ELKÉPESZTŐ MAGASSÁGOKBAN A TECHNOLÓGIAI VÁLLALATOK
Ha a magyar származású neves tőzsdeguru, André Kostolany élne, minden bizonnyal csóválná a fejét a legnagyobb vállalatok részvényárfolyama láttán. Az Apple, a Google, a Facebook és az Amazon piaci tőkeértéke az egeket ostromolja (lásd külön ábránkon). Ha a négy nagy társaság összevont átlagát vesszük, közel 220 ezer milliárd forintos értéket kapunk, ami több mint a tízszerese a magyar költségvetés teljes éves bevételének!
Persze e számok csalókák; azt jelzik, hogy mennyire magasra értékeli a piac ezeket a cégeket, de ennyiért nem lehetne eladni őket, hiszen ha a tőzsdére öntenék a nagy tulajdonosok e vállalatok részvényeit, akkor nyilván az árfolyam is zuhanna. Persze az is igaz, hogy ha egy végtelen pénzű entitás, mondjuk egy olajállam vagy Kína akarná felvásárolni ezek meghatározó részvénycsomagját, akkor még inkább felverné az árat. Összességében tehát ez az adat bizonyos értelemben nem valós, kissé torz, mégis kiválóan mutatja egy társaság hozzávetőleges értékét. És mivel a tőzsdei árfolyamokat (különösen a legnagyobb cégek esetén) sok millió befektető lényegében egyszerre, percről percre alakítja, így a piaci tőkeérték (azaz kapitalizáció) is egy megfogható dolog. Igaz, egy nagyon dinamikusan változó szám, mert a legkisebb üzleti és/vagy pszichológiai tényező megjelenését is jól tükrözi, leköveti.
MIKOR DRÁGA? MIKOR OLCSÓ?
Azonban azt, hogy egy részvény árában mennyi a „pszichológia” (azaz a hype) és mennyi a tényleges üzleti lehetőség, inkább pár más mutatószám jelzi. A legegyszerűbb ezek közül az árfolyam és az egy részvényre jutó nyereség hányadosát (P/E ráta, azaz price/earnings ratio) követni.
Közel sem olyan bonyolult dolog ez: arról van szó, hogy a cégért az adott pillanatban hány évnyi nyereségét hajlandók megadni a befektetők. Hosszú távú idősorokat és tapasztalatokat nézve egy átlagos, nem kiugró növekedést váró, hagyományos szektorban működő vállalat P/E értéke 10 körüli, azaz a társaság ára az adott évi nyereségének a tízszerese körül szóródik. A nagy kérdés persze az, hogy ez a profit mekkora lesz a jövőben, mennyire lehet ezt előre jelezni, így egy vállalat értékelése mindig csak az adott időpillanatban, az adott feltételeket nézve lehet pontos. Mert például ki látta előre, hogy a Nokia összeomlik, vagy mondjuk a United légitársaság erőszakkal leszállít egy utast, majd részvényeinek ára 80-ról 60 dollárra zuhan pár nap leforgása alatt, vagy hogy a nyereséget sem termelő Tesla a tőzsde szerint egyszer többet fog érni, mint a General Electric – és a példákat a végtelenségig lehetne sorolni.
VAN MA LUFI?
Viszont a várakozás, vagyis a jövő mégis mindig fűti a tőkepiacot – lásd az említett Tesla versus GE tényt. Ezért van az, hogy az évi 20-30 százalékos vagy még nagyobb növekedést felmutató technológiai óriásvállalatok P/E értéke jóval nagyobb egy egyszerű gépgyártó vagy építőipari céghez viszonyítva. Mert ha a nyereség exponenciálisan nőhet, érdemes magasabb mai áron is megvenni az adott értékpapírt. Ezért van az, hogy a nagy növekedési kilátású részvények P/E mutatója jellemzően inkább 30 körül lehet. Amennyiben azonban ettől az értéktől jelentősen eltávolodik, az eléggé egyértelmű jele a túlfűtöttségnek. A 2000-es év dotkomlufijának az idején az addigra extrém módon felkapott internetes részvények P/E mutatója átlagban meghaladta a 170-es szintet! Most is igen magas ez az index, ám mégiscsak 60 alatti, azaz harmada a lufi kidurranása előtt mért extrém adatnak. Ráadásul az is fontos különbség, hogy a mai technológiai nagyvállalatoknak van árbevételük és vaskos nyereségük is, illetve maga a digitális gazdaság, más szóval a negyedik ipari forradalom csak most bontogatja a szárnyait, tehát van még benne felfutási lehetőség. Persze nyilván nem akkora, mint amekkorát egyesek belelátnak.
