MESSZE MÁR AZ ARANYKOR |
Amikor a Marvel képregényfilm-sorozat legújabb tagja májusban debütált, az újságok sorra kürtölték a szenzációt: az első hétvégén többet hozott a harmadik Bosszúállók, mint korábban bármely más alkotás. De a csúcsokról zengedező beszámolókból egyébként sem volt hiány az elmúlt egy évben: az idén a Fekete Párduc a legjobb februári nyitást produkálta, tavaly ősszel az Az (It) a legtöbbet kereső R kategóriás – tehát 18 éven felülieknek való – horror volt az amerikai mozi történetében. Most júniusban A hihetetlen család 2. pedig az animációs filmek közt minden idők „legnagyobb” első hétvégéjét könyvelhette el, miután a pénteki premiert követően vasárnapra 182 millió dollárt kasszírozott. Tehát jóformán alig telik el úgy hónap, hogy valamiféle rekord ne dőlne meg a tengerentúlon.
A hírek azonban csalókák: minden ellenkező jel ellenére az amerikai mozi hanyatlik. Az egymást érő csúcsokra azért kerülhet sor, mert a dollár folyamatosan veszít az értékéből. Ha a produkciók forgalmát az inflációval korrigáljuk, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt 18 évben egyetlen olyan alkotás sem készült, amely bekerült volna a tíz legsikeresebb film közé. A top 20-ban is csak két XXI. századi mű képviseli magát: a 2009-es Avatar és a Csillagok háborúja széria 2015-ös darabja, Az ébredő Erő. A dobogó első fokát viszont a mai napig egy közel nyolcvanéves film, az Elfújta a szél foglalja el.
Persze a híres könyvadaptáció útja látszólag egyenes volt: hisz egy olyan korban született, amikor nemhogy a YouTube vagy a Netflix, de még a DVD, sőt a videókazetta sem létezett. Ha valaki újra meg akarta nézni a kedvencét, akkor kénytelen volt a kasszánál ismét kipengetni a 25 centes jegyárat. Mivel az érdeklődés nem lankadt, megesett, hogy a sikeres címeket éveken át játszották a filmszínházak. A mozik jelentősége eleve más volt: a családok nem csak szórakozásból ültek le a vászon elé. A tömegek az itt vetített filmhíradókból tájékozódtak a világ dolgairól. Emiatt – ahogy Michelle Pautz, az Elon University egyik professzora egy tanulmányában írja – 1930-ban nyolcvanmillió mozijegyet adtak el hetente, ami különösen szép adat, ha figyelembe vesszük, hogy az USA lakóinak a száma ez idő tájt „mindössze” 123 millióra rúgott. Azóta az Egyesült Államokban hiába lettek kétszázmillióval többen, a heti jegyértékesítés mintegy húszmillió darabosra esett.
Egy rekord története
Egyértelmű tehát, hogy a régi egy más világ volt: eleve a filmszínházak túlnyomó része a stúdiók tulajdonában állt, ezért nem kellett osztozkodni a bevételen. A 30-as évek ráadásul tényleg a filmmogulok időszaka volt. A rendezők sokszor csak a stúdióvezérek bábjai voltak: ha nem azt tették, amit az első számú vezér akart, azonnal repültek. Az Elfújta a szél is három rendezőt fogyasztott el: a hivatalosan feltüntetett Victor Fleming mellett a történelmi eposzt egy ideig Sam Wood és George Cukor is dirigálta. Azt már csak érdekességképp jegyezzük meg, hogy ebben az időben még a termek elrendezése is egészen más volt: akadtak úgynevezett sírószobák a kisbabákkal érkező anyukáknak, akiknek külön tartották a vetítést.
