KISKERESKEDELEM
A nyár elején ismét felmerült annak a lehetősége, hogy szabályozhatóvá válik a vasárnapi kereskedelmi szünnap. A sajtóban megjelent találgatásokat Gulyás Gergely kormányszóvivő azzal tompította, hogy egyszer már megpróbálták, nem jött be. Vagyis a kormányzat olyan szinten, mint 2014-ben, biztosan nem kíván belefolyni egy esetleges szabályozásba. (Emlékezetes: egy 2014-es jogszabály alapján 2015-től vasárnaponként zárva tartottak az üzletek, majd egy a nyitvatartásról szóló népszavazási kezdeményezést jóváhagyott a Nemzeti Választási Bizottság. Ezt követően a kormány jogszabály-módosítást javasolt az Országgyűlésnek a vasárnapi kereskedelmi munkarendről, amelyet el is fogadtak, így lassan, de biztosan mindenki kinyitott a hét utolsó napján.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szakszervezetek vagy munkaadók feladták volna a vasárnapi szünnap lehetőségét. A mostani vita sem egészen új keletű, hiszen 2018 őszén egyszer már tárgyalóasztalhoz ültek az érdekképviseletek vezetői és a kabinet képviselői – akkor sikertelenül. Most azonban van némi keresnivalójuk az ügyben azoknak, aki szívesebben látnák zárva az üzleteket a hetedik napon.
VÁLTOZÓ PIAC
Bár a 2014-es vasárnapi boltzárat szabályozó jogszabálynak látszólag sok kiskereskedelmi ellenzője volt (felesleges neveket kiemelni, ugyanis magyar és nemzetközi láncok irányítói egyaránt voltak köztük), a hatálybalépés után a piaci szereplők között szinte senki sem akadt, aki komolyabb lépéseket tett volna a bevezetés megakadályozására. Az üzlet ugyanis fontosabb szempont, és a kereskedelem jóval több a tej- és kenyérértékesítésnél. A bútor, a ruházat, egyáltalán minden nem élelmiszer jellegű termék eladása vasárnap nem rossz üzlet, míg a napi fogyasztási cikkek (FMCG) értékesítése akkor inkább pénzt visz, mint hoz. Ám a piacot nem lehet nem egységesen kezelni. Ha az FMCG-ben bezárnak a hetedik napon, a ruházati eladó joggal vetheti fel, hogy neki miért kell bejárnia akkor. Tehát vagy egységesen kezelik a szakszervezetek ezt a kérdést, vagy sehogy. Ám a vevő, még ha le is tud mondani a vasárnapi tej- és kenyérbeszerzésről, a plázanyitvatartás vasárnapi megszüntetése eléri az ingerküszöbét. Tehát ezt a gordiuszi csomót kellene feloldani egy olyan piaci környezetben, amely rendkívül erősen átalakult 2014-hez képest. Egyrészt a kiskereskedelmi adatokat tekintve jóval nagyobb elkölthető jövedelem van ma a háztartásoknál, mint öt éve, továbbá mikor költsenek, ha nem a hét végén, hiszen hétköznap dolgoznak. Ugyanakkor az FMCG-piacon a vásárlások jelentős része hétfő és péntek közé szorul annak eredményeként, hogy a keménydiszkont-láncok sokkal jobban megerősödtek itthon, mint azt öt esztendővel ezelőtt bárki is gondolta volna. Az ő kereskedelmi modelljük a napi bevásárlást támogatja. Ma már az Aldi, valamint a Lidl egykori CBA-s üzlethelyiségekben működik, ami sokak szerint néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen opció lett volna. Ugyanakkor a kényszer nagyon erősen befolyásolta a FMCG-szegmens nagy részét. Egyfelől a kemény diszkontok nem hagytak fel a terjeszkedéssel, másfelől a piacon nagyon komoly fejtörést okoz a munkaerőhiány. A kisebbek présbe kerültek. Elfogyott mellőlük a munkaerő, mert nem tudtak versenyképes fizetéseket kínálni. Azért nem, mert a nemzetközi láncok nagyon sok esetben elszippantották a vásárlókat, csökkent a bevételük.
DRÁGA MUNKAERŐ
Természetesen erre a hatásra a tőkeerős cégek még rá is játszottak, és a GDP növekedésénél nagyobb mértékben emeltek béreket, ám most, amikor a terjeszkedési időszakot a konszolidációs váltja fel, valahogy javítani kellene a költségszerkezetet – egész pontosan vissza kellene fogni a kiadásokat. A kiskereskedelem költségszerkezetében a munkabér jelentős tétel, azon belül is a túlórák és a hétvégi pótlékok számítanak a legerősebb és a munkaadók szempontjából a legfeleslegesebb kiadásoknak. Vagyis ha megspórolhatnák a vasárnapi túlórákat és pótlékokat, jó darabig nem kellene hozzányúlniuk ehhez a struktúrához. Közben azonban más területeken nagyon alacsonyak a munkabérek, főleg amiatt, mert ott kevés a vevő. Ha bezárnának vasárnap, lemondhatnának a túlóra és a pótlékok kifizetéséről, de le is húzhatnák a rolót, ugyanis elesnének a vasárnapi impulzusvásárlásból származó többlettől.
LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK
Ami most biztos, hogy a piacon kutatást végeznek a vásárlók és a munkavállalók körében. A nagy kérdés, hogy a piac megérett-e a vasárnapi boltzárra. A lengyeleknél például nem jött be, az osztrákok jelentős része szintén szabadulna ebből a helyzetből, és itthon is egyre többen gondolják úgy, hogy a piacnak kellene megoldania a problémát. A szakemberek szerint azonban ez nem kivitelezhető. A piacgazdaságban a szereplők figyelik egymást, és csak olyan megoldásokat alkalmaznak, amelyekkel versenyben maradhatnak. Ez pedig egy öngerjesztő, nem mindig jó irányba mutató, a tőkeerős cégeket helyzetbe hozó folyamat. Megbeszélni pedig nem tudják a dolgot, még úgy sem, hogy akicsik és a nagyok érdeke több területen egyezik, így jobb, ha egységesen szabályozott a piac. Ebben az ügyben viszont szemmel láthatóan társadalmi konszenzus szükséges, ugyanis hiába érett vagy éretlen a piac a szabályozottságra, egyetértés nélkül mindig támadhatóvá válik a kérdés. Pont emiatt meglehetősen kényes a helyzet, így vannak olyan szakértők is, akik szerint jobb nem piszkálni a jelenlegi állapotot, és csak ott érdemes egy-egy pluszszabályozóval belenyúlni a piaci folyamatokba, ahol egyensúlyhiány mutatkozik – például szürkefoglalkoztatás vagy az ország erősebb és gyengébb vásárlóerejű térségeinek külön történő szabályozása esetén.
Borítófotó: Emiatt már senki sem zár be. Keresik a lehetőséget a kompromisszumra
