Alaposan felkavarta az állóvizet, hogy az Egyesült Államokban 25 százalékos védővámot vezettek be a külföldről, így például az Európából behozott acélárukra. Persze amerikai szempontból egy ilyen lépés érthető, hiszen az otthoni gyártókat védik, ám a még létező nyugat-európai acélszektort óriási nyomás alá helyezi, és kihathat az utolsónak megmaradt, uniós szinten relatíve kicsi, de azért a régióban fontos magyar vaskohászati gyárra, az ISD Dunaferr Zrt.-re.
Mi sem mutatja be jobban az ágazat mostani turbulenciáját, mint hogy látványosan felgyorsult az öreg kontinens vezető acélipari konszernjének, a ThyssenKruppnak és India hatalmas szektorbeli társaságának, a Tatának a de facto egyesülése.
Ennek első lépése egy tavaly őszi, „puhatolózó” szándéknyilatkozat aláírása volt a két cég közt, de pillanatok alatt felpörögtek az események. Trump védővámjára az EU gyors válaszlépéseket tervez. A döntés napokon, heteken belül várható. Közben pedig pár napja a ThyssenKrupp és a Tata egymás karjaiba omlott.
A két megavállalat most tehát főként azért fog gyorsan és határozottan össze, hogy hosszabb távon túlélje azokat az érkező ágazati viharokat, amelyeket az amerikai iparvédelmi intézkedések idéztek elő – vélik egybehangzóan a szakértők. Az óriások összeölelkezésével egy 5500 milliárd forint (17 milliárd euró) éves árbevételű mamut jön létre, méghozzá holland központtal. Az 50-50 százalékos közös cég létrehozásával éves szinten 400-500 millió eurót spórol a hatalmas duó, azaz a nyereség kétmilliárd eurós magasságokba emelkedhet – persze csak akkor, ha a piaci kereslet is erős marad. Az üzletnek jót tesz, az embereknek kevésbé, hogy az egyesülés révén kétezer adminisztrációban tevékenykedő alkalmazottat és ugyanennyi fizikai munkást bocsátanak el. Igaz, most konjunktúra van, így túl nagy társadalmi megrázkódtatást nem okoz a dolog, más ágazatok felszívják a munkaerőt.
A nemzetközi szakértők szerint az összeolvadásnak „önvédelmi” okai vannak. Azzal ugyanis, hogy az eurázsiai kontinenst lefedő vállalatot hoznak létre, jobban fel tudják majd venni a versenyt a szektoron belül, és kevésbé lesznek kiszolgáltatva a konkurenciának.
A ThyssenKrupp vállalati közleményében kiemelte: az egyesülés mérföldkő a cég történetében, ez minden bizonnyal javít majd a pénzügyi helyzetén.
A dolog mindkét óriás elemi érdeke, hiszen a Tata így lényegében unión belüli társasággá válik, bebiztosítva magát egy erősebb EU-s védővám esetére, okosan megelőzve ezzel a hasonló kínai konkurenciát. A ThyssenKrupp pedig újabb hatékonyságjavító kört tud futni. A csillagászatian nagy nyugat-európai termelési költségek miatt az uniós konszern nemigen tud exportálni, csak magas hozzáadott értékű acélárukat, azokat sem túl messzire. Az olcsóbb tengeri szállítással elérhető amerikai piac éppen ezért fontos (volt) a számára. Ráadásul ha Észak-Amerika bezárkózik, akkor az addig odairányuló acélkivitel Európát találja telibe, még lejjebb szorítva itt az árakat. Ha ez nem lenne elég gond, ott vannak a hatalmas túlkapacitások világszerte, ezeket pedig egyáltalán nem szívja fel kellően a gazdasági konjunktúra. Igaz, az EU-s túlkapacitás jelenleg minimális, lényegében nem létezik – húzzák alá a szakértők. Ugyanakkor Kínának önmagában hatszázmillió tonnás acéltermelési plusza van, miközben Európa össztermelése ehhez képest csekély, évi 160 millió tonna. Ráadásul tavaly mindössze két százalékkal bővült az uniós acéltermelés, míg a felhasználás sokkal jobban nőtt. Azaz a közösségbe exportálók jártak igazán jól, a drága EU-s termelés globálisan sem versenyképes.
