Bezár ×

2019/09/12

Élénkíteni? Miért ne?

Félreértés ne essék: hiába fejlődnek elképesztő mértékben a nemzetgazdasági ágazatok, és ezáltal több lábon is áll a bővülés, a magyar gazdaság alapvetően exportorientált, így ha főbb piacaink – az eurózóna országai, azon belül is Németország – megremegnek, a magyar gazdaság is összehúzza magát. Ilyenkor jönnek jól a költségvetési intézkedések. Vagyis nem elsősorban most, konjunktúra idején, hanem akkor, amikor a piaci szereplők helyett átmenetileg az állam biztosítja a többletforrásokat a növekedés fenntartásához. Ez persze csak elmélet, mert a magyar gazdaság felzárkózó-feltörekvő piacként nagyobb központi forrásokra van rászorulva, mint a fejlett gazdaságok. Vagyis ha a büdzsé a későbbiekben is termelő, pontosabban megtérülő iparágakat finanszíroz, jó helyen költődik el a pénz. Ezeknek a „helyeknek” a megtalálása a legfontosabb, s úgy tűnik, a gazdaságpolitika irányítói – Pénzügyminisztérium, Magyar Nemzeti Bank – pontosan tudják, hogy jöhetnek nehezebb időszakok, a puskaport pedig szárazon kell tartani. Nem eretnekség ilyenkor „királyi utat” követni. A legjobb példa erre Ausztria, amely hosszú évtizedeken keresztül – és most is – képes volt a tartós fejlődésre. Ennek hátterében pedig leginkább az állt, hogy mind a külső, mind pedig a belső forrásokból a beruházások nagy részét a bázisszektorokba (kitermelő ágazatok, vas- és acélgyártás, kőolajipar, energiaipar) irányították, ennek következtében nyugati szomszédunk rövid idő alatt ipari országgá válhatott, s ezzel együtt a mezőgazdaság termelése is gyors ütemben konszolidálódott. Sikerült kordában tartani az inflációt, s létrejött a pénzügyi stabilizáció is. Továbbá az osztrákok ügyesen megoldották a bér-ár spirál megfékezését is, hosszú távra szóló egyezménnyel. Tehát nem az ördögtől való a pozitív állami beavatkozás, a fiskális keresletélénkítés. A hivatkozott osztrák példa azért is lehetne követendő, mert sógoraink évtizedekkel ezelőtt rájöttek arra, hogy a gazdasági felzárkózás, avagy a válságmenedzselés legfontosabb eszköze a szociális partnerség. Valamint az, amiből mi még sokszor híján vagyunk: az érdekegyeztetés és a konszenzuskeresés. 

Csúcsra jár a foglalkoztatás

Hazánk az élmezőnyben található, a legrosszabb rátával Görögország és Spanyolország rendelkezik. Az euróövezetben a szezonális kiigazítás után 7,5 százalékos a munkanélküliség, uniós szinten a munkanélküliek száma 15,6 millió fő, ebből 12,32 millió az euróövezetben él.



Mellékest a hálózatból

MLM

Az embert a legkülönfélébb helyeken találják meg a „soha vissza nem térő” üzleti ajánlatok. Jelen sorok szerzője például Prágában járt egy konferencián, de a szállást magának kellett intéznie. Az Airbnb-n foglalt felújított, szép és tiszta lakótelepi lakás feltűnően olcsó volt, a házigazda pedig nagyon kedves és segítőkész. Távozáskor kért egy negyedórát, hadd beszélhessen. A főbérlőből az üzleti kapcsolat végén vendéglátóvá változott Miloslav a nappaliba invitált, és kedvesen, nem nyomulósan, de előadta, hogy az életben egyszer adódik olyan üzleti lehetőség, amelyet ő kínál. Nem sokkal később kiderült: ő is, mint sok magyar honfitárs, az Amway termékforgalmazója. Ügyes, mondhatnánk.

 

MINDIG JÖN EGY LEHETŐSÉG

Ha lehet, még nehezebb a helyzet, ha az embert a közvetlen ismerősei, volt osztálytársai, esetleg a barátai akarják becsatolni a rendszerbe. Kinek ne lenne egy okos, kedves, lelkes, már-már naiv ismerőse, akinek folyton a meggazdagodáson jár a feje, és az ügy érdekében minden lehetőséget megragad, hogy pénzt csinálhasson?! Az ügynöki értékesítéshez nagyon agilis, rámenős embertípus kell, amelynek sokan nem felelnek meg, ám a saját közösségükben természetesen kiemelkedő teljesítményre is képesek. Magyarországon – még az utóbbi évek javulása ellenére is – túl kicsi a vásárlóerő. A hozzáértők szerint kétféle MLM-es termék- és szolgáltatástípus van: az észszerű, megfizethető, valamint a hihető. Az első csoportba tartozik az Avon, az Oriflame, a Forever Living Products, és az Amway is idesorolható, vagy az új őrületek közül a LifeCare, amely egy erdélyi minőségi biotermékes MLM-rendszer, viszont a magasabb ár mögött minőség rejlik. De hallottunk már fogyasztó csokoládéról is, ez utóbbi bebukott. Az etikus hálózatok mögött mindig vannak termékek – ha nincsenek, akkor piramisjátékról van szó. Ha nem magát a produktumot, hanem a networköt szeretnék értékesíteni, az sem ütközik szabályba, de inkább hat piramisjátékként mint valódi termékértékesítő hálózatként. Ezek általában úgy kezdődnek: nyisd ki a pénztárcád és adj százezres nagyságrendben egy összeget, hogy a hálózat tagjaként hozzájuss nagykeráron valamihez, amiről még az eladó sem tudja pontosan, hogy mi. Van még egy probléma az itthoni MLM-rendszerekkel. Az, hogy kicsi hazánk lélekszáma. A hálózaton belül a harmadik szint jellemzően már a saját networköt kannibalizálná, vagyis egy kisebb városban ennél a szintnél többet nem tudnak építeni, mert elfogy az ember.

 

ETIKUS HÁLÓZATOK

Egyes becslések szerint Magyarországon nagyjából ötezer ember él meg tisztességesen vagy szerzett vagyont a közvetlen értékesítésből. Lapunk megkereste a Közvetlen Értékesítők Szövetségét (DSA), amely a legismertebb és a legnagyobb vállalatok érdekeit képviseli. Mint mondták, a piacon 100-150 ilyen cég van jelen, ám ez a szám folyamatosan változik.

A DSA 26 éve működik nálunk, vagyis komoly múltra tekint vissza itthon, s valóban a legetikusabb és legéletrevalóbb társaságokat képviseli. Tagságát az itteni közvetlen értékesítési ágazat meghatározó vállalatai – összesen 11 tag – alkotják. A hazai szektor 60 milliárdos forgalmának több mint 50 és az értékesítői létszám nagyjából 60 százalékát a szövetséghez tartozó cégek adják. (A teljes magyarországi fogyasztás 20 000 milliárd forint, a kiskereskedelem ennek az összegnek az 53-54 százalékát teszi ki, ehhez érdemes mérni a MLM-es módszerrel forgalmazó társaságok árbevételét.) Ez most mintegy félmillió embert jelent, ám a teljes piacon kimutathatóan 750 ezren foglalkoznak valamilyen szinten közvetlen értékesítéssel. A DSA tagjai tehát tavaly körülbelül 30 milliárd forint összforgalmat teljesítettek, vagyis e szektor árbevételének cirka a felét adták. A komoly szakmai múltú és stabil gazdasági hátterű, elismert innovációval rendelkező cégek megjelenése, jelenléte pezsdíti a piacot s erősíti az ágazat pozitív gazdasági és társadalmi hatásait. Nemzetközileg és hazánkban is egyre nagyobb hangsúlyt kap az etikai szabályok betartatása e szegmensen belül. A szigorúbb etikai kódex alapján a múlt évtől szigorúbb lett a tagfelvételi rendszer is – írta a szövetség –, bár a megfelelés eddig sem volt egyszerű. Mint minden ágazatnak, a közvetlen értékesítésnek is megvannak a maga „vadorzói”, akik folyamatosan rontják a szakma és a tisztességesen működő vállalatok hitelét. Ezek azok a tisztességtelen gyakorlattal tevékenykedő társaságok, amelyek komoly károkat okoznak a többi piaci szereplőnek. Esetenként a rossz gyakorlat nem feltétlenül rosszakaratból ered, pusztán a felkészületlen, gyors indulás és a túl gyors fejlődés az oka, mert a menedzsment nem tud lépést tartani és lemarad. Bármilyen furcsa, a közvetlen forgalmazásnak is komoly lendületet adott az elmúlt néhány esztendőben megerősödött online értékesítési csatorna. Az online és digitális eszközök forradalma erre az ágazatra is kedvezően hatott – írta lapunknak a DSA –, felpörgette az információáramlást, megkönnyítette az értékesítés folyamatát, egyben nélkülözhetetlen eszköz a fiatal generáció elérésében is. Az új technológiákat sikeresen integráló társaságok kiugró fejlődést értek el. Ma már szinte minden közvetlen értékesítő cégnek online elérhető webáruháza van, amely túlnyomórészt zárt vásárlói rendszerben működik. A szektor egyik nagy előnye, hogy a termékeket, szolgáltatásokat olyan emberek ismertetik, akik maguk is használják őket, olyan terméktapasztalatot szereztek, amely nem jellemző sem a bolti eladásra, sem pedig a webáruházakra, a kipróbálás lehetősége pedig továbbra is vonzó.

 

DIREKT ÉRTÉKESÍTÉS

A közvetlen értékesítésnek komoly múltja van Magyarországon. A rendszerváltás után szinte azonnal megjelent néhány hálózat és velük együtt sok piramisjáték is. Ma már a piacot jellemzően az etikus cégek tematizálják, de ahogy a DSA is célzott rá, továbbra is van néhány „vadorzó”, amely ugyan nem sért szabályt, az etikátlanság azonban jellemző rá. Aki közvetlen eladásba kezd, jó, ha rákeres a neten, például a Wikipédián, hogy pontosan mire számítson. Mi a következő sorokat találtuk: „Az MLM-cégekhez csatlakozó emberek 99,9 százaléka a szó hagyományos értelmében véve sohasem termel magának profitot belőle. Ha a végfelhasználóknak (olyan embereknek, akik csak fogyasztók, tehát nem építenek üzletet) nagyon kevés terméket adnak el, azaz hosszú távon kevesebb mint 80 százaléknak (épülő hálózat esetén 50, kiépültnél 90 százalék körül), akkor tudható, hogy piramisjátékról van szó, ahol egyszerre lehet az ügynök áldozat és tettestárs. A piramisjáték jellemzője, hogy azok, akik megveszik az álcatermékeket, inkább egy »üzleti lehetőség« miatt teszik ezt. Az ilyen tevékenység nem igazi direkt eladás (direct selling), mivel nincs valódi áru vagy szolgáltatás, csak egy etikátlan üzleti lehetőség reklámozása. Fontos tudni, hogy az etikus vállalatok hálózatában is rendkívül nagy a fluktuáció: az emberek több mint 90 százaléka már az első évben kilép a rendszerből vagy elhal az ága. Ezért pusztán a beszervezésből pénzt szerezni hosszú és költséges fáradozás. A legtöbb helyen a motivációs előadások, könyvek és kazetták egy másik vállalkozás részei, amelyet vagy a rendszerben lévő vezetők futtatnak, vagy egy különálló, de az egész struktúrához csatlakozó cég. A beszerezhető eszközök nem garantálják a tagok esélyét a sikerre – minden esetben pénzbe kerülnek, s gyakran drágábbak, mint a témába vágó hivatalos oktatási anyagok. Az MLM-es üzleti modellt általában nehéz kritikával illetni, hiszen a hagyományos metódusok is hálózatokra épülnek, de a hangsúly mindig a szolgáltatáson vagy az eladott terméken van. Elég csak egy hétköznapi boltra gondolni, amelynek az adja a sikerességét, hogy a környékén élők mennyire fogadják el az áruválasztékát, a cikkek minőségét, az egység tisztaságát, az alkalmazottak modorát. Ha úgy vesszük, a közvetlen értékesítés sem különbözik mindettől. Ugyanakkor a pró és kontra vélemények kibékíthetetlenek az utóbbival kapcsolatban”.

 

A RÉGI NAGYOK

  • Amway
  • Avon
  • Herbalife
  • Forever Living
  • Nu Skin
  • Tupperware
  • Oriflame
  • Lyoness
  • 4Life
  • Golden Sun
  • Zepter

Forrás: infinite-mlmsoftware.com

 

ÚJABB HAZAI MLM-ES CÉGEK

  • Rain International
  • doTERRA
  • LifeCare

 

Nem csak „egy biznisz”

KLAJ ÁGNES  | A Forever Living Products (FLP) egyik nagyon sikeres menedzsere legutóbb, májusban egy közel 30 ezer dolláros bónuszcsekket emelhetett a magasba Stockholmban. Létrehozta az Anya pénzt keres programot, hétezren követik a Facebookon. Idillinek látszó, szabad életet él, sokat utazik, miközben munkáját Heves megyei otthonából végzi.

– Az FLP több mint húsz éve van jelen Magyarországon, kapott hideget-meleget, mégis működik. Mi ennek a magyarázata?

– A cég küldetésében van a válasz. Nem csak egy „biznisz”, én sem tudnám csinálni, ha nem találtam volna meg benne a küldetésem. Egyszerű a magyarázat: az emberek önszerveződő csoportokban, közösen tudnak fejlődni, jó ügyet képviselnek, prevenciós tanácsadást tanítanak; ennek következtében a testükkel is egyre jobb minőségben tudnak gazdálkodni. A jó irányba haladó közösség tagjai jó hatással vannak egymásra. Nemcsak az üzletet látják, hanem megélik a fejlődést. Ez tartja itt őket, s ez teszi még vonzóbbá ezt az egészet.

– A közösség iránti igényüket elégíti ki ez az üzleti modell?

– Sokféle igény van, amit a hálózatépítés képes kielégíteni. Az egyik a prevenciós életmód-tanácsadás. A másik valóban az, hogy az ember megtalálja a közösséget. A harmadik pedig, hogy készségszinten megtanulhatja az addig ismeretlen online felületek használatát, hiszen jelentős részben online kapcsolattartás folyik a távolságok miatt. Emellett óriási igény mutatkozik a személyiségfejlesztésre is: már nem az a kérdés, hogy ki fejleszti magát, hanem az, hogy melyik irányba megy el.

– Még meg sem említette, hogy kell egy eladható termék is…

– Egy hálózatnak alapfeltétele a kiváló termék. Azért nem beszéltem róla, mert a fogyasztást a fogyasztói kultúrában nem kell tanítani. Csak a meglévő fogyasztói szokásokat okos fogyasztói szokásokra tereljük át, ez pedig nem olyan nehéz. Ha elegendő információt kapnak az érdeklődők, nagyon könnyen váltanak. Fontos, hogy nem direkt értékesítők vagyunk, hanem hálózatépítő rendszert alkotunk – a szakmán belül is kevesen tudják, hogy mekkora különbség van a kettő között.

– Sok ember csalódott és élt meg kudarcot hálózatépítés során. Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ebben a szakmában?

– Először is az, hogy jó hálózatot válasszon. Az emberek először úgy választanak networköt, hogy nem tudják, miként kellene, csak megtalálja valaki őket, s egyfajta szocioromantikus elképzelés alapján belevágnak. Holott ez is egy szakma, tudni kell, melyek az ismérvei egy jó hálózatnak. Az lesz sikeres, aki nyitott a változásra, tudniillik az új szakmával új ismereteket is el kell sajátítania, amihez idő kell. Nem rövid távon fog termelni a hálózat. Ha valaki ezt hiszi, akkor félrevezették. A stabilitás, az adott szó jelenti a növekedést. Az emberek abban bíznak meg, akiről látják: régóta dolgozik ott, nem csak egy turista. Fontos még a taníthatóság, a vezethetőség és a terhelhetőség, meg az, hogy a jelentkezőnek legyen egy tiszta képe arról, merre tart, miért csinálja.

– Mitől jó egy hálózat?

– Röviden: mindennapi termékekre épül, nincsen belépési vagy tagsági díj, tehát nem azt a pénzt osztja vissza, amit tagdíjként beszed. Nem szankcionál, nem bevásárláson alapszik, hanem folyamatos használaton. Kell, hogy legyen legális képviselete Magyarországon. Az is fontos, hogy ne rajtunk kísérletezzen azzal a jelszóval, hogy mi lehetünk az elsők a régióban. Legyen tehát stabil a rendszer, és nézzük meg, kik alkotják a közösséget, tudunk-e velük azonosulni.

– A gyors pénzcsinálás mítosz?

– Ki lehet erőszakolni gyorsan pénzt a hálózatból. De hosszú távon meg kell érteni, hogy a networkben van két-három hónap tehetetlenségi idő. Amikor egy új munkatárs elkezd dolgozni és információt ad át, nem biztos, hogy azonnal reagálnak rá. Lehet, hogy csak három hónap múlva esik le a tantusz. Ezért az első három hónapot képzéssel töltjük: megtanulja, ami szükséges, arra lehet majd építeni. Láttam gyors sikereket, de azok gyorsan el is hullottak. Szerencsés vagyok, mert olyan rendszerben tevékenykedem, amelyben nincs hiba, vagy ha mégis, az csak az emberi tényezőben lehet. Amennyiben ezt nem tudom kezelni, akkor én nem vagyok elég képzett.

– Személyesen milyen szempontok szerint építi a csapatát?

– Nem mérlegelem az embereket semmilyen szempontból. Megmutatok egy lehetőséget, s ők dolgozzák be magukat a rendszerbe, vagy hagyják ki magukat belőle. Soha nem én teszek valakit sikeressé, hanem a módszer. Sok hálózatépítő összekeveri a személyes sikerét a hálózatéval.

– Az ön szintjén már látszólag egy szabad, kényelmes életforma rajzolódik ki. Mennyit dolgozik?

– Nagyon jól megtanultam már az egyensúlyt, jól ismerem magam, tudom, mikor és hogyan tudok kikapcsolódni. Engem ez a tevékenység feltölt; nem is munkának, hanem hivatásnak tartom. Imádom és élvezem, hogy a munkatársaimmal lehetek, látom a fejlődésüket, hogy emberileg mennyivel jobb válaszokat adnak az életük kihívásaira. De a családom miatt megtanultam szelektálni és döntéseket hozni. A gyerekeimet meg mindenhova viszem magammal, hogy ők is lássák és élvezzék ezt az életstílust.

– Tíz év múlva is lesz FLP?

– „Forever is Forever”, a növekedés folyamatos. Családi kézben van a vállalat, és azt is erősítik, hogy egy család vagyunk. Óriási az összetartás, a közösség előbbre való, mint a haszon. Ahol szeretnek jelen lenni az emberek, ahol motiválják őket, ott az üzletben hatalmas potenciál van. Gregg Maughan, a tulajdonos fél évvel ezelőtt meghívott egy ebédre, majd felkért egy stockholmi rendezvényen előadónak. Nyilván látta a potenciált, amiért erre a vonalra érdemes figyelnie. Itt felemelik az embert, motiválnak, esélyt adnak. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a cég elnöke azt mondja: látja, hogy világ legjobbjai között lehetek. Ezt sehol máshol nem tapasztaltam.

– Ez a továbbiakban a személyes célja?

– Az a célom, hogy boldogok legyenek az emberek, akiket vezetek. Ahogy a Foreverben mondjuk, gyümölcsöző környezetet építünk, mert ez adja a legnagyobb boldogságot. Hogy valakinek az legyen a legjobb élménye, hogy hozzánk tartozik, mert nem elvárások vannak felé, hanem itt azzá válhat, amivé szeretne.

 

Új kategóriát  hoztunk létre

BADÁR LÁSZLÓ  | A szakember 1991-ben kezdett el MLM-mel foglalkozni. Több cégnél is a csúcsra ért, mígnem 2011-ben egy világviszonylatban is új vállalathoz, a Rain Internationalhez hívták. Néhány éve elérte az egymillió dolláros álomhatárt, ennyi jutalékot fizetett ki neki a vállalat, de még mindig aktívan dolgozik.

– Csaknem harminc éve hálózatépítő, méghozzá az egyik legsikeresebb Magyarországon. Mi hajtja?

– Mindig is egy dolog hajtott, hogy tudjak segíteni az embereknek. Bármivel is foglalkoztam, mindig ez volt a közös pont.

– Azt mondja, nem pénzt akart keresni?

– Ha valakinek nincs elég pénze, nyilván ez is motiválja. De amint megvalósultak a kitűzött célok, amelyeket általában megfogalmaznak az emberek – mint például a családi otthon, hogy megfelelő körülményeket tudjunk biztosítani a gyerekeinknek –, már önmagában nem a pénz a cél. Hanem az, amit azzal meg akarunk venni, a normális életvitel. Az emberek egy része a jobb élet reményében belevág az MLM-be, van, aki meg kimegy külföldre. Ha valakinek csak a pénz lenne a motiváció, arra rengeteg lehetőség van az életben. Az MLM nem erről szól, sokkal több ennél. Ma már az nem jelent motivációt, hogy még többet keressek.

– Ön több hálózatban is a csúcsra ért, a Rain Internationalnek az alapítója. Mit reméltek, amikor elkezdték itt szervezni ezt az új céget?

– Amikor engem megtaláltak, nem tudom megfogalmazni, mi az oka, hogy igent mondtam, inkább ösztönből tettem. A vállalat teljesen újonnan indult, egyetlen termékkel, de az kiválónak bizonyult. Már sok produktum van, de az első vitte el idáig a társaságot.

– Fontos, hogy jó legyen a termék?

– Egyrészt fontos, másrészt az MLM-rendszerekben kapható termékek szinte kivétel nélkül nagyon jó minőségűek. Nagyon ritka az, hogy rossz minőségűt kapunk, legyen az kozmetikai cikk vagy táplálékkiegészítő. Persze felmerül a kérdés, miként lehet akkor, hogy az egyik jobban megy, mint a másik. Ennek több összetevője van. Azt vettem észre, az a cég lesz sikeres, ahol a vezetőknek komoly víziójuk van és elkötelezettek. Másfelől ott vannak azok, akik a hálózatban dolgoznak, mint én, akik elviszik az üzenetet a fogyasztóknak. Alapvetően két motiváció van a partnerek fejében: segítsünk az embereknek a termékekkel, valamint segítsünk lehetőségekkel, hogy pénzt tudjanak keresni.

