INTÉZKEDÉSEK
A piaci hírek szerint sorra mondják vissza turistacsoportok az előre lefoglalt sétahajós programjaikat. Az ügy egyelőre kényes. A május 29-én történt tragikus hajóbaleset okait nagy erőkkel vizsgálják, és amíg ebben nem látnak tisztán az érintettek, addig egyelőre mindenki csak a részvétét fejezi ki.
A Duna budapesti szakaszán a folyamiránnyal szemben (a Margit hídtól az Árpád hídig) lapzártánkkor még érvényben lévő hajózási tilalom, valamint a lefelé tartó úgynevezett kíméletes hajózás korlátozás miatt több turista-, séta- és rendezvényhajó nem futott ki a tragédiát követő napokban. A baleset után egy héttel ismét tapasztalható volt a normálisan hajózható szakaszon a sétahajók jelenléte, ám a fedélzeti kilátókon közel sem volt annyi turista, mint a szerencsétlenséget megelőző időben.
Nagy valószínűséggel az idei folyami városnéző túrákra és rendezvényekre alaposan rányomja a bélyegét a katasztrófa, és arra is számítani lehet, hogy a következő időszakban tüzetesen felülvizsgálják a Duna ezen szakaszára vonatkozó hajózási szabályozást, ami szinte mindegyik, akár kisebb, akár nagyobb hajófenntartó és -üzemeltető céget érintheti.
A fővárosban működő, ez irányú szolgáltatást nyújtó társaságok nagy része a nemzetközi turistaforgalomhoz igazodik, de jelentős a belföldi turizmus is. Sokan vidékről jönnek fel és töltenek néhány napot vagy egy hétvégét a fővárosban. Fő célpontjuk a Vár és környéke, illetve a dunai panoráma.
A baleset két komoly problémára hívta fel ismét a figyelmet. Egyrészt a Duna budapesti szakaszán rendkívül erős a hajó-forgalom a szezonban este. Ilyenkor átlagosan hetven jármű közlekedik egyszerre. Másrészt a jellemzően kis hajók által igénybe vett etapokon a jóval nagyobb vízi járművek is közlekedhetnek. A vizsgálat lezártáig prejudikáció lenne – éppen ezért hallgatnak a kisebb sétahajóprogramokat szervező társaságok – azt állítani, hogy ez balesetveszélyes, hiszen az is előfordulhat, hogy egyszerűen valaki nem tartotta be az amúgy szigorú szabályokat.
A szállodahajókkal ugyanakkor (függetlenül attól, hogy a tragédia kinek vagy minek a hibájából történt) korábban is probléma volt. Egyrészt a kikötésük, a mozgásuk és a rakpartfoglalásuk sokszor vetett fel kérdéseket kerületi és fővárosi szinten. A legnagyobb gond az említett szakaszokon történő manőverezésük volt. Utóbbira hathatós válaszként ma már csak akkor fordulhatnak meg a belvárosi szakaszon (természetesen a legkörültekintőbben), ha érkeznek vagy indulnak. Vagyis ha városnézést szerveznek az érintett négy kilométeres hosszon, feljebb vagy lejjebb kell haladniuk ahhoz, hogy ismét irányba álljanak. Ez logikus is, hiszen délebbre és északabbra egyaránt találni olyan részeket, ahol a folyó szélesebb, mint a belvárosi szakaszon.
Tarlós István főpolgármester a tragédiát követően azonnal jelezte, hogy bár Budapestnek nincs érintettsége az ügyben, mindenképpen meg kellene vizsgálni, hogy a nagy méretű szállodahajók közlekedésbiztonságilag jó helyen vannak-e ott, ahol állnak. Már korábban felmerült, hogy a belvárosból alkalmasabb lenne a külső kerületek felé „terelni” a szállodahajó-kikötőket. Ugyanakkor a Duna magyarországi szakaszán elsősorban Budapest tekinthető valódi célpontnak, itt a legélvezhetőbb a városi panoráma, és a belső részek kikötőiből közelíthető meg a legjobban a történelmi belváros. Ha a hajók ezt nem kapják meg, sokan valószínűleg más irányon kezdenek el gondolkodni, és ez a turistaforgalom csökkenését idézheti elő.
Ugyanakkor ténykérdés, hogy a szerencsétlenség után sokáig nem lesz olyan a dunai turistahajó-forgalom, mint korábban, vagyis komoly átalakuláson eshet át a piac. Ebbe beleértendő a rendezvényszervezés is. Mivel nagyon sokan szerveznek vállalati összejöveteleket, rendeznek és egyéb más eseményeket, így pontosan még nem tudni, hogy mekkora piaci részt érint a tragédia miatti visszaesés. Amit tudni, hogy naponta körülbelül kétszáz különféle sétahajózáson vehetnek részt turisták. Varga Zsolt, a Személyhajósok Szövetségének elnöke lapunknak elmondta: egyelőre tájékozódnak a piaci folyamatokról. Amit most tehetnek, az az, hogy transzparanssé teszik, pontosan milyen szabályok és szabályozók vonatkoznak a hajózást szervező cégekre, továbbá a tragédia utáni jármű-felülvizsgálatokat mindenki megkezdte, és a szövetség kommunikálni is szeretné azokat. Hiszen – mint kifejtette – a mindenkit mélyen érintő tragédia ellenére a hajózás továbbra is a legbiztonságosabb tömegközlekedési eszköz, és szeretnék a megnyugtató információkkal minél gyorsabban „visszaterelni” az utasforgalmat a korábbi szintre.
Egy másik érdekvédelmi szervezet, a Magyar Hajózási Országos Szövetség kezdeményezésére az ágazati hatóság olyan biztonsági intézkedéseket léptetett hatályba két esztendeje és módosított fél éve, amelyek jelentősen csökkenthetik a veszélyforrások számát. Ennek a javaslatnak köszönhető, hogy megtiltották a nagy hosszúságú hajók budapesti forgolódását, valamint az, hogy a korábbinál most lényegesen intenzívebb kommunikációt követelnek meg a hajósoktól a belvárosi szakaszon.
A kommunikáció hiányáról és a figyelmetlenségről szivárognak ki szakértői, illetve meg nem erősített hírek, ám fontosabb lenne tudni – és a vizsgálat ez irányban is folyik –, hogy pontosan milyen fizikai mechanizmusok léptek életbe a tragédia során.
Ezen vizsgálatok eredményétől nagyban függ, hogy a piac vissza tudja-e szerezni azokat a turistákat, akik most elbátortalanodtak, vagy inkább eltávolodtak ettől a szórakozási lehetőségtől. A baleset a budapesti tömegközlekedést is rosszul érintette, hiszen jelenleg tervben van a fővárosi közlekedési vállalat hajóflottájának a fejlesztése. Tény ugyanis: a belvárosi forgalom enyhíthető a megfelelő dunai hajózással, az északi és a déli kerületekből a folyón egyszerűbb eljutni Budapest központjába, mint busszal vagy villamossal. Ráadásul a külső kerületek rendkívül erős átmenő forgalmat bonyolítanak, ami miatt esetenként a Duna tűnik a legjárhatóbb útvonalnak.
Borítófotó: A Clark Ádám hajódaru felülről. Múlt hét közepén érkezett meg a daru a fővárosba a mentéshez
