Nem kell elkötelezett környezetvédőnek lenni ahhoz, hogy retinánkba égjen az a fotó, amelyen futás közben kiszáradt kenguru csontvázzá aszalódott teteme látható. Az álló pozícióban összeaszott kenguru fényképét egy ausztrál farmer készítette a birtokán. Az állat valószínűleg a farkára támaszkodva lehelte ki a lelkét, a bőr és a kiszáradt izmok azonban egyben tartották a csontvázát. Sokan úgy néznek most erre a felvételre, mint az Ausztráliát sújtó aszály jelképére. Az is árulkodó jele a szárazságnak, hogy még a rókáknak sem volt elég erejük ahhoz, hogy szétmarcangolják a tetemet. A meteorológusok sem úgy látják, hogy az elmúlt száz év legsúlyosabb csapadékhiányos időszakának vége lenne Ausztráliában.
Manapság már nem kell a déli kontinensig menni azért, hogy egy kenguru csontvázát lássuk, és Portugáliáig sem szükséges utazni ahhoz, hogy az ottani erdőtüzekről tudomást szerezzünk – ne feledjük, nem is olyan régen portugál paratölgyerdők váltak a lángok martalékává. Németországban pedig az idén akkora az aszály, hogy egy mezőgazdasági lobbiszervezet már katasztrofális következményekre figyelmeztet. Nem beszélve arról, hogy a hőség és a tartós szárazság miatt szinte teljesen elpusztult Csehország egyik legnagyobb tavának, a dél-morvaországi Nesytnek a halállománya, mintegy száz tonna hal az oxigénhiányos, kevés vízben. Továbbá ez évben már augusztus 1-jén elérkezett a „túlfogyasztás” napja, ami azt jelenti, hogy 2018-ban mindössze 212 nap alatt használja el a föld lakossága azt az erőforrás-mennyiséget, amelynek egy esztendőre kellene elegendőnek lennie ahhoz, hogy a bolygó fennmaradhasson a jelenlegi állapotában – derül ki egy nemzetközi kutatószervezet új tanulmányából. A Global Footprint Network 2003 óta évről évre összehasonlítja a természeti erőforrások megújulóképességét az emberiség erőforrásigényével, vagyis ökológiai lábnyomával. A nemzetközi túlfogyasztás napja minden évben az a nap, amikortól már planétánk megújulóképességén felül „fogyaszt” az emberiség. Az elmúlt több mint két évtizedben ez az időpont kora októberről augusztus elejére került.
Egyre nehezebb szembenézni a klímaváltozás kíméletlen jeleivel, amelyekről azt hittük, hogy minket még nem érintenek, csak valamikor, a közelebbről meg nem határozott jövőben okozhatnak kellemetlenséget, de csak akkor, ha addig az emberiség okosabb része ki nem talál valamit, hogy ezt elkerüljük. Ezek a kellemetlenségnek még jóindulattal sem nevezhető, elég drasztikus változások ugyanakkor már most viharos sebességgel férkőznek be a közvetlen környezetünkbe. Nem ártana tehát villámgyorsan felkészülni arra, hogy bolygónk népességrobbanásával együtt nemcsak élelmiszerből, hanem vízből is kevés lesz. Sőt megkockáztatom: vízből hamarabb lesz túl kevés. A prognosztizált népességrobbanást ugyanis jócskán lefékezheti – ha háborúk vagy járványok nem is lennének a közeljövőben – a szó szerint is egyre fájdalmasabbá váló vízhiány.
Ne feledjük, az egyre gyakoribbá váló szárazságok idején a vízfogyasztás növekszik – a felszíni vizek ugyanakkor éppen ilyenkor apadnak el, például a Duna is. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a napokban Esztergomban majdnem kiszáradt a Kis-Duna. Továbbá, hogy a tartósan alacsony vízállás ellehetetleníti a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág természetes vízpótlását, ezért szükségessé vált a szivattyús pótlás, amelyet a vízügyi szakemberek meg is kezdtek. A Dunán Budapestnél egy hete 86 centiméteres vízállást mértek; ez már csak 35 centiméterrel magasabb, mint a 2003-ban mért legalacsonyabb szint.
Pár nappal korábban Solymár és Szentendre egy része esetében szintén a Duna alacsony vízállása, Pilisszentlászlón pedig műszaki meghibásodás okozott konkrét ellátási nehézséget. Az üggyel kapcsolatban megkerestük a térség vízszolgáltatóját, a DMRV Duna Menti Regionális Vízmű Zrt.-t, ahol több dologra is rákérdeztünk. Nemcsak arra, hogy mi történt, hanem arra is, mit tett a társaság a vízellátás helyreállítása érdekében.
Virág László vezérigazgató tájékoztatása szerint cégük minden esetben a jogszabályi kötelezettségeinek megfelelően tájékoztatja a lakosságot és az érintett önkormányzatokat az esetleges műszaki problémákról. „Szoros kapcsolatban működünk együtt, folyamatosan információt cserélünk a katasztrófavédelem munkatársaival, a honlapon állandóan frissítjük az információkat” – mondta el a DMRV vezére, megragadva az alkalmat, hogy ezúton is megköszönjék az ott élők türelmét és megértését. Ígérte: igyekeznek gyorsan megoldani a problémát és visszaállítani a zavartalan szolgáltatást.