– Mindenki ezt várja az MLM-től, nem?

– Volt egy időszak, amikor valóban sokan azt gondolták, hogy az MLM egyenlő azzal, miként legyünk gyorsan milliomosok. Valójában ez nem erről szól, hanem arról, hogy a jelenlegi bevételét megnövelheti a jelentkező havi 50-100-200 ezer forinttal. Sok embernek másként alakult volna az élete az elmúlt 10-15 évben – gondolok a devizahiteles problémára –, ha ezt a pénzt megkeresi. Ebben a szektorban aki szorgalmas és dolgozik, az tud pénzt csinálni, de a munkát nem lehet megspórolni. A rendszerváltás idején sokakat érdekeltek a Magyarországra érkezett MLM-es cégek, csak éppen még hiányzott ennek a kultúrája, nem voltak tapasztalt emberek, nem volt szakirodalom. Ma már minden van.

– Mennyit változott a network marketing presztízse?

– Nagyon sokat. Ha csak az adatokat nézzük, az elmúlt húsz évben folyamatosan növekedett azoknak a száma, akik benne voltak mint partnerek, és a forgalom is nőtt. A legutóbbi adatok szerint 189 milliárd dollárról van szó. Ki lehet mondani: az iparág megerősödött, kialakult a kultúrája, lenyesték a vadhajtásokat. De van egy friss tényező, amely sürgetővé teszi, hogy az emberek újabb pénzkereseti formákban gondolkodjanak: a mesterséges intelligencia, a robotizáció. Szakmák tűnnek majd el, sok helyen nem lesz szükség emberi munkaerőre, ezt már tudjuk a jövőkutatásokból.

– A robotok világában lesz helye az MLM-nek?

– Igen, mert mindig lesz igény empátiára, ezt nem tudjuk megkapni egy géptől. Azok a szakmák maradnak meg, amelyek speciális tudást, magas szintű kvalitásokat igényelnek. A network marketing is empátiára épül, viszont gyorsan megtanulható, és ami kell hozzá, az egy mentálisan egészséges emberben benne van, például oda tud figyelni a másik emberre. Látjuk, hogyan változott meg a világ, a kommunikáció. Például a saját gyerekeim a tanulás és az élsport mellett kevés szabadidejükben a telefont nyomkodják, nem a klasszikus módon kommunikálnak. De ha valamit vásárolni akarunk, akkor sokat segíthet az empátiájával a másik ember, ezt a géptől nem kapjuk meg. Az a cég fog túlélni, amelynek jó a terméke, megfelelő pénzügyi háttere van, a vezetőinek van víziója, és megbecsüli a partnerként ott dolgozókat.

– Lesz tíz év múlva Rain International?

– A Rain nyolcéves, még gyermekkorban van, de már átvészelt néhány kritikusnak tartott időszakot. Fejlődtünk a forgalom terén és a termékek számát tekintve. Van egy előnyünk, hogy új kategóriát hoztunk létre, nem egy meglévő árucikkből fejlesztettünk jobbat. Régóta vannak a piacon tabletták, gyógynövények, dzsúszok. A mi termékünk korábban nem létezett: csak magokból készül, a legértékesebb organikus magok beltartalmát hidegen préseljük ki. Egyébként az az érdekes, hogy sokkal több a fogyasztónk, mint a munkatársunk. Ez üzletileg persze nem ideális, de igazolja az áru minőségét. Általában az MLM-rendszereknél ez nem így működik, hanem az üzletet kell eladni, de nálunk most nem ez a jellemző. Vannak fogyasztóink, akik már öt-nyolc éve használják a Rain termékeit, tehát komoly tapasztalatot szereztünk. A másik, amiért lesz még tíz év múlva is Rain, az a cég alapító-elnökének, Byron Belkának a személye. Ő négygyermekes családapa, aki az elmúlt években azon dolgozott, hogy Ázsiában, Amerikában és Európában elindítsa a helyi vállalatokat, komoly orvosokat hozott a társasághoz, újabb magalapú termékek fejlesztésébe kezdett, ami a hosszú távú gondolkodást mutatja.

Jöhet a következő felminősítés

KILÁTÁSOK

A magyar gazdaság meghatározói mutatói továbbra is kedvezők. A GDP-növekedés üteme ugyan lassulhat, de az idén szintén élénk marad – hangzott el az Equilor Befektetési Zrt. sajtóbeszélgetésén. A társaság friss elemzése szerint a gyarapodáshoz az ipar, az építőipar és a piaci alapú szolgáltatások járulnak hozzá a legnagyobb mértékben. Változatlanul erőteljes a belső fogyasztás, amelyet a bérek folytatódó emelkedése, továbbá a növekvő lakossági hitelezés támogat. A céges beruházások mind a kis- és közép-, mind a nagyvállalatoknál tovább bővülhetnek, de a korábbinál már visszafogottabb ütemben.

Az eurózóna, azon belül is Németország gyenge növekedési adatai még nem éreztették a hatásukat, erre az Equilor várakozásai szerint a harmadik és a negyedik negyedévben kerülhet sor. 2020-tól az uniós források és az azokhoz köthető állami beruházások csökkenése foghatja vissza a gazdasági gyarapodást, amely a társaság jelenlegi számításai alapján az idén 4,2, jövőre 3,8, míg 2021-ben 3,3 százalékos lehet. A cég a mostani és a következő évben is 3,3 százalékos inflációval számol, míg 2021-re 3,2-es fogyasztóiár-növekedést jósolnak. A fegyelmezett költségvetési politika – hangzott el – az államháztartási hiány folyamatos csökkenésével jár, így az Equilor a GDP-arányos államadósság további mérséklődésére számít: erre az esztendőre 68,8, 2020-ra pedig 66,6 százalékos értéket várnak. A kedvező gazdasági folyamatok nyomán a nagyobb hitelminősítők közül a Moody’s már októberben hazánk besorolásának a felminősítéséről dönthet.

Buró Szilárd, az Equilor pénzügyi innovációs vezetője a forint árfolyamának alakulása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az euróval szemben mélypontra süllyedő kurzus nem okozott pánikhangulatot. Fontos emellett kiemelni – tette hozzá –, hogy nem forintspecifikus eseményekről és gyengülésről lehet beszélni, hanem a régiós devizák általános, az elmúlt másfél hónapban tapasztalt trendjéről, ami a kockázatkerülő befektetői hangulattal áll összefüggésben. Az Equilor elemzői az előttünk álló időszakban nem számítanak a forint további jelentős erőtlenedésére, előrejelzésük szerint a 328 és 333 közötti sávban mozoghat az euróval szembeni árfolyam.

Ami a globális gazdasági folyamatokat illeti, a cég úgy véli, az év hátralévő részében egyre inkább a világ jegybankjai befolyásolják az irányt. Az amerikai Fed kamatvágása és az Európai Központi Bank szeptember közepén várható bejelentései számos kisebb központi bank számára nyithatnak teret a monetáris lazítás előtt, ha ezt az inflációs folyamatok és a devizaárfolyamok lehetővé teszik. Ami az itthoni kilátásokat illeti, a mostani helyzet alapján még sokáig fenntartható az ultralaza monetáris politika, és az alapkamatot legkorábban 2021-ben emelheti először az MNB.

Választások a falvakban és a kisvárosokban

KAMPÁNY

„Egyéni listás képviselőjelölt az lehet, akit a település választópolgárainak legalább az egy százaléka ajánlott. Polgármesterjelölt az lehet, akit a település választópolgárainak legalább a három százaléka ajánlott” – ez a szabályozás érvényes a tízezer fős vagy annál kevesebb lélekszámú városokban és a falvakban az önkormányzati választási eljárás alapján. Az ajánlási folyamat – úgy, mint a többi településen is – augusztus 24-én kezdődött és szeptember 9-én zárult. Az úgynevezett „egyéni listás” rendszerben a polgármester és a képviselők nevét a polgárok egy listáról választhatják majd október 13-án, a megmérettetések napján. 

 

HÁROMFŐS TESTÜLETEK

Nézzünk néhány tényleg kicsi települést. A Zala megyei Iborfián csupán 11 választópolgár él, közülük öten méretik meg magukat a választáson. Így abban is lehet bízni, hogy nem lesz alacsony a részvételi arány. Ábrahám Rózsa és Lakatos József a polgármesteri posztért viaskodik, és hárman mérkőznek meg a két képviselői pozícióért. 

Éles vetélkedés várható a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gagyapátiban is: a huszonöt szavazó kegyeiért három polgármesterjelölt száll versenybe. Dsupin János, Bükk-Nánási Dávid és Bogoly János egyben listás képviselőjelölt is, rajtuk kívül ketten szeretnének képviselők lenni. Itt is két képviselő és egy polgármester alkotja majd az önkormányzatot. 

A somogyi Libickozmán a harmincöt választónak nem lesz bonyolult feladata: Horváth Gábor indul a polgármesteri posztért, Horváth Judit és Szőke János pedig képviselő szeretne lenni. A testületben pontosan egy polgármesternek és két képviselőnek lesz helye. Ugyanilyen egyszerű képlet szerint voksolhat majd a Pest megyei Tésa 87 szavazója: Bérci Albertné polgármesternek pályázik, míg Fidel István és Ulicsniné Volentér Szilvia képviselő szeretne lenni a következő öt évben. 

 

ÉS A NAGYOBB FALVAK?

Lehetne még szemezgetni a 140 apró falu érdekességeiből, de a nagyobb településeken is lehet izgalom. A Valasztas.hu adatai szerint a nagyközségekben az aprófalvakhoz hasonlóan a legtöbben függetlenként méretik meg magukat.

A Bács-Kiskun megyei Sükösdön viszont három pártjelölt is rajtvonalhoz áll a Momentum, a Fidesz–KDNP és a Mi Hazánk–MIÉP–FKGP színeiben. A kormánypárti Tamás Márta polgármesterjelöltként indul, a független Kovács Bálinttal mérkőzik majd meg a 2995 szavazó bizalmáért. Kovács egyben képviselőjelölt is lesz, vele együtt tizenöt jelölt szerepel majd az egyéni listás szavazóíveken. 

2096 szavazó járulhat az urnákhoz a Fejér megyei Cecén, ahol ugyancsak lesz egy pártjelölt, aki a Fidesz–KDNP színeiben indul. A hat képviselői helyre tizenöten pályáznak, egy közülük (Sebestyén Éva) polgármesterjelölt is egyben. Neki az ugyancsak független Fazekas Gáborral kell megmérkőznie a falu vezetéséért.

A Heves megyei Parádon két Fidesz–KDNP-s képviselőjelölt mellett mindenki függetlenként indul. Az 1683 szavazó 16 névből választhat hat képviselőt, és ketten – Mudriczki József és Szakács Zalán – viaskodnak a polgármesteri székért.

A Zala megyei, Balaton-parti Gyenesdiáson a lakosoknak nem kell sokat vesződni majd azzal, kit válasszanak polgármesternek, hiszen egy induló lesz, Gál Lajos. A hat képviselői helyre tízen pályáznak, ez a versengés hozhat izgalmakat a 3369 szavazóval rendelkező településen.

Különleges a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gávavencsellő helyzete: a polgármesteri posztért a nagyvárosokéra emlékeztető politikai harc bontakozhat ki itt. A Fidesz–KDNP-s Berecz János csap majd össze a Jobbik–Mindenki Magyarországa–Momentum–Párbeszéd–LMP–DK–MSZP-összefogás jelöltjével, Tóth-Takács Mónikával. A hat képviselői pozícióra öt Fidesz–KDNP-s, három független és egy Nemzeti Roma Összefogás párti jelölt pályázik.

 

POLITIKA A KISVÁROSOKBAN

A tízezer főnél kisebb lakosságszámú városokból is szemezgettünk néhányat. A 3723 szavazó lakta Fejér megyei Abán nem lesznek pártjelöltek, viszont hat képviselőjelöltet a Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület indít. A szervezetnek egy polgármester-aspiránsa is lesz, dr. Mikula Lajos személyében. Ő a független Kossa Lajossal és az ugyancsak független Gottloz Tiborral mérkőzik meg a posztért. A hat képviselői helyre még hét független jelölt is pályázik.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Alsózsolcán 4332-en voksolhatnak majd. A négy Fidesz–KDNP-s képviselőjelölt mellett mindenki függetlenként indul. A településen lesz tülekedés a polgármesteri és a nyolc képviselői posztért: harmincöten szeretnének képviselők lenni, közülük Gulyás István, Fodor Ákos, Fenyő Márk, Szilágyi László és két (!) Szabó László polgármesterjelöltként is megméreti magát. 

A Fejér megyei Velencén 5352 szavazó él, 30 induló áll rajthoz a választáson. Négy polgármesterjelölt lesz: Gajdos Attila, Szvercsák Szilvia (függetlenek), Gerhard Ákos (Regélő Egyesület) és Koszti András (Fidesz–KDNP). A kormánypárt nyolc, a Regélő Egyesület pedig kilenc képviselőjelöltet állít, a többiek függetlenként indulnak.

A Nógrád megyei Pásztón a Fidesz–KDNP-nek a Varázsvölgy Egyesület lesz a kihívója: kilenc kormánypárti és nyolc egyesületi jelölt indul a választáson. A 7640 szavazó hét független jelöltre is voksolhat, de a Nők Civilben Egyesület aspiránsa is elindul. A választók nyolc képviselőre és a polgármesterre szavazhatnak. Újra összecsap a polgármesteri posztért a kormánypárti jelenlegi városvezető, Farkas Attila és elődje, a volt műsorvezető Dömsödi Gábor. A Varázsvölgy Egyesület színeiben Dömsödi a képviselői posztért is indul, ahogy a fideszes Farkas is.

 

SZAVAZATEGYENLŐSÉG

A jelöltek az ajánlási folyamat lezárása után most már tényleg csak a kampányolásra, a szavazók meggyőzésére koncentrálhatnak. A kistelepüléseken váIasztási izgalmak abban az esetben lehetnek, ha a jelöltek között szavazategyenlőség alakul ki: ebben az esetben sorsolással kell megállapítani, hogy az egyenlő számú voksot elértek közül melyik szerez mandátumot. „Ha az egyéni lista jelöltjét polgármesternek is megválasztották, úgy őt törölni kell az egyéni listáról, és helyébe a következő legtöbb szavazatot elért jelölt lép” – szól a szabályozás.

 

Borítófotó: szavazóbiztos egy választási mozgóurnával. Van olyan település, ahol a fél falu indul a voksoláson

Kistelepülések a főszerepben

VIDÉKFEJLESZTÉS

Nemcsak gőzerővel zajlik a Magyar Falu Program lebonyolítása, de a legújabb kormánydöntések értelmében jelentősen bővült is az igényelhető támogatások köre. Gyopáros Alpár kormánybiztos legutóbbi bejelentése szerint például immár sportparkok létesítésére is pályázhatnak az ötezer fősnél kisebb települések, a vidék megtartóképességének erősítését célzó kezdeményezés keretében. Ez jelen állás szerint kétszázötven önkormányzatot érint. Többségük negyven, míg hét helyhatóság hetven négyzetméteres sportparkot alakíthat ki, erre összesen kétmilliárd forint jut még az idén.

 

KITERJESZTETT PÁLYÁZAT

A program teljes költségvetése egyébként százötvenmilliárd forint, s jövőre is hasonló nagyságrenddel lehet számolni. Ebből jut a falusi CSOK-ra és jelentős útfelújításokra is, az említett forrás azonban a kifejezetten az életminőség javítását célzó hetvenötmilliárdos kerethez tartozik. Ennél a programelemnél már öt pályázati határidő lejárt, sőt döntés is született a nyertesekről. Ezek a következők: önkormányzati és egyházközségi közösségi terek, orvosi rendelők fejlesztése, orvosi eszközök beszerzése, valamint sportparkok megvalósítása. Úgy tudjuk, jelenleg az óvodafejlesztési pályázatok kiértékelése zajlik, az ötmilliárdos keretre összesen 483 önkormányzat jelentkezett be. Vagyis jelentős az érdeklődés.

Gyopáros a minap felsorolta a további, még nyitott opciókat: falu- és tanyagondnoki szolgáltatások támogatására buszbeszerzés, belterületi közterület karbantartását szolgáló eszközök beszerzése, önkormányzati utak felújítása, járdaépítés, egyházi és önkormányzati temetők fejlesztése, polgármesteri hivatalok, faluházak felújítása, óvodaudvarok rekonstrukciója és óvodai sportprogramok megvalósítása. Ami pedig a legfrissebb adatokat illeti: a csaknem 2900 jogosult település közül mintegy 2800, közel 1100 egyházközség már kifejezte érdeklődését a program iránt. 92 százalékuk legalább egy felhívásra be is nyújtotta a pályázatát, és 55 százalékuk már nyert is forrást a meghirdetett településfejlesztési és közösségi célok megvalósítására. 

Ugyanakkor információink szerint folyamatos az egyeztetés a program esetleges bővítéséről, ennek nyomán pedig a kormány döntött bizonyos uniós források megnyitásáról is. A konzultációk során leginkább a csapadékvíz-elvezetéssel kapcsolatos gondok merültek fel igényként az önkormányzatok részéről, erre a célra az eredeti meghirdetés szerint nem lehetett pályázni. Most annyi változott, hogy „sikerült kijárni”: a Településfejlesztési Operatív Program, azaz a TOP terhére a Magyar Falu Programmal összhangban is elérhető legyen ilyen célú forrás a kistelepülések számára. A teljes keret mintegy 37,468 milliárdot tesz ki, ami hatalmas összeg – hívta fel a figyelmet egy nyilatkozatában a kormánybiztos.

Emellett a kistelepülések immár bölcsődefejlesztési támogatásra is aspirálhatnak, erre 70,586 milliárd jut. A vonatkozó határozat szerint a kormány „egyetért a TOP területén lévő 5000 fős és ez alatti lakosságszámú településeken újonnan létrehozandó, bölcsődei ellátást nyújtó intézmények (bölcsőde, minibölcsőde) megvalósításának és meglévő bölcsődei ellátást nyújtó intézmények (bölcsőde, minibölcsőde) férőhelybővítésének a támogatásával”. A tájékoztató alapján lehet pályázni felújításra, korszerűsítésre (beleértve az épületgépészeti, épületvillamossági és épületszerkezeti fejlesztéseket), átalakításra, bővítésre, indokolt esetben ingatlankiváltás révén megvalósuló új építésre is. A pályázatokat egyébként továbbra is gyorsan, hatvan napon belül elbírálják, a támogatói okirat hatálybalépésétől pedig legfeljebb tizennyolc hónap áll rendelkezésre a projekt megvalósítására.

 

FEJLESZTÉSI CSOMAG

Ugyancsak a településeket célozza a Belügyminisztérium „hagyományos” fejlesztési tendere, melynek eredményét szintén a napokban ismertette a kormányzat. Ezen ezúttal 266-an nyertek. Az önkormányzatok út-, járda- és hídfelújításra, sportlétesítmények, illetve kötelező önkormányzati feladatokat ellátó intézmények fejlesztésére pályázhattak. Ezt a lehetőséget egyébként a tárca évente akár többször is meghirdeti. A legújabb körben 153 településen valósul meg út-, járda- vagy hídfelújítás, 28 helyen óvodai, iskolai vagy sportinfrastruktúra-fejlesztés, 85 településen pedig a kötelező feladatellátást szolgáló intézmények, óvodák, bölcsődék, egészségügyi intézmények újulhatnak meg. Pogácsás Tibor államtitkár a bejelentésen tudatta azt is, hogy 23 közös önkormányzati hivatal épületének a renoválása is megvalósulhat. A kétmilliárdos keretet jócskán meghaladó igény érkezett. Úgy tudjuk, senki sem kapott elutasító határozatot, a most „hoppon maradt” pályázatokat a költségvetés teherbíró képességének a határáig ismét elbírálják. S miután a gazdasági növekedés a vártnál is jobban alakul, joggal lehetnek optimisták az érintettek.

 

GAZDASÁGI KIHÍVÁSOK

Mindezt kiegészíti a helyi gazdaság fejlesztését célzó pilotprojekt, amelyet egyelőre ötven helyhatóságnál alkalmaznak, s ugyancsak a belügyi tárca felel érte. A részletekről Pintér Sándor miniszter személyesen tájékoztatta a polgármestereket – akiknek a többsége hamarosan megméretteti magát az október 13-i önkormányzati választáson. A hivatalos közlés szerint a program célkitűzése olyan gazdaságélénkítő csomag indítása, amely hatékonyan járul hozzá a kedvezményezett térségek gazdasági, munkaerőpiaci hátrányainak a csökkentéséhez, a helyi foglalkoztatás bővítéséhez, a vidék lakosságmegtartó képességének növeléséhez. A tárcavezető kiemelte: cselekvési pontként jelölte meg a teljes települési foglalkoztatottság elérését, a Start szociális szövetkezetek létrehozását, valamint a piac igényeit figyelembe vevő, azt kiszolgáló képzések indítását. „De a siker kulcsa az önök kezében van” – üzente a településvezetőknek. Az eseményen Hoffmann Imre közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkár a jó gyakorlatok közül emelt ki példákat, számos sikeresen működő állattartó programra, tej- és húsfeldolgozó üzemre, gyümölcs- és zöldségfeldolgozóra hívta fel a figyelmet. 

Mindezek mellett a leghátrányosabb 300 – első körben 31 – önkormányzat számolhat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és más segélyszervezetek közreműködésével megvalósuló, most induló program lehetőségeivel is. Vagyis az évek óta futó Modern Városok Programmal párhuzamosan a kormány egyre nagyobb figyelmet szentel a kisebb településeknek.

 

Borítóotó: Hagyományőrző huszárok felvonulása Pilisszentkereszten. A magyar falvak többféle fejlesztési forrásra pályázhatnak

Hétpontos vagy 2.0-s verzió gazdaságélénkítésre

MAKRO-ÖSSZEFOGLALÓ

Különleges időszak az, amikor a gazdaság hét esztendőn keresztül sikeresen felzárkózik. Magyarországnak ez 2013 óta sikerült – hangsúlyozta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) 57. Közgazdász-vándorgyűlésén, Nyíregyházán. Kifejtette: a következő években viharok jönnek, válságszerű helyzetek alakulhatnak ki, azonban Lengyelország példája azt mutatja, hogy ezeket az időket át lehet vészelni. Emlékeztetett arra is, hogy hazánk jelenleg a kevésbé sebezhető országok táborába tartozik, holott 2010-ben a világ tíz legsérülékenyebb állama között voltunk. „A gazdaságtörténet nagy sikerként könyveli majd el, hogy Magyarország évente 3,5 százalékot meghaladó GDP-növekedést ért el 2013 és 2019 között” – emelte ki a jegybank első számú irányítója, aki szerint ebben kulcsszerepe volt a munkaerőpiaci fordulatnak. 

