SEGÍTŐ JOBB AZ AGRÁRIUMNAK
Mindenképpen szükséges volt kormányzati eszközökkel beavatkozni az alma és a meggy piacán. E lépések nélkül ugyanis úgy járhatunk, mint a mál-na-, a köszméte-, illetve hamarosan az uborkatermeléssel, mely ültetvényfajták lényegében eltűntek/eltűnnek hazánkból – mondta a Figyelő megkeresésére Keczkó Péter, a Penta TÉSZ elnöke. Emlékezetes: a mezőgazdasági termékek piacai szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és a szakmaközi szervezetekről szóló 2015-ös törvény 2019. április 28-tól hatályos módosítása szerint ez évtől minden magyarországi feldolgozásra beszállított almára és meggyre írásbeli szerződést kell kötni. Ezenkívül azok a feldolgozók, amelyek több mint száz tonna meggyet vagy kétszáz tonna almát dolgoznak fel, az általuk munkába vett mennyiség legalább hatvan százalékát kötelesek lefedni szerződésekkel. A kontraktusok megkötésére meggynél legkésőbb május 15-ig, almánál legkésőbb augusztus 1-jéig van lehetőség. Az írásba foglalást elmulasztó felvásárló vagy feldolgozó bírsággal sújtható.
A Penta TÉSZ meggytermelőket is összefogó termelői értékesítői szervezet vezetője szerint az új jogszabályi kötelezettségnek eleget tettek a feldolgozók, de úgy vélte, a szerződések amolyan igazi Mátyás királyi stílusban készültek el: azaz van is megállapodás, meg nincs is. A valóság ugyanis az, hogy bár már csak egy hónap van a betakarítás kezdetéig, a piacon kialakult meggyárakról nem beszélhetünk.
A MUNKAERŐHIÁNY IS PROBLÉMA
Ennek több oka is van – mutatott rá Molnár Gábor, a Magyar Meggytermelők Szövetségének (MMSZ) elnöke. Kiemelkedően fontos tényező az, hogy a termelők nehezen tudják megbecsülni a várható termésmennyiséget. Egyesek a jégverésre is szoktak hivatkozni, amely miatt az ország különböző területein lévő több ültetvényben ötven-száz százalékos kár is keletkezett. De Molnár Gábor szerint a súlyosabb problémát a virágzás idején bekövetkezett lehűlés és az annak idején napokig tapasztalt nagyon erős szél jelentette. Emiatt ugyanis a méhek és egyéb rovarok nem tudják beporozni a virágokat. Ezért az MMSZ elnöke úgy véli, a 70-75 ezer tonnás átlagterméshez képest nagyon óvatosan becsült 25-30 százalékos kieséssel szemben nyugodtan 50-55 százalékos terméscsökkenéssel lehet számolni. Kialakult átlagárról azért sem beszélhetünk – tette hozzá Keczkó Péter –, mert a legnagyobb termelő országok, a lengyelek és a törökök idei termésmennyiségei sem láthatók még. De szerinte a szerződésektől függetlenül az igazi átrendeződés a termelői szektorban 2020–21-ben várható, amikor is lejárnak az agrár-környezetgazdálkodási támogatási időszakok. Az ilyen biztos bevételi források elmaradása, a rendelkezésre álló kétkezi munkások számának drasztikus csökkenése miatt a termőterület zsugorodni fog, ami az árak növekedését, a piaci viszonyok stabilizálódását eredményezheti.
A nagy terméskiesés mellett a munkaerőhiányt emelte ki az egyik legnagyobb kihívást jelentő tényezőként Molnár Gábor is, jelezve, hogy az erőteljesen bővülő építőipar egyszerűen elszívja vidékről a dolgozókat. Az ültetvényeken foglalkoztatott idénymunkásoknak pedig így muszáj megadni a magasabb órabért, amely legalább közelíteni fogja az építőiparban elérhető összegeket. Ez viszont jelentősen, a szakember számításai alapján kilónként akár húsz forinttal is megemelheti a meggy önköltségi árát. Arról, hogy valójában mennyi is az önköltségi ár, Molnár Gábor nem szívesen nyilatkozott, hiszen az rengeteg tényező függvénye, ám ötéves átlagot tekintve esetleg meg lehet állapítani egy megközelítő értéket. A meggytermelők szövetségének az elnöke szerint minimum 150 forint ez az összeg.
