– Hogyan pozicionálná a baromfiszektort?
– A legnagyobb kibocsátású állattenyésztési ágazat, amely a rendszerváltás óta nagyjából 30 százalékkal növelte a termelés mennyiségét. Míg a rendszerváltás körül nagyjából 500 ezer tonna élő baromfit bocsátott ki, addig most „egy jó békeévben” 700-720 ezer tonnát, ez a hazai vágóállat-előállítás 54-55 százaléka. A szegmens termelési értékét tekintve is vezető helyen áll, és az exportárbevételben szintén dobogós a különböző agrárágazatok között. A termékpálya exportorientált, önellátottsági szintünk 180 százalék körüli baromfihúsból. Sajnos az étkezési tojás esetében ez a mutató 70 százalék körül alakul.
– Milyen hatással volt az ágazatra az áfa év eleji 5 százalékra csökkentése?
– Kedvezően hatott rá. A baromfihús-fogyasztás nőtt, például a csirke-, de a pulykahús belföldi forgalma is 10-12 százalékkal bővült. Ugyanakkor az áfamérséklés pozitív eredménye keveredik a madárinfluenza-járvány negatív következményeivel. A víziszárnyas-ágazatban a madárinfluenza okozta árualaphiány miatt még nem látjuk a kedvező tendenciákat. A tavalyi, nagyjából 5-6 százalékos növekedést elsősorban a csirkehústermelés bővülése eredményezte. A járványkitörések április közepéig folyamatosak voltak, emiatt több ország tilalmat vezetett be a magyar baromfitermékekkel szemben. Komoly veszteséggel járt az állományok leölése, és az is, hogy sokáig nem lehetett állományokat telepíteni. A madárinfluenza-vírus összességében 20 milliárd forint körüli közvetlen és közvetett kárt okozott a magyar baromfiszektornak. Ebből az állatleölések miatti kártalanítást, azaz a közvetlen veszteségként jelentkező 13-14 milliárdot már megkapták a termelők.
– Mi lesz a közvetett károkkal?
– Szakmai véleményünkre támaszkodva a szaktárca már megkezdte a közvetett károk egyeztetését Brüsszellel. Idetartozik a vágóüzemek elmaradt vágásai miatti veszteségek kompenzálása. Amennyiben sikeresek lesznek a tárgyalások, úgy nemzeti költségvetésből e károk enyhíthetők. Javaslatunkban a francia példát követtük, amely az EBITDA-csökkenést tekinti veszteségnek, s a járványos időszakban történő zsugorodást kompenzálhatják, esetünkben a 2016. december és 2017. április közötti intervallumra szólóan. De idetartozik a termelői közvetett károk enyhítése is – ebben a témában szintén megkezdődtek a szaktárca és Brüsszel közötti egyeztetések.
Látni kell azonban, hogy a teljes magyar baromfiágazat versenyképességének fenntartásához, valamint a biztonságos termeléshez további források és beruházások lesznek szükségesek. Csak akkor tudunk biztonságosan és versenyképesen baromfihúst előállítani, ha ezeket a fejlesztéseket a szektor öt éven belül meg tudja valósítani. Az adottságaink kitűnőek, s látható, hogy a termelés egyre inkább eltolódik Nyugat-Európából a kelet-közép-európai régió irányába. E folyamatot jól kihasználva méretünkhöz képest akár baromfis nagyhatalommá is válhatnánk.
– Mekkora az említett beruházások forrásigénye?
– A 2012-ben készített ágazati stratégiában 320 milliárd forintos fejlesztést láttunk indokoltnak. Azóta körülbelül 30 százalékos áremelkedést feltételezve nagyjából 450 milliárd forintos lenne ez az igény. Bár azóta történtek fejlesztések, s az állattartó telepek korszerűsítésére kiírt pályázatokkal is új beruházások valósulnak majd meg, úgy gondolom, nagyjából 150-200 milliárd még kellene az ágazat fejlődése, versenyképessége szempontjából. A források cirka 80 százalékát az alapanyag-termelés fejlesztésére szükséges fordítani, mert a vágóüzemeknek csak így biztosított az olcsó alapanyag, amelyből versenyképes terméket tudnak készíteni.
– Milyen lehet a piac jövőre?
– Két nemzetközi ügy ezt komolyan befolyásolhatja. Az egyik, hogy a Dél-afrikai Köztársaság, amely eddig 80 ezer tonna baromfihúst importált Európából, most különböző inkorrekt indokokra hivatkozva nem fogadja be ezt a terméket az öreg kontinensről. Pedig ha ez a baromfihús bent marad az európai piacon, az nyomottan tartja majd az árakat. Erre megoldást kell találni, akár olyan módon is, hogy az EU válaszlépésként korlátozhatná az ottani bor és citrusfélék importját. A másik komoly horderejű ügy az unió és az úgynevezett Mercosur-államok (dél-amerikai országok) kereskedelmi egyezménye s azon belül a kedvezményes kvóták kérdése. Úgy látjuk, hogy itt komolyan sérültek az európai termelők érdekei, hiszen olyan (olcsóbb) termékekkel kell versenyezniük az EU belső piacain, amelyek nem felelnek meg a közösség jogszabályi normáinak (állatjólét, higiénia, élelmiszer-biztonság, -jelölés stb.). Az unió sajnos mégis engedi az importot, s komoly mennyiségekre ad kedvezményes vámot. Ez a mennyiség mindig kérdés, mi azt szeretnénk, ha a kvóta EU-s szinten nem lenne több a tavalyinál. Így is elgondolkodtató, hogy az európai baromfihús-fogyasztás körülbelül 25 százaléka, azaz minden negyedik termék már most is harmadik országból érkezik az unióba. Ez az arány szerencsére Magyarországra még nem igaz, de tennünk kell azért, hogy ne is legyen így.
NÉVJEGY
1975-ben született Budapesten
Középiskolai tanulmányait Kecskeméten végezte
1993-tól a Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Karának a hallgatója lett, 1998-ban okleveles agrármérnöki diplomát szerzett
1999-ben hallgatói munkája elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémián átvehette a Pro Scientia aranyérmet
2002-ben cum laude minősítésű doktori szigorlatot teljesített, ez évtől a Kaposvári Egyetem Állattudományi Kar Agrárgazdasági és Marketing Tanszékének a mérnöke lett
2003-tól a Tessedik Sámuel Főiskola Mezőgazdasági Főiskolai Kar Állattenyésztési Tanszékének főiskolai adjunktusa, majd 2004-től docense és a tanszék vezetője
2009 óta a Baromfi Termék Tanács igazgatója, 2012-től elnöke is