Továbbra is az a cél, hogy a hazai gazdaság két százalékkal gyorsabban bővüljön, mint a nyugat-európai országok. Ugyanakkor egyre több nehézség bukkan fel. Ilyen a német gazdaság lassulása, a brexit vagy a kereskedelmi háború, amely miatt veszélyben van a keleti nyitás. Az MNB elnöke szerint új programra, a magyar 2.0-s modellre van szükség a 2030-ig tartó időszakban, vagyis a fókuszban változatlanul az áll, hogy a következő hét évben is gyarapodjunk. Úgy véli, nem elég a versenyképesség javítása, melynek kapcsán egyébként a központi bank szakértői 330 pontos programot készítettek, hanem általános konjunktúraélénkítő csomag is kell. 

 

VESZÉLYEK A LÁTHATÁRON

Matolcsy György részletezte, hogy melyek a ránk leselkedő veszélyek. Mint jeleztük, a brexit továbbra is fenyegetést jelent, süllyed a német gazdaság, pedig a régió erősen függ tőle. Azonkívül az olasz problémák továbbra is megoldatlanok. Egy német ipari lassulás 6-9 hónapon belül begyűrűzik Magyarországra. Fontos tényező, hogy hazánk gazdaságilag nyitott, de ez kockázatot is jelent, mert egy globális kereskedelmi lanyhulás esetén lehetnek gondok. Közben, mint fentebb írtuk, az amerikai–kínai „torzsalkodás” miatt a keleti nyitás eredményei szintén veszélybe kerülhetnek. S újabb sötét felhő, hogy szűkült az Európai Központi Bank mozgástere. Továbbá a környezetünkben is vannak sérülékeny országok. Törökország és Ukrajna közel van, ami pedig Brazíliában vagy Argentínában történik, az a forint árfolyamát is befolyásolja. A geopolitikai kockázatok szintén egyre szembetűnőbbek, miközben már érződnek a klímaváltozás kedvezőtlen hatásai.

 

TEENDŐK A JEGYBANK SZERINT

1. Ha egy nehezebb időszak érkezik a világgazdaságban és a magyar felzárkózásban, akkor előre kell jutni a versenyképesség területén.

2. Végig kell gondolni a költségvetési tartalék kérdését. Ha különböző iparágak bajba kerülnek, nem elég a konjunktúraélénkítés, hanem célzott, iparág-erősítő lépésekre van szükség.

3. A kedvező munkaerőpiaci helyzetet meg kell erősítenünk. A legnagyobb fordulat a munka világában történt 2010 óta. Külföldről is érdemes hazahívni családokat és dolgozókat, növelni szükséges a bérek vásárlóerejét és az aktivitást is.

Egy korszak határán vagyunk, vagyis az aranykor kezd véget érni – mindezt Varga Mihály pénzügyminiszter húzta alá a közgazdász-vándorgyűlésen.
A Pénzügyminisztérium vezetője hozzátette: a romló külső környezet az Európai Unióra és Magyarországra is hat majd, de jelenleg még nincs recesszió. Felsorolása alapján a kínai gazdaság növekedése lassul, de még mindig hat százalékkal gyarapodik, az USA GDP-je két százalék körüli mértékben nő, azonban az EU bővülése ennél is lassabb. A német ipar már közel egy éve gyengélkedik, azonban a szolgáltató szektorban még nincs visszaesés. S pont ezen ágazat jó teljesítménye miatt nincs még recesszió. A tárcavezető úgy vélekedett, hogy a német ipar lassulása nem gyűrűzik be hozzánk. Ennek az is az oka, hogy prémium autógyártók jöttek Magyarországra, amelyek jól teljesítenek. 

A hazai gazdaság potenciális növekedése 3-3,5 százalékos, vagyis a jelenlegi ötszázalékos GDP-bővülésnél kisebb, azonban a potenciális gyarapodás 2010-ben még 0-1 százalék volt. Miközben a kormányzati intézkedések jelentősen hozzájárultak a bruttó hazai termék javulásához, addig az EU-s források mindössze 0,2 százalékkal növelték a teljesítményt – fűzte hozzá a miniszter, aki szerint lassulás várható globálisan, de ez még nem visszaesés. Ám ha mégis válság alakulna ki globálisan, a magyar bankrendszer akkor is sokkal ellenállóbb, mint tíz éve. Az államadósság deviza- és a külföldiek kezében lévő aránya a 2010-es közel ötven százalékról húszra csökkent, miközben a költségvetés helyzete stabil. Varga kiemelte: a tízéves magyar állampapír hozama a lengyel alá csökkent, mindezek alapján további felminősítésekre számít.

 

EGYES CÉGEKET ÉRTÉKESÍTHET AZ ÁLLAM

A kormány 2010 és 2018 között a stratégiai vállalatokért küzdött, amelyeket sikeresen visszaszerzett, azonban egyes cégeket értékesíthet az állam a következő időszakban – mondta Bártfai-Mager Andrea tárca nélküli miniszter a vándorgyűlésen. Hangsúlyozta: a kormányzati szerepvállalás erősítése kiemelt cél a villamosenergia-termelési és -elosztási, valamint a földgázelosztási és a szolgáltatási ágazatban. Utalt egyes állami vállalatok, például az MVM Csoport esetében a régiós terjeszkedés lehetőségére, továbbá a részleges tőzsdei bevezetésre. Mivel piacgazdaságban élünk és piacpártiak vagyunk, így a célunk az, hogy az állami vállalatok léte ne vagy csak jó irányba befolyásolja a versenyt. Ha tartósan az unió élmezőnyébe szeretnénk tartozni és megvalósítanánk azt a 30-50 éve kergetett álmunkat, hogy utolérjük Ausztriát, ahhoz sikeres állami vállalatok is kellenek – fűzte hozzá.

Radikális változás előtt a dohányipar

FÜSTMENTES JAPÁN

A távol-keleti szigetországban már javában készülnek az ötkarikás játékokra. Ennek jegyében jelentették be még februárban, hogy – szemben a 2012-es londoni és a 2016-os riói rendezvénnyel – még dohányzásra kijelölt helyek sem lesznek a sporteseményen. Nem lehet majd rágyújtani sem a szabadtéri, sem a fedett helyszíneken, valamint azok környezetében. Radikális húzás.

Ez azért is tűnik hatalmas vállalásnak, mert épp Japán számít a világ egyik legnagyobb dohánypiacának. A statisztikák alapján a közel 130 milliós lélekszámú monarchiában mintegy 30 millióan füstölnek. A legfrissebb adatok szerint jelenleg is minden ötödik ember cigarettázik, de ötven éve még a lakosság fele dohányzott.

 

MÁS PIAC

A japán piac más, mint a „hagyományos” amerikai vagy európai, az innovációra és a kockázatvállalásra itt sokkal nagyobb a hajlandóság. Itt terjedtek el először az új, füstmentes technológiák, amelyek a felkelő nap országában már kezdik átalakítani a dohányzás kultúráját. A füstölés európai hatásra terjedt el, még a XVI. században. A japánok olyannyira megszerették ezt a szokást, hogy a XX. század közepére arányaiban itt élt a legtöbb aktív dohányos a világon. A szigetország a 2010-es évek közepén elsőként vágott bele a dohánypiac radikális átalakításába, csakhogy ez a lépés egyáltalán nem magától értetődő: Japánban sokáig egyáltalán nem szabályozták ezt a szektort. Itt szinte egyedülálló módon máig sem tiltott a dohánytermékek reklámozása. A Figyelő munkatársának helyi tapasztalatai szerint ilyen hirdetésekkel mindenhol találkozhat az ember: a köztereken ugyanúgy, ahogy a televízió-műsorok közötti reklámblokkokban, vagy épp az interneten.

A dohányosok nagy száma hatalmas üzletet is jelent, az államnak hosszú évtizedeken keresztül kiugróan nagy adóbevétele származott a dohánytermékek értékesítéséből. Tehát úgy látszott, senkinek sem érdeke az, hogy változzon a helyzet.

 

BELEVÁGTAK

Azonban az amúgy is demográfiai válsággal küzdő Japánban a dohányzásból eredő egyre romló daganatos megbetegedési és halálozási statisztikák, a munkaügyi és az egészségügyi rendszerre gyakorolt negatív hatások az államot és a piaci szereplőket is arra kényszerítették, hogy nagyon gyorsan változtassanak a helyzeten.

A válasz erre a szigetországban elsőként alkalmazott füstmentes megoldások egyik típusa, az úgynevezett hevítéses technológiák piacra dobása volt. Dohányt hevítenek, ezáltal keletkezik dohány- és nikotinpára, de idetartoznak az elektromos cigaretták is. Az előbbi akkora siker, hogy az öt évvel ezelőtti indulás után már a dohánypiac harminc százalékát teszi ki. Országszerte az új technológiákat árusító üzletpontok nyíltak, Tokió elegáns negyedében például kávézóval egybekötve. Ahogy az elektronikus kütyüknél már megszokhattuk, kezdenek divatot teremteni ezek a megoldások.

A piaci szereplők pedig egyre nagyobb lehetőségeket látnak mindebben: különböző cégekkel – például szállítmányozási vállalkozásokkal –
kötnek együttműködési megállapodásokat. Ilyen a Fuji Transport Co., Ltd., ahol az alkalmazottak figyelmét felhívják az ártalomcsökkentés lehetőségére a hagyományos dohánytermékekkel szemben. A fő üzenet: az a legjobb, ha valaki rá sem gyújt; ha viszont
dohányzik, akkor szokjon le. A megállapodás arról is szól, hogy ha az
alkalmazott nem szokik le, ismerje az elérhető füstmentes technológiákat. Ez azért is fontos, mert a japán kultúrában kiemelten fontos az embertársak és az emberek környezetének a tisztelete.

 

JAPÁN DOHÁNYKULTÚRA

A felkelő nap országába látogató magyar dohányosnak tudnia kell, hogy ott a hazai állapotokhoz képest pont fordított a helyzet: a nyílt közterületeken tilos füstölni, a kocsmákban, éttermekben azonban még szabad. (A füstmentes Japán elérése jegyében azonban bizonyosan ezen is radikálisan változtatnak majd – a szerk.) A közterületeken kijelölt, gyakran emeletes várótermekre hasonlító füstölőszobákat kell keresniük a nikotinfüggőknek. A földszinten a hagyományos, „füstös” dohányterméket fogyasztók, míg az emeleten a füstmentes, új technológiákat használók töltenek el néhány percet. Ez szó szerint így van – a fegyelmezett japánok gyorsan végeznek, és ezeken a helyeken sem kell arra számítani, hogy nagy közösségi életet élnek. Dohányzás közben is leginkább a telefonjukkal vannak elfoglalva. Csakhogy míg a földszinten szinte vágni lehet a füstöt, addig az emeleten teljesen normális körülmények között írhatják twitteres üzeneteiket.

A jövő évi tokiói, füstmentes olimpia azonban tényleg radikális vállalás. A távol-keleti szigetországban a közterületeken az új technológiákat is csak a kijelölt helyeken lehet használni, ilyenek azonban egyáltalán nem lesznek a sportrendezvényen. A távlati terv, a füstmentes Japán projekt céljai azonban egy lépéssel visszafogottabbak: a hagyományos dohánytermékek használatát kívánják néhány éven belül megszüntetni, hogy a dohányosok az egészségre kevésbé káros új technológiákat alkalmazzák. Egy ekkora dohánypiacon ez sem jelent kis feladatot. A világon egymilliárd, Magyarországon két és fél millió ember dohányzik, ezért sem mellékes, hogy Japánból kiindulva ezen a területen milyen átalakulás várható a következő esztendőkben.

 

HEVÍTÉSES TECHNOLÓGIA

A hevítéses technológia alapja a dohány: a természetes anyagból ezzel az eljárással kinyert dohány- és nikotinpárát szívja be a felhasználó, de úgy, hogy az egészségre leginkább veszélyes anyagok (gyűjtőnéven a kátrány) szintje nullára csökken. A cigarettázással ellentétben ugyanis égés helyett alacsonyabb hőmérsékletre hevül a dohány, így a füstre csupán emlékeztető dohány- és nikotinpára szabadul fel. Azonban erről a megoldásról sem lehet azt állítani, hogy nem káros az egészségre, csak azt, hogy feltehetően kevésbé az, mint a hagyományos cigaretta. A rövid távú kutatások biztatók, azonban még kérdéses, hogy a különféle technológiák használata hosszabb távon pontosan milyen egészségügyi hatásokkal jár. 

 

Borítófotó: Ünneplőben dohányzó japán nő. Egyre jobban terjednek a füstmentes technológiák

A bársonyszékek koalíciója

OLASZ BELPOLITIKA 

Mint korábbi cikkünkben jeleztük, a két koalíciót kötő párt számára az elsődleges cél az előre hozott választások elkerülése volt, amely a jobbközép szövetség abszolút többségét hozta volna el, de nem volt kizárt, hogy Salvini akkorát nyer, hogy nincs szüksége a kormányalakításhoz Silvio Berlusconi Forza Italiájára.

Az előre hozott választás az 5 Csillag Mozgalmat (MS5) azzal fenyegette, hogy kénytelen lesz mandátumszámban is realizálni a közvélemény-kutatásokban megjelenő veszteségét. A Demokrata Párt (PD) ugyan nagyjából a tavalyi eredményeire számíthatott volna, ám az új voksolás eredményeképpen a pártvezetés után valószínűleg a parlamenti frakcióból is kiszorultak volna a korábbi miniszterelnök Matteo Renzi emberei.

 

KÉNYSZERHÁZASSÁG

A kormány összetétele jól jelzi létrejöttének körülményeit. A régi-új miniszterelnökön kívül (aki egyébként szintén civilként tévedt a pályára) az 5 Csillag vezetője, Luigi Di Maio az egyetlen fajsúlyosnak tekinthető politikus a tárcavezetők között. A 21 miniszter új rekord a sokat látott olasz politikában is. Nyolc tárca nélküli vezető mutatja azt, hogy miután megnyílt a két párt másod- és néhol harmadvonala előtt a lehetőség, igen sokan kértek bársonyszéket maguknak.

Olyan ügyek kaptak önálló miniszteri képviseletet, mint a parlamenttel való kapcsolattartás (MS5), a közigazgatás (MS5), a technológiai és digitális innováció (MS5), a regionális autonómiák kérdése (PD), Dél-Olaszország (PD), az ifjúság és sport (MS5), az esélyegyenlőség és a család (PD), az európai ügyek (PD).

Az új kormányban nincs miniszterelnök-helyettesi poszt, de az 5 Csillag irányítója nemcsak ettől a címtől, hanem a kudarcos szociális tárcájától is elbúcsúzott, és a lényegesen kevesebb konfliktussal fenyegető külügyminiszteri posztot tölti be, amelyből az európai ügyeket a PD szerezte meg tőle.

Némi csodálkozást keltett, hogy az 5 Csillag átengedte a baloldalnak a Dél-Olaszországgal foglalkozó tárcavezető posztját. A déli régió jelentette korábban a párt fő bázisát, ám időközben a tartományi választásokon elnyerte tőle a jobbközép koalíció. Nem nagyon látni, hogy a térség feladása esetén hol szeretné megvetni a lábát a jövőben.

A gazdasági miniszter átengedése a PD-nek valószínűleg megnyugtató hatású lesz a piacokra, s kevésbé azokra, akik a monetáris szigor elleni küzdelemben bíztak. Bár a gitáron Bella ciaót játszó történészprofesszor először felrajzolt képe némi bohémságot vetítene előre, valójában Roberto Gualtieri szinte teljes pályáját uniós neoliberális pénzügypolitikusként folytatta, és aligha lehetne az európai pénzügyi elitbe nála jobban beágyazott olasz politikust találni.

 

ÖNFELSZÁMOLÁS

Hasonló álcázó füst teríti be az új olasz belügyminiszterről szóló híradásokat. Őt független, magas rangú köztisztviselőnek címkézik, amely jelzők formálisan igazak is, csak épp a lényeget fedik el. Luciana Lamorgesét legutóbbi pozíciója kapcsán milánói prefektusként emlegetik, ám volt egy ennél lényegesebb posztja is. Korábban Matteo Renzi kormányában Angelino Alfano belügyminiszter kabinetfőnöke volt. Ez az állás pedig bizalmi poszt, nehezen hihető az együttműködés élesen eltérő világnézetű emberek között. Alfano az a politikus volt, akit sokáig Berlusconi utódjának tartottak a pártban, de 2013-ban, megelőzendő az előre hozott választásokat, a baloldali kormány életben tartására néhány társával kilépett a Forza Italiából, és saját formációt hozott létre, amellyel biztosítani tudta a kormánytöbbséget és saját miniszteri székét.

A kormánynévsor alapján úgy tűnik, hogy az 5 Csillag Mozgalom újabb hatalmas lépéseket tett saját arculatának a felszámolása irányába. A párt, amelynek legfőbb célja a politikai elit lecserélése Olaszországban, koalícióra lépett az elit elitjével, a Demokrata Párttal. A bevándorlásellenes, EU- és eurószkeptikus alakulat ebben a szövetségben átengedte a pénz-, az európai és a migrációs ügyeket koalíciós partnerének. Bónuszként pedig korábbi bázisuk, Dél-Olaszország fejlesztési ügyeit is. Hogy túl lehet-e élni az identitás ilyen fokú feladását, az hamarosan kiderül.

A PD viszont szemmel láthatóan a veszteségek minimalizálására játszik. Egyetlen fajsúlyos politikusa sem vesz részt a kormány munkájában, az előre hozott választások elkerülésével pedig a pártszakadás veszélye is elhárult átmenetileg.

 

BORÚS KILÁTÁSOK

A jobboldali ellenzék a választók becsapásának nevezi az új koalíciót. Silvio Berlusconi megjegyezte, hogy ismét egy olyan kormánya van az országnak, amelyről nem az emberek döntöttek. Salvini Mario Monti megválasztásához hasonlítja a helyzetet, mondván: ez Merkel és Macron döntése, nem a lakosságé. Utcai demonstrációkat szervez, akárcsak kisebb szövetségese, az Olasz Testvérek.

Nem szerencsés csillagzat alatt született az új olasz kabinet. A gazdaság stagnál, és a német GDP kilátásait nézve nincs messze az újabb recesszió. Továbbra sem sikerült elhárítani az olasz bankrendszer csődjének a veszélyét, amit a növekedés hiánya csak felerősít. A migrációs áradat újraindulása a zárt kikötők politikájának a feladása esetén tovább repítheti Salvini népszerűségét. Ezt a helyzetet kellene kezelni a tapasztalat és tekintély nélküli politikusokból összeálló, szinte kezelhetetlen nagyságú kormánynak. A csata megnyerése könnyen lehet, hogy rövid időn belül a háború elvesztéséhez vezet.

 

Borítófotó: Bizalmatlansági indítványról szavaz az olasz törvényhozás felsőháza. Menetrendszerű kormányválság

Ismét az államcsőd küszöbén

ARGENTIN VÁLSÁG

Argentína ismét a levesfazékba került, egy újabb államcsőddel szembesül. Az ország két évszázados történetében ez lenne a kilencedik ilyen eset. A Mauricio Macri elnök által vezetett kormány 57 milliárd dollárnyi IMF-hitel feltételeinek az újratárgyalását kezdeményezte, összesen 100 milliárd dollár értékű adósságot próbálnak meg átütemezni. A peso az idén 30 százalékkal zuhant a zöldhasúval szemben. Macri kénytelen volt korlátozni a tőkeáramlást, befagyasztotta az üzemanyagok és az alapvető élelmiszerek árát. Az infláció 50 százalék fölé száguldott, a világon az egyik legmagasabb szintű.

 

KEZELHETETLEN ADÓSSÁG

A feltörekvő piacok befektetői között érthető módon pánikhoz közeli állapot van: ismét keservesen megtanulhatták, hogy egy magát piacbarátnak mondó kormányzat és egy IMF-hitel sem garancia befektetéseik biztonságára. Macri 2015-ös győzelme után nyitotta meg ismét az országot a külföldi befektetők előtt, miután Argentína tizenöt évig küzdött hitelezőivel a 2001-es csőd után. A bizalom megvolt: az államadósság felét devizában kibocsátott kötvényekkel sikerült finanszírozni, köztük az elhíresült százéves lejáratú papírral (Hosszú kötvények aranykora – Figyelő, 2019/36., 28–29. oldal).

Macri sikeresen meggyőzte a befektetőket arról, hogy az adósság kezelhető, és bevezeti piacbarát reformjait. A feltörekvő piacok azonban nem így működnek: a globális bővülés lassulása nyomán megindult a tőke kifelé, a peso jelentős gyengülését és ezen keresztül a devizában kibocsátott államadósság növekedését okozva ezzel. A leértékelődött árfolyam megdrágította az importot, a munkások fizetésemelést követeltek, a nagyobb bérköltségek pedig tovább növelték az inflációs nyomást. Argentínában a szakszervezetek erősek, a szolgáltatások közül soknak az ára a dollárhoz kötött. Minden adott volt tehát egy inflációs spirál beindulásához. Az IMF hiába követelt szigorúbb monetáris és fiskális politikát, a kormány ezt csak súlyos népszerűségvesztés árán tudta volna végrehajtani. A kabinetnek és a jegybanknak havi 30 milliárd dollár értékű rövid lejáratú tartozást kell(ene) megújítania, ami a fele a devizatartaléknak. A Nemzetközi Valutaalap így nem nagyon tehet mást, mint feltehetően belemegy majd az adósság lejáratának átütemezésébe. Megoldást azonban ez sem fog hozni, legfeljebb a csődöt tolja el.

DOLLARIZÁCIÓ

A gazdasági és pénzügyi helyzetet súlyosbítja, hogy októberben választások lesznek. A befektetők attól tartanak, hogy a népszerűtlenné váló Macri helyét a populista peronisták jelöltje, Alberto Fernández veszi át. Az elnök augusztusban el is vesztett egy előválasztást, amire a peso jókora eséssel reagált. A hagyományos argentin recept szerint a peronisták populista ígérgetésekkel megszerzik az államfői posztot, majd az ígéretek beváltása nyomán csődbe viszik az országot. Az ilyen folyamatok rendre a nemzeti fizetőeszköz leértékelődésével járnak (1876, 1890, 1914, 1930, 1952, 1958, 1967, 1975, 1989, 2018), így az állampolgárok elvesztik megtakarításaik jókora részét.

