GÖRGETETT KRÍZIS
Elgondolkodtató, hogy miközben a legnagyobb területen termelt gyümölcsünk az alma, keveset eszünk belőle. A legnagyobb almások Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala megyében, valamint a Duna‒Tisza közén vannak. Évente átlagosan 550-600 ezer tonna terem ebből a gyümölcsből, ennek a harminc százaléka étkezési, hetven százaléka sűrítményalapú léalma, amelyet ipari célra használnak fel. Az össztermésen belül tehát nagy az ipari alma aránya, s a csökkenő termőterület mellett a korszerűnek minősíthető ültetvények aránya is kicsi. Az elmúlt tíz-tizenöt évben mindenesetre a termés 200 ezer és 920 ezer tonna között ingadozott, azaz a termésbiztonság ennél a gyümölcsnél eléggé csapnivaló. S éppen ez az egyik alapvető akadálya a piacok építésének és megtartásának.
Ilyen körülmények között próbálják az alma fogyasztását évek óta kampányokkal növelni, ennek ellenére évről évre csökken. Míg az 1980-as esztendőkben húsz kilogramm felett volt az évi egy főre jutó fogyasztás, addig ma ennek jó, ha a fele, tizenkét kilogramm teljesül. A keleti piacok bedőlése és a belföldi igény visszaesése ugyanakkor már önmagában borítékol egy krízist, még akkor is, ha a termőterület az elmúlt években nyilvánvalóan csökkent. Ennek a válságnak a jelei közé tartozik például, hogy jóval kevesebb vagy több alma terem a szokásosnál, azaz a termésmennyiség évről évre ingadozik. További jel, hogy az étkezési almáért nem ajánlanak olyan árat a felvásárlók, amely a termelők szerint méltányos lenne, vagy éppen a sűrítményt gyártó üzemek kínálnak alacsony felvásárlási ellenértéket.
A krízis egyik leglátványosabb tünete kétségkívül az, amikor a termelők az utcára mennek. A napokban az almánál még ez is megtörtént, ennek ellenére sem kötöttek alkut az árról a termelők és a felvásárlók. A mostani nézeteltérés alapja, hogy az idén várható jó termés ellenére az Austria Juice Kft. 13 forintot ajánlott kilogrammonként a léalmáért a szabolcsi termelőknek. Sokan úgy vélik, hogy ez indokolatlan, mert bőséges termés lesz: Magyarországon 700-750 ezer tonna – az elmúlt évek egyik legnagyobb termése – várható. Más kérdés, hogy az alma világpiacán meghatározó Kínában jelentős terméskiesést prognosztizáltak, pedig egy átlagos esztendőben a nyolcvanmillió tonna körüli globális mennyiség felét ott szedik. Az almasűrítmény ellenértékére – s így közvetve a léalmáéra is – minden bizonnyal hatással lesz a kínai termés csökkenése.
Az Agrárminisztérium álláspontja mindenesetre az, hogy az idei szűk ázsiai termés mellett az almasűrítmény világpiaci ára közepes szinten, tonnánként ezer euró körül alakul. Ez a szint pedig lehetővé teszi a 2014. évi 17,2 forint kilogrammonkénti átlagot jelentősen meghaladó átvételi árak alkalmazása mellett is a legyártott almasűrítmény világpiaci értéken történő eladását – vélik a tárcánál.
Miután az ügyben a termelők és a feldolgozók többszöri, ám sikertelen egyeztetést folytattak a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) közreműködésével, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) feldolgozóüzemek előtti tiltakozásra, útlezáró demonstrációkra hívta híveit. Az Agrárminisztérium támogatja az almatermelő gazdák minden olyan megmozdulását, összefogását és érdekérvényesítő tevékenységét, amely a méltányos átvételi árak elérését szolgálja. A Magosznál pedig hangsúlyozzák: a kilogrammonként 13 forintos felvásárlási érték mellett a termelők önköltsége, így a betakarítási és a beszállítási kiadások sem térülnek meg. A gazdák követelése 25 forint, ami gyakorlatilag az önköltségi ár. A Magosznál kartellgyanút emlegetnek, és úgy vélik: a magyar termelők nem fizethetik ki a külföldi gazdák ipari almájának a „felárát, úgy néz ki ugyanis, hogy amit a hazai termelőktől elvesznek, azt adják oda az osztrákoknak és a németeknek.
Erősen megkérdőjelezhető a 13 forintos ellenérték, hiszen az különféle számítások szerint is mélyen az önköltség alatt van, tehát nem tisztességes – mondta érdeklődésünkre Hunyadi István, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács szakmai igazgatója is. Mint kifejtette, Franciaországban és Németországban is jóval többet, 8-9 eurót fizetnek az ipari almáért a gazdáknak. A lengyel termelők viszont megélték azt, amit most a magyarok, az alacsony árat azonban utóbb – demonstrációk után – az ottani feldolgozók megemelték. A szakember szerint jelenleg jó sűrítményárak vannak, és ezek emelkedésére számít a következő időszakban – a kínai termeléskiesés ellenére.
Az Északkelet-magyarországi Alma és Egyéb Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (Ékasz) szerint is megalázóan alacsony a léalma induló ára, ami a piaci viszonyokkal nem magyarázható. „A felvásárlók ki akarják használni a gazdákat, mert tudják, hogy a termény romlandó, tehát eladási kényszerben vannak – jelentette ki Nagy István agrárminiszter.
Az elmúlt években ágazati szervezetek többször is hangoztatták azt a véleményt, hogy mivel a fentiekben vázolt áldatlan almahelyzetnek rövid távú megoldása nincs, hosszú távú, radikális intézkedések szükségesek a változtatás eléréséért. A tárca közlése szerint a jövőben olyan több évre vonatkozó szerződések alkalmazását szeretnék előírni a termelők és a felvásárlók között, amelyek a nemzetközi piacokhoz igazodó árképletet tartalmaznak. Ennek alapján a feldolgozóüzemeknek a termelő partnereik számára már a következő szezonra jó előre felvásárlási ajánlatot kell tenniük a kiszámítható üzleti kapcsolatok jegyében. Az agrárminiszter azt mondta: szeretnék, hogy ez az előírás valamennyi felvásárlóra nézve kötelező legyen, és a gazdák ne szenvedjenek kárt a gazdaságilag erősebb szereplők tisztességtelen magatartása miatt.
Ennek elérésében segíthet, hogy a visegrádi országok is szigorúbb fellépést szorgalmaznak a nemtelen forgalmazói eljárásokkal szemben, hangsúlyozva: a mezőgazdasági termelők védelmének elsőbbséget kell élveznie. Az Európai Bizottság javaslata uniós szinten tiltaná be a gazdákkal kötött felvásárlói szerződések egyoldalú és visszamenőleges módosítását, romlandó élelmiszerek esetében a késedelmes fizetést, valamint a visszáruzást. A V4-ek most még ennél is szigorúbb fellépést sürgetnek a tisztességtelen piaci magatartással szemben.
A fentieken túl a szaktárca álláspontja szerint a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében megtermelt gyümölcsök megfelelő értékesítését hosszabb távon egy termelői tulajdonú, ármeghatározó szerepet betöltő feldolgozóüzem létrehozása tudná megoldani. Nagy István a mezőgazdaságról szólva arra is rámutatott, hogy meg kell tudni újulnia a szektornak; a jelenlegi növénytermesztési technológiák újragondolását sürgette, kiemelve, hogy mindehhez az ágazat szereplőinek az összefogására és a fiatalok egyre növekvő szerepvállalására, generációváltásra van szükség.
TÓTH LÁSZLÓ LEVENTE
