Már régóta tudjuk, hogy a vikingek a középkor hajnalán, valamikor a magyar honalapítás idején még Amerika partjait is elérték. A sárkánydíszes hajóikkal Grönlandról jutottak el a mai Kanadába, egész pontosan az Ausztriánál is nagyobb Új-Fundland szigetére.
Az izlandi sagák a helyi őslakosokat Skraelingekként emlegetik. Az is sejthető, hogy a vikingek végül a hazaúton néhány indián nőt is magukkal vittek. A régi mondák minderről mélyen hallgatnak, a pikáns részletekre már csak a DNS-tesztek világítottak rá. Persze nem 100 százalékos bizonyossággal. Annyit lehet tudni, hogy az Illinois Egyetem bevonásával készült egy kutatás, amely szerint Izlandon legalább 80 ember él, akinek a felmenői között amerikai őslakosok is vannak. A jelenségért feltehetően a viking portyák felelnek.
Mióta a DNS-kutatások az aranykorukat érik, számos hasonló meglepő tényről hullt le a lepel: a BBC például arról számolt be, hogy Libanonban sok helybelinél feltételezhető, hogy a családfában akad néhány keresztes lovag, akik a középkori hadjáratokkal érkeztek a Közel-Keletre. Egy floridai könyvelőnél, bizonyos Tom Robinsonnál pedig komoly valószínűséggel állították a kutatók, hogy az egyik őse maga Dzsingisz Kán lehetett (a világon minden kétszázadik férfiban előfordul egy bizony Y kromoszómavariáns, ami egy közös ősre utal, aki mintegy 800 éve Közép-Ázsiában élt. A legnépszerűbb teória szerint ez a bizonyos közös ős a híres kán volt).
Persze a géntesztek kellemetlen meglepetéseket is tartogathatnak. Egy Nagy-Britanniában élő nő például 2014-ben kapta meg a DNS-elemzését, ám akkor még nem volt benne semmi gyanús. A technológia még kiforratlan volt, a cégek kis adatbázisokból dolgoztak, de ahogy fejlődött az eljárás, és a mögöttük lévő háttértudás egyre nagyobbra duzzadt, úgy kapta sorra a leveleket a lehetséges rokonokról. Végül 2018-ra vált egyértelművé, hogy semmi kapcsolata nincs azzal az emberrel, akit az apjának hitt. Az igazi édesapja valójában az anyja régi iskolai barátja volt.
Mindenesetre pont a technológia fejlődése és a tesztárak csökkenése kellett ahhoz, hogy ez az üzletág igazán erőre kapjon: amikor elkezdtek kilőni a bevételi adatok, a szektorban mozgó cégek, főleg Amerikában, elárasztották a hirdetéseikkel a tévécsatornákat és az online teret, ennek hála 2017-ben körülbelül annyi DNS-tesztre került sor, mint az előtte lévő három évben összesen. A növekedés pedig nem állt le: a korai becslések szerint tavaly az ügyfelek száma a korábbi évhez képest a triplájára is ugorhatott.
Hogy a múlt tudományos felgöngyölítésében óriási üzleti potenciál rejlik, azt a Google-nál már jóval korábban kiszagolták. Még 2007-ben, amikor a DNS-tesztek felvirágzása még elképzelhetetlennek tűnt, a keresőcég dollármilliókkal szállt be a 23andMe nevű kis génelemző cégbe, ami azóta a piac egyik legnagyobbja lett. Jelenleg a társaság már több mint 5 millió fizető ügyfélnél tart.
Ők akkor kerültek igazán reflektorfénybe, amikor egy gyógyszeripari óriás, a GlaxoSmithKline – egy közös projekt bejelentése után – tavaly 300 millió dollárt tett a vállalatba.
A DNS-tesztek ugyanis sok mindenre jók, nem csak a felmenők beazonosítására. Az örökölt betegségeket is fel lehet velük térképezni, a kinyert adatokat pedig a gyógyszerfejlesztésben is hasznosíthatják. Épp ezért, amikor valaki géntesztet végez, általában a szerződésben az is benne van, hogy az adatait kutatási célokra is használni fogják. Ezzel a kuncsaftoknak nem is szokott baja lenni. Az adataik értékesítésébe a 23andMe társaságnál az ügyfelek 80 százaléka egyezett bele, emiatt a tesztek eredményeit az elmúlt években cégek egész sorának adták ki. Ezzel nincsenek egyedül, egy viszonylag új szereplő, a Helix hasonló okok miatt mintegy 25 vállalattal áll partnerségben.
