KÍSÉRT A MÚLT
Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy miért éppen most kerültek felszínre a Traian Băsescut inkrimináló iratok. Maga az exelnök is azzal védekezik, hogy a Securitate irattárát vizsgáló bizottságtól (CNSAS), amely a közszereplők átvilágítását hivatott elvégezni, már négy felmentő igazolást kapott, miszerint „a rendelkezésére álló iratok alapján nem működött együtt a kommunista titkosszolgálattal”. Most azonban az egyik román titkosszolgálattól mégis kikerült két jelentés, amelyeket állítólag Petrov fedőnéven írt alá a volt államfő. Ezek a papírok tizenhét évig porosodtak a Román Hírszerző Szolgálatnál (SRI), amely a rendszerváltozás után valójában soha nem adta át az illetékes hatóságnak az egykori Securitate teljes irattári anyagát. Băsescu esete is jól bizonyítja ezt, hiszen ő már volt miniszter, bukaresti főpolgármester, két mandátum erejéig pedig Románia elnöke. A választásokon való részvételhez mindig szüksége volt a CNSAS igazolására, amelyben kijelentették, hogy nem működött együtt a kommunista titkosszolgálattal – e nélkül ugyanis nem indulhatott volna ezeken a megmérettetéseken.
Băsescu a rendszerváltozás előtt hajóskapitány volt, ezért sokat utazott külföldre. Emiatt már elnöki mandátuma idején óhatatlanul megvádolták azzal, hogy besúgó volt, sőt azt is állították róla, hogy már a tengerészeti egyetem hallgatójaként beszervezték. Erre azonban nem volt bizonyíték, most viszont maga a CNSAS kérte a bukaresti ítélőtáblától: állapítsa meg a volt államfőről a birtokukba került legújabb dokumentumok alapján, hogy együttműködött a Securitatéval. Most azért világították át újból, mert indult a május 26-i európai parlamenti választásokon, és az általa védnökölt Népi Mozgalom Párt (PMP) listavezetőjeként brüsszeli mandátumot is szerzett.
Romániában a törvények szerint csak a bíróság állapíthatja meg, hogy az exelnök valóban besúgó volt-e, ezért az irattárat vizsgáló bizottságnak be kellett mutatnia az ítélőtáblának a birtokába került bizonyítékokat, ettől kezdve váltak nyilvánossá a dokumentumok. Az átvilágítási hatóság két olyan jelentést kapott, amelyben Băsescu egy személynek a külföldi állampolgárokkal való kapcsolatairól írt, míg egy másik kollégájáról azt jelentette, hogy amennyiben kapitányként külföldre megy, vélhetőleg ott is marad. A CNSAS szerint ez a jelentés nem maradt következmények nélkül, hiszen az akkori kommunista hatóságok megbízhatatlannak találták az illetőt, aki végül nem kapta meg a feladatot. A végső döntést a fővárosi ítélőtáblának kell kimondania, csak ezt követően derül ki, hogy az exállamfő valóban besúgó volt-e.
Băsescu számára ez a történet azért kínos politikai pályafutásának alkonyán, mert mindkét elnöki mandátumát erőteljes kommunistaellenes diskurzussal nyerte meg, ő ítélte el elsőként a romániai kommunista rendszert – sőt parlamenti határozat is született erről –, illegitimnek és bűnösnek nevezve az akkori rezsimet. Igaz, hogy ezt csak egy nyilatkozatban tette meg az országgyűlés előtt, amely ugyan automatikusan a román állam hivatalos dokumentuma lett, de gyakorlatilag utána alig történtek valós jóvátételi gesztusok.
Ez is jól mutatja, hogy a román társadalom mennyire felemásan nézett szembe a múltjával. Az átvilágítást a hírszerzés különböző csoportosulásainak irányításával pusztán politikai leszámolás céljára használták fel, így a társadalomnak három évtized után sem gyógyulhattak be a kommunizmus ejtette sebei. Ennek eredményeként a rendszerváltozás után számos olyan politikus, vezető tisztségviselő és más közéleti szereplő került hatalmi pozícióba, aki valójában az egykori rendszer kiszolgálója volt.
