Az Agrárminisztérium szerint a magyar mezőgazdaság több szempontból sikeres évet zárt 2018-ban, ennek köszönhetően a kibocsátás enyhén emelkedhet, meghaladhatja a 2600 milliárd forintot, ezzel újabb rekordszintet érhet el.
Győrffy Balázs: Olyan jelentős fejlődés ment végbe 2010 óta, amelyre korábban nem nagyon volt példa. Folyó áron másfélszeresére nőtt az agrárium kibocsátása. A növekedés üteme a tagállamok sorában az első háromban volt az EU-ban. Ugyanebben az időszakban az agrárexportunk is 50 százalékkal bővült. Nagyon fontos, hogy az exporton belül nőtt a feldolgozott termékek aránya, és úgy tűnik, 2018-ban nem szakadt meg az elmúlt évek tendenciája. A növekedés elsősorban a szántóföldi növénytermesztésnek, a gyümölcstermesztésnek, illetve a baromfiágazatnak köszönhető. A termelői árak emelkedése szintén hozzájárul a folyóáras kibocsátás növekedéséhez, egyúttal kedvezően hat a mezőgazdaság ágazati szintű jövedelmezőségére. Mindezeknek köszönhetően a gazdaság dinamikus bővüléséhez az agrárium is hozzájárul. Látható tehát, hogy komoly lépéseket tettünk, amikre büszkék lehetnek a magyar gazdák. Azonban van hová fejlődnünk, sok területen még a rendszerváltás előtti szinttől is el vagyunk maradva.
Gyuricza Csaba: Az elmúlt nyolc-tíz évben folyamatosan nő az ágazat kibocsátása, az elmúlt években 2600-2650 milliárd forintos kibocsátást sikerült elérni. Ehhez nyilván hozzájárultak a jó évjáratok, de egyértelműen megfigyelhető a teljesítmény növekedése is. Az is látszik ugyanakkor, hogy a magyar mezőgazdaság a jelenlegi szerkezetében elérte a kibocsátás „maximum közeli” állapotát. Ebben nincs vita az ágazat szereplői között sem. Ahhoz tehát, hogy további növekedést tudjunk produkálni, ha úgy tetszik, közelítsünk a nyugat-európai átlaghoz – amelynek csak a 60 százalékát érjük el, s az arány még rosszabb Észak-Amerikával összevetve –, elkerülhetetlenül fejleszteni kell. Mégpedig azokon a területeken, amelyek ma a szakpolitika „zászlóshajói”, tehát például a precíziós technológiák vagy az öntözés terén. A 2018-as év imponáló eredményeihez hozzájárul az is, hogy ezek a beruházások elkezdődtek, s kezdenek már beérni azok a fejlesztések is, amelyek részben a 2014–2020-as uniós ciklus támogatásainak köszönhetők. Arra számíthatunk, hogy a Vidékfejlesztési Program (VP) forrásai a mezőgazdaságban is további növekedést tudnak produkálni. Szóval az irány egyértelműen jó.
– Hogy állnak a támogatási pályázatok?
Gy. B.: A VP-ben a forrás több mint felét a beruházásokra különítették el, főként a mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésére, differenciált segítésére. November végéig 74 pályázat jelent meg 1571 milliárd forintos keretösszeggel, ebből 50 pályázatot zártak le, 1243 milliárdos kerettel. Eddig az időpontig 337,9 milliárd forintot fizettek ki a VP-ből. A munkát azonban folytatni kell: fel kell gyorsítani a kifizetéseket, a beruházások megvalósítását. Egyetértek tehát azzal, hogy az irány jó, de valóban nagyon sok fejlesztés van még hátra.
– Miért is?
Gy Cs.: Mert ha a számok mögé nézünk, azt látjuk, hogy a magyar mezőgazdaság nagyon sérülékeny állapotban van. Azt például egyértelműen lehet látni, hogy a mezőgazdaság eredményessége, jövedelmezősége Magyarországon olyan, hogy ma az agráriumot egyértelműen a támogatások tartják életben. Ez azért riasztó tény, ami arra figyelmeztet minket, hogy nem ülhetünk a babérjainkon. Mert ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy ha a támogatások nem lennének vagy nem ilyen mértékűek lennének, akkor a magyar mezőgazdaság a jelenlegi szerkezetében fenntarthatatlan lenne. Ezért beszélünk arról, hogy folyamatos fejlesztésekre van szükség. Ez kvázi „előre menekülés” is, hiszen a mezőgazdaságra világszerte hatalmas fejlődés jellemző, miközben a mi lemaradásunk egyértelmű. Ebben a helyzetben, ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel és növelni kívánjuk az eredményességünket, a versenyképességünket, a fenntarthatóságunkat, nekünk dupla sebességgel kell tennünk ennek érdekében. Példának okáért a nyugat-európai országokhoz képest is jókora a lemaradásunk a digitális technológiák alkalmazása terén.
Gy. B.: És egyéb területeken is van ja-vítanivaló. Ennek érdekében fél éve mutattuk be a NAK többéves fej-lesztési-program-csomagját, amelyben konkrét javaslatokat fogalmaztunk meg a stabil és versenyképes birtokszerkezet megteremtése, a működési formák átláthatóvá tétele, az önkéntes együttműködések ösztönzése, a modernizáció felgyorsítása, a termés- és jövedelembiztonság javítása, illetve a teljes élelmiszerlánc fejlesztése érdekében. Emellett részletesen taglaljuk az adó- és intézményrendszer, illetve a támogatáspolitika terén szükséges intézkedéseket. A programban megfogalmazott célok megvalósítása érdekében két törvénymódosító javaslatcsomagot nyújtottunk be Jakab Istvánnal, a Magosz elnökével és Font Sándorral, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának elnökével közösen. Ezeket decemberben fogadta el az Országgyűlés.