Ehhez viszonyítva Magyarország helyzete relatíve jó, mert a dunaújvárosi acélmű bő kétszázmilliárd forintos árbevétele alapján inkább egy réspiaci szereplő, és mivel az orosz ISD-csoport része, így inkább az ottani fejlemények hatnak rá. Az elmúlt két évben mindkét nagy kohójukat felújították, és a hengerművek is korszerűsödtek, folyamatos a hatékonyságjavítás. Ennek ellenére a Dunaferr veszteséges, bár a 2017-es adatokat nem ismerjük. A 2016-os számokat is (az előírt május vége helyett) csak a múlt év utolsó napjaiban nyújtotta be a zrt. Tavalyi számadatok így lehet, hogy újra csak az esztendő vége felé lesznek. A 2016-os beszámoló szerint mindenesetre a Dunaferr a 2015-ös 33 milliárd forint feletti vesztesége után 2016-ban 15,1 milliárdos deficitet hozott össze, miközben a forgalom közel 274 milliárdról 231,3 milliárd forintra csökkent.
A tavalyelőtti mérleg szerint a társaság rövid lejáratú tartozásai 141,5 milliárdra rúgnak, a cégcsoport saját tőkéje pedig mínusz 37,1 milliárd forint, ráadásul 2016 végén 4967 dolgozót foglalkoztattak, a beszállítók pedig további hétezer főt Dunaújvárosban és környékén. Azaz egy egész térség sorsa függ jobbára az acélvállalat jövőjétől, amely amúgy évtizedek óta eléggé bizonytalan. Sőt mi több, a Dunaferr anyacége, az ISD szintén nagy gondokkal küzd, többek közt azért, mert az orosz–ukrán konfliktus egykori „tűzvonalában” vannak a termelőegységei, és adósságait a múlt év végén ütemezték át.
Ugyanakkor a zrt. dolgozói e távoli bizonytalanságból nem sokat érzékelnek, mert ez év elején, februárban több mint 15 százalékos alapbéremelésről szóló megállapodást kötöttek az ISD Dunaferr vezetői és a szakszervezetek, konkrétabban a Dunaferr DV. Vasas Szakszervezeti Szövetség és a Dunaferr Ifjúsági Szervezet. A cégvezetés közleménye szerint 2018-ban a fizikai munkavállalók alapbérét havonta ötvenezer forinttal emelik, míg a szellemi területen dolgozókét negyvenezerrel. A 15 százalékot meghaladó teljes alapbér-növelés mellett további 15 százalékkal emelik a fizetésen kívüli és egyéb szociális juttatásokat is. Sőt, közölték, hogy a fentieken felül a hiányszakmákban dolgozók további alapbér-kiegészítést kapnak. Hogy miért? Mert így a Dunaferr-csoport megőrizheti pozícióját az egyre nagyobb béreket kínáló hazai munkaerőpiacon.
Kedvező körülmények
A Figyelő megkeresésére dr. Móger Róbert, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés (MVAE) igazgatója értékelte az acélipar hazai és nemzetközi kilátásait. Szerinte a kedvező gazdasági körülményeknek, valamint a folyamatosan növekvő európai uniós keresletnek köszönhetően az európai és hazai acélipar is sikeres évet tudhat maga mögött. A válság után magához tért a szektor, és érezhetően nőtt a kereslet az acéltermékek iránt, miközben az Európai Unió meghozta a régóta várt piacvédelmi intézkedéseket, hatékonyabb szabályozást vezetett be az unió piacaira érkező importacélra. „Ez a lépés mind a hazai, mind az uniós acélipar számára nagyon fontos volt, hiszen így felgyorsulhat a dömpinggyanús ügyek kivizsgálása is” – tette hozzá a szakértő.
A szakmai szervezetek 2018-ra a globális piac folyamatos növekedését jósolják, amely Európában akár 2 százalék felett is lehet. Jó hírt jelent mindez a közel 6 ezer ember számára munkát biztosító hazai acéliparnak – húzta alá a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatója. A szakember mérföldkőnek tartja, hogy sok év után újra van kormányzati programba foglalt stratégia az acélipar erősítésének érdekében Magyarországon, az USA-ban foganatosított védővámok kapcsán pedig az összehangolt fellépés fontosságára hívta fel a figyelmet. „Az európai piacvesztés mellett a legnagyobb veszély az, hogy az USA-ból kiszoruló acél jó eséllyel Európában keres magának piacot, felborítva ezzel az érzékeny egyensúlyt. Éppen ezért a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés minden tekintetben támogatja az Európai Acélipari Szövetség, az Eurofer törekvéseit, hogy a szövetség hatékonyan és összehangoltan léphessen fel az uniós piac védelmének érdekében” – fejtette ki dr. Móger Róbert.
Borítófotó: Az ISD Dunaferr nagyolvasztója. Forró a helyzet az acélpiacon