Nagy kérdés, hogy mi állíthatja meg ezt a hosszú ideje tartó körforgást. Egy javaslat szerint fel kellene adni a pesót és bevezetni helyette a zöldhasút. A peronisták ezt ellenzik, mert az ő gazdaságpolitikájuk az infláción alapul, a dolláralapú monetáris rendszer viszont azt radikálisan csökkentené. Kétségek vannak azzal kapcsolatban is, hogy az ország alkotmánya lehetővé teszi-e a dollarizációt. A törvényhozás többségével a háta mögött azonban elképzelhető, hogy Macri végre tudná ezt hajtani. Panama például 1904 óta használja az USA devizáját, Salvador és Ecuador 2000-ben vezette be. Salvadorban és Panamában így a latin-amerikai térség legalacsonyabb kamatszintje alakult ki, Ecuadorban száz éve nem látott árstabilitás köszöntött be. Egy 1990-es törvényben az éppen aktuális államcsődből való kilábalás során elrendelték, hogy a dollárt egy az egyben váltsák a pesóval. Ez azonban nem átfogó monetáris rendszerváltás volt, és a 2000-es évek elején vissza is vonták a jogszabályt. A zöldhasúra való átállás megszakíthatná az államcsődök, az infláció és a lakosság elszegényedésének ördögi körét.

 

VESZTESEK ÉS NYERTESEK

A több milliárd dolláros kérdés: mivel lehet újra és újra bepalizni a dolláralapon befektetőket, hogy finanszírozzák az argentin államadósságot annak ellenére, hogy újra és újra vesztenek rajta? Legutóbb az amerikai Autonomy Capitalről röppent fel a hír, hogy egymilliárd dollár bukóban van az argentin papírokon. Az alapot Robert Gibbins, a Lehman Brothers korábbi kereskedője alapította, összesen hatmilliárd dollárt kezelnek, és az utóbbi években az egyik legaktívabb feltörekvő piaci befektetőnek számítanak. Tavaly például 17 százalékos hozamot értek el.

Feltehetően bukóban van egy másik neves feltörekvő piaci invesztor is: a korábban a magyar kötvények egyik legnagyobb vásárlójaként ismert Franklin Templeton 110 milliárd dolláros portfóliójának nagyjából a 2,5 százaléka áll argentin államkötvényekben.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy ezek a befektetések bukással zárulnak le. Paul Singer amerikai milliárdos Elliott Management nevű alapja például tizenöt éves küzdelem és százmillió dolláros jogi költség után végül 2,4 milliárd dollárral, az eredeti befektetés több mint tízszeresével szállt ki a dél-amerikai ország papírjaiból. Az ilyen típusú megállapodások a hitelezőkkel persze nagyon ritkák, továbbá óriási kockázatot hordoznak.

 

Borítófotó: A peso árfolyamán csodálkozó argentinok. Az idén 30 százalékkal gyengült a kurzus a dollárral szemben

Elhagyhatják a külföldi csapatok Afganisztánt

BIZONYTALANSÁG

Elvi egyezséget kötöttek az Egyesült Államok és az afganisztáni kormányellenes csoportokat képviselő tálibok titkos tárgyalásán, amelyet Katar fővárosában, Dohában tartottak – jelentette be a tolonews.com afgán hírügynökség. E szerint az amerikai csapatok – az Afganisztánban működő soknemzetiségű támogató erő gerince – fokozatosan elhagyják az országot. Ezzel párhuzamosan vagy ezt követően a többi részt vevő állam fegyveres erői is kivonulnak – erről ugyan a megbeszéléseken hivatalosan nem volt szó, mégis mindkét fél egyetért benne. 

 

TRUMP ESÉLYEI

Az országban lévő nemzetközi koalíciós csapatok létszáma jelenleg a hatoda a néhány évvel ezelőttinek. A Resolute Support Mission (RSM – Eltökélt Támogatás Művelet) keretében több mint tizenhétezer katona (ebből 8475 amerikai, 93 magyar) tartózkodik Afganisztánban. Emellett legalább hatezer, a Pentagonnal szerződéses viszonyban álló privát zsoldos katona tevékenykedik ott.

Ha az USA vezetése nagyobb arcvesztés nélkül teljesen kivonul a több ezer amerikai katona életébe és mintegy ezer milliárd dollárba (háromszázezer milliárd forintba) került háborúból, az Donald Trump amerikai elnök talán legnagyobb külpolitikai sikere lehet. Megnövelheti az esélyét a jövő évi elnökválasztásokon.

Katonai vezetők ellenzik a haderőkivonást, mondván: az afgán kormánycsapatok katonailag nem eléggé erősek ahhoz, hogy külföldi támogatás nélkül ellenálljanak a tálibok fegyvereseinek. Fennáll a veszély, hogy Afganisztán visszatér ahhoz az állapothoz – a terrorcsoportok tűréséhez-támogatásához –, amely a múlt század kilencvenes éveit jellemezte. Amerikai hírszerzők arról beszélnek, hogy az ország területének legalább a kétharmada a tálibok ellenőrzése alá került. A CIA értékelése szerint is a katonai és a belbiztonsági helyzet a kabuli kormányerők szempontjából tovább romlik.

 

STABILITÁSI ÉRDEK

A megállapodástervezetet Trumpnak még jóvá kell hagynia – hangoztatta a tolonews.com-nak interjút adó afgán származású amerikai főtárgyaló, Zalmay Khalilzad. A felvázolt menetrend szerint az Egyesült Államok 135 napon belül kivonja mintegy ötezer katonáját. Ezt követően a jelenleg 14 ezer fősre becsült nemzetközi erő, az RSM (beleértve a magyarokat is) szintén elhagyja Afganisztánt.

Bizonytalan lesz a sokat szenvedett ország státusa az amerikaiak vezette nemzetközi haderő kivonását követően. Az afganisztániak többségének akarata szerinti rendszer elérése még nagyon messze van. Az ottani, soknemzetiségű társadalom döntően törzsi alapokra, az iszlám értékrendre épül. A nyugati típusú demokratizálási erőfeszítések csak erősen korlátozott eredményeket értek el. 

A tálibok, a hatalom feltételezett birtokosai iszlám emirátust akarnak kikiáltani, a részletek azonban nem ismertek. Kabul, a másik oldal, a nemzetközi közösség nagy része által elismert rendszer pedig abban bízik, hogy integrálhatja struktúráiba a tálibokat és a velük szövetséges erőket.Az erőviszonyok alapján tehát az iszlámon alapuló államrendre lehet számítani. Dohai források szerint a tálibok kötelezettséget vállaltak, hogy tűzzel-vassal fellépnek az Afganisztánban, kiváltképpen az északi, Tádzsikisztánnal, Üzbegisztánnal és Türkmenisztánnal határos térségekben pozíciókat szerző, szándékai szerint az országot maga alá gyűrő Iszlám Állam fegyvereseivel szemben. Ez nem csak amerikai, nyugati érdek. A régiószomszéd Oroszország, India, a közvetlen szomszéd Kína és mindenekelőtt az öt, kevésbé stabil, de ritkán lakott és természeti kincsekben gazdag közép-ázsiai ország (hárman határosak közülük Afganisztánnal), továbbá a nagy déli, keleti szomszédos állam, az atomhatalom Pakisztán is egy kiszámítható, kiegyensúlyozott, szélsőségek nélküli Afganisztánban érdekelt. 

A kabuli kormány képviselői nem vettek részt a dohai tárgyalásokon, őket Khalilzad utólag tájékoztatta az elértekről. Hét amerikai–tálib tárgyalási fordulót tartottak eddig Katar fővárosában. Négy fő kérdést vitattak meg: az amerikai (a tálib felfogás szerint idegen, nyugati, nemzetközi) erők visszavonását; a tálibok részéről garanciavállalást, hogy a jövőben nem adnak teret a terrorista csoportok tevékenységének; tűzszünetet az Afganisztánban harcoló felek között; a tárgyalások megindítását az érdekelt afgán erők, a kabuli kormány és a tálibok között.

 

A MAGYAR RÉSZVÉTEL

Magyarország 2004 óta vesz részt az afganisztáni missziókban. Mintegy tucatnyi különféle feladatot láttak-látnak el. Több mint tíz évvel ezelőtt Puli-Humriban, Baglán tartomány székhelyén 160 fővel tartományi újjáépítési csoportot (PRT) tartottak fenn. Ennek a megbízatásnak a végeztével, 2013-ban a magyar PRT-t átadták a helyieknek. Ma Puli-Humri a szélsőségesek (az Iszlám Államhoz kötődő csoportok) egyik fontos helye. 

Északon ma magyarok csak a német kontingens által jól védett Mazari-Sarifban működnek. Magyarország jelenléte Afganisztánban a 2010-es évek első felében volt a legnagyobb, mintegy 350 katona szolgált a polgárháború által meggyötört országban. A teljes külföldi katonai kontingens létszáma – mintegy 130 ezer fő – is ekkor volt a legmagasabb. Az afganisztáni nemzetközi misszió harci cselekményekben, balesetekben 3458 katonát vesztett (2018. augusztusi helyzet). Hazánk hét missziós katonája áldozta életét a távoli ország boldogulásáért.

A magyarok sokféle módon támogatták az afganisztáni nemzetközi missziókat. Többek között betöltötték (rotációs alapon) a kabuli nemzetközi polgári és katonai légikikötőt irányító nemzet szerepét (lead nation), emellett, mint írtuk, PRT-t tartottak fenn, az afgán légierő Mi–24/35-ös és Mi–17-es helikoptereinek a fenntartásában, a pilótaképzésben segítettek, közreműködtek az utánpótlás biztosításában, őrzési feladatok ellátásában. Magyar különleges kiképzésű katonák (a köznyelvben kommandósok) az Egyesült Államok különleges erői (SOF) kötelékében szolgáltak-szolgálnak, titkos küldetéseket teljesítve. Afganisztán jelenleg is a Magyar Honvédség (MH) külföldi tevékenységének fontos eleme – tegyük hozzá: ez a legveszélyesebb missziós kiküldetés. Évek óta az MH hozzávetőlegesen ezer tagja teljesít becsülettel szolgálatot az ENSZ, az EU, mindenekelőtt a NATO nemzetközi misszióiban. A magyar katonák részvételéről, teljesítményéről nyugati szövetségeseink, a NATO vezetői a legnagyobb elismeréssel szólnak. 

 

Borítófotó: Amerikai katonák gyakorlatoznak Afganisztánban. Az egész régiónak érdeke lenne a stabilitás

Bolsonaro és Macron pengeváltása

BRAZIL–FRANCIA ISZONY

Jair Bolsonaro, a szabadszájúsága, meggondolatlan kijelentései miatt Latin-Amerika „Trumpjaként” emlegetett brazil elnök összerúgta a patkót Emmanuel Macron francia államfővel. A minapi biarritzi G7-csúcs házigazdája ugyanis bírálta Bolsonaro félrevezető magatartását az Amazóniát sújtó erdőtüzekkel kapcsolatban. Mire Brazília első embere megjegyezte: nem sokra tarthatja a nyugati világ hét vezetője az esőerdőégés problémáját, ha csak egy jelképes, húszmillió euró körüli összeget voltak képesek összekaparni, hogy ez ügyben segítsék a dél-amerikai országot. Egy oldalvágással nekiment a németeknek is, akik, mint állította, a franciákkal együtt hazája szuverenitását akarják aláásni.

 

CSÖKKENŐ NÉPSZERŰSÉG

Bolsonaro – akinek a középső neve Messias – nekitámadt az Egyesült Nemzetek Szervezete emberi jogi főbiztosának, a chilei szocialista Michelle Bacheletnek is. Az ENSZ-diplomatát – aki Chile első női elnöke volt 2006 és 2010 között – az 1973-ban hatalomra jutott szélsőjobboldali Pinochet-diktatúra idején megkínozták. „Ha nincs Augusto Pinochet, Chile Latin-Amerika második Kubájává vált volna” – füstölgött a brazil vezető. Bachelet azzal váltotta ki az államfő kitörését, hogy bírálta a brazil belpolitikát, a szerinte gyengülő demokráciát.

Bolsonaro népszerűsége belföldön is nagy tempóban apad. A brazilok elsősorban belpolitikai-belgazdasági tevékenységével elégedetlenek. Nem tartotta meg az ígéreteit, amelyek a gazdaság élénkítésére, új munkahelyek teremtésére, a közbiztonság javítására vonatkoztak. Az egyik legérzékenyebb, a belföldi visszhang mellett széles körű globális figyelmet keltő témában, az Amazonas-medence esőerdőinek a sorsában, az emberkéz által felgyújtott erdők ügyében álláspontja meglehetősen ellentmondásos. Összehívott egy regionális csúcsértekezletet, amelyre aztán nem ment el. Bejelentette: a korábbi ígéretek – beleértve a sajátját is, amelyet még a beiktatása előtt tett –, melyek azzal kapcsolatosak, hogy az ország területének a tizenöt százaléka az őslakos indiánokat illeti meg, semmisek. Most az egymással gyakran háborúzó törzsek között mozgalom indult, hogy egységesen képviseljék érdekeiket, többek között az esőerdők megőrzését.

 

ALACSONY A GDP SZINTJE

Az ország gazdaságának a teljesítménye, amely az idei első negyedévben egy százalékkal a tavalyi azonos időszaki alá csúszott, a brazil statisztikai hivatal (IBGE) szerint a második negyedben valamelyest javított, 0,4 százalékos növekedést mutatott fel. Bolsonaro lelkendezését („a helyes úton járunk” – tweetelte) némiképpen ellensúlyozta saját gazdasági minisztériumának óvatos hangú kommentárja. „Az alacsony termelékenységi szint, a világgazdaság bizonytalansága és a folytatódó fiskális kiigazítások jelzik: hosszú út áll még előttünk” – hangoztatta a Reuters által ismertetett állásfoglalás. Az idén Brazíliában 0,8 százalékos gazdasági bővülést várnak, ami valamivel kisebb, mint a tavalyi, tavalyelőtti 1,1-es gyarapodás.

S hogy kifejezze Macronnal szembeni ellenszenvét, Bolsonaro bejelentette: ezentúl sem ő, sem a kormánya nem fog a franciákkal Brazília nagyvárosában, Manausban közösen gyártott Bic golyóstollakat használni. „Van nekünk jól bevált saját márkánk, a Compactor” – mondotta.

 

Borítófotó: Emmanuel Macron francia elnök, Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök, Angela Merkel német kancellár, Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jair Bolsonaro brazil és Mauricio Macri argentin elnök. Rájár a rúd a latin-amerikai gazdaságokra

Kapós lett a százdolláros

BANKJEGYEK

Furcsa helyzet állt elő: a legnagyobb címletű amerikai bankjegyből van a legtöbb forgalomban – számuk meghaladja az egydollárosokét. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy tanulmánya szerint a Benjamin Franklin arcképével kibocsátott bankók mennyisége a 2008-as pénzügyi válság óta a duplájára nőtt.

 

ZÖLDHASÚAK KÜLFÖLDÖN

Hiába a digitális világ, a számlapénzek kora, a készpénz nélküli fizetések elterjedése, mégis nő a kereslet a dollárbankjegyek iránt. A legtöbb zöldhasú az Egyesült Államokon kívül cirkulál. A Federal Reserve Bank (Fed) of Chicago statisztikái szerint a százdollárosok nyolcvan, a teljes kibocsátott amerikai bankjegyállomány hatvan százaléka külföldön van. Utóbbi arány 1980-ban mindössze harminc százalék volt. (Egyes becslések alapján az 1980-as évek elején Pablo Escobar kolumbiai drogbárónál volt az USA készpénzállományának pár százaléka.)

A Fed szerint a folyamat hátterében a geopolitikai bizonytalanságok állnak. A százdolláros bankót a stabilitás szimbólumának tekintik. A kereslet iránta az 1990-es évek végén megugrott, majd az euró 2002-es bevezetése után lanyhult valamelyest. A 2008-as pénzügyi válság azonban újabb lendületet adott a Benjaminok spájzolásának.

Kenneth Rogoff, az IMF egykori vezető közgazdásza, a Harvard University tanára úgy véli, a feketegazdaságon és az adóelkerülésen kívül ok lehet az is, hogy a kamatszint és az infláció kivételesen alacsony szinten áll. A negatív reálkamatok időszakában a bankbetétben tartott pénzek folyamatosan veszítenek értékükből. (Nem véletlenül szokták a negatív reálkamatot legális rablásnak hívni.)

A dollár domináns szerepet tölt be a nemzetközi tartalékokban, a globális fizetési elszámolásokban, így logikus, hogy az ebből kibocsátott legnagyobb címletet igyekeznek felhalmozni a bűnözők és a pénzügyi világvége újbóli eljövetele miatt aggódók.

HAZAI SPÁJZOLÁS

Az osztrák jegybank közgazdászai csaknem a XIX. század közepéig visszamenőleg vizsgálták meg a készpénztartási szokásokat a fejlett országokban. Azt találták, hogy a forgalomban lévő készpénz aránya a GDP-hez mérten csökkent az elmúlt 150 évben – ami nem meglepetés a készpénz nélküli elszámolások -megjelenése és elterjedése miatt. Az elmúlt évtizedben azonban a dollárbankjegyek értéke a bruttó hazai termékhez viszonyítva ötről kilenc százalékra -emelkedett, összesen 1,6 ezer milliárd dollár értékűre. Hasonló folyamat játszódott le a többi fejlett gazdaságban – az új fizetési módok elterjedése ellenére. A válság és a negatív reálkamat megtette a hatását.

 

Borítófotó: 100 dolláros bankók egy koreai pénzintézetben. Zöldhasúban spájzol a világ

Moszkva erősít az LNG-piacon

CSEPPFOLYÓS GÁZ

Moszkva rákapcsolt, egyre nagyobb ütemben építi ki az északi sarkkörön túli területein a természeti kincsek kiaknázásához, feldolgozásához szükséges infrastruktúrát. A cél Nyugat-Európa minél szélesebb körű ellátása cseppfolyós gázzal, minél előbb, annak érdekében, hogy az amerikai konkurenciát már előre kiszorítsák a piacról. A Távol-Keleten is folytatódik az offenzíva: jégálló LNG-tankhajókat építenek a dél-koreai Hyundaijal együttműködve. Az oroszok arra számítanak, hogy a globális felmelegedés hatására hajózhatóbbá válik a Szibéria északi partjai mentén Európát a Csendes-óceánnal összekötő tengeri útvonal, a SzevMorPuty (SzMP).

 

A NOVATEK FELEMELKEDÉSE

Az északkal kapcsolatos tervekben egyre nagyobb szerepet kap a magántőkét, a nyugati részvételt jelképező, mára a legnagyobb földgázexportőrré vált orosz vállalat, a Novatek, amelyben negyven százalékig nyugati, japán és kínai tulajdonosok vannak. A Távol-Keleten néhány esztendeje felépített hatalmas hajógyár, a Zvezda tizenöt, a sarkvidék jeges vizeire tervezett LNG-szállító hajóra kapott megrendelést. Itt lesz a ma még egy központú, zömmel Murmanszk körül létező katonai vízijármű-gyártás második centruma is. A tankerek megrendelése segít a Zvezdának megállnia a lábán. Az első tizenöt szállítóhajót a Novatek évekkel ezelőtt, még a dél-koreaiaktól rendelte meg.

Hogy folytathassa Szibériában a második LNG-gyár és a hozzá kapcsolódó tengeri kikötő építését, a Novatek állami segítséget is kap. A központi költségvetésből másfél milliárd dollár folyik be az óriásvállalat pénztárába, plusz a helyi közigazgatástól hatszázmillió dolláros adókedvezményben részesül – írta az RBK orosz gazdasági portál.

KLÍMASPEKULÁCIÓK

Oroszországban arra számítanak, hogy a párizsi klímaegyezményhez való csatlakozással – ugyanakkor az Egyesült Államok 2017-ben bejelentett kivonulásával – javul Moszkva nemzetközi megítélése. A megállapodás ratifikálásával az Orosz Föderáció – a világ negyedik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója – szerepe felértékelődik. Az eddigi harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó USA helyére a klíma-erőfeszítésekben az első helyen álló Kína és a második India mögé Oroszország zárkózik fel a probléma megoldásának fontos komponenseként. Az emissziós kvóták adásvétele körüli gondok miatt egyre fontosabb az egy-egy ország nagy zöldprojektjébe befektetőként való bekapcsolódás. És a földgázfelhasználás zöldebb, mint a szén vagy akár a kőolaj energiaforrásként való hasznosítása.

Azok a fejlett országok, amelyek ódzkodnak a szén-dioxid-kibocsátás jelentősebb mértékű visszafogásától – mondván: ezzel a saját gazdaságukat fékezik le –, más államok zöldebb energiaprojektjeinek a támogatásában látják a kiutat. Ebből a stratégiából az oroszok közvetlen hasznot húzhatnak, közvetve pedig megnyithatja az utat az orosz energiagazdaságba, a cseppfolyósított földgáz előállításába való nyugati beruházások előtt.

 

TENGERI DOMINANCIA

Moszkva célja, hogy az orosz LNG hosszú távon is olcsóbb maradjon, mint az amerikai. Oroszországban a földgázkitermelés még a hagyományos módon, tehát nem az amerikai kőzetrepesztéses technológiát alkalmazva folyik. Ennek a költségei lényegesen kisebbek. Másfelől a munkabér sokkal alacsonyabb szintű, mint az Egyesült Államokban.

Ezt támasztja alá a magyar gyökereket felmutató, 62 éves amerikai olajmérnök, Mark Gyetvay, a Novatek pénzügyi igazgatója. „Nem hagyjuk, hogy az USA szankciói túszul ejtsenek bennünket” – mondta az idén egy londoni konferencián. Valószínűleg arra a hírre reagált, hogy a Shell és a Gazprom ötven-ötven százalékos közös vállalatot alapított az LNG-cseppfolyósítás nyugati technológiájának oroszországi alkalmazására, beleértve a berendezések ottani gyártását is. Ez nagymértékben függetlenítheti Moszkvát a nyugati, elsősorban a további amerikai szankcióktól.

