Karácsony előtt a szürke harcsákat, a vágásérett busákat és a pontyokat keresi a halra vadászó fogyasztó, aki persze vásárolhat pisztrángot is. Esetleg hazai illetőségű barramundit, azaz prémium kategóriás ausztrál sügért, tilápiát, lapátorrú vagy lénai tokot, hogy az itthon nevelt afrikai harcsáról ne is beszéljünk. A kevésbé lokálpatriótáknak marad a jó öreg lazac és a pangáziusz, azaz a „cápaharcsa” – külhonból. Az import ellen küzdő hazai halasoknak az afrikai harcsa mellett a barramundi jelenti a „nagy dobást”, gyors növekedésével és kiváló húsminőségével. A tógazdaságok más csemegével, a planktont fogyasztó lapátorrú tokkal is próbálkoznak, amely egyszerre termel kaviárt és kiváló tokhúst. Nagy előnye, hogy az áramló víz mellett jól érzi magát a tavakban is. Míg kétéves korában a ponty 60 deka, addig ez a hal már 2,5 kilogramm, és minden egyes kiló ára túllépi az ezer forintot.
A rendszerváltozás körül még – kis túlzással – a karácsonyi kereslet tartotta el a magyar halasokat, hiszen a hazai piac ekkor húzott igazán, a magyar hal hatvan-hetven százaléka ilyenkor fogyott. Azóta ez változott, bár a „főszezon” azért még mindig karácsony és húsvét előtt van. A fogyasztási szokások változásának – konkrétan annak, hogy ha nem is eszünk sok halat, már nemcsak ünnepi időben, hanem máskor is csemegézünk belőle – több oka van. A különféle kóstoltatási rendezvényeknek – például a Kapj rá! kampánysorozatnak – láthatóan meglett a foganatja. A közösségi marketing mellett az sem utolsó dolog persze, hogy ez év januárjában végre a fogyasztási célú hal áfatartalma is 27-ről 5 százalékra csökkent. Bár az intézkedés eredményeiről még korai lenne komoly következtetésekbe bocsátkozni: a csökkenés haltermelésre és -fogyasztásra gyakorolt hatásai a statisztikai összesítések után, leghamarabb 2019 első fél évében lesznek ismertek.
Szakértők szerint van hová fejlődni halügyben, és érdemes is, hiszen a tápon hizlalt baromfival, sertéssel szemben az élővízi, tógazdasági hal nagy előnye, hogy felerészben természetes alapanyagú gabonafélékkel nevelik, a táplálék másik fele pedig plankton és a tóban lévő apró rákfélék. Ez a tartási mód olyan húsminőséget eredményez, amely beltartalmában jóval meghaladja a táppal nevelt csirkéét és pulykáét. Az egy főre jutó magyar halfogyasztás ugyanakkor az uniós átlag negyedét-ötödét teszi csak ki. A képet persze árnyalja, hogy a kimutatások nem tartalmazzák teljes mértékben azt a mennyiséget, amelyet a horgászok esznek meg, ahogyan a jogellenes módon megszerzett és számla nélkül eladott halat sem.
Az étkezésihal-termelésünk mindenesetre 2017-ben 24 ezer tonna volt, ez a tógazdaságokból, az intenzív termelőtelepekről és a természetes vizekből kerül a piacra. A tógazdaságokban horgásztatással értékesített hal 283 tonnát tett ki, ami a megelőző évhez képest nyolcszázalékos növekedést jelent. A halágazat éves árbevétele 12,5-13,5 milliárd forint. Az elfogyasztott uszonyosok jó része még mindig külföldi: 78 százalékot tesznek ki az importból származó halkészítmények. A behozatal majdnem felét a halkonzerv, a kaviár jelentette, több mint negyedét pedig a halfilé. A halvásárlás mifelénk alapvetően továbbra is a vallási ünnepekhez kötődik, s a vevőket nem feltétlenül a korszerű és egészséges táplálkozás motiválja.
Az Agrárminisztérium most azon dolgozik, hogy a jelenleg fejenként 5,7 kilogrammos – más számítások szerint máris hatkilós – éves magyarországi halfogyasztás minél előbb megduplázódjon. A 2014–20-as Magyar Halgazdálkodási Operatív Program (Mahop) megvalósításához az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból hazánknak megállapított tagállami kerettel és a nemzeti önrésszel együtt mintegy 15,5 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez az összeg a halgazdálkodás fejlesztését, a hazai haltermelés és -feldolgozás bővítését, valamint a halfogyasztást ösztönző marketingtevékenységet segíti. Mindenesetre a szaktárca adatai szerint az étkezési célra szánt hal mennyisége itthon az elmúlt években folyamatosan nőtt. Egyebek között az intenzív módon történő afrikaiharcsa-termelés bővülésének következtében, amely tavaly közel 3200 tonna étkezési halat adott a piacnak. Ezzel a mennyiséggel Magyarország az elsők között van Európában.
Az AKI adatai szerint tavaly az előző évhez képest 2,4 százalékkal kisebb területen, több mint 26 ezer hektáron üzemeltek tógazdaságok az országban, 37 hektár új halastavat létesítettek és 222 hektár területet újítottak fel. A korábbi esztendők is intenzív beruházásokkal teltek. Főleg az infrastruktúrát fejlesztették, utakat, haltárolókat, -feldolgozókat építettek. Az új tóépítések helyett inkább a meglévő halastórendszerek rekonstrukcióját végezték el. A felújítások hatása már éppen kezd látszani. Ne feledjük: a három éve telepített egyed például most kerülhet az asztalra. Halászberkekben úgy tartják, hogy amikor jó évjárata van a bornak, akkor jó a haltermés is. Az idei hosszú, meleg ősz alatt az állatok súlygyarapodása, növekedése is hetekkel tovább tartott a szokásosnál, így kiváló, nagy példányok kerülhetnek az ünnepi asztalra, még ha a mennyiség a kormoránok téli kártétele és a tavaszi belvíz okozta veszteségek miatt némileg kevesebb is lesz a tavalyinál. Ezt viszont a tógazdaságoknál ellensúlyozhatja, hogy az aszály a takarmány drágulását hozta, ami a hal árát is felfelé hajtotta.
Magyarország számára egyébként stratégiai jelentőségű az együttműködés a V4-országokkal, illetve a közép- és kelet-európai államokkal az akvakultúra területén is. Az EU édesvízi haltermelésének mintegy negyedét, pontytermelésének a kétharmadát ugyanis a visegrádiak adják. Ez különösen indokolttá teszi az együttes fellépést, az álláspontok egyeztetését a közös célok hatékonyabb európai képviselete érdekében. A következő uniós költségvetési ciklusban például fontos lenne, hogy a jövőbeli támogatási rendszer kialakítása során ne csak a termelékenységi szempontok érvényesüljenek, hanem segítsék a halastavak által biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokat, szociális, rekreációs és egyéb funkciókat is. A jelenlegi támogatási struktúrában ugyanis alapvetően a halastavak létesítésére, gondozására és a kifogott pikkelyesek feldolgozására lehet pályázni. Rendkívül fontos, hogy továbbfejlődjön a halfeldolgozás Magyarországon, és egyre több konyhakész belföldi hal kerüljön a boltokba, hiszen így lehet csak igazán növelni a belső fogyasztást.
Borítófotó: Egy állatgondozó Mikulás-jelmezben búvárkodik Poroszlón. A halfogyasztás rendre megnő az ünnepek alatt