Solymáron a kánikula okozta megnövekedett igények és a csökkenő kitermelhető mennyiség idézte elő a vízhiányt, amely nem egészen két napig tartott. A szakember szerint augusztus 11-e reggele óta minden felhasználójuk számára kitűnő minőségű és megfelelő nyomású vizet szolgáltatnak. A vízkorlátozás ugyanakkor tájékoztatása idején még érvényben volt. „Az ott élők együttműködők, az ő takarékoskodásuk és a mi megfeszített munkánk eredményeként remélhetőleg ezen a nyáron már nem lesz ilyen gond, azonban még labilis a helyzet” – fogalmazott a cégvezető.
Solymár és Szentendre vonatkozásában a vállalat minden személyi és technikai eszközét maximális kapacitással működteti a vízellátás biztosítása érdekében, s haváriát rendelt el. Növelték a kutakból a vízkivételt, a térségben a vízkormányzás menetét megváltoztatták, hogy az ottani településeken a normál üzemmenettől eltérően nagyobb legyen az utánpótlás. „A hiánnyal érintett területeken mozgó, illetve fix lajtokkal biztosítottuk az ivóvizet” – tájékoztatott Virág László.
A DMRV Zrt. vezérigazgatója Pilisszentlászló vonatkozásában azt közölte, hogy ott az augusztus 11–12-i hétvégén történt egy műszaki meghibásodás, amelynek az elhárításán lapzártánk idején még dolgoztak. A speciális műszaki probléma megszüntetése sajnos azonnal nem kivitelezhető, egy kis időt vesz igénybe. Vízkorlátozás elrendelését kérték a település önkormányzatától, ezzel csökkentve az igényeket. A község nagy részén megoldott volt az ellátás – igaz, nem szokványos módon, ugyanis lajtos kocsikkal töltötték a település víztározó medencéjét, s ennek köszönhetően a lakók többségét közműhálózaton keresztül látják el.
Megkérdeztük azt is, mit tesz a DMRV Zrt. a hasonló műszaki hibák elkerülése/megelőzése érdekében. Például a pilisszentlászlói esetben meghibásodott alkatrészből tartanak-e többet is raktáron, és ha igen, mennyit? Továbbá arról tudakozódtunk, mit tesz a cég azért, hogy alapszolgáltatását, a vízellátást zavartalanul biztosítsa a jövőben. Kíváncsiak voltunk, a társaság hogyan készül fel a klímaváltozás kihívásaira. Esetleg máshová telepítik a kivételi pontokat a Dunán? Talán a felszín alatti vizek kinyeréséhez szükséges kutak fúrása is szóba jöhet a most érintett és a jövőben vízhiány szempontjából szóba jöhető településeknél?
A vezérigazgató tájékoztatása szerint a hibák előfordulási gyakoriságának a függvényében határozzák meg a műszaki eszközök, berendezések tartalékkészletét. Vészhelyzeti készlettel is rendelkeznek. Azonban a leggondosabb üzemeltetés mellett is előfordul, hogy több tényező összhatásaként egy műszaki probléma megoldása időt vesz igénybe, a tartalék alkatrész pedig nem vehető le a polcról. Rövid, közép- és hosszú távú fejlesztési elképzeléseik vannak, ezek megvalósítása rajtuk és más tényezőkön is múlik. A jövőt illetően több stratégiai elgondolás született, mely tartalmazza a térségben újabb vízszerző berendezések létesítését, illetve máshonnan, nem a vízjárási helyzettel összefüggő vízbázisból kinyert pótlást is – fogalmazott.
Olyan jellegű korlátozás – tette hozzá –, amelyet több napig tartó rendkívüli kánikula és csapadékhiány okoz, nagyon ritka, utoljára 2007-ben volt. Ilyenkor extrém módon megnövekednek a vízigények, a Duna tartósan alacsony vízállása miatt pedig lecsökken a kivételi lehetőség, ami zavart okoz az ellátásban. Más eset, amikor valamilyen műszaki meghibásodás lép fel, amelyet nem lehet azonnal elhárítani, de ezek egyedi, szintén ritka események. Ilyen jellegű egynapos vízkorlátozás egy települést érintően 2013-ban volt a társaság működési területén.
A fentiek után talán senki sem csodálkozik azon, hogy a belügyminiszter a múlt hét szerdától tartósan vízhiányos időszakot állapított meg. Pintér Sándor a vízgazdálkodásról szóló törvény alapján az ország egészére vonatkozó hiány megállapításánál a mezőgazdasági művelésre használt talaj vízháztartási adatait és a hidrometeorológiai előrejelzéseket vette figyelembe.
A vízfelhasználónak – szintén a vízgazdálkodásról szóló, 1995-ös törvény szerint – nem kell járulékot fizetnie tartósan vízhiányos időszakban az öntözési, halgazdálkodási és rizstermelési felhasználás után. A mezőgazdaság hangja érthető, amikor öntözésért kiált, ám elgondolkodtató, hogy mi az előbbre való: az éhség vagy a szomjúság problémája.
Borítófotó: A Margit-sziget alacsony vízállásnál járható déli szigetcsúcsa. Apadnak a vizeink
