A lisztérzékenységet komolyan kell venni: ha a betegek olyan készítményt esznek, amelyben árpa, búza, maláta, korpa, zab vagy rozs van, az emésztőrendszeri panaszokat és súlyos tápanyag-felszívódási zavarokat okoz. A bajokat kizárólag gluténmentes diétával lehet kezelni. Mivel a cöliákia gyógyíthatatlan, a kúrát az érintetteknek életük végéig be kell tartaniuk. Igen ám, csakhogy ez egy olyan betegség, amely a társadalomnak körülbelül az egy százalékát érinti. Viszont ha vetünk egy pillantást az értékesítési adatokra, rögtön kiderül, hogy a gluténmentes termékek vásárlói döntő részben divatból alakították át az étkezési szokásaikat, abban a hitben, hogy így egészségesebbek lesznek. Európában például az emberek nyolc százaléka kerüli a glutént.
Ennek a trendnek a következtében a mentes áruk forgalmazása óriási üzlet lett: a piac mérete már két esztendeje is 15 milliárd dolláros volt, ráadásul a szegmens évente mintegy 10 százalékkal növekszik. A témában sok a sikertörténet: emberek, akik pár éve még éppen csak el tudták tartani magukat a mentes készítményeikből, mára kisebb vagyonokra tettek szert. Jó példa erre Jessica Mindell esete, aki tíz esztendeje, mikor belevágott a bizniszbe, még az apósa SUV-jén szállította ki a pékáruját. A boltosokat személyesen győzködte, hogy a termékeit vegyék fel a kínálatukba. Aztán megtörtént a csoda: a fogyasztók elkezdték falni a gluténmentes kenyereket és süteményeket. Mindell pedig egy idő után már az egyik legnagyobb amerikai boltlánccal, a prémium termékekre specializálódott Whole Foodsszal is le tudott szerződni, a forgalma pedig évente százezer dollárokkal bővült. Hasonlóan járt az amerikai Scott Adams, aki még 1998-ban indította el a gluténmentes termékekre fókuszáló webes áruházát, a Gluten-Free Mallt. Sose számolt azzal, hogy egyszer komolyabban meggazdagodik, hiszen tisztában volt vele, hogy ugyan az Államokban kétmillió lisztérzékeny él, de a nagy részük nem is tudja, hogy beteg, a diagnosztizált páciensek száma akkoriban mindössze kétszázezer volt a tengerentúlon. Végül ő lepődött meg a legjobban, amikor évente dollármilliókat kezdett keresni.
Hogy ez a divat mekkora méreteket öltött, jól jelzi: ma már nemcsak arra van mobilalkalmazás, hogy megkeressük, hol találhatók a legközelebbi „g-free” éttermek, de olyan speciális társkereső is van, amely gluténérzékeny szingliket segít összekötni. Lassan mindenhol gondolnak a cöliákiában szenvedőkre: Nagy-Britanniában például a McDonaldʼs is tartott már gluténmentes heteket. Persze időközben rengeteg ügyeskedő tűnt fel a színen: néhány bolt többszörös áron olyan termékeket is elkezdett mentes címkével árulni, amelyek egyébként alapból nem tartalmaznak glutént.
Az őrületet részben egy 2012-es könyv, William Davis Búza nélkül című szerzeménye indította be, amely igen hosszan szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, és fontos hivatkozási alappá vált a témában. Rögtön a fülszöveg megadja az alaphangot. Azt írja: „Mi lehet az oka annak, hogy ötven évvel ezelőtt mindenki jóval karcsúbb volt, mint manapság? A neves kardiológus, dr. William Davis több évtizedes klinikai tapasztalataira alapozva állítja: az ok nem a lustaságban, és még csak nem is a mértéktelen habzsolásban keresendő. A világ legnépszerűbb gabonája, a búza a felelős az elhízásért és az egészségügyi panaszokért, a bőrproblémáktól kezdve egészen a magas vércukorszintig.”
A kötetben akad jó pár hajmeresztő állítás. Mivel a hasonló írások roppant népszerűek lettek, a téma valódi szakértői igyekeztek ezeket cáfolni és alapos tanulmányokban elmagyarázni, hogy a búza – amelyet Kínában például már közel ötezer éve fogyasztanak – egyáltalán nem méreg. A British Medical Journalben jelent meg például az a kutatás, amelyet a Harvard és a Columbia Egyetem kutatói közösen végeztek el, és ami tételesen cáfolja azt a feltételezést, miszerint a glutén fogyasztása növeli a szívbetegségek kialakulásának az esélyét. Sőt az derült ki, hogy kismértékben, de a gluténmentes étrend még növelte is a kockázatot. A magyarázat szerint az lehet a probléma, hogy a lisztérzékenyeknek kiírt kúra rostokban és B-vitaminban szegény étrendet ír elő. Egy másik kutatás rávilágított arra is, hogy a búza, a rozs és az árpa tudatos kerülése tiamin- és vashiányt okozhat. Az Amerikai Szívszövetség egyik rendezvényén pedig arról számoltak be tudósok, hogy a cöliákiásoknak előírt étrend összefügghet a 2-es típusú diabétesz kialakulásával.
Mindehhez vegyük hozzá: a piacot annyira elárasztották a gluténmentes termékek, hogy a gombamód szaporodó termelők és forgalmazók miatt a minőség is roppant ingadozóvá vált. A silányabbak tele vannak egészségkárosító vegyszerekkel. Sokan csak a súlyukat akarják csökkenteni a speciális diétával, de ez sem ilyen egyértelmű: hisz a kukorica- és rizslisztekből készült termékekben szintén vannak finomított szénhidrátok.
Jellemző, hogy a Tyson Foods Inc. első számú embere, az azóta visszavonult Donnie Smith, miután bevezették a gluténmentes panírban készült csirkefalatokat, egyszerűen nem tudta megmondani, hogy az átlagembernek ez az áru egészségesebb-e a szokottnál. Elsősorban azért vették fel a kínálatba, mert erre volt igény.
Hogy mi a tanulság? Ha nem vagyunk rá érzékenyek, akkor teljesen fölösleges kerülni a glutént.