Gyetvay szerint a Novatek képes lesz hosszabb távon is 3,15 dollárért LNG-t szállítani, szemben az amerikaiak 7-8 dollárjával (egymillió brit termálegységre [MMBTU] vonatkoztatva). Ez az ár még a Gazprom által Európába szállított csővezetékes földgázénál (6,4 dollár/MMBTU, ami körülbelül 230 dollár/1000 köbméternek felel meg) is jóval kisebb. „Az orosz LNG sokkal versenyképesebb lesz a piacokon, mint az amerikai keleti parti” – mondta.

A Kreml azonban nem helyezi egy kosárba az összes tojást. A cseppfolyósított földgáz mellett továbbra is épít a meglévő csővezetékekre mind európai, mind kínai viszonylatban (különösen az ázsiai óriás tekintetében). Az LNG-szállítások ugyan lényegesen rugalmasabbak, mint a csővezetékrendszeren át lebonyolítottak, de van egy óriási hátrányuk: a világtengereken zajlanak le. Ott, ahol az Egyesült Államok haditengerészetének domináns szerepét még legalább tizenöt évig senki sem kérdőjelezheti meg, sem az oroszok, sem Kína.

 

HOSSZÚ TÁVÚ CÉLOK

Moszkva realista: fő célja, hogy a következő évtizedekben bebetonozza magát az első négy legfontosabb LNG-gyártó és -szállító nemzet közé. Ebben a Novateké a fő szerep, a cég LNG-kapacitásban már lekörözte a Gazpromot. Ez idő szerint egy cseppfolyósított földgázt előállító gyára működik, a Yamal LNG, és a Jeges-tenger partján most építi a másodikat, az Arctic LNG 2-t. A Gazprom láthatóan a vezetékes gázra összpontosít, míg a Novateké az LNG-piac.

A Novatek célja Gyetvay szerint a cseppfolyósított földgáz gyártásának évi 70 millió tonnásra emelése 2030-ra, beleértve a szállításhoz szükséges tankhajó-kapacitást. Ezzel nagyságrendben megközelítheti a világ legnagyobb LNG-előállítóját, Katart, amely jelenleg 77 millió tonnát gyárt. A Novatek piaci tőkeértéke tavaly már meghaladta a Gazpromét.

 

Borítófotó: Putyin elnök a Novatek egyik új LNG-üzemében. Bevonták a magántőkét is

Peking is kedvet kapott a digitális pénzhez

KRIPTODEVIZÁK

A világ jegybankjai és pénzügyi felügyeletei többnyire dörgedelmes közleményekben hívják fel a figyelmet arra, hogy a kriptodevizákba történő befektetésnek mekkora kockázatai vannak. Ehhez képest a Bank of China (BoC) saját digitális pénz bevezetését tervezi.

 

NAGY KÍNAI TŰZFAL

A döntés része a kínai–amerikai kereskedelmi háborúnak, amely immár a devizapiacokra is kiterjed. A csata a globális monetáris elsőbbségért folyik, Peking próbálja legalább a saját befolyási övezetéből minél jobban kiszorítani a dollárt. A pártvezetés nagy gyakorlatra tett szert abban is, hogy a nyugati digitális technológiákat, platformokat miként lehet a kínai „nagy tűzfallal” távol tartani és helyi fejlesztésű, vagyis ellenőrizhető alkalmazásokkal helyettesíteni. A Twitter, a Google vagy a WhatsApp helyett van Sina Weibo, Baidu, WeChat. A viharos gyorsasággal szaporodó kriptodevizákkal hasonló a helyzet: tavaly betiltották ezeket, kínai állampolgárok külföldi platformokon sem kereskedhetnek velük. A Facebook librája kapcsán az ázsiai óriás attól tart, hogy annak az árfolyama valamilyen módon a dollártól függ majd, így a nemzetközi fizetések terén az amerikai befolyás nagyon megerősödik, lévén a Messengert havi átlagban 1,3 milliárdan használják.

 

RÉGIÓS BEFOLYÁS

Az önálló kriptodeviza létrehozását az is indokolta, hogy a Facebook Messengeréhez hasonló dél-koreai üzenetküldő alkalmazás, a Kakao szintén indított egy digitális fizetőeszközzel kapcsolatos projektet, Klaytn néven. Japánban a Line nevű üzenetküldő platform a Visával állt össze: 200 millió felhasználóját dobja be a bizniszbe. Így Peking lépéskényszerbe került, minél gyorsabban el kell indítania saját blokkláncprogramját. A WeChat Pay és az AliPay már most is kínál üzenetküldő alkalmazásain belül online fizetési lehetőségeket, de ezek egyike sem blokkláncalapú. Az S&P
hitelminősítő felmérése szerint a felnőtt kínai internethasználók 90 százaléka használta már a WeChat Payt, 94 százaléka az AliPayt és 86 százaléka mindkettőt. (Az utóbbinak például havi átlagban 600 millió felhasználója van.)

 

CENTRALIZÁCIÓ

A BoC a kelet–nyugati monetáris harc jegyében a szokásos kínai módszer mellett döntött: centralizál. Ebben az értelemben nem követi a kriptodevizák decentralizációs alapelveit. A központosítás egyébként arra is jó, hogy a pekingi vezetés a jelenleginél sokkal pontosabban belelásson alattvalóinak a pénztárcájába és költekezési szokásaiba. Így nézve az új kínai fizetőeszköz sokkal inkább a jüan egyfajta digitális verziója lesz, mintsem hagyományos értelemben vett kriptodeviza.

 

ÁLLAMI KRIPTÓK

Irán, Törökország, Szaúd-Arábia, Oroszország, Észtország és Venezuela is próbálkozott korábban nemzeti kriptopénzekkel. A dél-amerikai állam nem hivatalos hírek szerint egymilliárd dollárhoz jutott a petro névre keresztelt, az olajbevételekre alapozott digitális fizetőeszköz kibocsátásával.

 

Borítófotó: Hongkongi látkép. Peking minden lehetséges módon ellenőrizné a pénzügyeket

Három tenger hullámai

ERŐSÖDŐ KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPAI EGYÜTTMŰKÖDÉS

A Három tenger nevű nemzetközi gazdasági és politikai kezdeményezés 2016-ban jött létre, a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tenger mellett, illetve a közelében fekvő EU-tagok (Ausztria, Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) részvételével. Az együttműködés célja főként az energiaszállítási, a távközlési és a közlekedési infrastruktúra bővítése az észak–déli vonalon. A szakértők szerint ezeket az államokat nemcsak gázvezetékekkel és utakkal kell összekötni, hanem egy „digitális autópályával” is, amely lehetővé teszi a szabad és biztonságos adatáramlást a térségben. Konkrét feladat az 5G-s telekommunikációs rendszer felállítása, fejlesztése, a nemzetközi száloptikai hálózat, valamint az e-kereskedelem logisztikai csomópontjainak a kiépítése. Becslések alapján 2030-ig a kezdeményezés országainak a bruttó hazai terméke 35 százalékkal bővül majd, a régió részesedése az Európai Unió GDP-jében pedig 11-ről 13 százalékra növekszik. Ez idő alatt a kooperáció tagjai 1,1 ezer milliárd eurót szándékoznak költeni infrastrukturális beruházásokra.

A drága projektek megvalósítását, pénzügyi támogatását a Három Tenger Alap létrehozásával képzelik el a résztvevők. Az intézmény a nemzetközi jog szerint működik majd, és csak a gazdaságilag indokolt, hatékony befektetések juthatnak forráshoz. Kezelését egy független szervezetre, a luxemburgi gyökerű Fuchs Asset Managementre bízzák. Lengyel lapinformációk szerint a kezdőtőkét az alapítók dobják össze (összesen több mint 500 millió eurót), de más szervezetekkel, illetve nemzetközi pénzügyi intézményekkel (EBRD, EBB, Világbank) vagy Európán kívüli befektetőkkel is tervezik az együttműködést. Összességében 3-5 milliárd euró kerül az alap kasszájába, amely kiegészíti a 2021–27-es pénzügyi keretből származó uniós finanszírozást és a tagállami költségvetésekből származó forrásokat. (A koncepció bizonyos mértékig hasonlít a Marguerite elnevezésű 2020-as európai energia-, éghajlatváltozási és infrastrukturális alap működésére, amelyet az öreg kontinens öt legnagyobb fejlesztési bankja hozott létre az Európai Bizottság égisze alatt.)

A Három Tenger Alap létrehozása a lengyel állami fejlesztési bank, a BGK (Bank Gospodarstwa Krajowego) ötlete volt, s a tavaly szeptemberi bukaresti konferencián más térségbeli intézetekkel aláírt szándéknyilatkozat után ez év májusában már nyilvántartásba vették, és júliusban meg is tartották a felügyelőbizottság első ülését.

A múlt heti Krynicai Nemzetközi Gazdasági Fórumon Andrzej Adamczyk lengyel infrastrukturális miniszter azt mondta, hogy partnereivel, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel, Érsek Árpáddal, a szlovákiai közlekedési és építési tárca vezetőjével, Oleg Butković horvát, Alexandru-Răzvan Cuc román, Rokas Masiulis litván szakminiszterrel gyakorlatilag már megjelölték azokat az útvonalakat, amelyek a Három tenger kommunikációs hálózatát képezik majd. „A megvalósítás előtt állunk” – jelentette ki Adamczyk, majd azt hangsúlyozta, hogy az energiaszállítási infrastruktúra kiépítése és összekapcsolása is ugyanolyan fontos feladat, mint az informatikai, a közúti és a vasúti összeköttetések megvalósítása.

Krynicában szintén bejelentették, hogy lesz Három tenger tőzsdeindex is – ez az ötlet a tavaly februári prágai találkozón merült fel először. A lengyel, a magyar, a cseh, a szlovák, a szlovén, a horvát és a román börze vezérigazgatói szándéknyilatkozatot írtak alá, hogy CEEplus néven közös részvényindexet indítanak, amely a régió leglikvidebb társaságainak a papírjait tartalmazza majd.

 

Borítófotó: Virginijus SinkeviČius litván gazdasági miniszter és Szijjártó Péter. A sok résztvevős panelbeszélgetéseken a „digitális sztrádáról” is egyeztettek

Összefogási kísérlet a Felvidéken

Szlovákiai magyar csatatér

A magyar pártok 1994-től összefogtak, s először választási szövetségben, Magyar Koalíció néven, majd egyesülve, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) színeiben 1998-tól 2010-ig 9 és 11,6 százalék körüli eredménnyel mindig erős, 15-20 fős parlamenti képviseletet biztosítottak a magyarságnak. Azóta csak a Most–Híd formáció szlovák–magyar frakciója politizál a törvényhozásban, de a vegyespárt megkopott, aligha jut be, a Magyar Közösség Pártja pedig 2010 óta 4 százalék felett teljesít, de nem tudja átlépni az 5 százalékos parlamenti küszöböt. 

A felvidéki magyarok körében már huzamosabb ideje hangoztatott igény, hogy a magyarságot képviselő politikusoknak be kellene már fejezniük a lövészárokharcot, és egyesíteniük kellene erőiket. A Magyar Koalíció Pártjában 2009-ben bekövetkezett pártszakadás és egy vegyespárt színre lépése teljesen felborította a korábbi status quót, és előre nem sejtett következményekkel járt. Igaz, a belviszály már korábban elmérgesedett, amikor 2007-ben Bugár Béla addigi pártelnököt csekély többséggel leváltották, és a helyére Csáky Pál alelnök, korábbi miniszterelnök-helyettes került. A személycsere valódi okairól a szélesebb nyilvánosságot nem tájékoztatták, így a választók azt sem tudták, hogy a párt vezetésében vannak néhányan, akik nehezen viselik az ellenzéki állapotot, gazdasági érdekeik szerint mindig a kormányba kívánkoznak. 

Tíz éve Bugár sértődötten vette tudomásul, hogy elvesztette elnöki tisztségét, és első felindultságában bejelentette, hogy távozik a politikából. Ezt azonban nem gondolta őszintén – mint ahogy annyi mást sem –, és titokban egy új pártot kezdett szervezni azokkal, akik az ún. gazdasági lobbit alkották. Ennek a tömörülésnek a legfontosabb jellemzője az lett, hogy nem etnikai alapon szerveződött, hanem igyekezett megszólítani azokat a szlovákokat is, akik csalódtak a bal- és jobboldali nacionalista szlovák pártokban, valamint a magukat demokratikusnak, liberálisnak nevező pártokban és mozgalmakban is. Bizonyos szlovák gazdasági körök felismerték a nagy lehetőséget, és rengeteg pénzt talicskáztak be a Most–Híd néven elindított vegyespárti projektbe, hogy parlamentbe jutása esetén Bugár Bélán és néhány főemberén keresztül érvényesítsék érdekeiket. Az új párt problémamentes szlovák–magyar kapcsolatokat ígért, azt üzente a szlovák pártoknak, hogy a nemzetiségi követeléseknek útját állja, és „pacifikálja” azokat a szlovákok által „szélsőségeseknek” tartott magyar erőket (ilyen soha nem is volt), amelyek követeléseikkel megzavarnák az együttélés harmóniáját. A magyar választók egy részében is volt befogadókészség erre a jól hangzó üzenetre, kivált olyanok körében, akik Bugár Bélában a legkiemelkedőbb felvidéki magyar politikust látták, esetleg a rokonságuk már annyira elszlovákosodott, hogy egy ilyen szlovák–magyar párt felmentést kínált önfeladásukra és identitászavarukra. 

Bugárék elképzelése három választáson is bejött: szlovák szavazóiknak köszönhetően sikerült átlépniük az 5 százalékos parlamenti küszöböt, míg az időközben a nevét Magyar Közösség Pártjára módosító MKP kimaradt a pozsonyi törvényhozásból. 2010-ben a magyar szavazatok kb. fele-fele arányban oszlottak meg a két rivalizáló párt között, de a megosztottság sok embert otthon maradásra késztetett. Ez a helyzet megismétlődött 2012-ben az előre hozott választáson, ennek eredményeként a Robert Fico vezette Smer-SD egyedül alakíthatott kormányt, és 2016-ban is, amikor Bugár Béla a tiszta jellemével és a Ficóval való együttműködés teljes kizárásával kampányolt, aztán kormányra lépett vele (lásd a keretes írást). A Most–Híd most lejtmenetben van, rendre 3 és 4 százalék között mérik a közvélemény-kutatók. Fokozatosan veszítette el szlovák támogatóit, több közismert szlovák vezetőségi tagja is távozott a pártból, és az utóbbi időben magyar híveinek a száma is megfogyatkozott. 

Az MKP pedig a három kudarccal végződött megmérettetésből levonta a tanulságot: sehogy sem tudja gyarapítani választói bázisát, rendre több mint 100 ezer szavazatot szerez, amivel csak megközelíti az 5 százalékos bejutási küszöböt. Kereste is megegyezés lehetőségét a vegyespárttal, hogy a felvidéki magyarság végérvényesen ne szoruljon ki a pozsonyi törvényhozásból.

Ebben a helyzetben ültek le tárgyalni a lehetséges együttműködésről a két magyar érdekeltségű párt vezetői vagy két hónappal ezelőtt. A megbeszélések hosszú ideig titkosak voltak, de azt sejteni lehetett, hogy az álláspontok nem közelednek egymáshoz. A kiszivárogtatott információkból egyértelművé vált, hogy a megegyezés akadálya Bugár Béla, aki nem volt hajlandó egyenrangú partnernek tekinteni az MKP-t, és először 30 százaléknyi helyet kínált a saját listáján, majd ugyanilyen arányú koalícióra tett javaslatot, végül önkényesen felállt az asztaltól. 

Egy civil kezdeményezés már korábban jelezte, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyar emberek, közéleti szereplők, politikusok egy közös listán induljanak a február 29-én esedékes parlamenti választáson. Miután a két nagyobb felvidéki párt között zátonyra futottak a tárgyalások, Összefogás elnevezéssel közzétettek egy nyilatkozatot, amely drámai hangon indokolta meg, miért van szükség erre: „Az elmúlt tíz év a felvidéki magyar politikában a széthúzásról és az ellenségeskedésről szólt. Ennek véget kell vetni, el kell kezdeni a kiútkeresést. Nem új pártot kívánunk létrehozni, hanem egy nyitott platformot, amely egyesíteni tudja a közösségünkért tenni akaró, nemzetünk sorsa iránt elkötelezett embereket, ami végre megteremtheti a kívánt és szükséges egységet. A parlamenti magyar érdekképviselet a megmaradás és fejlődés egyik záloga. (...) Az érdekképviselet önmagában nem cél, hanem eszköz: ezért megfelelő tartalmat kell társítani az összefogás mellé. Az aláírásgyűjtés mellett széles körű egyeztetéseket kezdeményezünk az Összefogás programjáról”.

Az előkészítő bizottságban elsősorban fiatal értelmiségiek – pl. Orosz Örs, Mózes Szabolcs – találhatók, de csatlakozott hozzájuk Bauer Edit egykori szlovákiai és EP-képviselő, valamint Zászlós Gábor, aki 1990-ben a szlovák törvényhozás, később pedig a szlovák kormány alelnöke volt. Egyelőre nehéz megmondani, mennyire sikerül rábírni a választókat az összefogásra. Sokan örülnek a kezdeményezésnek, de azok sincsenek kevesen, akik egy újabb magyar párt indulását látják benne, esetleg nem is értik, miről van szó. Mivel az idő egyre fogy, a felvidéki magyarság képviselőinek, civil szervezeteknek, kulturális egyesületeknek, a pedagógusokat tömörítő szövetségnek és mindazoknak, akik a nevüket adják a kezdeményezéshez, gyorsan kell cselekedniük. Számos gyakorlati kérdést is tisztázni kell: a bejegyeztetéshez legalább 10 ezer támogató aláírás szükséges, a választáson való induláshoz 15 ezer eurós kauciót kell befizetni, ugyanakkor még mindig kérdéses, hogy mit lép a Most–Híd, van-e képviselője, aki vállalná az összefogást. Az MKP elvben az összefogás híve, de egyelőre nem sokat tudni arról, hogy mindezt hogyan képzeli el.

 

Bugárék kopása

Három éve a választási ígéretével ellentétben a Most–Híd összeállt a felvidéki magyarság ősellenségének tartott Szlovák Nemzeti Párttal és azzal a Robert Ficóval, aki a magyarságáért megvert Malina Hedviget hazugsággal vádolta, és innen kezdve a dunaszerdahelyi szurkolóverésen át a világháború utáni magyarságot kollektív bűnösnek nyilvánító Beneš-dekrétumok ismételt megerősítésével, valamint a magyarországi kettős állampolgársággal szemben hozott törvénymódosítással egyértelműen jelezte, hogy mit is gondol a szlovákiai magyarokról. Bugárék már a társadalmat korábban felrázó botrányokban is benne voltak (pl. a Gorilla-ügyként elhíresült titkos üzleti megállapodásokban), de a feketelevest a Kuciak-gyilkosság jelentette, a tényfeltáró újságíró kivégzésével kapcsolatos nyomozás során Bugár Bélát kompromittáló tények is napvilágra kerültek.

 

Borítófotó: kopjafaállítás a gombaszögi táborban, Nagyferencz Katalin a saját alkotásán ül, baloldalt Orosz Örs, az összefogás kezdeményezője. Kell a dinamizmus a tízezer szignó összegyűjtéséhez

Fejlődő gazdaság, napi nyomorúság

SZERBIAI BÉRVITA

Naponta 139, havonta 4250, évente 51 000 ember hagyja el Szerbiát jobb munkalehetőséget és megélhetést keresve. A többségük valamelyik nyugat-európai államot, ezek közül is inkább Németországot választja – mutatták ki mind az európai, mind pedig a déli szomszédunkban ismertetett legfrissebb statisztikai jelentések. A Nyugat-Balkán régiójának egészét a nagyarányú elvándorlás jellemzi, a térségből 228 ezren költöztek el 2018-ban.

Igaz, a kimutatások azt is igazolják, hogy Szerbia gazdasága jelentősen erősödik, a bruttó hazai termék felfelé ível, az idén várhatóan 3,5 százalékos növekedést könyvelhet el. A megélhetést illetően azonban bőven akad még tennivaló. Nem is csoda, hiszen a kilencvenes évek délszláv háborúiban alulmaradt országot sokáig nemzetközi szankciók is sújtották, légicsapásokat mértek rá. A 2000-ben bekövetkezett demokratikus fordulat utáni időszak első évtizedét a lassú felzárkózás, a gyökeres reformok hiánya, a privatizációs visszaélések, az állandó jellegű politikai csatározások határozták meg. Ehhez társultak még a Koszovóval kapcsolatos, máig megoldatlan problémák, a hágai törvényszékkel való vonakodó együttműködés miatti nemzetközi nyomásgyakorlás és a nyugati politikai támogatás esetlegessége.

Az utóbbi évek a reformok jegyében teltek, s hatásukra élénkült, pezsgővé vált a gazdaság. Azonban az életszínvonal jelentős javulása a mai napig nem következett be, s az elemzők szerint éppen ez az oka annak, hogy számos felmérésben a legboldogtalanabb és legelégedetlenebb emberek közé sorolhatók a szerbiaiak.

Jelenleg a havi fogyasztói kosár költségeinek a 75 százalékát fedezi a szerb minimálbér. Legutóbb az év elején növelték, s most 1,32 euró a legalacsonyabb munkaórabér, így augusztusban 232 eurót kaptak kézhez a minimálbéresek. A baj az, hogy ez a réteg igen széles, mintegy 350 ezer fős a kevesebb mint hétmilliós lélekszámú, 2,16 millió foglalkoztatottal rendelkező országban.

A szakértők nem győzik hangsúlyozni: mindaddig nem emelkedhet jelentősebb mértékben az életszínvonal, amíg déli szomszédunkban a cégek nagy része úgy viselkedik, mintha krízishelyzetet kellene átvészelnie, s az alkalmazottak bérén takarékoskodik. Ez a vállalatpolitika huzamosabb ideje tart. Az idén már két olyan hónap is volt, amikor a 211 eurós összegnél rekedt meg a legkisebb nettó kereset a kevesebb munkaóra miatt. Ilyen jövedelemmel aligha tudja bárki bebiztosítani az egzisztenciáját, még akkor sem, ha januárban közel húsz euróval növelték a minimálbért.

Az már biztos, hogy 2019-ben nem lesz újabb korrekció. A kormány, a munkáltatók uniójának és az országos szakszervezeteknek a képviselői azonban már hetek óta tárgyalnak arról, hogy a jövő év elejétől mennyivel kellene növelni a legkisebb béreket. Nem jutottak messzire. Általános megállapodás van arról, hogy javítani kell a helyzeten.

