Budafokon indul a borfesztiválszezon
Párizsban a Montmartre-on találni a legjobb borozókat, mondhatni bornegyedet, holott köze nincs a borgyártáshoz. Budapestnek van egy hasonlóan dimbes-dombos része, Budafok, amelynek meglehetősen sok köze van a borkészítéshez, bár borozó meglehetősen kevés akad arrafelé. Pince és pincészet azonban roskadásig van, arról nem is beszélve, hogy a „budapesti Montmartre” 140 éve a hazai pezsgőgyártás fellegvárának számít.
Budafok nem titkoltan valódi bor-negyeddé akar válni a következő években, erre vonatkozóan tavaly ötletpályázatot írt ki kommunikációs és marketingstratégiára. A legnagyobb kommunikációs ütőkártyája azonban a Törley és a François pezsgőgyár jelenléte. (Mindkettő egy kézben van, ráadásul a két márka gyökere is ugyanaz.) Törley 1882-ben alapította meg itt a pezsgőgyárát, ugyanis a közeli etyeki borvidéken találta meg a champagne-hoz hasonló termőterületeket, és logisztikailag így volt a legpraktikusabb az italgyártás beindítása, valamint a budapesti jelenlét. (Egyébként nem ez volt az első budapesti pezsgőgyár, azt Prückler Ignác alapította a Ráday utcában, 1834-ben, miután Széchenyi gyorsan és hatékonyan népszerűsítette itthon a nemesség körében az italt. A champagne szót is ő magyarította pezsgőre, az ital pedig annyira népszerű lett, hogy az első gyár nagyon gyorsan elérte az évi 10 ezer palackos értékesítési álomhatárt. Emellett működtek más vidéki gyárak és persze dőlt a városba a francia pezsgő is.) A Törley-gyár vezetője Louis François volt, aki a Törleyvel való szakítása után saját gyárat hozott létre, ugyancsak Budafokon, Törleytől pár száz méterre. Az akció nem csak fricska volt, Budafok adottságai valóban nagyon jók a bor- és pezsgőgyártáshoz, nem véletlen, hogy a domb oldalába számolatlanul vájtak kisebb-nagyobb pincéket, amelyek ma is borzolják a helyi ingatlanfejlesztők idegeit.
Budafokon a Kádár-rendszerben is komoly borpalackozás és borkészítés zajlott, sőt a mai ünnepelt borászok közül többen is a Budafoki Borászati Szakközépben végezték tanulmányaikat. Ennek a kultúrának az ünnepe a 30 éve töretlenül megrendezett fesztivál, amely sokáig nem volt más, mint egy a helyi lakosokat vonzó búcsú, néhány kanna borral és fröccsöntött műanyag játékokat áruló eladóval.
Mostanra a rendezvény egész Budafokot és Promontort érinti, sőt egy kicsit átnyúlik Hárosra is. A korábbi helyi pincészetek mellett egyre inkább megtalálhatók az etyeki termelők és persze állítanak standot a legmenőbb borászok is. Az alkohol terén a fő attrakció a Törley, amely valóban komoly marketinggel készül ezekre az alkalmakra. Ennek megfelelően a rendezvény egyre nagyobb felületet biztosít a borértőknek szóló termékek gyártóinak, valamint a kis- és nagytermelőknek.
Ilyenkor megnyílnak a pincészetek, sűrűsödik a borjárat, a helyiek mellett pedig egyre inkább csatlakoznak Budapest más kerületeiből is, így a fesztivál látogatottság szempontjából a legnagyobb rendezvények egyikévé vált. Leginkább az lehet a városrész vonzereje, hogy közérthetően kommunikálja a bornegyed jellegét. Ehhez azonban a jelenleginél több borozó szükséges, az arra alkalmas pincészeteknek többször kellene nyílt napot tartaniuk, mindehhez pedig a városrésznek produkciókat kellene biztosítania.
A mostani rendezvénynek 4 kiemelt helyszíne van, amelyeket kis utcák és sikátorok kötnek össze, menet közben pedig gasztro- és művészeti programok várják az érdeklődőket.
