A távol-keleti szigetországban a szerencsejáték sokáig egyet jelentett az alvilággal és a jakuzákhoz tartozó bűnbarlangokkal. A politikai vezetés ráadásul roppantmód tartott attól, hogy a rulett vagy a kártyajátékok esetleg függőséget alakítanak ki a lakosság körében, ezért ezeket igyekeztek száműzni Japánból. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az idők folyamán ugyanis kialakult egy jogi szürkezóna. A pacsinkó nevű játékgép, amely olyan, mint egy függőleges flipper, zöld utat kapott, a japánok pedig szorgosan dobálják is a jenjeiket az automatákba: átváltva évente mintegy 180 milliárd dollárnak megfelelő összeget. A piac méretéről sokat elárul a tény, hogy a pacsinkók több pénzt generálnak, mint Las Vegas, Makaó és Szingapúr szerencsejátékai együttvéve. Gondolhatnánk, hogy itt valami ősrégi japán játékról van szó, de nem ez a helyzet. Az első pacsinkókat az 1920-as években készítették el: gyerekjátékként árulták őket a jelenleg 2,3 millió fős Nagojában. A világháború alatt a gyártás teljesen leállt, de amint elhallgattak a fegyverek, a sajátos flippereket máris úgy vitték a boltokból, mint a cukrot. Egy idő után már nemcsak az otthonokban, hanem külön erre a célra kitalált szalonokban is ki lehetett próbálni a masinákat. Aki nyert, az egy speciális ajándékot kapott – ez lehetett akár bicikli vagy egy elektromos eszköz is –, amelyet aztán a szerencsések általában jó pénzért eladtak a szalon közelében. Most ott tartunk, hogy Japánban a statisztikák alapján minden szórakozásra kiadott tíz jenből általában négyet pacsinkóra költenek az emberek. Az üzletág nagy pionírjainak az országban élő koreaiak számítanak: ők üzemeltetik a szalonok jelentős részét. Ennek több oka is van: tudni kell, hogy a koreaiak a háború után nehezen tudtak elhelyezkedni. Példának okáért tanárnak vagy postahivatalnoknak nem nagyon mehettek el, úgyhogy inkább a pacsinkókkal foglalkoztak.
A felkelő nap országában a szerencsejáték-biznisz azonban most óriási átalakulások elé néz. Az országgyűlés döntése alapján ugyanis három városban megnyílhatnak az első japán kaszinók. Viszont egyelőre csak komoly korlátozások mellett üzemelhetnek: a vendégek csupán heti három alkalommal kereshetik fel a szórakozóhelyeket, és a helyi állampolgároknak pusztán a belépésért le kell majd szurkolniuk mintegy 15 ezer forintnyi jent. Egy akadémikus, Mihara Toru az ügy kapcsán megjegyezte: szerinte ez a három létesítmény felpörgetheti a turizmust. Kaszinók ugyan sok helyen vannak a világon, de csak itt várják majd őket japán vendégszeretettel – mondta a szakember. A véleményét viszont kevesen osztják az országban. A többség kifejezetten ellenzi a szerencsejátékok elterjedését.