ÁRKILENGÉSEK
Ezzel kapcsolatban Keczkó Péter rávilágított arra, hogy hazánkban, sőt Németországban és Franciaországban is oly mértékben koncentrált az élelmiszer-kereskedelmi hálózat, valamint az annak beszállító nagykereskedelem és feldolgozóipar, amivel szemben sem termelőként, sem termelői szervezetek képviselőiként eredményesen fellépni nem lehet. Sajnálatos extrém példaként említette a tavaly őszi iparialma-árat, ugyanis rekordalacsony szintű készletek, üres almasűrítmény-raktárak mellett is csak a betakarítás, a rakodás és a beszállítás költségét fedező, 13 forintos ellenértéket kínáltak a multik. Tény, hogy a termésmennyiség csúcsszintet ért el, de ettől még nem kényszeríthetik bele a termelőt olyan pozícióba, hogy ingyen dolgozzon – tette hozzá. A meggynél hasonló a helyzet, azzal fokozva, hogy a betakarításra lényegesen rövidebb idő áll rendelkezésre. Kihangsúlyozta: a feldolgozóipari célra szánt meggy esetében a termelők húsz éve ugyanazon az árszinten termelnek. A kilengések óriásiak: 2014-ben 75, míg 2017-ben 255 forint volt kilónként az átlagos nettó termelői értékesítési ár. Az utóbbi húsz esztendő átlagára a meggy esetében 130 forint volt, ami azt jelenti, hogy egy üveg befőttben, amely körülbelül 349 forint, 70-et kóstál a meggy, azaz alig húsz százalékot.
Ezeket az árkilengéseket, amelyek teljesen bizonytalanná teszik az iparág jövőjét, szeretnék csökkenteni a termelők – fűzte hozzá Molnár Gábor. A jelenlegi helyzetben ugyanis arra törekednek majd, hogy három-, jó esetben ötéves szerződési rendszer bevezetésére vegyék rá a feldolgozókat, meghatározva ezen megállapodásokban egy tisztességes termelői árat. Amennyiben sikerülne – s nagy az ehhez fűzött remény, mert ez a feldolgozók hosszú távú érdekeivel is egybevág –, úgy esetleg az igen aktuális generációváltás is megoldódna, mivel így lenne értelme ezen a piacon hosszú távon is tervezni – fejtette ki a Magyar Meggytermelők Szövetségének az elnöke.
MEGHATÁROZÓ SZEREPBEN
Magyarország az Európai Unió egyik meghatározó meggytermelője, Lengyelország után a második helyért vetekszik Szerbiával. A lengyelek évi 150-200 ezer tonna terméssel büszkélkedhetnek, őket követik a szerbek 70-100 ezer tonnás mennyiséggel. Hazánkban az elmúlt tíz év átlagában 65-75 ezer tonna körül alakult az éves termés. Európa meggybefőttpiacán meghatározó jelentőségű Magyarország a hatvan-hetven százalékos piaci részesedésével, míg a fagyasztottmeggy-, valamint a lé- és sűrítményszegmensben mindössze 2-5 százalékot mondhatunk a magunkénak. A magyar termés hatvan-hetven százaléka kerül a belföldi feldolgozóiparba. A meggy mintegy nyolcvan százalékát exportálják: a korábbi évek adatai alapján 20-25 ezer tonna friss gyümölcsként, 38–45 ezer tonna befőttként, 4-6 ezer tonna pedig fagyasztott meggyként kerül a külpiacokra.
Borítófotó: Meggyszüret Csorváson. Az idénymunkásoknak muszáj magasabb órabért fizetni
