GONDBAN A NAGY IKON
Az ikonok sorsa nem mindig könnyű – jelenleg az igazi amerikai álom, a szabadság(vágy) legendás megtestesítője, a Harley-Davidson van gondban. Pontosabban nem mostanában került bajba, de mintha az ág is húzná, hisz ezúttal szembekerült a nagypolitikával. A vámköltségeket ugyanis úgy optimalizálná a cég, hogy termelése egy részét európai helyszínre, egészen pontosan egy EU-s tagállamba telepítené át, s Délkelet-Ázsiában, Thaiföldön már gyárat is épít hasonló megfontolásokból. Az amerikai elnök azonban egy eléggé hosszas Twitter-üzenetben fejtette ki: a csúcsvezetésnek nem tetszik, hogy a legendás amerikai termékek előállítása másutt is felfut.
Az biztos, hogy nem lennénk a motorgyártó vezetésének a helyében, ugyanis bármit is lépnek, fájni fog. Egyesült államokbeli üzemüket csak egészen kis részben építenék le, mert a belföldi keresletet továbbra is otthonról szolgálnák ki, viszont a termelést Kansas Cityből részben áttennék a Pennsylvania állambeli Yorkba, ezért a régi gyárból el kell bocsátaniuk 350 főt. Viszont ez év első negyedében a belföldön eladott Harley-Davidsonok száma 12 százalékkal esett vissza. Miért? Főként azért, mert a most 45–65 éves korosztály a legnagyobb vásárlóközönségük. A fiatalabbak körében a motorozás sem túlzottan népszerű.
KÜLPIACI KIHÍVÁSOK
Magyarán az ikonikus gyártónak muszáj erősítenie a külföldi piacokon. Csakhogy Ázsiával hasonló a gond, mint ami most európai viszonylatban felmerült. Mivel az USA kimarad a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményből, a Harley-nek elemi üzleti érdeke, hogy legyen gyártó-összeszerelő üzeme Thaiföldön. Miért? Mert a térséget a nagy mumus, a japán konkurencia (főként a Honda és a Suzuki) uralja, így a védővámokkal az amerikai motorok olyan árhátrányba kerülnének, amely behozhatatlan előnyt jelentene a japánoknak. (Ha a térségen belül gyártják, szerelik össze a motorokat, akkor 50 százalék feletti helyi hozzáadott érték esetén a járművek nem, legfeljebb egyes beszállított alkatrészek esnek vám alá.)
Amennyiben Európa és Észak-Amerika közt szintén eldurvul a kereskedelmi háború, akkor a Harley-nek már megint nincs más választása, mint az öreg kontinensre, pontosabban az unió területére egy thaiföldihez hasonló üzemet tervezni. Ugyanis Európa, ha nem is kritikus, de fontos piac az amúgy is csökkenő eredményességű cégnek. Tavaly csaknem negyvenezer kétkerekűt értékesítettek itt, ami a 16,4 százalékát adja a Harley tavalyi teljes árbevételének, emiatt az öreg kontinens a gyártó második legnagyobb piaca. Viszont az importvám miatt helyi üzem nélkül egyszerűen teljesen versenyképtelenek lennének. Érdekes, hogy Donald Trump korábban megvédte, kedvelte a régi amerikai motorkerékpár-gyártót, ám a termeléskihelyezésnek ellene van.
NYERESÉGOLVADÁS
A Harley-Davidson friss közleménye szerint a motorkerékpárjaira kivetett importvám termékektől függően 6-ról 31 százalékig nőtt, ezzel pedig átlagosan mintegy 2200 dollárral, azaz 620 ezer forinttal emelte meg produktumainak európai árát.
„A nemzetközi gyártás részarányának a növelése (az adóterhek könnyítése érdekében) nem a legfőbb célunk, de az egyetlen fenntartható módja annak, hogy elérhetővé tegyük motorkerékpárjainkat az európai vásárlóknak, és kifizetődő üzletet bonyolítsunk a térségben” – fejtette ki a vállalat nyilvános állásfoglalásában. Azt is közölték, hogy nem fogják megemelni európai áraikat, hanem az átállás mintegy másfél éve alatt maguk viselik a keletkező többletköltségeket. Ez a pluszkiadás csak 2018 második felében 30–45 millió dollár (8,5–13 milliárd forint) lehet. Vagyis az európai gyártóhely felépüléséig 90–135 millió dolláros nagyságrendű összeggel csökkenhet a patinás gyártó nyeresége.
Ilyen körülmények közt, egyfajta ellenséges hangulatban persze a részvények ára sem rózsás. Az év elején, a kereskedelmi feszültségek erősödése és a tavalyi romló eredményesség láttán a papírok ellenértéke 55-ről előbb 46, később 40 dollárig zuhant. Június elején magára talált ugyan az árfolyam, de a napokban újra fellángoló vita ismét árcsökkenést hozott. Ez szinte eltüntette az előző hetek 10-15 százalékos drágulását, és a részvények árfolyama jelenleg is alig haladja meg a 40 dollárt.
TÚL KICSIK?
Az 5800 főt foglalkoztató legendás gyártó tehát nehéz idők elé néz. Már csak azért is, mert a konkurensek jóval nagyobbak és tőkeerősebbek. A Honda 19,5 millió, a Suzuki 1,4 millió motorkerékpárt gyárt, a Harley pedig negyedmilliót sem, azaz csak a hazai piacon és csupán a nagymotorok közt van stabil, egyharmados piaci részesedése, a világ többi felén inkább prémium- és ritkaságszámba tartoznak a Harley-k. Igaz, Indiában és Brazíliában is van gyáruk, de a nagy konkurensekhez képest inkább különleges „manufaktúrának” számítanak. Még akkor is, ha a XXI. századi előállítási módszerekben, a robotizálásban, illetve az igények szerint alakítható termelésben, egyediesítésben amúgy élen járnak. Persze a műszaki zsenik kritizálni szokták a kétkerekűik régies, konzervatív megoldásait, ám a régi technológia legalább kevesebb meghibásodási lehetőséget rejt.