– Az említett csomagok közül nagy vihart kavart az egyik, amely a mező- és erdőgazdasági földek forgalmát szabályozza. Hogyan értékeli ezt?
Gy. B.: A NAK negyedik éve látja el a helyi földbizottsági feladatokat, széles körű gyakorlati tapasztalatra tettünk szert. Ezeket figyelembe véve a módosítás célja a helyben lakó gazdák szerepének erősítése, a versenyképesség javítása, a visszaélések visszaszorítása és a termőföld magyar kézben tartása. A helyi földbizottságok kiemelt szerepet töltenek be a földforgalom ellenőrzésében. Ezen szerep megerősítése érdekében a jövőben a helyi földbizottsági feladatokat már nem átmeneti feladatként tölti be a kamara. A jövőben is helyi ismeretekre alapozva fognak ajánlást adni a Települési Agrárgazdasági Bizottság tagjai a megyei elnökség részére, amely a kamarai apparátus segítségével ez alapján fogalmazza meg a végleges állásfoglalást. Az elmúlt években, ha ezzel valaki esetleg nem értett egyet, a képviselő-testülethez fordulhatott. A jövőben erre nem lesz szükség, és ezzel az önkormányzatok többsége is egyetért. A kamara állásfoglalása közvetlenül a kormányhivatalhoz kerül, a végső döntés ott születik meg. Amennyiben valaki nem ért egyet a kormányhivatal döntésével, természetesen lehetőség van jogorvoslatra a bíróság előtt. A bíróság azonban a döntést nem változtathatja meg, csak új eljárást rendelhet el, azaz nem bírálhatja felül a gazdálkodók állásfoglalását. Megszűnik továbbá annak a lehetősége, hogy néhány ezer négyzetméteres területek rendkívül magas áron cseréljenek gazdát, majd később azokat nem mezőgazdasági célra használják, hanem például nyaraló épüljön rajtuk. Persze a képviselő-testületeknek megvan a lehetőségük arra, hogy módosítsák a településrendezési tervet. Amíg azonban ez nem történik meg, addig figyelembe kell venni, hogy a helyi viszonyok alapján mekkora jövedelmet lehet mezőgazdasági tevékenységgel realizálni az érintett területen. Ez alapján értékelik a vételárakat, úgy, hogy attól indokolt esetekben természetesen el lehet térni. Változás az is, hogy a helyi földbizottság jóváhagyására földcsere esetén is szükség lesz.
Gy. Cs.: Az utóbbi évek agrár-közigazgatása tekintetében pedig változás az is, hogy az egyes államigazgatási szervek, ágazati szervezetek ennyire egységesen talán sosem működtek a rendszerváltás óta, mint napjainkban. Máshogy megfogalmazva: egy irányba húzzák az agrárium szekerét. És ez az alap ahhoz, hogy előre tudjunk lépni. A NAK összefogja a magyar gazdatársadalmat, több százezer gazdálkodó irányába tud információval szolgálni. Az információhoz ugyanakkor naprakész tudásra van szükség. Ehhez kell egy olyan szervezett szakmai intézményháttér, amely az agrárinnovációt összefogja. A 2014 elején megalakult NAIK az elmúlt években világszínvonalon tudott összeállni, ilyen egységes szerkezetű és felépítésű kutatóintézeti hálózat egész Közép-Európában egyedülálló. A szaktudás dinamikus változása közben ez felbecsülhetetlen érték, a mai világban ugyanis már naprakész tudásra van szükség az agráriumban, a már említett informatikai előretörés mellett például a klímaváltozással kapcsolatos kihívások kérdéseiben is. A NAIK pedig az agrár-felsőoktatási intézményekkel kiegészülve olyan szakmai segítséget jelent a gazdáknak a kamarán keresztül is, amire valóban támaszkodhatnak.
GYURICZA CSABA
FŐIGAZGATÓ, EGYETEMI TANÁR
1973-ban, Gyomán született. Diplomáját a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán 1996-ban szerezte, majd a gödöllői intézmény és a Bécsi Agrártudományi Egyetem nappali doktori képzését végezte el párhuzamosan.
A doktori fokozat megszerzése után tanszéki mérnök, egyetemi tanársegéd, egyetemi adjunktus, 2004-től egyetemi docens lett, valamint az uniós Közös Kutatóközpont – Környezetvédelmi Intézet nemzeti szakértője.
2005-től a Szent István Egyetem Növénytermesztési Tangazdaságának az igazgatója.
2004-től 2008-ig a SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar nemzetközi dékánhelyettese, 2012-ben gazdasági dékánhelyettese, majd 2012 és 2015 között dékánja.
2015-től Magyarország legfiatalabb agrárprofesszoraként a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal elnöke lett, annak megszűnéséig.
2017-től a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója.
GYŐRFFY BALÁZS
ELNÖK, ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ (FIDESZ)
1979-ben született, Pápán. Felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi, valamint Állam- és Jogtudományi Karán végezte.
2006 őszéig dolgozott első munkahelyén, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal veszprémi kirendeltségén.
2006–2014 között szülőfaluja, Nemesgörzsöny polgármestere.
2007 óta a Veszprém Megyei Gazdakörök Szövetségének elnöke.
2009-től a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének alelnöke.
A 2010-es, a 2014-es és a 2018-as országgyűlési választásokon is parlamenti mandátumot szerzett.
2013-tól a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, erre a tisztségre 2017-ben 5 évre újraválasztották.
Gyakorló gazdálkodó, családi gazdaságában szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik.
