A magyar agrár-külkereskedelemre az első fél évben a gabonapiaci helyzet és a sertéspestis volt a legnagyobb befolyással.
A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelének értéke 4266 millió, behozatalának értéke 2861 millió eurót tett ki az év első hat hónapjában, az agrár-külkereskedelem aktívuma pedig 1405 millió euró volt. Egészen pontosan 270 millió euróval kevesebb, mint a tavalyi év azonos időszakában. Hová tűnt egy esztendő alatt ez a több mint negyedmilliárd euró? És jelent-e ez gondot? Ezeknek a kérdéseknek a lelkiismerettel összeegyeztethető, helyes és őszinte megválaszolásához a legokosabb, ha áttekintjük, mi is történt valójában az agrárkülkerben. Milyen piaci folyamatok és ezek hozadékai – árváltozások, korrekció stb. – állnak tehát a számok mögött?
A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportértéke 2,5 százalékkal csökkent, importértékük 5,9 százalékkal nőtt 2018 első hat hónapjában, az egyenleg pedig 16 százalékkal volt kevesebb 2017 első fél évének értékéhez képest – derül ki az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) adataiból. Mielőtt még a fejünkhöz kapnánk az egyenleg zuhanását látva, nem árt odafigyelni másra is. Például arra, hogy az agrár-külkereskedelem exportárindexe eközben 1,6 százalékkal nőtt, míg importárindexe 0,6 százalékkal csökkent, tehát a cserearány-mutató enyhén szólva is pozitív irányba változott.
Az is igaz, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportjának mennyisége 21,3 százalékkal esett, az importja viszont 6,7 százalékkal nőtt 2018 első fél évében az előző év azonos időszakához képest. A volumeneket vizsgálva azonban ugyancsak érdemes óvatosan közelíteni a témához, és lehetőség szerint óvakodni a korszakalkotónak vélt kijelentésektől. Nem mindegy ugyanis, hogy egy mázsa búzáról vagy száz kiló tokaszalonnáról, száz liter borról, tejről vagy netán száz kilogramm tojásról, esetleg száz kiló sajtról beszélünk. Utóbbi esetében is lehet még cizellálni a tényeket, adott esetben mondjuk kézműves vagy ipari sajtra bontani a portékát. Ugye, hogy nem is egyszerű eligazodni az élelmiszer-labirintusban? Legalábbis annyira biztosan nem, mint első ránézésre.
Ha pedig mindehhez azt is hozzávesszük, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek részesedése a teljes nemzetgazdasági export értékéből 2018 első fél évében 8, az import értékéből pedig 5,8 százalék volt, valóban csak tanácstalanok lehetünk. Mert mindeközben a nemzetgazdasági export értéke 4,8, az importé 6,2 százalékkal emelkedett. Nyilván adja magát a kérdés: akkor most örüljünk vagy búsuljunk, vagy éppen az egyik szemünk sírjon, míg a másik nevessen, amikor agrárvilágunk külpiaci teljesítményére gondolunk? Mindjárt kiderül.
A gabonafélék exportértéke és egyenlege volt a legmagasabb az élelmiszeripari termékek között az idei első hat hónapban is. A vizsgált időszakban ugyanakkor a tavalyi adatokhoz képest 43,1 százalékkal kevesebb gabonát sikerült eladni a külpiacokon. A gabonafélék külkereskedelmének aktívuma 507 millió euróra esett az egy évvel korábbi 782 millióról, ami 35,1 százalékos csökkenés. A különbözetet nézve pedig kiderül, hogy az 275 millió forint, 5 millió euróval több, mint a cikk legelején említett 270 millió eurós agrárkülkeraktívum-csökkenés.
Mindennek megvan a maga oka, hiszen a 2016-os, csúcsokat döngető magyarországi gabonaév nem ismétlődhetett 2017-ben, a korrekció tehát elkerülhetetlen volt. A teljes agrárkülkert nézve azonban ettől a pillanattól már olyan, mintha hazai pályán játszanánk, nemcsak az említett 5 millió eurót sikerült kompenzálnia az ágazatnak, hanem jóval többet is. Pedig körülöttünk mindenütt ott van az afrikai sertéspestis, lényegében csaknem mindegyik szomszédos országban, de Kínában vagy Belgiumban is, Romániában pedig egy óriási hizlalda állatait meg is kellett semmisíteni. Az emberre nem veszélyes állatbetegség kórokozóját világszerte 4000 esetben azonosították, Magyarországon csak vaddisznóban, 33 esetben. A sorompók azonban lezárultak a magyar sertéshús exportja előtt. Ez is az oka annak, hogy a nemzetközi piacon értékesített sertéshús mennyisége 6, az értéke pedig 18 százalékkal csökkent az első fél évben éves összevetésben a KSH adatai szerint. Az ázsiai országokba közel felére, Japánba például 46 százalékkal csökkent a kiszállítás. Ezzel egyidejűleg Magyarország élősertés-kivitele 10 százalékkal nőtt.
A fentiek alapján a helyzet az, hogy nincs okunk sírni, de nevetni sem, egyszerre sírni és nevetni pedig szintén helytelennek minősíthető magatartás lenne. Napjainkat leginkább a szolid derűnek és az óvatos, de további derűlátásnak kell átszőnie. Két okból is indokolt lehet az említett az óvatosság. Az egyik a már említett gabonapiac helyzete, a másik pedig a sertéspestis. Az idén az európai búzahiány következtében aratás után nőtt a magyar búza fizikai piaci ára, a látványos áremelkedés pedig kompenzálja a gazdáknak az ötéves átlagban 7 százalékos hozamkiesésből adódó veszteséget. A kivitelt azonban befolyásolja majd a kukoricatermés is. A sertéspestis kapcsán a kialakult helyzetet a javunkra is fordíthatjuk, kihasználhatjuk azokat a piaci réseket, amelyek a vírussal nálunk sokkal jobban és hosszabb ideig fertőzött országok visszaszorulása miatt jöttek létre. Ehhez azonban az is kellene, hogy Magyarországon jó ideig ne bukkanjon fel a kór.
