JAVULÓ KÉPMINŐSÉG
Az elektronikai cikkek sajátossága, hogy a gyártóknak rendre elő kell rukkolniuk valami forradalmi újítással, csak hogy lecsökkentsék a készülékek csereciklusát. Ezért akarnak most olyan sokak összehajtható mobiltelefonokat gyártani. Abban reménykednek, hogy az „összegyűrhető” képernyőket látva tömegek fogják lecserélni a régi mobiljukat. A smart phone szegmenshez igencsak hasonlít a televíziós piac. Az újítási láz itt is nagy úr, de akárcsak a telefonoknál, sok a zsák-utca. Jó példa erre a 3D-s tévék esete.
Volt egy nagy felfutás még az évtized elején: 2012-ben – két évvel azután, hogy a brit Sky elindította a 3D-adóját – a londoni olimpiának is volt térhatású közvetítése. A számok kifejezetten biztatók voltak: az LG-nél volt olyan év, amikor az újtévé-eladások 40 százalékát tették ki a 3D-s modellek. A kezdeti lelkesedés azonban hamar kifulladt. A 3D-szemüvegekből porfogó lett: a viselésük kényelmetlen volt, kevés volt a tartalom, ráadásul hamar kiderült, hogy a tévét nézve az emberek többsége egyáltalán nem vágyik a térélményre.
A következő komoly buktát az ívelt képernyős televíziók jelentették. A fáma arról szólt, hogy a hajlított felület miatt a képnek nagyobb tere és mélysége lesz. Az már csak a teszteken derült ki egyértelműen, hogy ehhez pont szembe kell ülni a készülékkel, mivel aki nem az ideális helyen ül, az torz képet fog látni. Az ívelt tévék előnyei ráadásul igazán csak bizonyos méret felett jönnek ki, úgyhogy aki igazán élvezni akarta az új technológiát, annak a drágább típusokra kellett áldoznia. Amikor kezdett kikristályosodni, hogy újabb holtvágányról van szó, a nagy gyártók – így például az LG, a Sony vagy a Philips – sorra hagyták el a süllyedő hajót azzal, hogy leállították a hajlított tévék fejlesztését.
Ennyi zsákutca után adja magát a kérdés: mégis hogyan lehet kinyitni az emberek pénztárcáját? Mivel lehet rávenni őket, hogy lecseréljék a korábbi televíziójukat? Tavaly a gyártók végre újra erős évet zártak, de hogy lehet ezt a tendenciát fenntartani? A nagy iparági dilemmára van egy örök válasz, ez pedig a képminőség javítása. A helyzet persze kissé sajátos: a mai 4K tévék jó eséllyel teljesen jól kielégítik az átlagfogyasztó elvárásait. A kép most már tényleg hihetetlenül éles, a színek lassan a valóságot is lepipálják. Ám a tévéipar, ahogy említettük, újítási lázban ég. Épp ezért sorra hullanak le a leplek a legújabb 8K tévékről, amelyeknek a nevük ellenére nem is kétszer, hanem négyszer nagyobb a felbontásuk, mint 4K-s elődjeiknek.
Persze most még gátak egész sora áll a siker előtt: az ár túl magas (az első 8K-s televíziók ára a kétmillió forintot is átlépi). A minőségi előrelépés itt is csak a kifejezetten nagy tévéken élvezhető, ami azért is bajos, mert még az USA-ban is 121 cm az átlagos tévéképernyő átmérője, a 8K kiélvezéséhez azonban alsó hangon 165 centiben érdemes gondolkodni. De még egy 165 centis tévéhez közel ülve is alig látni a különbséget egy sima HD TV-hez képest – legalábbis az egyik techguru, Devindra Hardawar erről számolt be. No és persze ott a másik nagy gond: nincs elég 8K-s tartalom. A múlt hibáiból azonban mintha tanulnának a gyártók, több óriáscég, így a kínai TCL és a Hisense, valamint a Samsung, a Panasonic és az AU Optronics összeállt, és megalakított egy saját szövetséget, amely támogatni fogja azokat a külső szereplőket, akik 8K-s tartalmat állítanak elő.
Csakhogy ez roppant drága mulatság lesz, hisz a legtöbb nagyfilmnél a vizuális effektek 2K-ban készülnek. Bizony meg lehet kockáztatni, hogy minden igyekezet ellenére előfordulhat, hogy a 8K is a 3D sorsára jut. De ha a tervek esetleg dugába is dőlnek, még mindig vannak más lehetőségek: a felbontás növelése helyett vagy épp mellette a képalkotási eljárásokat is meg lehet újítani. A piacvezetőnek számító Samsung például úgy tűnik, a microLED-ben látja a jövőt (egy olyan technológiáról van szó, amelynél minden képpont mögött önálló fénykibocsátó diódák vannak). A cél itt is a minél minőségibb látvány. Kérdés, hogy mindezt meddig lehet fokozni, mikor jutunk el oda, hogy a vásárlók többsége azt mondja, neki a tévék már épp elég szépek, nem kell jobbat alkotni.
A LEGNAGYOBB TÉVÉGYÁRTÓK A VILÁGON (2018)
1. Samsung
A dél-koreai gyártó közel 13 éve piacvezetőnek számít. A piac több mint 20 százalékát uraló vállalat az elmúlt években egy új, továbbfejlesztett LED-technikára támaszkodva igyekezett felpörgetni az eladásokat. Az új képalkotási eljárás a QLED nevet kapta.
2. LG Electronics
A piaci részesedésük mintegy 12 százalékot tesz ki. Az utóbbi években ők futtatták fel az OLED-et: ez a megoldás hasonló kicsit a régi plazmákhoz. Tehát a képpontok itt is maguktól világítanak, háttérfény nélkül, emiatt pedig a színek roppant természetesnek hatnak. A paneljeikből több más nagy gyártó is vásárol, így például a Sony, a Panasonic és a Philips is. Az OLED-eljárásba fektetett pénz öt év alatt térült meg. Tavaly ez az üzlet már profitábilis volt.
3. Sony
A japán cég a teljes tortából 7 százalékot hasít ki. Ha csak az eladott készülékszámot nézzük, akkor komoly visszaesést produkáltak: a 2010-es évhez képest az eladott Sony LCD tévék száma közel a felére esett vissza, 22,4 millióról 11,5 millióra. Ez a visszaesés főleg annak köszönhető, hogy sok más nagy szereplőhöz hasonlóan ma már inkább a prémium szegmensre koncentrálnak, hiszen a drágább tévék nagyobb megtérülési mutatókkal kecsegtetnek.
4. Hisense
A legnagyobb kínai tévégyártó az elmúlt években olyan márkákat szerzett meg, mint a Toshiba vagy a Sharp (igaz, az utóbbi brandet csak az USA-ban használhatják). Hazájukban már 15 éve piacvezetőnek számítanak. A nemzetközi értékesítések viszont főleg az utóbbi években erősödtek meg.
