nőtt a kiszámíthatatlansága is.
NYÁRI NYUGALOM
Csak egy példa: a nyaralási szezon kifejezetten nyugodtan telt a budapesti és a városi kiskereskedelemben, a külvárosi forgalom már-már unalomba fulladt, miközben a Balaton és a frekventáltabb üdülőhelyek boltjainak a polcai már délelőtt kiürültek, az árukészlet a szokásosnál is gyorsabban pörgött. Ebből sokan arra következtettek, hogy a nyár vége és a sulikezdés sem lesz különösebben erős a városokban, ám a Figyelő információi szerint nagyon sok kereskedő elszámolta magát ezzel kapcsolatban. Ugyanis augusztus utolsó hétvégéjén a legtöbb üzletben a „későn ébredők” szó szerint lepucolt polcokat találtak – magyarán nem érződött a nyaralás utáni kiköltekezés.
Sokan úgy vásároltak be az iskolakezdésre, mintha szükségállapottól tartanának. Ilyen fogyasztói magatartással nagyon ritkán találkozni a hazai kiskereskedelemben (természetesen a Balatonon kívül). Ebből a helyzetből kiindulva a karácsony előtti időszak sem lesz másmilyen, csak a vevők vásárlási ütemét kell jó érzékkel eltalálni. Ebben az évben kedden van szenteste, és december 27-e, péntek is munkaszüneti nap. A hétfőt pedig valószínűleg a cégek kivetetik a munkavállalókkal, ráadásul a következő hét közepére esik szilveszter és január elseje. Vagyis másfél hétre bezár a bazár. Ez jelentős impulzusvásárlásból származó forgalomkiesést jelenthet az utolsó hónapra, ám a kereskedőknek mégis inkább az okozza a nagyobb fejtörést, hogy a december havi forgalmat miként lehet lebonyolítani alig három hét alatt.
Ez egyfelől hihetetlen nyomást gyakorol a munkaerőhiánnyal küzdő piacra, és a forgalomnövekedésben a szűk keresztmetszetet nem a vásárló pénztárcája, hanem a bolti kapacitás jelenti majd. Ugyanakkor ha túl korán, már november elején vagy közepén megindul a proaktivitás (például akciókkal), hogy a decemberi forgalmat az említett problémák miatt a tizenegyedik hónappal simítsák, jelentősen csökkenhet a bolti profit. Ugyanis ha az akciók mellett sem akar senki vásárolni, ki kell tartani azokat a következő hónapra. A januári készletkisöpréseknél pedig még több haszonról kell lemondani, ha az árumennyiség lassabban pörög a tervezettnél. Mindez az online shopokra is vonatkozik; esetükben hatványozottan fordulhat elő, hogy a gyenge kiszállítási kapacitások lesznek a forgalombővülés akadályai.
ELŐNYBEN A SZOLGÁLTATÁSOK
Az első féléves fogyasztási adatokból, mint fentebb jeleztük, az is kitűnik, hogy a teljes (20 000 milliárdos) költés jobban nőtt, mint a „kiskeres”. Ebben a szolgáltatások is benne vannak, vagyis a növekvő keresetek mellett a magyar fogyasztó végre hajlandó (a korábbi évtizedekben mérthez képest) végre ezekre is költeni – legyen szó éttermi vagy szállodai szolgáltatásról. Ha a háztartások megspórolják a kiskereskedelmi kiadások egy részét, az nagy valószínűséggel megtakarításba vagy szolgáltatások vásárlásába áramlik, ami ugyancsak bizonytalanná teszi a kiskereskedelmi forgalmat. Hiszen ki tudja előre megjósolni, hogy a fa alá államkötvény vagy mobiltelefon kerül-e? Nem véletlen tehát, hogy a szektor vállalatai közül többen mind nagyobb arányban engedik be a boltba a szolgáltató cégeket. Azok ugyanis képesek növekvő forgalmat generálni, valamint stabil bérlői bevételt biztosítani a kereskedőknek – minimalizálva számukra az értékesítés tervezéséből és a fogyasztói magatartás becsléséből származó profitkockázatot.
Mindent összevetve azonban nem zárnak rossz évet a vállalatok a fogyasztási piacon, hiszen a gazdasági bővülés feletti erősödésről lehet beszélni. Ugyanakkor fel kell készülni a szűkösebb időszakra, ugyanis jövőre kisebb beruházási aktivitásra lehet számítani, és a bérkiáramlás is gyengébb lesz az előző években megszokottnál.
LENDÜLET
Ettől függetlenül a következő esztendő elejére megmaradhat a fogyasztási növekedés lendülete, s a kiskereskedelmi piac változását tekintve a január és a március is erős maradhat, ám az év közepe felé az elemzők is visszafogottabb növekedést várnak a piacon. Eközben elvileg már hat majd a családtámogatási rendszer, és a lakáspiacon jelentős mennyiségű kulcsátadás lehet, ami segíti a fogyasztás bővülését – leginkább a nagy értékű, tartós cikkek értékesítésével. Viszont az infláció is növekedhet, ami rendszerint visszafogja a háztartások költekezéseit. (Az euró erősödése a forinttal szemben már az év végi árakban megjelenik, ami egyben visszatartó erő is, főleg a tartós fogyasztási cikkek esetében, de sok napi fogyasztási termék árába is beépül. Ez a hatás várhatóan a következő esztendőre is áthúzódik, ami ugyancsak kereskedelmi beszerzési kockázatokat jelenthet.)
Borítófotó: van miből költeni. Az akciók továbbra is a legösztönzőbb reklámok
