Az amerikai Sears üzletekben az utóbbi években igen lehangoló kép fogadta a vásárlókat: a plafon több helyen beázott, a polcokon alig akadtak áruk, a szükséges személyzetnek pedig még a fele sem dolgozott a boltokban. A cégnek 2010 óta nem volt nyereséges éve, az áruházaik száma pedig már jó ideje drasztikus zuhanást produkált: 2005-ben még 3500 amerikai egységük volt, az idén viszont már csak 866. Így senkit sem ért sokként, amikor a napokban a vezetés bejelentette: olyan nehéz helyzetbe kerültek, hogy csődvédelembe kell menekülniük. Bár a hivatalos közlemények bizakodó hangot ütnek meg, s a vállalat esetleges megújításáról beszélnek, a tények nem adnak túl nagy teret az optimizmusnak. A Sports Authority nevű lánc példáján is jól látszik, hogy a csődvédelem sokszor az első nagy lépés a teljes megszűnés felé.
De hogy jutottak idáig? A Sears valaha a legnagyobb kiskereskedelmi lánc volt globálisan. Még saját rádióállomásuk és biztosítójuk is volt. Abban a Willis Towerben (az akkori Sears-toronyban) székeltek, amely az átadása idején a maga 527 méterével a legnagyobb épület volt a világon.
A történetük a XIX. század végén kezdődött: Richard W. Sears, a minneapolisi és a St. Louis-i vasútállomás alkalmazottja ebben az időben a főállása mellett azzal egészítette ki a bérét, hogy szenet és fát adott el a helyieknek. Az üzletelést akkor kezdte komolyan venni igazán, amikor Chicagóban összeállt egy órásmesterrel, bizonyos Alvah C. Roebuckkal. A termékpalettájukból, amely 1895-ben már többek közt ékszerekből, cipőkből, női ruhákból és nyergekből állt, egy több száz oldalas katalógust állítottak össze. Eleinte főleg a kisvárosok közelében élő farmereket igyekeztek megszólítani. A ranchok lakói ugyanis egészen addig csak és kizárólag a közeli vegyeskereskedésekben tudtak vásárolni, ahol a kínálat szűkös volt, az árak pedig rendre alku tárgyát képezték. A Sears brosúrája viszont fix árakat tartalmazott, és portékák egész tárházát vonultatta fel. Rengeteg amerikai tőlük vett először olyan terméket, amely tömeggyártásban készült. Ők voltak a koruk Amazon.com-ja. Nem túlzás azt állítani, hogy az USA kiskereskedelmét szinte teljesen átformálták.
A forradalmi átalakulásnak a Cornell Egyetem történésze, Louis Hyman szerint az afroamerikaiak örültek a legjobban. Hiszen végre a postán keresztül is tudtak vásárolni, nem kellett személyesen betérniük a boltokba. Márpedig a déli államokban az üzletek személyzete ritkán látta szívesen a fekete vevőket: volt, hogy a szokottnál magasabb árakat mondtak nekik.
A Sears szekere olyan jól ment, hogy 1906-ban tőzsdére mentek, s alig húsz évvel később Chicagóban már az első boltjukat is megnyitották. Ezután felpörgött az üzlet: 1933-ban a láncnak már négyszáz egysége volt.
Szakítva a korábbi gyakorlattal, az áruházaikat nem a főutcákban, hanem a külvárosokban nyitották meg. A második világháború után kulcsszerepük volt a bevásárlóközpontok felfuttatásában.
A szerencse végül az 1970-es években kezdett tőlük elpártolni. Miközben az erős konkurensek egymás után léptek színre, az óriásira duzzadt cég egyre nehezebben tudta követni a piaci változásokat. A nevüket viselő felhőkarcolóra, a Sears-toronyra jelzálogot jegyeztek be, 1992-ben pedig végleg kivonultak az épületből. Rá egy évre megszüntették a postai rendelést, vagyis azt a szolgáltatást, amelynek a kezdeti sikereiket köszönhették. De igazán csak akkor jött a lejtmenet, amikor Eddie Lampert közel került a tűzhöz. 2005-ben, a Kmart és a Sears egyesülése után az üzletember a befektetési cégén keresztül megszerezte a híres boltláncot. A sajtó Lampertet akkor még úgy kezelte, mintha a szcéna egyik nagy zsenije lenne. (A BusinessWeek címlapján az alábbi szalagcímmel szerepelt: Ő lesz a következő Warren Buffett?)
De hamar kiderült, hogy nem szolgált rá a bizalomra. A rossz üzleti döntések egymást követték alatta. Nem volt hajlandó invesztálni az áruházak fejlesztésébe, aminek az lett a vége, hogy lassan leamortizálódtak az épületek. Az online értékesítést nem tudta érdemben felkarolni, ráadásul elkövette azt a hibát, hogy erőltetni kezdte a céges divíziók közti versenyt, ami végül több kárt okozott, mint hasznot. A válságot boltbezárásokkal akarta kezelni, ezzel a visszavonulással azonban csak az olyan versenytársaknak kedvezett, mint a Walmart, a Target vagy a J. C. Penney. A költségek lefaragása miatt az üzletekben egy idő után már kiszolgálókat sem tudtak kellő számban foglalkoztatni. De Lampertet már csak a vezetői stílusa miatt sem szerették a Searsnél. Személyesen ritkán mutatkozott a cég székhelyén. A többi, Chicagóban székelő topmenedzserrel általában a floridai otthonából tartotta a kapcsolatot, a fontosabb megbeszéléseket pedig letudta néhány konferenciahívással. „Egyszerűen nem érti a kiskereskedelmet. Ez a társaságnál mindenkinek világos” – magyarázta Jaime Ward, a Citizens Bank egyik vezetője. Egyik legfőbb hibájaként emlegetik, hogy képtelen volt tehetséges iparági szakembereket csábítani a lánchoz.
Lampert most októberben lemondott a vezérigazgatói tisztségéről. A vállalat egyúttal bejelentette: újabb 142 egységet zárnak be. A cég ebből a vert helyzetből már aligha áll fel. Az pedig kevés vigaszt nyújthat nekik, hogy a hagyományos bolti kiskereskedelem az egész nyugati világban gyengélkedik. Épp emiatt újabban rengeteg a Searséhez hasonló történet. Körülbelül egy éve annak, hogy az Egyesült Államok legnagyobb játékkereskedője, a Toy „R” Us is csődvédelembe menekült. A Marks & Spencer pedig épp az idén jelentette be, hogy 2022-ig összesen száz egységét zárja be (a keretesünkben több ehhez hasonló példát szedtünk össze).
BEZÁRÁSI HULLÁM
Nine West – A női ruhák és cipők árusításával foglalkozó vállalat erre az évre egymilliárd dolláros adósságot halmozott fel. Áprilisban menekültek csődvédelembe.
Claire’s – Közleményük szerint a haldokló bevásárlóközpontok tehetnek a rossz eredményeikről. Az idén 92 boltot zárnak be.
Remington Outdoor – A több mint kétszáz éve létező fegyverkereskedő cégnél az eladások tavaly harminc százalékkal estek vissza. Ez év februárjában kértek csődvédelmet.
A’GACI – Az esztendő elején még 76 üzletük volt Amerika-szerte. Ebből 49 megszüntetését indították el.
Brookstone – Miután augusztusban csődvédelembe menekültek, bejelentették, hogy az összes bevásárlóközpontban működő üzletüket felszámolják.
Mattress Firm – Amerika legnagyobb matracárusítójának több mint 3200 boltja van az USA-ban. Most ősszel a csőd szélére kerültek. Mintegy hétszáz boltot csuknak majd be.
.
