„EURÓPA AMAZONASÁT” FÉLTIK
A ljubljanai kabinet múlt heti döntését a környezeti hatásvizsgálati beszámolóra alapozza, amely szerint az építés káros lenne a környezetre, s ezt a tervezett enyhítő vagy megóvó intézkedések sem tudnák megnyugtatóan kiküszöbölni. (Hatása a magyarországi folyószakaszon is érezhető lenne.)
A kormány ugyanakkor közölte azt is, hogy a projekt folytatását csak a közérdek (!) indokolhatja, de jelenleg nem ez a helyzet. Egyébként a tavaly beiktatott kabinetet támogató ötpárti koalíció szerződésében is az áll, hogy nem építenek erőműveket a Murán. Az előző kormány – amelynek három pártja a mostani hatalomnak is a részese –, de a korábbiak is a 2000-es évek eleje óta nyolc átfolyó rendszerű murai létesítmény megépítését fontolgatták, ami először 2005-ben állami koncessziós tervvé érett, legutóbb pedig, 2016-ban kiadták az építési és szolgáltatási koncessziót a Dráva Villamos Műveknek (Dravske elektrarne) két erőműre, s Hrastje-Motán kezdték volna el a beruházást. Az építési költségeket mindkettő esetében 200 millió euróra számolták ki.
A környezetvédő szervezetek üdvözlik a területrendezési terv leállítását, de a koncesszió visszavonását is követelik, hogy „mindörökre” lezárják a témát. A civilek ugyanis attól tartanak, hogy az energialobbi, illetve a beruházásokban érdekelt építők csak a megfelelő pillanatra várnak, hogy újraindíthassák az engedélyeztetési folyamatot.
Az éremnek természetesen megvan a másik oldala is, a koncesszióval rendelkező cég ugyanis eddig mintegy tízmillió eurót költött az előkészületi munkára: környezetátalakítási és környezetvédelmi tanulmányra, valamint a többi szükséges dokumentációra, a közlekedési tervek elkészítésére. Az összeget pedig vissza szeretné kapni az államtól. Képviselői véleménye szerint a Mura folyó szlovéniai szakaszán tervezett erőmű-ellenesség elsősorban külföldi érdekeket szolgál. Azért fúrták meg a projektet, mert valakiket bosszantott, hogy állami beruházásként a szlovén építőipar előnyben részesült volna az idegen cégekkel szemben. Másfelől a murai áramtermelők híján az ország nem tudja majd teljesíteni a megújuló forrásokból származó energiatermelés vállalt arányát, így külföldről lesz kénytelen drágán vásárolni. Ráadásul – teszik hozzá – a kormány döntése éppen a fosszilisenergia-lobbinak kedvez.
A vízerőműláncot illetően a muravidéki lakosság is megosztott – egyes közvélemény-kutatások szerint valamivel több a támogató, mint az ellenző. Ennek okai leginkább abban keresendők, hogy az ottani mezőgazdaságot az utóbbi évtizedekben igencsak sújtotta a nyári aszály, amelyet az vízerőművek megépítésével járó talajvíz-emelkedés legalább részben ellensúlyozni tudna, nem beszélve az így könnyebben kialakítható öntözési lehetőségekről.
Az ellenzők szerint viszont épp az erőművek ártottak volna a környezetnek – a beavatkozás a föld alatti vizek szintjének a csökkenésével az ivóvízellátást veszélyeztetné, és komoly ökológiai károkat okozott volna a térségben, hétezer hektárnyi vizes élőhelyen hal- és madárfajok tűntek volna el. A terület annak az öt országot összefogó Mura–Dráva–Duna-bioszférarezervátumnak a része, amelyet Európa Amazonasának is hívnak.
Borítófotó: a Mura és a Dráva összefolyása. Vadregényes határfolyóink ártere érintetlen marad