A kabinet és a munkaadók szorosabbra fognák a gyeplőt, míg a szakszervezetek a lehető legnagyobb emelést követelik. A kormány valahol középúton is hajlandó lenne megegyezni, csakhogy egyelőre arra sem igen mutat hajlandóságot a többi fél. Tíz százalékot engedne meg a foglalkoztatók érdekvédelmi szervezete, 24,5 százalékot akar elérni a munkások érdekképviselete. Ha az előbbiek vágya teljesülne, akkor 2020 januárjában a minimálbér 256 eurót tenne ki, ha pedig a szakszervezetek képviselőié, akkor ez az összeg 286 euróra rúgna.

Zoran Đorđević szerb foglalkoztatás-ügyi miniszter kedvetlenül jött ki a legutóbbi találkozóról. Közölte az újságírókkal, hogy a munkabér minimális növelése mellett áll mindenki, de a felek között nagy a távolság. Szerinte az ország gazdasági helyzete, valamint a munkanélküliség csökkenése elérhetővé teszi a konszenzust. Ennek ellenére a konkrét témáról még csak szót sem tudtak ejteni a tanácskozáson, mert a szakszervezetek egyéb gondokat vetettek fel: a munkások a szabad önszerveződési jog csorbulásának az eseteit vázolták. Így a fizetésekről a következő alkalommal vitáznak majd a három oldal képviselői a Szociális-gazdasági Tanácsban. A tárcavezető úgy értékelte, hogy szeptemberben megoldást kell találni, ha tényleg változásokat akarnak a felek a jövő év elejétől.

Az átlagbér egyébként 455 eurót tesz ki Szerbiában. Sokan kritizálják Aleksandar Vučić köztársasági elnököt, a hatalmi Szerb Haladó Párt vezetőjét amiatt, hogy egyik régebbi nyilatkozatában korábbra ígérte az álomhatárnak minősített havi 500 eurót. Még így is növekedésről lehet azonban beszélni: az egy esztendővel korábbihoz képest reálértékben 7,4 százalékkal emelkedtek a bérek az országban, de ha csak az idei adatokat vesszük figyelembe, akkor is jobb a helyzet, hiszen a január és június közötti időszakban 7,1-es volt a javulás. A dolgozóknak több mint a fele megkeres havonta legalább 348 eurót – mutatta ki a szerb elemzés.

Hogy a szegénység hatalmas problémát jelent, azt a kormány következő adatai is bizonyítják: mintegy félmillió olyan ember él Szerbiában, aki nem rendelkezik minden alapvető fogyasztási árucikkel, az országban közel 270 ezren kapnak szociális segélyt, a népkonyhák szolgáltatásait több mint 35 ezren veszik rendszeresen igénybe. A teljes szegénység összegszerűen havi 100 euró alatti bevételt jelent: ennyije volt annak a félmillió polgárnak, akit ebbe a kategóriába sorolnak, s a társadalom peremére sodródott.

 

Borítófotó: Aleksandar Vučićot karikírozó tüntető Belgrádban. A heti, menetrend szerinti kormányellenes demonstrációk esetenkénti résztvevői a szakszervezetek

Messze még a szemétgödör kijárata

HULLADÉKKEZELÉS ROMÁNIÁBAN

Romániában termelik a legkevesebb háztartási hulladékot az EU-ban, 272 kilogrammot fejenként. Az adat az Európai Statisztikai Hivatal (Eurostat) legutóbbi jelentéséből származik, és amennyire hízelgő, legalább annyira csalóka. Az uniós tagállamokra érvényes egy főre eső 350 kilogrammos átlag alatti érték ugyanis sokkal inkább árulkodik az életszínvonalról, mintsem a kiemelkedő környezettudatosságról. Annál is inkább, mivel a hulladékgazdálkodás, a környezetvédelem területén keleti szomszédunk ugyancsak az európai sereghajtók közé tartozik, ami ugyebár már korántsem jó bizonyítvány.

 

ARASZOLGATÁS

Hogy egy mondat erejéig még az Eurostat adatainál maradjunk: az 1995–2017-es időszakban újrahasznosított hulladék mennyisége 39 millió tonnáról (81 kg/fő) 116 millió tonnára (215 kg/fő) nőtt, ezen belül az újrahasznosított városi szemét aránya 17-ről 46 százalékra emelkedett. Az ezen a területen is hatalmas hátránnyal induló Románia ugyanakkor vállalta, hogy 2020-ra eléri a hulladék legkevesebb ötvenszázalékos újrahasznosítási szintjét. Ennek érdekében a környezetvédelmi szaktárca országos gazdálkodási tervet dolgozott ki, ennek mintájára kellene elkészülniük a megyeszintű terveknek is.

A tavaly kibocsátott 74-es számú kormányrendelet valamennyi szereplő esetében a korábbinál jóval szigorúbb ellenőrzést honosít meg a hulladékkezelés terén – a nyilvántartás tekintetében is –, és az „aki szennyez, fizet” elv mentén bevezeti a differenciált lakossági díjszabást. Szabályozza az Európai Bizottság által kötelezettségszegés miatt Romániára kirótt büntetőilleték – aktuális megnevezése szerint körforgásos gazdasági hozzájárulás – mértékét is, annak beépítését a díjszabásba, pontosítja a szerződéskötési feltételeket a szolgáltatók, valamint a közigazgatási egységek között. Sőt, országos hulladékgazdálkodási bizottságot alakítottak, amelyet a környezetvédelmi tárca vezet, ám amelyben több minisztériumnak is van képviselője.

A megvalósításban azonban az önkormányzatokra és a közösségi társulásokra hárul a legnagyobb felelősség. A legtöbb település önkormányzata meg is változtatta a szelektív hulladékgazdálkodásra vonatkozó előírásokat, ám betartásuk rengeteg kívánnivalót hagy maga után. Sok helyen akadozik vagy szinte egyáltalán nem működik, ritkábban viszont már zökkenőmentes a szelektív hulladékgyűjtés – elsősorban az erdélyi, partiumi városokban. Az önkormányzati szándék megvalósítása sok esetben a hulladékszállító vállalatok hozzáállásán bicsaklik meg, de egyelőre a lakossági attitűddel is komoly gondok vannak.

Július elsejétől Kolozsváron például a szemétszállító cégeknek már nemcsak kétféle – háztartási és száraz – hulladékot kellene gyűjteniük, hanem külön kell válogatni a lebomló szemetet, valamint a papír-, műanyag-, üveg- és fémhulladékot. Az új stratégia érvénybe lépéséről azonban csak június 25-én, azaz a rajt előtt szűk egy héttel tájékoztatta a lakosságot az önkormányzat, a 35 százalékos szállítási drágulásról viszont már áprilisban döntött. Maros megyében is akadozik a gyűjtés. Marosvásárhelyen és a környező településeken még mindig nem sikerült kiválasztani a megfelelő szolgáltatót, az újabb versenytárgyalás nyomán azonban várhatóan az év végéig megoldódik a szolgáltatócsere, beindul a szelektív hulladékgyűjtés.

A székelyföldi Háromszék (Kovászna megye) az országos éllovasok között szerepel, afféle „bezzegmegyeként” emlegetik az országos értekezleteken. Ambrus József, a megyei hulladékgazdálkodási közösségek közötti társulás elnöke a Figyelőnek elmondta: a rendszer beindítása óta vidéken jelentős javulást értek el. Míg induláskor a teljes begyűjtött mennyiség 1,2 százaléka volt újrahasznosítható, ez az arány most elérte a 20 százalékot, a városok kezdeti 10-es átlaga pedig jelenleg 33 körüli. A háztartások szintjén a bevezetéskori 50 százalékos szelektív gyűjtés napjainkban a 80 százalékot is eléri.

 

NEM JÓ ÜZLET, DE KÖTELEZŐ

A jó eredményekkel együtt lassan mindenkinek be kell látnia, hogy a végéhez közeledik a műanyaghasználat hozta kényelem korszaka – mondta Ambrus. Ez elkerülhetetlen, ha a hulladékgazdálkodás és a környezetvédelem terén jelentős eredményt akarnak elérni. Ugyanakkor szét kell foszlatni néhány „városi legendát”, mint például azt, hogy felesleges különválogatni az újrahasznosítható hulladékot, mivel azt a végén úgyis egybeöntik. Ez jelenleg valóban így történik, ellenkező esetben túl nagyok lennének a lakossági előválogatás költségei, a jövőben viszont tényleg fontos lesz a különválogatás, amely eddig a költségvonzatoknál akadt el.

Értékesítési akadályok is felmerülnek. A nagy tisztaságú műanyagból például eddig csak Háromszéken több mint hétszáz tonnát voltak kénytelenek felhalmozni, mivel a fő felvásárlónak számító Kína egy ideje visszalépett az üzlettől. Romániában azt az állítást is erőteljesen cáfolják, hogy a hulladékgazdálkodás jó bolt lenne, hiszen az elérhető nyereség maximum hét százalék körül mozog. „Lehet, hogy az olasz maffiának üzlet a hulladék, de nálunk messze nem ez a helyzet” – szögezte le Ambrus József.

A teljes termelt hulladék jövőre elvárt ötvenszázalékos újrahasznosítási arányának elérése mindenki szerint teljesíthetetlen célkitűzés. A lebomló szemét mennyiségének a csökkentésével elkerülhető ugyan a lakosságot sújtó díj jelentős emelése, a mérséklésre a hulladék energetikai felhasználása, azaz elégetése is megoldásként kínálkozik, de ez egyelőre gazdasági szempontból aligha megoldható, hiszen a begyűjtési díjakat is kedvezőtlenül befolyásolná.

A kapaszkodás megkezdődött, a szemétgödör kijárata azonban még messze van.

 

Borítófotó: Illegális hirdetés egy bukaresti szemétgyűjtőn. Költségcsökkentő módszerként még nem merült fel a reklámfelületek bérbeadása.

A kicsiktől függ a szlovén kormány

FORRÓ POLITIKAI ŐSZ LESZ LJUBLJANÁBAN

A balközép kormánykoalíció öt tagja közül egyedül Marjan Šarec pártjának (LMŠ) ugrott meg a népszerűsége, egy év alatt 12,6-ről 28 százalékra, a szociáldemokraták (SD) a tavalyi 10 százalék körül stagnálnak, a másik három formációt, beleértve a volt kormányfő, jelenlegi külügyminiszter Miro Cerarét is, négy százalék alatt mérik a közvélemény-kutatók. A legnagyobb ellenzéki erő, a Janez Janša vezette jobboldali Szlovén Demokrata Párt (SDS) a múlt évi 25 százalék körüli eredményét ma is hozná. A felmérések szerint bejutna még a törvényhozásba az enyhe népszerűségvesztést elszenvedett Levica (most 8 százalékon áll) és a szinte ugyanolyan támogatást élvező jobboldali NSi. Az eltelt egy esztendőben Marjan Šarec ügyesen mozgatta a zsinórokat, miközben partnereinek és külső támogatójának a gyengülése egyre feszültebbé tette a velük való viszonyt, aminek már komoly jelei vannak. A Levica egyre erőteljesebb nyomást gyakorol a kormányra. Nehezményezi, hogy az általuk megjelölt területeken még nem történt előrelépés. Most egyetlen ügyhöz, a kiegészítő egészségügyi biztosítás megszüntetéséhez köti az őszi elfogadásra tervezett kétéves állami költségvetés megszavazását. Szlovéniában az alapbiztosítás nem fedez minden ellátást térítésmentesen, az alapcsomagba nem tartozó kezeléseket a kiegészítő díjbeszedésből állja a biztosító. A kormánypártok elvben már a kisebbségi kabinet megalakulásakor támogatták a Levica követelését, de – ugyanúgy, mint akkor – elsősorban a megfelelő pénzügyi feltételek megteremtéséhez kötik a végrehajtást.

Közben a kisebbik jobboldali ellenzéki párt, az NSi bejelentette: mostantól a politikai centrum felé mozdul. Ezt az elemzők úgy értékelik, hogy ki szeretné taszítani a Levicát a kormány mögül. Azt sem szabad elfeledni, hogy Marjan Šarec első választása a kisebbségi kormány tavalyi alakításakor éppen az NSi volt, de akkor nem jött létre az egyezség.

Jelenleg mind a Levica, mind az NSi nehéz politikai helyzetben van. Az ultrabalos alakulat hamarosan mérleget von, hogy sikeres volt-e a parlamentbe jutást követő szereplésük, sikerült-e baloldali pályán tartani a kormányt. Ha nem, vagy nem lát erre esélyt, akkor ténylegesen ellenzékbe vonul, hogy visszaszerezze, esetleg növelje szavazótáborát.
A kis jobboldali párt esetében viszont az a kérdés, hogy a választóik miként reagálnak majd a középrehúzásra. Elemzők szerint a váltásuk csak akkor lehet sikeres, ha meg tudják győzni a táborukat, hogy a balközéppel való együttműködés egy felelős, az állam működése érdekében vállalt hazafias cselekedet, amely megmenti a kabinetet a zsaroló ultrabaltól. Az NSi ugyan kereszténydemokrata párt, de gazdaságilag neoliberális irányultságú, ezért hozzáilleszthető a koalícióhoz.

Egyébként magában az ötpárti ljubljanai kormányban is egyre bonyolultabbak a viszonyok. Alenka Bratušek volt miniszterelnököt, jelenlegi infrastrukturális minisztert és pártját egyre több támadás éri, elsősorban a pártelnök-tárcavezető káderpolitikája okán, és hasonló ügyek miatt Šarec alakulata is kopott, a napokban például kénytelen volt meneszteni egyik államtitkárát. Mindez természetesen a nagyobb ellenzéki jobboldali párt, a Janez Janša által vezetett SDS malmára hajtja a vizet.

 

Borítófotó: útmutatás a Levica kongresszusán. Világforradalmat hirdettek, de nem jutottak be az EP-be

A halpaprikás nemzeti érték Kopácson

EGY DRÁVASZÖGI FALU NAGY RENDEZVÉNYE

Kopács népe a legrégebbi időktől halászó, vadászó és földet művelő, jószágot tartó társadalom volt. Ma a félezer fős településen inkább zöldségtermesztéssel foglalkoznak, őrölt pirospaprikájuk Horvátország-szerte híres.

A trianoni szerződés előtt még több mint ezer lelket számláló magyar települést – amely egyébként a horvátországi magyar református egyház székhelye – előbb Jugoszláviához csatolták. Annak szétesése után, a délszláv háború idején, 1991-től 1995-ig szerb fennhatóság alatt volt, majd visszakerült Horvátországhoz. Az első halásznapokat 1998-ban szervezték meg a helyi magyar szervezetek, amikor a régi kopácsi halászok utódai utoljára vetették be a hálót a védetté nyilvánított Szakadás-tóba, a Duna egykori mellékágába.

A rendezvény legfőbb célja a falu gazdag népi hagyományainak és páratlan gasztronómiai örökségének a bemutatása volt, s már az első években sok látogatót vonzott, hamar a térség egyik leglátogatottabb eseménye lett. Aki eljön, megismerheti a drávaszögi folyami halászok történetét, az itt élő magyarság kultúráját.

 

TÖBB MINT HÉT TONNA HALÉTEL

A fesztivál során a legnagyobb érdeklődést természetesen a különleges módon készülő halételek váltják ki. Az egyik legkeresettebb „fogás” a hagyományos kopácsi halpaprikás, amely leginkább a bajai halászlére hasonlít. Itt csakis friss, hazai hozzávalókból és kis adagokban készítik az ételt, egyéni kívánság szerint erősre, csípősre vagy édesre, majd házi tésztával tálalják. Sláger még a csíptetős ponty és a mundéros csuka, de kínálnak sűrű harcsapörköltet, sült süllőt és békacombot is. A csíptetős pontyot és a mundéros csukát hasonló módon, nagyon egyszerűen készítik a halászok. Az előbbi receptje: a halat szétnyitják, fűzfavesszők közé csíptetik, parázs mellett, néha megforgatva sütik, míg a bőre ropogós lesz, majd sóval, hagymával és paprikával tálalják. Az utóbbié: a halat nyársra húzva, egészben sütik, s csak akkor távolítják el a belső szerveit és tisztítják meg, miután elkészült. A halételek iránti érdeklődést jól tükrözik a számok is: a tavalyi fesztiválon csak pontyból mintegy hét tonnát sütöttek, főztek.

 

NEM CSAK ENNI JÖNNEK

A fesztivál két napján a félezres lélekszámú Kopács a sokszorosára duzzad. Több ezer látogató érkezik Horvátország és Magyarország minden tájáról, sőt egyre inkább távolabbról is. Esznek, isznak, kulturális műsorokba, főleg a magyar néptánc- és zeneelőadásokba kapcsolódnak be, válogatnak a gazdag kirakodóvásár kínálatából. A helyi kézművesek és a termelők jelentős forgalmat bonyolítanak le. Esti utcabál is van, fellépnek horvát zenészek is, az idei sztárvendég pedig a Republic együttes lesz. A Kopácsi Halásznapok fő attrakciója minden évben a vasárnapi halpaprikásfőző verseny, a környék ötven legjobb szakácsa verseng a fődíjért. Érdemes tehát kiruccanni a rendezvényre, hiszen a mondás szerint minél délebbre megyünk, annál finomabb halat ehetünk.

Újdonságok újratöltve

BERLINRE FIGYEL A VILÁG?

Egyre kevesebb értelme, mind kisebb létjogosultsága van ennek az egész elektronikaieszköz- (köznapi nevén kütyü- vagy ketyere-) kiállítósdinak. Különösen az online értékelő videókból, cikkekből okuló, tájékozódó világ idején. Ám nem csak azért, mert az emberek többsége úgyis a gép előtt ül, legfeljebb YouTube- vagy Facebook-videókat néz akkor is, ha a technikai fejlődés témája érdekli. A fizikailag létező elektronikai vagy sportáruházakba, esetleg mintaboltokba szintén ritkábban jár el, mi több, egyre terjed a hipermarketek online-os házhoz szállítása. A plázák is egyre inkább lesznek online rendelések átvevőhelyei és találkozási pontok.

Hiszen akár telefonon is mind gyakrabban vásárolunk. De nem is ez a fő gond az óriási elektronikai kiállításokkal, vásárokkal, ugyanis mindig lesz pár tízezer, akár néhány százezer fő a szakmából vagy a kütyüimádók köréből, aki elzarándokol Berlinbe (IFA), Las Vegasba (CES) vagy éppen Hannoverbe (CeBIT) valamelyik elektronikai világvásárra, esetleg pár ezren kíváncsiak lesznek a szűkebb közönséget érintő virtuálisjáték-kiállításokra, fotósoknak szóló rendezvényekre, hifishow-kra és újabban persze az e-sport-tornákra – bár ez utóbbiakat mi, 40 felettiek nem pontosan értjük. De ez legyen a mi gondunk.

 

VÉGE VAN?

Visszakanyarodva a lapzártánk idején még javában tartó berlini IFA elektronikai világkiállításra és társaira: az a gond velük, hogy egyre kevésbé képesek elkápráztatni nemcsak a szakmai, de a nagyközönséget is. Különösen nem a mindennapi cikkekkel.

Mert az az ember érzése, hogy valamiképpen a számítástechnikai, elektronikai fejlődés mintha a „végéhez” ért volna. Nyilván nem pontosan, de valahogyan mégis úgy, ahogyan Francis Fukuyama a kommunizmus összeomlását követően A történelem vége és az utolsó ember címmel megírta könyvét. 

Bár hosszú évtizedek óta a technológiai fejlődést harsogja minden média, s csodálják ezt emberek immár milliárdjai, mégis, közelebbről megnézve évek óta nagyon kevés az igazán jelentős áttörés. Inkább csak egyfajta lépésről lépésre haladás tapasztalható. Különösen igaz ez a klasszikus szórakoztató-, valamint a háztartási elektronika szintjén, amelyről az IFA kiállítás évről évre szól. A leglátványosabb persze a robotika, a mesterséges intelligencia (MI), esetleg a drónok fejlődése, de ez is inkább viszonylag lassú evolúció manapság. Pedig tíz vagy tizenöt esztendeje még szinte ránk ömlöttek a teljesen új elektronikai technológiák. E téren tehát nem igazán beszélhetünk már revolúcióról, inkább csak a régről ismert megoldások elterjedése, széles körű átvétele, valamint finomítása-javítgatása zajlik a világ fogyasztói piacain. Eközben az adott év újdonságai közel sem olyan erősek ma, mint akár egy évtizede voltak. Leszámítva talán a robotikát, az MI-t vagy egyes egészségügyi alkalmazásokat, mondjuk a mesterséges szerveket – de ez utóbbiakat jellemzően nem az elektronikai kiállításokon mutatják be.

 

PEPPER ÉS TÁRSAI

Mi marad a fogyasztónak: a bugyuta képű, évről évre okosodó, de túl nagy szimpátiával és érdeklődéssel nem övezett, már-már sajnálni való Pepper és hasonló társai. A klasszikus mobilos fronton az óriási (néha már összehajtható) telefonkijelzők, az egyre jobb beépített fényképezők sora, továbbá a mind olcsóbb és gyorsabb (immár néha 5G-s) mobilnetes kapcsolat az, amely igazán számít mostanság.

Ha szigorúbban nézzük a dolgot, akkor – mint említettük – az iPhone-ok által népszerűvé tett okostelefonok elterjedése óta talán csak az emlegetett robotok meg a mind fejlettebb egészségügyi hardverek-szoftverek jelentenek igazán látványos újdonságokat. Ilyenek például a szemet, a fület, sőt a hasnyálmirigyet és hasonló belső szerveket helyettesítő „robotszervek”. (Látványosak a tökéletesedő hobbidrónok, óriási az AR- és a VR-szemüvegek kínálta élmény, de ezek nem széles tömegek játékszerei.)

A szoftverek, webes szolgáltatások szintjén is igazán az MI az, amelyik esztendőről esztendőre jobb. Angolul már nem gond diktálni a leveleinket, üzeneteinket, sőt a keresés és a gépek hangalapú vezérlése is szintet lépett az Amazon Echo, a Google Home vagy az Apple HomePod hármas megjelenésével. Ezek az okoshangszórók nemcsak az időjárást vagy a meccsek eredményeit mondják be, vagy épp a kifogyó ételt, háztartási szert rendelik meg online, hanem például idősek felügyeletére is használhatók. Ezek az újdonságok persze egyelőre Amerikában terjednek elsősorban, az Atlanti-óceánon csak „lassan kelnek át”.