A fentebb vázoltak ellenére a képlet nem olyan egyszerű, mint ahogy kinéz: hetven-nyolcvan esztendeje ugyan a mozik az aranykorukat élték, de ettől még nem születtek nyakra-főre kasszarobbantó filmek. Nem véletlen, hogy a tíz legsikeresebb alkotás közt egyetlen 40-es években készült produkció sincs, és a 30-as éveket is csak az Elfújta a szél képviseli. A polgárháborús dráma elképesztő szereplésének rengeteg oka van. A bemutatása esztendejében 365 amerikai film került a mozikba: vagyis átlagosan mindennap egy új mű debütált a tengerentúlon. Az Elfújta a szél mégis magasan kitűnt mind közül. Egyrészt jókor jó témát választott: ekkoriban az emberek kifejezetten szerették az amerikai polgárháborúval foglalkozó alkotásokat, különösen ha azok a vesztes déli oldalt jó fényben tüntették fel. Ráadásul azután, hogy Európában kitört a világháború, a közönség különösen vevő lett a patrióta érzelmű történetekre, és itt nem is akármilyet kaptak: az Elfújta a szél kora legambiciózusabb filmje volt. Mai értékre átszámolva majdnem 350 millió dollárból készült (manapság még a drágább produkciók is ennek a kétharmadából forognak), 226 percével pedig az akkori leghosszabb stúdiófilm volt, amelyet ráadásul a technicolor technológiának hála már színesen mutattak be.
JÖVŐBELI KILÁTÁSOK
Az 1939-es klasszikus sikerét mindenesetre aligha fogja bármi is megismételni a közeljövőben. Az online videótékák kínálata, na meg persze a netes kalózkodás olyan léptékben szipkázza el a nézőket, hogy az amerikai mozikban az eladott jegyek száma tavaly huszonöt éves mélypontra került. Az USA 2017-ben ugyan még így is a legnagyobb filmpiac volt (elvégre egymilliárdnál is több belépőt értékesítettek az Államokban), de ezt a pozícióját már nem sokáig tudja megőrizni. A dolgok jelenlegi állása szerint a fordulópontra épp az idén kerül sor: Kínában ugyanis az első negyedévben az emberek átváltva 864 milliárd forintot költöttek el a pénztáraknál, ezzel szemben Észak-Amerikában, tehát az USA-ban és Kanadában együttvéve is „csak” 779 milliárdos értékben találtak gazdára a jegyek.
A kínai előrenyomulásból pedig az amerikai stúdiók nem sok pénzt látnak: elvégre itt a tíz legsikeresebb filmből hét helyi gyártású produkció volt. De még ha sikerül is bejutniuk az óriási ázsiai piacra, a forgalomnak akkor is csak a 25 százalékát tarthatják meg (ezzel szemben otthon van, hogy a bevételek 70 százaléka vándorol hozzájuk).
De az amerikai filmgyárak nem csak Kínában kénytelenek otthagyni a forgalmuk jelentős részét. A Disney például a teljes USA-n kívüli bevételének a 40 százalékát kapja kézhez. A pénz többi része a külföldi forgalmazókhoz meg a filmszínház-tulajdonosokhoz kerül.
Mivel Hollywood urai már látják, hogy a jövő nem a mozizásról szól, láthatóan egyre bátortalanabbul adnak zöld utat nagyszabású friss ötleteknek. Nem mernek kockáztatni. A látványmozik szinte kivétel nélkül jól bejáratott brandekre alapoznak. Elég csak az idei filmkalendáriumra vetni egy pillantást: az év második felében a terepet a képregény-adaptációk (Venom, Aquaman, Spider-Man: Into the Spider-Verse), a folytatások (Rontó Ralph 2., Legendás állatok és megfigyelésük 2.) és felmelegített régi ötletek uralják majd (többek közt jön az új Robin Hood-feldolgozás és lesz egy élő szereplős Micimackó-film is). Egy tanácsadó cég, a ScriptBook, pont azért, hogy segítsen a moguloknak abban, hogy melyik projekt kapjon zöld utat, egy olyan mesterséges intelligenciát készített, amely pusztán a forgatókönyv „átolvasása” után megtippeli, mekkora siker lesz a produkció. Szomorúan hangzik, de még eljöhet az az idő, amikor Hollywoodban részben robotok döntenek arról, mibe érdemes pénzt tenni. Sajnos nekünk az a sejtésünk, hogy a gépek nem azokat az ötleteket támogatják majd, amelyek az újszerűségükkel akarják lehengerelni a közönséget…
Borítófotó: Tortacsata egy berlini mozinál. Az amerikai filmszínházak vesztésre állnak
