Ami a magyar agráriumot illeti, számos nemzetközi elismerést kiváltó tenyésztési, termesztési eredménnyel, technológiai újítással büszkélkedhetünk. Arra viszont kevés példa van, hogy egy település a nevével összefonódott márkanév jó hírét több mint kétszáz éven keresztül változatlan intenzitással meg tudja őrizni. Márpedig Mezőhegyes és a ménesbirtok erre is képes volt. A hely története 1784-ben, Csekonics József lovaskapitánnyal kezdődött: ő indította be a ménestelepet, amely akkor a katonaság igényeit igyekezett kiszolgálni. A kezdeményezés végül Kozma Ferencnek köszönhetően teljesedett ki. Az állatokat ugyanis idővel a polgári agráriumban, az iparban, a kereskedelemben, illetve a postaszolgálatnál is elkezdték használni. A ménesintézettel párhuzamosan fejlődött a tejelő- és vágóállat-tenyésztés, valamint a növénytermesztés, amely szintén nemzetközi szintre emelkedett, így Mezőhegyes Magyarország büszkesége lett. Ezekben az évtizedekben alakultak ki a jellegzetes helyi lófajták: a nóniusz, a gidrán és a furioso-north star.
A birtokot 1869-ben vette át az akkori Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium. Bár az eladása is felmerült, a kormány akkor inkább egy a magánüzemek hátországának szánt mintagazdaság létrehozásáról döntött. A nagy átalakulás az 1890-es évek közepére befejeződött, a mezőhegyesi ménesbirtokot ettől kezdve állami mintagazdaságnak is nevezték. A Békés megyei városban kialakított komplex földművelési rend a Monarchián keresztül öröklődött egészen napjainkig. Elismerve a magyar nemzetgazdaságban betöltött szerepét, a birtokot többek közt a következő vették személyek oltalmuk alá: Deák Ferenc, Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, Széll Kálmán, Wekerle Sándor és Nagy Imre.
Ehhez a csoporthoz csatlakozott most Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki Farkas Sándor, a ménesbirtok újjászervezésének a koordinálásáért felelős kormánybiztos, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának az alelnöke szerint nagy patrónusa és elkötelezettje a mezőhegyesi projektnek. Lázár János csaknem két és fél éve éppen egy agrárbizottsági ülésen állt ki a mellett, hogy az állam nem jó gazda, hiszen az állami mezőgazdasági cégeket „szétlopták, ellopták és szétcsalták”.
Most viszont azt mondja: a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. a példa arra, hogy az állam jó tulajdonos is lehet, mert kvázi megmentette Mezőhegyest. Ugyanis ha nem a mostani felállásban működik, „az egész szétesik”. De hogy előre ne rohanjunk: a kormány egy éve döntött a 2004-ben privatizált Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt. visszavásárlásáról. Az akvizíció után, a céget az állami kézben lévő Ménes Kft.-vel összevonva alapították meg 2017. január 1-jével a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.-t, amelyet mintagazdasággá minősítettek.
A vállalat már az első évben is 903 millió forintos árbevételt ért el. Ennek egy részét visszaforgatták, például gépek beszerzésére költötték. Az állam nem keveset fordított a mezőhegyesi projektre. A korábban privatizált céget például 2,1 milliárd forintért vásárolta vissza, a birtok újjászervezésére pedig eddig 22 milliárdot költöttek. Lázár János úgy véli, ez az újjászervezés egyfajta gazdasági reorganizációs programként is értelmezhető, hiszen a 425 embert foglalkoztató tangazdaság – amellett, hogy a szórványban élőknek is munkalehetőséget jelent – a kormány reményei szerint nemcsak a település, hanem egész Békés megye javára válik majd. A térség ugyanis az ország egyik fontos gazdasági és munkaerőpiaci tartalékának számít, ezért kötik össze az M5-ös autópályával és vágnak bele a békéscsabai repülőtér fejlesztésébe.
A mintagazdaság alapításakor deklarált cél volt, hogy a történelmileg nagy múltú ménesbirtok reorganizációjával Európa egyik legjobb mezőgazdasági vállalkozása és Magyarország egyik legerősebb agrárcége jöjjön létre. Ennek elérésére a társaságnak minden esélye megvan helyi, szakmai és politikai háttere révén. Még akkor is, ha adózás előtti eredménye az idén előreláthatóan a felére csökkenhet, mert a tangazdasághoz már nem lesznek köthetők a francia Limagrain vetőmag-termeltető cég üzleti ügyei. A hozamok ugyanakkor javulhatnak, ugyanis „a most 2200 hektárnyi, egyszerre öntözhető” földterületet megduplázzák egy körülbelül 15 milliárd forintos öntözésfejlesztési programmal. Erre szükség is van. Nemcsak azért, mert a mezőhegyesi projekt az országszerte kiemelten kezelt öntözésfejlesztéshez is mintául szolgálhat. Hiszen – mint arról a kormánybiztos beszámol – elkezdtek cukorrépát termelni, s „minden idők” legjobb cukortartalmú répáját takaríthatták be, hektáronként 65 tonnás termésátlaggal. A takarmánykukorica hozama azonban az öntözés hiányában az országos középértéknél is rosszabb, 6,2 tonna volt. A hibridkukorica-vetőmagnál extra, 3,7 tonnás hektáronkénti átlagtermést értek el, míg az őszi búzánál 6,7, a repcénél 3, a szójánál 3,1, a napraforgónál pedig 3,45 tonnát. Az év második felétől tervezik egy húsmarhaprogram indítását, és egy agrár-ösztöndíjrendszert is kidolgoznak. Idetartozik, hogy a mezőhegyesi mezőgazdasági szakiskola és kollégium működtetését az állami cég már tavaly szeptembertől átvette a Földművelésügyi Minisztériumtól.
Amellett, hogy fejlesztik a szakiskolát, a ménesbirtokhoz tartozó műemlék épületeket is korszerűsítik. Az új szarvasmarhatelepre az idén 5 milliárd forintot szánnak (a cégnek 1100 holstein-fríz tejelő tehene van), míg az új, 46 ezer tonnás kapacitású, szárító-tisztítót, vetőmag-feldolgozót és takarmánygyártó üzemet is magában foglaló ipartelepre 7 milliárdot, nyolc-tíz éves megtérüléssel számolva. A közbeszerzéseket mind a két telepre kiírták már – árulja el Pap István Tibor, a társaság vezérigazgatója. Hozzáteszi: tavaly 96 gidrán lovat telepítettek vissza Mezőhegyesre, az idén a furioso-north star fajták visszavásárlását tervezik.
Adatok
A Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. az első évében 903 millió forintos árbevételt ért el
A most 2200 hektárnyi, egyszerre öntözhető földterületet meg fogják duplázni
A ménesbirtokra 22 milliárdot költenek
425 embert foglalkoztatnak