 

MI VÁRHATÓ?

Nézzük akkor, hogy melyek az irányok az idén Berlinben, az IFA kiállításon a ketyerék frontján. Először is jöhetnek az újabb, összehajtogatható mobiltelefonok, melyek tipikus példái a fentebb részletezett evolúciós fejlődésnek. Azzal együtt, hogy nem túl sok értelmük van, hiszen a korábbi kétkijelzős modellek sem terjedtek el igazán. Arról nem is szólva, hogy ezen újdonságok árából majdnem kijön egy csúcsmobil és egy csúcstablet együtt, bár a hűha!-faktor így értelemszerűen kevésbé lesz hangsúlyos. 

A másik hasonló mókusvakítás a 8K-s felbontású képernyők megjelenése. A hazai nappalik 99,9 százalékába bőven elegendő egy 190 centiméteres, azaz 75 colos, immár megfizethető árkategóriás óriástévé ultra HD-s, azaz 4K-s felbontása. Ezek a 4K-s tartalmak amúgy is csak most kezdenek terjedni a Netflix vagy a HBO Go online tékáiban. De persze az LG, a Samsung, a Sony és a többi televíziógyártó óriás jön, támadja a fogyasztókat az egyelőre hatalmas nyereségrátával gyártható 8K-s készülékekkel. Igaz, az első ilyen adás csupán a 2020-as tokiói olimpián jöhet, az is csak Japánban, és ott is csupán tesztjelleggel. Tehát tartalom nincs a 8K-s tévékre, de bizonyosan van az a közönségréteg, amelynek el lehet adni egy elképesztő méretű, 2,5 méteres képátlójú, potom 30 millió forintba kerülő, de valójában teljesen felesleges készüléket.

 

Borítófotó: Látogatók egy hatalmas plakát előtt a berlini IFA kiállításon. Manapság ritkán tartják titokban a fejlesztéseket, már csak azért is, mert egyre kevesebb a nagy dobás

Igazítana a vidékfejlesztési pénzeken a MOSZ

FORRÁSELOSZTÁS

A költségvetési törvényben előirányzott uniós, 2014–2020 közötti Vidékfejlesztési Program (VP) kifizetési tervei eddig egyetlen évben sem teljesültek – állítja Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke. Mint kifejtette, a VP a 2014–2020 közötti időszakban 1332,5 milliárd forint kifizetést tesz lehetővé, ebből mostanáig mintegy 450 milliárd forint lehívására került sor. Ráadásul – miközben a kormányzati tervek szerint 2019 végén, 2020 első fél évében hívnák le a beruházási támogatások egy nagyobb szeletét – a 2020. évi költségvetés ez évhez képest 70 milliárd forinttal kisebb kifizetési előirányzattal számol. Ez forrásvesztést is előrevetíthet, amit a MOSZ szerint mindenképpen el kellene kerülni – hívta fel a figyelmet az elnök. Ugyanakkor a MOSZ egyetért az Agrárminisztérium azon álláspontjával, hogy a magyar mezőgazdaság leszakadása csak a modernizáción keresztül állítható meg, a VP végrehajtásának eddigi gyakorlata ugyanakkor e cél megvalósítása ellen hat – véli a MOSZ elnöke. Mindeközben – tette hozzá – az uniós támogatások hatékony és maximális lehívása alapvető magyar érdek. Ahhoz azonban, hogy ezen érdekek megvalósulhassanak, a VP eddigi gyakorlatát érdemben felül kell vizsgálni, gazdabaráttá szükséges tenni. A program lezárásáig hátralévő időben mindent meg kell tenni a láthatóan több jogcímen is beragadó, illetve rosszul tervezett források átcsoportosítása és gazdabarát elköltése, a források maximális lehívása érdekében – hangsúlyozta a MOSZ elnöke.

Nagy Tamás emlékeztetett arra, hogy a szövetség már 2016-ban felhívta a figyelmet a program végrehajtásával kapcsolatos problémákra. Három éve is egyértelműen látszott, hogy a pályázati kiírások nem minden esetben átgondoltak, emiatt sokszor módosították is őket, az elbírálásuk pedig már akkor is csúszásban volt, az esetek többségében másfél, két év kellett ehhez – emlékeztetett a MOSZ elnöke. Azóta nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdák – a jogalkotási hibákra és az irányító hatóság egyes intézkedéseire visszavezethető okokból – egyes nekik megítélt támogatásokhoz mind a mai napig nem jutottak hozzá. Ennek tipikus esete az állatjóléti támogatásnak nevezett jogcím. Ugyan az idevonatkozó kormányrendelet egyértelműen kimondja, hogy a kifizetési kérelmet csak támogatói döntés alapján lehet benyújtani, ennek kapcsán csak – jogforrást nem jelentő – közleményben közölték, hogy az elbírálástól függetlenül minden gazda nyújtsa be e jogcímen a kifizetési kérelmét.

A MOSZ többször kezdeményezte a pályázatok elbírálásának gyorsítását és egyszerűsítését, ahogyan arra más területeken is sor került. A VP rendszerének átalakítása, a jogszabályi környezet megváltoztatása következtében ráadásul az egyébként sem elégséges fejlesztési támogatásokat társaságiadó-fizetési kötelezettség terheli – mutatott rá Nagy Tamás. A szövetség felvetésére a Pénzügyminisztérium a probléma jogosságát elismerte, és egyidejűleg felhívta a figyelmet arra, hogy a megoldás a Vidékfejlesztési Államtitkárság és a Miniszterelnökség kezében van. 

A MOSZ-nak alapvetően az a baja, hogy a kormányzatnak korábban már egyszer sikerült összehoznia egy jól működő pályázat elbírálási rendszert, amelyben mindenki megtalálta a számítását. Ám a korábbi szisztémát úgy változtatták meg, hogy szétválasztották a termelői csoportok elismerését és támogathatóságának megállapítását, azaz a támogatási pályázatok elbírálását. Van, amikor a termelői csoportok támogathatóságának megítélése és a pályázatok elbírálása között két év telik el. 

A VP lezárásáig hátralévő időszak kevés a problémák teljes körű rendezésére, ám a MOSZ reméli, hogy legújabb javaslatai azért megvalósíthatók és érdemben segíthetik a program végrehajtását. Javasolják például, hogy soron kívül mérjék fel a „bentragadó” forrásokat, és ezeket egyszerűsített pályázati formában, fejlesztési célokra, soron kívül hirdessék meg a gazdálkodóknak. Azt is indítványozzák, hogy a fejlesztési támogatások megadóztatását jogszabályi módosítással töröljék el. Soron kívül folyósítsák az érintett gazdálkodóknak az elmaradt, de őket jogosan megillető támogatásokat, illetve a minősített elismeréssel rendelkező termelői csoportok támogatását. Rendezni kellene a több mint kétéves csúszás miatt a termelői csoportoknál előállt támogatáslehívási problémákat is, valamint a támogatott szaktanácsadó rendszer feltételeit. A szövetség reméli azt is, hogy sikerül levonni a tanulságokat a 2014–2020 közötti VP végrehajtása során felszínre került nehézségek kapcsán, és a 2020 utáni program végrehajtásakor ezek már megelőzhetők lesznek. 

Korszerűsítés a klímáért

KÖRNYEZETVÉDELMI TERVEK

„Az éghajlatváltozás következményekkel jár, amelyeknek a mezőgazdaság van a leginkább kitéve. Ezért a kedvezőtlen hatások mérséklésének a szem előtt tartásával kell modernizálni az ágazatot” – hangsúlyozta a Figyelőnek Nagy István. Az agrárminiszter kérdésünkre kiemelte: a szektor csak együttműködéssel képes érdemi válaszokat adni a kihívásokra, ehhez pedig szükséges az összefogás a pénzügyi területtel, hogy növekedjen az agrárium technológiai fejlettsége és versenyképessége, így csökkentve a negatív hatásokat. 

A szakember hangsúlyozta: Magyarországon a legfontosabb feladatok közé tartozik a termőtalajok és az erdők minőségének a megóvása, az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, a levegőszennyezés és az élelmiszer-pazarlás csökkentése. Ezeknek a céloknak az egyik legfontosabb eszköze a technológiai fejlesztések ösztönzése, a digitalizáció erősítése a mezőgazdasági termelésben. A tárcavezető leszögezte: a célok teljesítését a kormányzat az ágazat korszerűsítésének és a megújuló energiaforrások alkalmazásának a pályázati támogatásával, valamint az erdőtelepítési program folytatásával ösztönzi a jövőben.

„Az intézkedéscsomag részeként az Agrárminisztérium első lépésben több mint duplájára növelte az erdőtelepítésre, faültetésre adható támogatások mértékét, egyben ösztönözve a gazdálkodókat arra, hogy a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlenebb adottságú területeken erdőket telepítsenek” – hangsúlyozta a miniszter. Hozzátette: hazánk legnagyobb erdősítési, fásítási programja veszi kezdetét, amelyet a kormány kiemelten fontosnak tart. Csak ez év tavaszán több mint negyvenmillió csemetét ültettek el az állami és a magánszektor szereplői a már meglévő erdők fenntartása és újak telepítése során. 

 

Gyakorlati lépések

A hazai állattartás károsanyag-emissziójának a csökkentése is hangsúlyos feladat a tárcavezető szerint. Nagy István ezzel kapcsolatban arról beszélt: a teljes ammóniakibocsátás kilencven százalékáért felelős az ágazat. Ezért az a cél, hogy az uniós irányelv szerint ez az érték 2020-ig 10, majd 2030-ig összesen 32 százalékkal csökkenjen. Ennek ösztönzésére 2020 után elsősorban olyan előírásokat, továbbá támogatásokat tervez az Agrárminisztérium, amelyek segítik az állattartási technológiák, a takarmányozás, a trágyatárolás fejlesztését, hozzájárulnak a szerves trágya környezettudatosabb hasznosításához. 

„Gyakorlati lépésekre van szükségünk, mivel kizárólag a jó minőségű termőtalaj képes a szélsőséges időjárási viszonyok ellenére is garantálni a megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszer-termelést. Ehhez nélkülözhetetlen a megfelelő tápanyag-utánpótlás, a víztakarékos öntözés és a műtrágya kiváltása szerves trágyával” – tette hozzá Nagy István.

A tárca megkeresésünkre arról tájékoztatott: az erdőtelepítések ösztönzéséhez a Vidékfejlesztési Program módosítására volt szükség, a tárgyalások már lezárultak az Európai Bizottsággal. A projektben igényelhető jövedelempótló, erdőápolási, -telepítési támogatásokkal a gazdák immár legalább 80, de akár 130 százalékkal nagyobb összeghez juthatnak, mint korábban. A szubvenciókat nemcsak azok igényelhetik, akik a jövőben pályáznak, hanem azok is, akiknél még nem fejeződött be az erdőtelepítés. Ahol már végeztek a munkálatokkal a gazdálkodók, jövedelempótló támogatás igényelhető. Kiemelték: fontos a mintegy kétmillió hektár erdőterület megőrzése is, mivel évente négy-öt millió tonna szén-dioxidot köt meg, ami az ország teljes szén-dioxid-kibocsátásának a hét-nyolc százalékát ellensúlyozza. A programban az erdőgazdálkodás finanszírozását 12 felhívás szolgálja közvetlenül, amelyek teljes forrásösszege több mint 106 milliárd forint. A kormányzat eddig 38 milliárdos kötelezettségvállalást tett, amelyhez további csaknem 12 milliárd forint nemzeti támogatási keret tartozik, így ez idáig mindösszesen 50 milliárd forint dotációt ítéltek meg a 2014–20-as programozási időszakban. 

 

Mit tudnak a civilek?

Az agrártárca felidézte: Magyarország az elmúlt száz év alatt megduplázta erdőterületét. Hazánk területének erdőborítottsága jelenleg 21 százalékos. Csak a rendszerváltozás óta mintegy 200 ezer hektár erdőt telepítettek a magyar gazdák és a magánerdészetek. A régió más országaiban nem volt szükség ekkora programra, hiszen jellemzően hegyvidéki, jelentős erdőterületű államokról van szó. 

Habár érdemi választ, konkrét lépéseket ad a kormány a klímaváltozásra, az egyre szaporodó, faültetést kezdeményező civil mozgalmak nem számoltak be ezekről az intézkedésekről – írta a Magyar Nemzet. A közösségi médiában több csoport is – igazodva a nemzetközi civil hálózathoz – tízmillió, illetve százmillió fa elültetésére buzdít idehaza is, amelyhez természetesen adományokat, támogatásokat gyűjtenek. Habár ezek a csoportok egy időben, jellemzően júliusban alakultak meg, mindmáig konkrét intézkedéseket legfeljebb elvétve tettek, nem valósultak meg jelentős fásítások. Ráadásul a szakemberek szerint a szakmai alap nélkül végzett erdősítés súlyos kockázatot jelent az adott terület élővilágára, ezért sokan óvatosak ezekkel az egyébként politikai céloktól sem mentes szervezetekkel.

Megmenekül a szarvasi kávéfőzőgyár

ÚJRAINDULÁS MAGÁNERŐBŐL 

– Hogyan sikerült megmenteni ezt a patinás céget, pontosabban az egyik ismert részlegét?

– A kávéfőzőgyártás megújítására már korábban voltak tervek, amelyek véghezvitelében külső befektetőként én is szerettem volna részt venni. Tanácsadóként már korábban is segítettem a Vasipari (a Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. – a szerk.) kibontakozási elképzeléseinek a megvalósítását. Ezeket a terveket a vállalatnak a lámpagyártási üzletágban bekövetkezett problémái okán végül az eredeti elképzelés szerint nem lehetett megvalósítani, mivel e gondok miatt az egész társaság ellehetetlenült.

– Hogyan „találta meg” ezt az üzletet?

– A piac felmérését követően, a kávéfőzőgyártásban rejlő lehetőségek ismeretében kezdtem el a kollégáimmal ez év január 18., azaz a Vasipari tevékenységének a beszüntetése után az előállítás és a kereskedelem újraszervezését, hogy tovább tudjuk vinni a sokak által keresett és elfogadott termékeket. A Szarvasi Háztartásigép Kft.-t a kávéfőző-előállítás megújítására hoztam létre tavaly, miután leültünk a Vasipari alvállalkozóival és beszállítóival, s megállapodást kötöttünk velük, valamint a Deerplasttal arról, hogy folytatjuk e készülékek gyártását.

– Mi a munkamegosztás jelenleg a két cég között?

– A Deerplast Kft. végzi a kávéfőzők előállítását, a Szarvasi Háztartásigép Kft. finanszírozza a teljes termelési láncot, továbbá biztosítja a termékek kereskedelmét. A Deer-plasttal való megállapodásunk alapja, hogy a vállalat korábban is a Vasipari egyik alvállalkozója, különböző alkatrészek beszállítója volt, gyártási tapasztalattal és sajáteszköz-kapacitással.

– Mik a társaság stratégiai tervei a gyártás újraindítását követően? Igaz, hogy évi százezer kávéfőzőt állítanának elő?

– Igen, helyesek a sajtóban eddig megjelent információk. Jelenleg az előállítás és a piaci helyzetünk stabilizálása a legfontosabb számunkra. Minden erőnket a gyártás újraszervezésére, a megbízható alkatrészellátásra fordítjuk.

– Melyek a jövő építésének a főbb sarokpontjai?

– A fentiek mellett igyekszünk megújítani a termékpalettánkat is, szeretnénk megerősíteni a kávéfőző gépek pozícióját a magyar piacon, valamint – ahogyan említette – éves szinten hozzávetőleg százezer készülék eladásával tervezünk. Folyamatban vannak kiegészítő termékek bevezetései is a piacra. Első körben a kávéfőzőkhöz elengedhetetlen vízkőoldó folyadékkal jelennénk meg, amelyet egy magyar céggel közösen fejlesztünk, de tervben van a reggelizőkészlet kiegészítéseként vízforraló, kenyérpirító, kávédaráló beszerzése is.

– Mi a forrása a finanszírozásnak? Mekkora önerő és hitel kellett a cég újraindításához?

– A termelés és a kereskedelmi tevékenység beindításához százmillió forintot meghaladó tőkét kellett a vállalatokba invesztálnunk, s a forgalom felfutása alapján további saját és külső (banki) forrás bevonása is megtörtént. Jelentős tőkét köt le a társaság alkatrészellátása, a szükséges szortiment fenntartása, a vevő partnereink által megkövetelt halasztott fizetési határidők biztosítása.

– Nagyságrendileg milyen árbevételt és nyereséget terveznek?

– A cég jelenleg látható termelési képessége évi 100-120 ezer darab kávéfőző gyártása, ami az alkatrész-beszállítók kapacitása szerint akár több is lehet. A leginkább munkaerő-igényes fázis, az összeszerelés azonban kevésbé rugalmasan skálázható. Azaz nagy figyelmet kell fordítanunk a termelési költségekre, a gyártási tevékenység hatékonyságára. Jelentős megtérülésre az elkövetkező két-három évben nem számítunk. Terveink szerint a képződő eredményt visszaforgatjuk a termelés feltételeinek a korszerűsítésébe. Ezt követően pedig a termékek megújításába, mert bár népszerű és kelendő a kávéfőzőnk, a Vasipari nehézségei miatt az elmúlt esztendőkben ezekre a cikkekre nem tudott nagy figyelmet fordítani, így ezt az elmaradást pótolnunk kell.

– Hány fővel indul újra a munka?

– A Vasipari régi, több száz fős foglalkoztatotti létszámát nem tudjuk ígérni Szarvason. Az általunk továbbvitt tevékenység a Vasipari korábbi bevételének körülbelül a húsz százalékát tette ki, a közel négyszáz korábbi dolgozó közül jelenleg 58 főt foglalkoztatunk. A belföldi piac ellátására ezzel a létszámmal hatékonyan tudunk termelni, érdemi növekedést az új termékek vagy az exportpiacok felfutása okozhat.

– Úgy tudni, döntően az ön tulajdonában van az új vállalkozás. Áll ismert vagy kevéssé ismert magyar nagybefektető is a háttérben? Esetleg külföldi partner?

– A Szarvasi Háztartásigép Kft. családi vállalkozás, a tulajdonomban lévő, gazdasági tanácsadással foglalkozó STRATAK Consulting Kft.-nek én vagyok a fő tulajdonosa. A jó gyártási képesség és a hatékony termelés feltételeinek a megteremtése érdekében folyamatban van a gyártó cég (Deerplast) és a kereskedelmet végző Szarvasi Háztartásigép Kft. tevékenységének a szorosabbra fűzése, tekintettel arra, hogy a termeléshez szükséges források nagy részét az utóbbi vállalat biztosítja az előbbi részére is. Külső pénzügyi befektetők nincsenek a cégben, a szükséges szakmai, szervezési munkát és tőkét a közvetlen csapatommal együtt én tettem bele a társaságba.

 

A SZARVASI HALÁLCSILLAG

Az ember mindig megörül, amikor az újrakezdésről hall. De a csődvédelembe menekülő vagy felszámolás alá kerülő vállalatok, vállalkozások esetében Magyarországon igen ritka az, hogy érdemben folytatódik a gyártás, a termelés. Éppen ezért jelent némiképp üde színfoltot a bajba került cégek világában a lámpák mellett a kávéfőzőiről is jól ismert Szarvasi háztartásigép-márka megmaradása, pontosabban legalább a kávéfőzőgyártás újjáéledése. A történetet talán kevesen követték, de a lényeg az, hogy pár napja bejelentették: a háztartási lámpák előállítását nem, de a kávéfőzők és kenyérpirítók gyártását folytatja a patinás társaság termelését átvevő cég. Maga a Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. felszámolása most augusztus közepén ért véget, legalábbis annyiban, hogy rövidesen a korábbi dolgozók elmaradt béreit és a végkielégítéseket is átutalhatják. De nézzük röviden a tanulságos sztorit.

A Szarvasi Vas-Fémipari Zrt. még 1952-ben, szövetkezetként alakult. Szarvas városában szinte legenda volt a vállalat. A hetvenes évektől állt rá a cég a lámpák és a kávéfőzők gyártására. Egy évtizede volt ott tulajdonosváltás, de az akkor 3,8 milliárdos bevételű, 420 fős társaságnál 2016-ban túl nagy fába vágták a fejszét. Elnyerték egy kínai partner elől egy igen összetett IKEA lámpacsalád előállítását. Az eredeti tervek szerint a kétmilliárdos fejlesztés után évi egymillió dizájnos (a Csillagok háborúja sorozat Halálcsillagát formázó) lámpa készült volna, ám a hírek szerint túl sok volt a selejt, és az ázsiai konkurensek sem adták fel. Így végül 2018-ra kiderült: nem jött be az IKEA-s kaland. De addigra késő volt, a nagy beruházás elvitte a cég tartalékait. A pénzügyi bajok egyre súlyosabbak lettek, tavaly nyáron 200 kölcsönzött munkaerőt bocsátottak el, majd a saját dolgozókat is folyamatosan építették le: decemberre már csak 200 munkás maradt, akik közül 85-öt el kellett küldeni. Szerencsére azonban a társaság vezetésében akadt, aki vállalkozott a kávéfőzőgyártás megmentésére.

 

Borítófotó: Újraélesztés. A szükséges szakmai, szervezési munkát és tőkét önállóan tették a cégbe

Üzleti élet a brexit árnyékában

KÜSZÖBÖN A CÉGES EXODUS?

Bár a tervek szerint október 31-én Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, még most, kevesebb mint két hónappal a kitűzött határidő előtt sem világos, hogy pontosan milyen feltételek mellett kerülhet sor a brexitre. Mivel lapzártánk idején komolyan felmerült, hogy az országban előre hozott választásokat tartanak majd, könnyen lehet, hogy a végső döntést már egy új kormány hozza meg.

Egy biztos: a vállalatok türelmetlenek. „Normál körülmények között a globális gazdasági lassulással is éppen elég nehéz lenne megbirkózni, de ehhez adjuk hozzá a kereskedelmi háborút és a legnagyobb sokkot, amely a brit gazdaságot érte a háború óta, s nyugodtan kijelenthető: a termelői szektor minden bizonnyal recesszió elé néz” – állapította meg Seamus Nevin közgazdász. Sokáig jót tett az üzemeknek, hogy a „no dealtől”, vagyis a megegyezés nélküli kilépéstől való félelem olyan nagy volt, hogy sok megrendelő elkezdte felhalmozni a készleteit. Emiatt több nagy megrendelés is befutott a brit termelőkhöz. De ahogy közeledik az október, ez a trend is kezd véget érni. Most már a belföldi eladások is csökkennek.

