Kutatóintézetek új helyen
„A magyarországi kutatási rendszer kapacitásának, hatékonyságának és gazdasági fejlődéssel való kapcsolatának megerősítése érdekében kiemelt kor-mány-zati cél a k+f állami finanszírozás GDP-hez viszonyított arányának fokozatos növelése. A kitűzött cél eléréséhez nélkülözhetetlenné vált a kutatás-fej-lesz-tés és az innováció új szervezeti, va-lamint finanszírozási modelljének ki-ala-kítása” – olvasható a Varga Mihály pénzügyminiszter által jegyzett, a jövő évi költségvetéshez kapcsolódó, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) létrehozásáról szóló kormányzati dokumentumban. Ez az a szervezet, amelyet a Magyar Tudományos Akadémiától elkerülő intézetekből alakítanak ki, az immár a parlament által is elfogadott törvénymódosítás nyomán. Az előkészítő tárgyalásokat heves hazai és nemzetközi viták kísérték, illetve nehezítették, a változásokat még a Nature magazin is kommentálta, de érkezett kritika Németországból is.
Átadás-átvétel
Információink szerint az átadás-átvétel jelenleg is folyik, s az új struktúra kialakításával „hátralépő” ügygazda, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter korábbi nyilatkozata szerint ez a szakasz szeptember elsejével lezárul. A hálózatot irányító testületbe egyébként az MTA hat, míg a szaktárca szintén hat tagot delegált, az elnöke pedig a két fél konszenzusa nyomán Maróth Miklós orientalista, klasszika-filológus, volt MTA-alelnök lett, aki több alkalommal is elmondta: a múlton nem érdemes rágódni, most a munka következik.
A szintén támadások kereszttüzébe került professzor értékelése szerint hazánk régiós vezető szerepe a tudomány világában megingott, ezért van min dolgozni. Ráadásul erre harminckétmilliárd forintnyi pluszforrás jut, amit a következő években újabb növelések követhetnek. Ebből érzékelhető béremelést tervez a testület elnöke, egyúttal nagyobb munkafegyelmet követelne meg a tudományos dolgozóktól.
Ami a kormányzati szándékot illeti: a már idézett dokumentum szerint ahhoz, hogy az elérhető forrásokat a lehető legjobb módon, felelősen hasznosítsák, elkerülhetetlen a kutatás és az innováció szereplői közötti koordináció, a pár-hu-zamosságok kiküszöbölése, a ku-ta-tási ökoszisztéma működésének op-ti-ma-li-zálása, a kutatási hiányterületek kezelése, valamint a szereplők közötti szinergiák megteremtése. A kormány sze-rint Magyarország hosszú távú ver-seny-képességének fenntartható növelése érdekében a jelenleginél átláthatóbb, ösztönzőbb, rugalmasabb szervezeti, valamint finanszírozási keretekre van szükség. Ezt a célt szolgálná az új szervezet.
Az ELKH immár hivatalosan az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkárságából, az általa központi költségvetési szervként működtetett kutatóközpontokból, ku-ta-tó-intézetekből és kutatócsoportokból, valamint a fejezethez rendelt fejezeti kezelésű előirányzatokból (infrastruktúra-fejlesztés és központi kezelésű felújítások, kiválósági ösztöndíjak) áll. Fontos tisztázni: a törvényi változás nyomán a kutatóhelyek jogalanyiságát nem érintette az irányító szerv személyének, a működési formájuknak, valamint az intézmények címrendi besorolásának módosítása. Ebből adódóan a központi költségvetési szervek a korábban az MTA fejezetében megjelenő „köztestületi költségvetési szervek valamennyi jogát és kötelezettségét folytatólagosan gyakorolják”. Vagyis a kutatóhelyek tevékenységüket továbbra is az elnyert pályázataik és megkötött szerződéseik, továbbá az alapító okiratuk keretei között maguk határozzák meg.
Egyetemi kapcsolatok
Hogy a hamarosan felálló vezetői testület milyen változásokat eszközöl a hálózat működésében, azt egyelőre nem tudni. Legfeljebb az irányokra lehet következtetni. Akárcsak Palkovics, Maróth is közelebb hozná az egyetemeket a kutatóhálózatokhoz, mondván, utóbbiakat be kell kapcsolni az oktatásba, akár a doktori képzésbe. Az egyetemeknek nagyon hiányoznak a kutatási eredmények, mondta. Ugyanakkor összeolvadásról jelen állás szerint szó sem lehet. Kétségtelen azonban, hogy például a hálózathoz tartozó Agrártudományi Kutatóközpont jelenleg is az Állatorvos-tudományi Egyetemen működik, vagyis észszerű lehet némi szervezeti összecsiszolás vagy finomhangolás. Az elnök kitart amellett, hogy a kutatás szabadsága nem sérülhet, ugyanakkor vallja, hogy minden kormánynak joga van prioritásokat megfogalmazni, hiszen a finanszírozást is a kabinet biztosítja. És ez nem csak Magyarországon van így.
Az új szervezet egyébként személyi állományt is átvesz az Akadémiától, vélhetően az érintettek lényegében ugyanazt a munkát végzik majd, mint eddig. Ezzel párhuzamosan elképzelhető azonban a gazdálkodás és a munkaszervezés észszerűsítése.
Bizakodó elnök
„Az új kutatóhálózat irányítói többségükben maguk is kutatók, tudományterületük nemzetközi hírű tudósai. Ez a tény reményre jogosít fel: hiszem, hogy ők is pontosan tudják, hogy milyen feltételek szükségesek a kiemelkedő eredményekhez, és ezeket a feltételeket megpróbálják megtartani és javítani” – írta az intézetek dolgozóinak elküldött, kvázi búcsúlevelében Lovász László, az MTA elnöke, aki egyúttal rendkívüli közgyűlést is összehívott. A tanácskozásra, amely vélhetően a tudós testület jövőbeli, immár a kutatóhálózat nélküli küldetésével kapcsolatban is kénytelen lesz javaslatokat tenni, valamikor november-december körül kerül sor. Az új felállás egyébként valójában az „eredeti állapot” helyreállítása, hiszen a kutatóintézetek szovjet mintára, az ötvenes években kerültek az MTA alá. A rendszerváltozás után számos javaslat született ezzel kapcsolatban, ám alapvető változás, egészen mostanáig, nem történt.
Azt persze egyelőre senki, még Maróth Miklós sem tudja biztosan megmondani, milyen eredményeket hoz a jövő, ám azt minden érintett fél konstatálhatja, hogy az innováció területe jóval több állami támogatásra számíthat a következő években. A hatékonyságon pedig mindenképp lehet javítani. Ahogy az irányító testület elnöke megfogalmazta: itt a lehetőség, hogy kialakítsunk egy olyan sikeres rendszert, amely megerősíti vezető szerepünket a régió tudományos életében.
Borítófotó: Maróth Miklós. Közelebb hozná az egyetemeket a kutatóhálózatokhoz
