Nézem a kivetítőn a filmet, amelyen a gazda farmernadrágban és kockás ingben áll a nappalija közepén, reggeli kávésbögréjével a kezében. Aztán odalép a szoba falára szerelt hatalmas képernyőhöz, amelyről kiderül, hogy érintésre működik, mint egy óriási tablet. A farmer ide-oda hajtja a mappákat, linkeket, adatbázisban kurkász, de csak nagyon rövid ideig. Közben a gőzölgő kávéjába kortyol néha, a bögrét végig a kezében tartja. Majd otthagyja a képernyőt és telefont ragad. Arra utasítja a földjén már kora reggel óta gépekkel dolgozó embereit, hogy vonuljanak le, mert húsz perc múlva jön az eső és beleragadnak a sárba.
Képzeljük csak el, mi lenne, ha az említett falra szerelt érintőképernyőn keresztül gazdálkodási adatok szivárognának ki illetéktelen kezekbe. Pedig ez is könnyedén megtörténhet. Gondos emberünk Amerikában vezeti okosfarmját, de az informatika a mezőgazdaságban a világ más fejlett részein is terjed. A precíziós gazdálkodás előnyeit egyre több gazdálkodó ismeri fel, az új technológiák előretörését sok helyütt csak a forráshiány lassítja. Mert nem mindegy, hogy egy gépet cserélnek le, vagy egy egész flottát. A gépkereskedők azt ajánlják, hogy az érintettek kövessék a fokozatosság elvét. Mindenesetre a digitalizáció lassan a magyar agráriumot is átszövi. A precíziós, illetve okosgazdálkodás kapcsán az informatikai eszközöket és megoldásokat előbb-utóbb nálunk szintén egyre inkább bevonják a termelésbe. A technika pedig nemcsak a növénytermesztésben halad előre, hanem az állattenyésztés területén is.
E tevékenységek során pedig sok esetben folyamatosan gyűjtik a gazdálkodási adatokat, a modern technológiák használata közben ugyanis rengeteg információ képződik: hasznos és nem hasznos egyaránt. Ezekkel azonban vissza is lehet élni. Amerikai hírszerzési és biztonsági források szerint ez ráadásul valós veszély, konkrétan az, hogy jóindulatúnak kevéssé nevezhető hackerek gazdálkodókat, sőt egész gazdaságokat veszélyeztethetnek. A technológiák rendkívül gyors fejlődése nyomán szimpla hétköznapi támadások olyan következményekkel járhatnak, melyek az agrárium egészét érinthetik negatívan, ráadásul hosszú távon – hívják fel a figyelmet az Egyesült Államok ezzel foglalkozó szakértői. Úgy vélik, az internetes támadásoknak többféle következménye lehet, a szerszámok, eszközök tönkretételétől kezdve az adatlopáson vagy az erőforrások eltulajdonításán át kiterjedhetnek a gazdasági versenyben történő jogtalan előnyszerzésre, de akár a meghackelt gazdaság jó hírnevét is veszélyeztethetik.
Az Agtech Farm Journal összeszedte, mire szükséges ügyelniük a gazdáknak, ha ki szeretnék védeni az ilyen attakokat. Először is nagyon vigyázniuk kell az összegyűjtött adatokra, a szoftverek és appok számának bővülése ugyanis növeli kiszivárgásuk kockázatát. A drónoktól „erőszakkal” is könnyen el lehet venni adatokat, egyes bizalmas információkat pedig akár kirúgott dolgozók is világgá kürtölhetnek, de hamis hírek terjesztése szintén hatalmas károkat okozhat az adott gazdaságban. Nem beszélve arról, hogy a különböző programokkal működő mezőgazdasági munkagépeket is meg lehet hackelni, amitől aztán azok nem úgy végzik el a munkát, ahogyan kellene. Ugyanígy nem kevés veszélyt jelenthetnek a hackerek az állattenyésztésre, az állattartó gazdaságokra. Az okosistállók adatbázisát feltörve még a jószágokat is veszélybe sodorhatják felelőtlen – vagy nagyon is tudatos –, de mindenképpen törvénysértő tevékenységükkel.
Mindent összevetve valóban felbecsülhetetlen károkat lehet okozni az információs technológia rossz szándékú „kihasználása” révén. E technológiák elterjedésével együtt tehát megfelelő hangsúlyt kell fektetni a védelemre is, a jogi és a technikai fronton egyaránt. A gazdálkodóknak – ha tetszik, ha nem – erre is költeniük kell.
ETIKUS HACKEREK: JÓSZÍVŰ BETÖRŐK
Az online támadások szaporodásával egyre nagyobb szükség lehet az etikus hackerekre. Ők az IT-rendszerek feltörését az üzemeltetők megbízásából végzik el, pusztán azért, hogy kiszűrhessék és betömjék a biztonsági réseket. De kikről is van szó? Sokan vadregényes előtörténetet képzelnek mögéjük, a legtöbbjük múltja azonban aligha színesebb, mint bármelyik rendszergazdáé. Persze vannak ritka kivételek. Ilyen például Kevin Mitnick, aki pályafutása elején olyan nagyvállalatok rendszereit törte fel, mint a Motorola vagy a Sun Microsystems. Még a börtönt is megjárta, mielőtt a biztonsági konferenciák sztárelőadójává nőtte ki magát. Az etikus hackerek túlnyomó része azonban nem a fogdából érkezik: a tudásukra is többnyire szokványos módon, képzéseken keresztül tesznek szert.
Három etikus hackelési eljárást szokás megkülönböztetni: a „szürke doboz” technikánál a megbízott szakember alapjogosultságot kap az adott IT-rendszerhez. Ez azért hasznos, mert sok bűnöző a saját munkáltatóját támadja meg. Érdemes hát tesztelni, hogy az alkalmazottak pontosan mihez is tudnak hozzáférni. Hasonló szerepe van a „fehér doboznak” is, ahol az etikus hacker megkapja egy rendszergazda jogosultságát. A harmadik, a „fekete doboz” viszont már egy külső támadást szimulál: a feltörést ilyenkor kizárólag egy web- és IP-cím, illetve egy szervernév ismeretében kell elvégezni. A profi szakmabeliek a támadás után kiértékelik a helyzetet és javaslatokat tesznek a biztonsági rések betapasztására.
Borítófotó: Ír tehenészet Dublin közelében. A hackerek akár az állattenyésztőkre is lecsaphatnak