Ami problémás, hogy a 23andMe esetén, aki zöld utat ad a DNS-adatok kiadására, az nem is igazán tudja, hogy mire bólint rá. Ugyanis a jövőben olyan cégekhez is eljuthatnak a teszteredmények, amelyekkel a szerződéskötés pillanatában a 23andMe még nem is állt kapcsolatban. A gyenge adatbiztonság miatt többen is éles kritikát fogalmaztak meg, így például a Queen’s University bioetika-professzora, Udo Schuklenk is.
„Ha az ügyfelek azt hiszik, hogy az eredményeik biztonságban vannak, akkor tévednek” – ezt már Peter Pitts mondja, az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatal egykori biztosa. Persze okkal merülhet fel a kérdés: a géntesztekkel mégis ki élne vissza? Jelenleg aligha látja bárki a kárát annak, ha a DNS-elemzései kézről kézre járnak. Az adatok eleve anonimak, nincsenek személyekhez kötve. Igen ám, de modern eljárásokkal bizonyos esetekben már vissza lehet fejteni, hogy melyik minta kihez tartozik. Mi lesz, ha a nem is távoli jövőben például a biztosítók tudni akarják, hogy ki milyen betegségre hajlamos és a válasz ott lesz tőlük egy karnyújtásnyira? Az utóbbi 10 év egyik nagy tanulsága épp az, hogy a modern digitális világ egyik legnagyobb kincse az információ. Ott van a Facebook és a többi közösségi oldal példája: néhány esztendeje ki gondolta volna, hogy bármi probléma lehet abból, ha a neten megosztjuk a gondolatainkat, a fotóinkat meg néhány bizalmas adatunkat. Az önfeledt megosztásokból mostanra eljutottunk oda, hogy komolyan felmerült: a Facebook-profilok adatait politikai célokra is használhatták.
Egyelőre a fő gond az a DNS-teszteket készítő cégeknél, hogy mint szinte minden új, virágzó területnél, most, a kezdet kezdetén a terület szabályozása nincs kellő alapossággal rendezve. Pedig erre feltétlenül szükség lesz, hisz a várakozások szerint az érintett cégek rohamléptekben fognak növekedni.
Néhány DNS-tesztekkel foglalkozó cég
Ancestry.com
Jelenleg a világ legnagyobb géntesztekkel foglalkozó magánvállalkozása. A társaság jogelődjét, az Ancestry Publishinget 1983-ban alapították. Eleinte főleg családtörténettel és genealógiával foglalkozó kiadványokat forgalmaztak. Jelenleg a felmenők kutatásához egy olyan adatbázist használnak, amely 10 milliárdnál is több dokumentumból áll. Eddig mintegy 14 millió ügyfelük volt.
23andMe
A céget a humán genom után nevezték el, amely 23 kromoszómapárból áll. Sajátos géntesztelési módszerüket 2008-ban a Time magazin az év innovációjának nevezte. Az első támogatóik között ott találjuk a Google-t is. A 12 éves cég központja Kaliforniában van, az ügyfeleik száma meghaladja az 5 milliót. Nemrég 300 millió dolláros üzletet kötöttek a GlaxoSmithKline nevű gyógyszeróriással.
Gene by Gene
A céget Bennett Greenspan a visszavonulása után alapította, miután elkezdte kutatni a saját családfáját.
A 19 éves amerikai cég ma már Európában is kifejezetten népszerű.
MyHeritage
A 2003-ban alapított izraeli cég egy genealógiával foglalkozó internetes platformot hozott létre, amely ma már 42 nyelven érhető el. A társaságnak többek közt Tel-Avivban, Kijevben és az amerikai Burbankben is van saját irodája.
Helix
Viszonylag friss szereplő: a bő hároméves cégnek már közel 200 alkalmazottja van. Időközben partnerségre lépett a világ egyik legnagyobb nonprofit tudománnyal és oktatással foglalkozó alapítványával, a National Geographic Societyvel. A közös projektjükben közel egymillió ember vett részt.
GeneTree
1997-ben egy alapítvány hozta létre, hogy segítse a családfakutatást. A felületükön számos ingyenes szolgáltatást is el lehetett érni. A komoly potenciálú cég 2013. január elsején egy felvásárlás után teljesen beolvadt az Ancestry.com-ba.
Dzsingisz kán szobra Mongóliában. Minden kétszázadik férfi tőle eredhet
