EGYÜTT NYOMULNAK
Elsőre nem gondolná az ember, hogy az olyan hatalmas hipermarket-üzemeltetőknek is lehet húsba vágó, az alapüzlettel kapcsolatos globális problémájuk, mint például a Tesco és a Carrefour. Ezek az áruházláncok most az egész világ kereskedelmére kiható megállapodást kötöttek a szoros együttműködésről. Miért? Főként azért, mert a német diszkontláncok (Aldi, Lidl) iszonyatos erővel terjeszkednek Európa-szerte, s az olyan óriási webáruházak, mint az Amazon, szintén igen nagy szeletet harapnak ki a tortából. A gazdasági növekedés, a konjunktúra miatt egyelőre Európa-, sőt világszerte növekszik maga a kiskereskedelmi piac is. De mi lesz, ha egyszer lelassul a világ GDP-bővülésének az üteme, és véget ér a hét bő esztendő?
NINCS MÁS ÚT
Ilyen körülmények közt nincs más út, mint az összefogás, az előremenekülés. Még akkor is, ha ezúttal két konkurensről van szó. Hiszen mind a brit Tesco-hálózat, mind a francia Carrefour-lánc az anyaországon kívül az egész glóbuszon jelen lévő, igen meghatározó kiskereskedelmi szereplőnek számít. Az utóbbi tavalyi bevétele 78 milliárd euró (közel
25 300 milliárd forint) volt, 184 ezer alkalmazottat foglalkoztat harminc országban, valamint 12 300 üzlete van, közülük több mint 1500 hatalmas hipermarket.
A Tesco sem éppen kis játékos: a múlt évi forgalma 57,5 milliárd font volt, ez 21 100 milliárd forinton felüli összegnek felel meg. Több mint 6500 boltjuk van és 476 ezer alkalmazottjuk bő egy tucat országban.
E-KONKURENSEK
Nézzük, mi is a lényege e nagy cégek globális kooperációjának. A két vállalatcsoportnál e hónap elején jelentették be, hogy hosszú távú szövetséget kötnek. Céljuk, hogy jelentős költségmegtakarítást söpörjenek be, mert bizony a hagyományos, „offline” kereskedelem közel sem olyan jövedelmező, mint az online, hiszen itt a költségszint is magasabb, és kellően nagy forgalom mellett lehet csak fenntartani a nyereségességet. Ám éppen a forgalom nagyságrendje az, ahol e szupermarketek bevételeibe „beleharapnak” a nagy online entitások és a német diszkontláncok. S az óriási anyahajók – sok százezer alkalmazottal és sok ezer bolttal szerte a világon – közel sem mozdulnak könnyen. Azt szokták mondani, hogy a kapitány elcsavarja a kormányt, majd a vízi jármű hónapok múltán finom ívű kanyarodásba kezd. De vajon elég-e ez ahhoz, hogy az üzleti élet óceánján elkerüljék a krízis jéghegyeit? Az biztos, hogy az üzletben kettő jóval több mint egy meg egy, azaz válságállóbb lehet egy ilyen fenti együttműködés, mint ha a felek a saját útjukat járnák.
Hogy az anyahajós hasonlatot érzékeltessük: e multik (ahogyan amerikai társaik is, például a Walmart vagy a Target) nagy késéssel vezették be például az online rendelést, így ha élelmiszerben versenyképesek is, a fogyasztási és a divatcikkek terén a nyomába sem érnek sem az Amazonnak, sem az eBaynek, sem mondjuk a kínai Alibaba-csoportnak. A gazdasági növekedésből eredő többletfogyasztást és főként a profitot 2008 után folyamatosan a kisebb-nagyobb e-kereskedők vagy a kicsi, rugalmasabb diszkontláncok aratták le, nem pedig a nagyok. Különösen nem az európai és észak-amerikai nagyok.
FORGALOM, NEM PROFIT
Elegendő megnézni cikkünk főszereplőinek a nyereségadatait. Mert hiába hatalmas a bevétel, a kereskedelemben (is) a nyereségmutató lenne az igazán fontos. A Carrefournak például tavaly félmilliárd eurós adózás előtti veszteséget kellett elkönyvelnie. De a Tesco globális profitja is csak az utóbbi egy évben kezdett helyreállni, miután igen jelentős átszervezéseket, átalakításokat vittek végbe.
A két lánc együttműködésében lényeges elem, hogy a közös fellépés nemcsak az áruelosztói hálózatra, hanem a saját gyártású termékek kölcsönös megvételére is kiterjed.
INTÉZKEDÉSEK
A Carrefour az idén már több fontos intézkedést is bejelentett: fél éve közölték, hogy a költségcsökkentés jegyében elbocsátásokba kezdenek, sőt az e-kereskedelmi fronton szintén jelentős változásokat terveznek, mi több, még a hatalmas kínai piacra is belépnének.
De mégis, mi az elsődleges célja a kooperációnak? Az, hogy a két gigalánc az árubeszerzésben is közös erővel alkuszik majd – ez persze a hazai és más kelet-európai termelőknek, nagykereskedőknek nem biztos, hogy jó hír. Ugyanakkor javítja e mogulok versenyképességét és piaci erejét. Szerencsére nálunk ez a hatás csak tompítottan, a régiós, határon átnyúló beszerzéseknél jelentkezhet, mivel a Carrefour nálunk nincs jelen, de például Szlovákiában igen.
Érdekességképpen: hazánkban a Tesco az elmúlt pénzügyi évben 577 milliárd forintos árbevételt realizált. A mi térségünkben ezt csak a lengyel Tesco haladta meg 2,2 milliárd fontnak megfelelő éves bevétellel, ami bő 28 százalékkal több csak, holott közel négyszer akkora a lengyel lakosság, mint a magyar. Azaz nálunk a Tesco kivételesen erős, a régióban a legerősebb. A cég még 1994-ben jelent meg hazánkban, s jelenleg az egyik legnagyobb brit befektetőnek és az egyik legnagyobb privát munkaadónak számít az országban: idehaza közel 18 ezer alkalmazottjuk van.
Angol szurkolók az Eiffel-torony előtt, Párizsban. A két nemzet, a brit és a francia vezető kiskereskedelmi lánca fog össze, így menekülnek előre