Arról nem is beszélve, hogy a tőkepiacokon rengeteg az akna. Az borítékolható, hogy előbb-utóbb rálépünk néhányra, és épp „aknatermészetük” az, ami ma láthatatlanná teszi őket – gondoljunk csak a 2008. őszi, szinte a semmiből érkező pénzügyi válságra. A kérdés csak az, hogy meddig folyik még ez az őrült verseny, hogy a nagyok még nagyobbak legyenek. Mert hát a Google, az éppen lemaradó tőkeértékű Facebook, az Amazon és az Apple már régóta nem egy-egy új, nem létező piacon növekszik, hanem igenis lehetőségeket vesznek el más indulóktól, hatalmas monopóliumok lettek.
Most éppen azon versenyeznek egymással, hogy ki tud minél rövidebb idő alatt minél több mesterséges intelligenciával foglalkozó startupot, valamint közepes és nagyobb vállalatot megvásárolni. Repkednek a dollármilliárdok. Talán azt remélik e társaságok stratégái, vezetői, hogy a robotok majd megmondják nekik az örök bővülés titkát?
Aligha. Mert a helyzet inkább az, hogy ma már a részvényekkel sem emberek, hanem robotok kereskednek. Ez, amikor a piac nő, kényelmet és plusznyereséget jelent. De ha egyszer a piac igazán elkezd zuhanni, a szoftverrobotok pár perc alatt romba dönthetik a világ tőzsdéit, hiszen lavinaszerűen zárják majd a pozíciókat.
Persze könnyen lehet, hogy ez csak hosszú évek múlva következik be, és addig még a mai, extrémnek tűnő árfolyamoknál is jóval magasabbra szárnyalnak a technológiai részvények. A túlfűtött várakozások azonban óhatatlanul megmutatják egyszer a dolgok árnyékos oldalát. Az átlagemberek, illetve a kisbefektetők csak annyit tehetnek, hogy igyekeznek a napos oldalon maradni. Hogyan? Például úgy, hogy egyre óvatosabban vásárolnak kockázatos értékpapírokat. A szabadon elkölthető vagyonuknak pedig csak a kisebb részét (mondjuk legfeljebb a harmadát) tartják erősen hype-olt részvényekben. Bár jól tudjuk – de mindig mást akarunk elhinni –, a fák nem nőnek az égig. Ugyanakkor viszont nyilván kimaradni sem akarunk a növekedésből. És az is igaz, hogy egy ilyen piacon, amíg az egész bővül, addig a nagyok jobban gyarapodnak, mint a kicsik és a közepesek, kivéve, ha ez utóbbiak valami iszonyatos nagy durranást nem visznek végbe.
Ami pedig a techcégek közötti versenyt illeti: az 1000 milliárd dolláros álomhatárt elsőnek valószínűleg az Apple lépi majd át. A tőkeértékük már most májusban is a 940 milliárd dollárt ostromolja. Ez az iPhone X jó szereplésének és a mutatós forgalmi adatoknak legalább annyira köszönhető, mint annak, hogy az almás cég kiterjesztette a sajátrészvény-vásárlási programját. Mivel a szakértők további javulást jósolnak – a cégén keresztül még a híres milliárdos befektető, Warren Buffett is elkezdett újabb Apple-részvényeket venni –, könnyen lehet, hogy már csak pár hónapot kell várni a mérföldkő átlépésére.
