Amikor az idén egy összehangolt akcióban Német- és Olaszországban együttvéve közel 170 maffiatagot kapcsoltak le, hamar fény derült arra, hogy a bűnözők közül többen szemétszállító cégekkel fedezték alvilági tevékenységüket. A jelenség nem új: jó ideje köztudott, hogy az „olasz csizmában” a maffia szoros kapcsolatokat ápol a hulladékszállító iparral. Az a tény viszont már kevésbé ismert, hogy ez pár évtizede a nyugati világ több részén is jellemző volt. A nagy váltás az 50-es években történt: Amerikában és Nyugat-Európában ebben az időben a különféle önkormányzatok már nem akartak foglalkozni a szemétszállítás kérdésével, ezért a munkákat magáncégeknek kezdték kiadni. Az alvilágnak ez óriási lehetőséget jelentett: a pénzek fehérre mosásához a bűnözőknek eleve szükségük volt legális vállalatok üzemeltetésére, a hulladéküzlet pedig kifejezetten ideális volt. Hisz elvinni A pontból B-be a szemetet nem követel meg túl nagy szakértelmet, viszont erre a szolgáltatásra állandó az igény. A konkurenciát pedig könnyen kitúrták: ha valaki más is be akart törni a piacra, azt egyszerűen megfenyegették, küldtek pár verőembert, és az ügy el is volt intézve. Ez a forgatókönyv lezajlott még a grúziai Tbilisziben is, és New Yorkban szintén így került be a szemét-bizniszbe az egyik leghírhedtebb maffia, a Cosa Nostra. Uralmuknak végül Rudy Giuliani vetett véget a 90-es években, amikor a Nagy Almában megválasztották polgármesternek.
Persze a hulladéküzletnek is megvannak a maga hátrányai: például az, hogy viszonylag kevés pénzzel kecsegtet, főleg a szerencsejátékhoz vagy az uzsoráskodáshoz képest. Talán emiatt is a maffia és a szektor összefonódása időközben afféle olasz sajátossággá vált: Itáliában ráadásul a maffia igyekszik olcsón megúszni a szemétfeldolgozást, ezért még az ipari hulladékot is illegálisan égetik: évente csak Nápoly környékén emiatt több ezer törvényellenes gyújtogatás történik.
A város vonzáskörzetét ezért a helyiek már csak Tűzföldnek becézik. De az északi országrész sincs teljesen biztonságban: a bűnöző családok miatt a lombardiai Pavia környékén is nagy a gond. Egy idei beszámoló szerint a város határában, vagy tizenötezer négyzetméteren hegyekben állnak a magukra hagyott mosógépek, elektronikai eszközök, roncsautók és építési anyagok. Az egyik helyi környezetvédelmi társaság vezetője, Angela Alberici szerint a maffia azért hozza ide a szemetet, mert a térség viszonylag gyéren lakott, és sok a nagy szabad terület. Igen ám, csakhogy mióta megszaporodtak az illegális gyújtogatások, a rákos megbetegedések száma is elkezdett felszökni. Paviában és környékén a lakóknak az olasz átlaghoz képest 18 százalékkal nagyobb az esélyük arra, hogy rákot kapjanak. Az országon belül jelenleg ebben a kisvárosban a legkisebb az emberek várható élettartama. Bár a törvénytelen szemétégetések és a betegségek közötti kapcsolat csak sejthető, még nincs pontos kimutatás rá. Ami pedig a maffiacsaládok bebörtönzését illeti: több tényező is van, amely megnehezíti a hatóságok dolgát. Az egyik, hogy az utóbbi időben a Cosa Nostra szerepét több helyen is átvette a ’Ndrangheta. A déli Calabriából származó szervezet sokkal jobban szervezett az elődjeinél. Itt nem egy szűk létszámú vezetés irányítja a maffia tevékenységét. A struktúrájuk sokkal jobban elterül: a ’Ndranghetát nem lehet kiiktatni néhány nagyfőnök lekapcsolásával.
A másik probléma, hogy Itáliában sokszor maguk a városvezetők is benne vannak a maffiában: amikor az év eleji akcióban csaknem kétszáz tagot lekapcsoltak, több politikusra is bilincs került: köztük a közel 171 ezer fős Crotone megye vezetőjére, Nicodemo Parrillára.
Mindezek tetejébe van még egy tényező: a legális vállalatok árai magasak a maffiával összevetve, sok város már csak emiatt is hezitál a szolgáltatóváltással.
Olaszországon kívül viszont mára nagyrészt rendeződött a helyzet: jellemzően az egyes államokban néhány nagyobb óriáscég osztozkodik a piacon. Amerikában például három nagy társaság van: a Waste Connections US Inc., a Republic Services Inc. és a Waste Management Inc. Közülük az utóbbi számít a legnagyobbnak. Mivel az USA mellett Kanadában is jelen van, a 42 ezer embert foglalkoztató vállalat évente 14 milliárd dolláros forgalmat képes produkálni.
Az ehhez hasonló óriások viszont nem szívesen foglalkoznak az innovációval: hisz a pénz anélkül is jön, hogy a k+f-re dollármilliókat költenének. Akik meg akarják újítani a piacot, azok általában kívülről érkeznek. Sokáig úgy tűnt, hogy ezen a téren a legnagyobb sikertörténetet a Rubicon Global szállítja majd: egy olyan amerikai startupról van szó, amelynek a piaci értéke tavaly elérte az egymilliárd dollárt. Annyira divatossá vált a tengerentúlon, hogy még a híres színész, Leonardo diCaprio is beállt a támogatói közé. A nagy ötletük az volt, hogy csökkenteni fogják a lerakókba kerülő szemét mennyiségét, méghozzá úgy, hogy a háztartásokat összekötik a szállítmányozási és újrahasznosító vállalatokkal. A hulladékokról befolyó adatok alapján nemcsak a szemétszállítási útvonalakat optimalizálják, hanem az újrahasznosítást is támogatják. Hogy mennyire vált be az ötlet? Azt a vezetőkön kívül senki sem tudja. A Bloomberg viszont nem is olyan rég arról számolt be, hogy az üzlet nem fut olyan jól, mint tervezték: az iparági elemzők és a volt dolgozók egyaránt azt állították, hogy az eredmények csalódást keltők.
De az esetleges sikertelenségük nem jelenti azt, hogy ne tudnák megvetni a lábukat ezen a téren a kisebb technológiai cégek. Indiában, ahol naponta 170 ezer tonna szemetet termelnek a városok, egyre több az alulról építkező vállalkozás, mint amilyen a GEM Enviro Management is. Ők gyárakból, irodákból és hotelekből hozzák el a hulladékot, amelyből aztán újrahasznosítás során például sapkákat, pólókat és zacskókat gyártanak.