Hogy mennyire van szükségük a cégeknek az alapanyagok vagy egyes termékek felhalmozására, arról megoszlanak a vélemények. Az egyik ipari vállalatnál, az Albion Stone-nál azt mondják: ők tavasszal, amikor úgy tűnt, hogy a szigetország még márciusban kilép az unióból, 240 ezer dollárt, vagyis 71 millió forintot költöttek arra, hogy felkészüljenek egy esetleges „no dealre”. Végül ez az összeg kidobott pénznek bizonyult. Annak ellenére, hogy az üzleteik túlnyomó részét az EU-ban bonyolítják, ezúttal nem készülnek a megegyezés nélküli kilépésre. Úgy érzik, erre egyébként is kicsi az esély. A hozzáállásukkal nincsenek egyedül. Az országban a helyi kkv-k nyolcvan százaléka egyáltalán nincs felkészülve egy „kemény brexitre”. Pedig ez a szektor több mint 16 millió embert foglalkoztat Nagy-Britanniában. Magyarán: ha végül mégsem születik megegyezés, az a brit gazdaság jelentős részét teljesen felkészületlenül éri majd.

A kis cégek közül sokan egyszerűen tehetetlennek érzik magukat. A norfolki központtal működő Gnaw Chocolate az édességei kétharmadát exportra termeli, méghozzá főleg uniós országokba. A vállalat igazgatója, Matt Legon a Bloombergnek úgy fogalmazott: fölösleges lenne komolyabb előkészületekkel foglalkozni, mivel „no deal” esetén a cég valószínűleg így is, úgy is összeomlik.

A nagyobb társaságok viszont már évek óta készülnek a kilépésre. A Panasonic például már tavaly áttette európai központját Angliából Hollandiába. De az utóbbi egy esztendőben az autógyártók részéről is befutott pár konkrét bejelentés: a Nissan például, szembemenve a korábbi tervekkel, az új X-Trail modelljét nem Nagy-Britanniában gyártja majd, hanem Japánban. A Honda pedig 2021-ben zárja be az angliai Swindonban lévő gyárát. Egyes becslések szerint csak az eddigi bejelentések alapján közel negyedmillió munkahely került veszélybe a szigetországban.

De mindez csak a jéghegy csúcsa. A legtöbb nagyvállalat egyelőre kivár. A színfalak mögött már megszülettek a tervek a kemény brexit kezelésére, de a legtöbb nagy cég még igyekszik tartózkodni a részletek bejelentésétől. A zömük, mint az Airbus is, inkább csak nyomást gyakorol a politikai vezetésre. A repülőgyártó például az év elején belengette, hogy esetleg ki is vonulhatnak az országból, ha nem születik megegyezés, de hogy pontosan hova vinnék a gyártást, és mindez hány embert érintene, arról nem beszéltek.

A japánok a jelek szerint menet közben stratégiát váltottak: lapértesülések alapján Tokió jelezte néhány japán társaságnak – amelyekből mintegy ezer működik Nagy-Britanniában –, hogy személyesen ne kommentálják a brexitet. Hagyják, hogy ez ügyben a kormányzat képviselje a japán érdekeket. A témában Kóno Taró külügyminiszter mindenesetre leszögezte: kemény kilépésnél minden bizonnyal kevesebb japán beruházás érkezhet a királyságba.

Bár „no deal” esetén az egész kontinensen nagy számban szűnhetnek meg munkahelyek (lásd az infografikát), a brexitnek meglehetnek a maga nyertesei is. A britek távozása után sok európai országban néhány cég zsugorodása mellett mások erőre kaphatnak, sőt egy sor új vállalat jelenhet meg az uniós tagállamokban.

Az amerikai pénzintézetek és alapkezelők jelentős része Frankfurtban és Párizsban erősítene (előbbi helyen a JPMorgan, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley, a francia fővárosban például a BlackRock). De egy augusztusi jelentés alapján Hollandia sem panaszkodhat: Nagy-Britanniából eddig közel száz társaság tette át vagy készül áttenni oda a székhelyét. Könnyen lehet, hogy ez csak az első hullám, hisz a Netherlands Foreign Investment Agency (NFIA) arról számolt be: ezek mellett 325 vállalat is fontolgatja már, hogy Hollandiába költözik.

 

Borítófotó: Boris Johnson miniszterelnök. Megoszlanak a vélemények, hogy szükség van-e rá

Hatott a bérkiáramlás a költekezésre

NÖVEKVŐ FOGYASZTÁS

A korábbi várakozásoknál több mint egy százalékponttal nagyobb volt az idei első fél évben a háztartások fogyasztási célú kiadásainak a növekedése. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a munkaerőhiányból fakadó bérnövekedés jó ideje tíz százalék körül alakul évente. A megemelkedett elkölthető jövedelemből pedig szemmel láthatóan szeretnek is költeni a háztartások. A legfrissebb KSH-adatokból számolva a blokkk.com kereskedelmi szakportál számításai szerint a kiskereskedelmi költések bővülése a teljes fogyasztással szemben azonban alig haladta meg az inflációt, amiből a portál azt a következtetést vonta le, hogy a teljes fogyasztási kosárból inkább a bolti kiadásokon spórolnak a vevők. Szigorú listával vásárolnak, nem vesznek több árucikket a tervezettnél, és olyan üzletekben költenek, ahol jobb árakat kapnak. Ez nem annyira jó a kiskereskedelmi piac szereplőinek, ám hátravan még a karácsonyi kereskedelmi szezon, amely borítékolhatóan nem lesz rossz. 

A helyzet ugyanis az, hogy az első féléves kiskereskedelmi költekezéseket elemezve kitűnik: a visszafogott bolti kiadásnak az az oka, hogy a háztartások kalkulálnak a kormányzat családtámogatási és szociális programjában való részvétellel. Ehhez pedig önrészt kell elkülöníteni, cserébe persze a szükséges kiskereskedelmi beszerzéseiket hátrébb sorolják. Vagyis a piacon egyszerre érhető tetten a megtakarítási hajlandóság és a költekezés igénye.

 

AMI KÉSIK, NEM MÚLIK

A családtámogatási programban részt vevők költekezései – akár például az autóvásárlás – már a következő féléves adatsorokban megjelenhetnek. Akik pedig nem vesznek részt benne, mert bizonyos követelményeknek nem felelnek meg, vélhetőleg elengedhetik és el is engedik az év végére a „gyeplőt”, beszerezhetik álmaik tévéjét vagy robotgépét, kínálat pedig lesz bőven. Így az első hat hónap végére lelassult kiskereskedelmi költekezés ismét felgyorsulhat, és éves szinten megmaradhat a bő ötszázalékos, esetleg a hat százalékot közelítő fogyasztásnövekedési ütem. 

Kérdés persze, hogy a kiskereskedelemnek mekkora tartalékai vannak az úgynevezett proaktivitás erősítésére – ami kedvezően hathat a teljes fogyasztás dinamikájának a fenntartására. (A 20 000 milliárd forint összegű fogyasztásban a szektor súlya 53-54 százalék körüli.) A boltosok tartalékaihoz visszatérve: ismeretes, hogy a legnagyobb bérkiáramlások a kiskereskedelemben történtek. Ez jó a munkavállalónak, ugyanakkor rövid és középtávon likviditáskiesést okoz a kereskedőnek. Ha nagyobb mértékben nő a költési oldal, a kiadási szerkezetben szereplő egyes tételeket szükség szerint vissza kell venni, hogy az alapszolgáltatást (az árukészletet) fenn lehessen tartani. A kiadások csökkentése sok esetben a marketing- vagy kommunikációs büdzsét érinti. Most érkezett el az az utolsó utáni pillanat, amikor a vállalatok felmérhetik, hogy az év végi nagy rohamban érdemes-e nagyobb forrást allokálni promóciókra, akciókra, vagy az előzetesen tervezetthez képest is kisebb lángon kell égetni a gyertyát. A helyzet azt mutatja, hogy vastagodott ugyan a magyar fogyasztó pénztárcája, de ezzel egyenes arányban nőtt a kiszámíthatatlansága is.

NYÁRI NYUGALOM

Csak egy példa: a nyaralási szezon kifejezetten nyugodtan telt a budapesti és a városi kiskereskedelemben, a külvárosi forgalom már-már unalomba fulladt, miközben a Balaton és a frekventáltabb üdülőhelyek boltjainak a polcai már délelőtt kiürültek, az árukészlet a szokásosnál is gyorsabban pörgött. Ebből sokan arra következtettek, hogy a nyár vége és a sulikezdés sem lesz különösebben erős a városokban, ám a Figyelő információi szerint nagyon sok kereskedő elszámolta magát ezzel kapcsolatban. Ugyanis augusztus utolsó hétvégéjén a legtöbb üzletben a „későn ébredők” szó szerint lepucolt polcokat találtak – magyarán nem érződött a nyaralás utáni kiköltekezés. 

Sokan úgy vásároltak be az iskolakezdésre, mintha szükségállapottól tartanának. Ilyen fogyasztói magatartással nagyon ritkán találkozni a hazai kiskereskedelemben (természetesen a Balatonon kívül). Ebből a helyzetből kiindulva a karácsony előtti időszak sem lesz másmilyen, csak a vevők vásárlási ütemét kell jó érzékkel eltalálni. Ebben az évben kedden van szenteste, és december 27-e, péntek is munkaszüneti nap. A hétfőt pedig valószínűleg a cégek kivetetik a munkavállalókkal, ráadásul a következő hét közepére esik szilveszter és január elseje. Vagyis másfél hétre bezár a bazár. Ez jelentős impulzusvásárlásból származó forgalomkiesést jelenthet az utolsó hónapra, ám a kereskedőknek mégis inkább az okozza a nagyobb fejtörést, hogy a december havi forgalmat miként lehet lebonyolítani alig három hét alatt. 

Ez egyfelől hihetetlen nyomást gyakorol a munkaerőhiánnyal küzdő piacra, és a forgalomnövekedésben a szűk keresztmetszetet nem a vásárló pénztárcája, hanem a bolti kapacitás jelenti majd. Ugyanakkor ha túl korán, már november elején vagy közepén megindul a proaktivitás (például akciókkal), hogy a decemberi forgalmat az említett problémák miatt a tizenegyedik hónappal simítsák, jelentősen csökkenhet a bolti profit. Ugyanis ha az akciók mellett sem akar senki vásárolni, ki kell tartani azokat a következő hónapra. A januári készletkisöpréseknél pedig még több haszonról kell lemondani, ha az árumennyiség lassabban pörög a tervezettnél. Mindez az online shopokra is vonatkozik; esetükben hatványozottan fordulhat elő, hogy a gyenge kiszállítási kapacitások lesznek a forgalombővülés akadályai.

 

ELŐNYBEN A SZOLGÁLTATÁSOK

Az első féléves fogyasztási adatokból, mint fentebb jeleztük, az is kitűnik, hogy a teljes (20 000 milliárdos) költés jobban nőtt, mint a „kiskeres”. Ebben a szolgáltatások is benne vannak, vagyis a növekvő keresetek mellett a magyar fogyasztó végre hajlandó (a korábbi évtizedekben mérthez képest) végre ezekre is költeni – legyen szó éttermi vagy szállodai szolgáltatásról. Ha a háztartások megspórolják a kiskereskedelmi kiadások egy részét, az nagy valószínűséggel megtakarításba vagy szolgáltatások vásárlásába áramlik, ami ugyancsak bizonytalanná teszi a kiskereskedelmi forgalmat. Hiszen ki tudja előre megjósolni, hogy a fa alá államkötvény vagy mobiltelefon kerül-e? Nem véletlen tehát, hogy a szektor vállalatai közül többen mind nagyobb arányban engedik be a boltba a szolgáltató cégeket. Azok ugyanis képesek növekvő forgalmat generálni, valamint stabil bérlői bevételt biztosítani a kereskedőknek – minimalizálva számukra az értékesítés tervezéséből és a fogyasztói magatartás becsléséből származó profitkockázatot.

Mindent összevetve azonban nem zárnak rossz évet a vállalatok a fogyasztási piacon, hiszen a gazdasági bővülés feletti erősödésről lehet beszélni. Ugyanakkor fel kell készülni a szűkösebb időszakra, ugyanis jövőre kisebb beruházási aktivitásra lehet számítani, és a bérkiáramlás is gyengébb lesz az előző években megszokottnál.

 

LENDÜLET

Ettől függetlenül a következő esztendő elejére megmaradhat a fogyasztási növekedés lendülete, s a kiskereskedelmi piac változását tekintve a január és a március is erős maradhat, ám az év közepe felé az elemzők is visszafogottabb növekedést várnak a piacon. Eközben elvileg már hat majd a családtámogatási rendszer, és a lakáspiacon jelentős mennyiségű kulcsátadás lehet, ami segíti a fogyasztás bővülését – leginkább a nagy értékű, tartós cikkek értékesítésével. Viszont az infláció is növekedhet, ami rendszerint visszafogja a háztartások költekezéseit. (Az euró erősödése a forinttal szemben már az év végi árakban megjelenik, ami egyben visszatartó erő is, főleg a tartós fogyasztási cikkek esetében, de sok napi fogyasztási termék árába is beépül. Ez a hatás várhatóan a következő esztendőre is áthúzódik, ami ugyancsak kereskedelmi beszerzési kockázatokat jelenthet.)

 

Borítófotó: van miből költeni. Az akciók továbbra is a legösztönzőbb reklámok

A hitelek fűtik a bankszektort

MÉRLEG

A hazai hitelintézeti szektor impozáns, 322,1 milliárd forintos konszolidált nettó eredményt ért el az első fél évben, ami viszont minimális mértékben ugyan, de elmarad az egy esztendővel korábbitól. A Magyar Nemzeti Bank napokban publikált statisztikai adatai szerint az értékvesztés, céltartalék és adózás előtti nyereség pedig 4,7 százalékkal, 349,3 milliárd forintra csökkent a megelőző év azonos időszakához képest.

Az összetevőket tekintve már vegyesebb a kép. A kamateredmény bő tizedével, 616,7 milliárdra növekedett éves összevetésben, és 9,3 százalékkal, 360 milliárd forint fölé nőtt a díj- és jutalékeredmény is. Az értékvesztés és céltartalék viszont már nem befolyásolta érdemben e számokat: az idei első félévi, 2,5 milliárdos visszaírás nagyjából 4,5 milliárddal kedvezőbb a 2018 első hat hónapjára kimutatott adatnál. Számottevő hatást gyakorolt viszont a nettó nyereségre a működési költségek növekedése: ezen a soron az idén már közel 713 milliárdot számoltak el a hitelintézetek, ami 10,6 százalékkal több az egy esztendővel korábbinál. A működési költségek jelentős bővülésében szerepet játszhatott, hogy a pénzügyi szolgáltatóknak az utóbbi időszakban több szabályozásból eredő kötelezettségnek is eleget kellett tenniük.

Ami a fontosabb mérlegtételeket illeti, a szektor konszolidált hitelállománya 10,9 százalékkal, 27 449,6 milliárd forintra nőtt, miközben a betéteknél 5,4 százalékos éves emelkedést mutat a statisztika. A konszolidált mérlegfőösszeg 44 341,7 milliárd forintot ért el június végén, ez közel hétszázalékos növekedést tükröz.

A tőkearányos megtérülés viszont csökkent a hitelintézeteknél – 14,4-ről 12,7 százalékra –, miközben az eszközarányos jövedelmezőség is romlott kissé: az idei első félévi, 1,5 százalékos eszközarányos nyereség 0,1 százalékponttal marad el a bázisidőszakitól. Mindenképpen biztató fejlemény, hogy a második negyedben is folytatódott a banki hitelportfólió tisztulása. A nem pénzügyi vállalatoknál 5,3 százalékos rátát mutatott ki az MNB, miközben a háztartásoknál három hónap alatt 9,2-ről 8,3 százalékra javult az arány. Az átstrukturált hitelek állománya valamivel több mint 870 milliárd forintot ért el június végén, ami jelentős, 12 százalékos visszaesés a 2018 derekán kimutatott mennyiséghez képest. Ezen belül erőteljesebb volt a zsugorodás a háztartási szektorban: ott 436 milliárdos átütemezett állományt regisztrált az MNB, 22,5 százalékkal kisebbet az egy esztendővel azelőttinél.

A jegybank kimutatása szerint a második negyedévben az átlagos alkalmazotti létszám már meghaladta a 39 800-at, ami közel 500 fős – 1,2 százalékos – növekedés az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Folytatódott viszont a fizikai hálózat zsugorodása: a fél év végén nyilvántartott 1981 értékesítési egység 16,3 százalékkal kevesebb a tizenkét hónappal korábbinál, vagyis egy esztendő alatt közel 390 bankfiók tűnt el a térképről. A hitelezett ügyfelek száma 0,6 százalékkal, 4,1 millió fölé emelkedett, ebből a lakosságiaké valamivel több mint 3,8 milliót tett ki. Az ügyfélbetétesek összesített száma viszont érezhető mértékben, közel 2 százalékkal, 10,28 millió közelébe nőtt. A második negyedben folytatódott a bankszektor koncentrációja is: az öt legnagyobb intézmény eszközállományon belüli részesedése már 63,6 százalékot ért el. „Az elmúlt évben a hazai bankszektor által elért 12,8 százalékos tőkearányos nyereség 3 százalékponttal kisebb volt, mint egy esztendővel korábban” – emlékeztetett a közgazdász-vándorgyűlésen Simák Pál, a CIB Bank elnök-vezérigazgatója. Szerinte ugyan mind a kamatbevételek, mind a jutalékok bővülni tudtak, ám ezek nem elegendők arra, hogy ellensúlyozzák az elvonásokat. A különadó-elvonás a csökkenő bankadó ellenére nagyobb, mivel közben bővül az ágazat mérlegfőösszege, amely az adónak az alapja, a tranzakciós illeték pedig a forgalombővülés miatt nő. Harmati László, az Erste Bank vezérigazgató-helyettese hozzátette: az adatokat egyszeri tételek is szépítik, valamint az értékvesztések könyvelése mellett az OTP külföldi eredményessége. Összességében a magyar bankrendszer regionálisan sem mondható nagy megtérülést hozónak. Bencsik László, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese – akit az MTI idézett – pozitívnak nevezte a tavalyi kockázati költséget, a bankrendszerben ugyanis újabb céltartalékokat szabadítottak fel. A hitelezés bővítésére a szakember jelentős teret lát, különösen a lakossági kölcsönök terén, miután a gazdasági fejlettség kétszer ekkora hitelfelvételt indokolna ebben a szektorban. Hozzátette: a hazai bankrendszer ki tudná szolgálni a következő években jelentősen bővülő lakossági hiteligényt is.

Meglepően jó eredmények születtek ugyanakkor a Magyarországon működő pénzügyi vállalkozásoknál: a többek között a lízing- és faktoringcégeket is magában foglaló, évek óta nagyjából 250 szereplőből álló ágazat nagyon egészséges mutatókat produkált. A jegybank adatai szerint a szektor adózott eredménye 82,5 milliárd forintot ért el az első hat hónapban, ami amellett, hogy hozzávetőleg két és félszerese az egy esztendővel korábbinak, történelmi rekordot is jelent. (Ráadásul az idei első féléves eredmény már megközelítette a tavalyi egész évit.) Hasonló mértékben nőtt egy esztendő alatt az adózás előtti nyereség is, amely megközelítette a 86,3 milliárdos szintet. A pénzügyi vállalkozások szektorszintű eredményét egyértelműen az egyéb üzleti tevékenységek dobták meg: ezen a soron az idei első hat hónapban közel 55 milliárd forintos pluszt mutattak ki, miközben egy évvel azelőtt még csak 6,5 milliárdot. A kamateredmény ezzel együtt a pénzügyi cégeknél is növekedett az első fél évben: 76,9 milliárd forintot ért el, 7,1 százalékkal többet a tavalyi azonos időszakban regisztráltnál. A céltartalékok és az értékvesztés sora – hasonlóan a hitelintézeteknél tapasztalthoz – itt sem befolyásolta érdemben az eredményt: ez év június végéig összességében 3,2 milliárd forintnyi visszaírás történt, nagyjából 500 millióval több, mint egy esztendővel azelőtt. A működési költségek növekedése szintén párhuzamot mutat a hitelintézeti szektoréval: igaz, a pénzügyi cégeknél jóval visszafogottabb, 6,6 százalékos volt az ütem, 48,2 milliárd forintos összeg mellett.

A mérlegtételek kiegyensúlyozott bővülésre utalnak a pénzügyi vállalatoknál. A szektor mérlegfőösszege 10,9 százalékkal nőtt a június végéig számított egy év alatt, és meghaladta a 2100 milliárd forintot. Az ügyfélkövetelések állománya ennél is gyorsabban, 14,1 százalékkal bővült 2019 első felében, s megközelítette az 1800 milliárd forintot. Figyelemre méltó viszont, hogy az ügyfelekkel szembeni kötelezettségek állománya derekasan meglódult a fél év során: 193,8 milliárd forintot ért el, több mint másfélszer annyit, mint egy esztendővel korábban.

A pénzügyi vállalkozások követeléseinek a legnagyobb részét változatlanul az egyéb kategóriába sorolt tételek teszik ki: ezek súlya 56,8 százalékot ért el júniusban, miközben a gépjármű-finanszírozáshoz kapcsolódóké 38,2, az ingatlanoké pedig 5 százalékot. A követelések legnagyobb részét a pénzügyi lízingkonstrukciók adják – ezek súlya 46,6 százalékot tett ki –, miközben a hitel és pénzkölcsön kategória részesedése 32, a faktoringé pedig 21,4 százalék.

A késedelmes követelések aránya a pénzügyi vállalkozásoknál is csökkent az első hat hónapban az egy évvel azelőttihez viszonyítva a termékkategóriák többségénél: a pénzügyi lízingnél 8-ról 7,3 százalékra, a hiteleknél 37,6-ről 27,9, az egyéb követeléseknél pedig 3,1-ről 2,3 százalékra mérséklődött a súlyuk.

Babaváró: erős kezdés

Lakossági hitelpiac

Rendkívül erős hónapot zárt júliusban a lakossági hitelpiac: a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a hetedik hónapban 76,5 milliárd forint összegben kötöttek új lakáshitel-szerződéseket a háztartások, míg a fogyasztási kölcsönöknél 156 milliárd forintot mutatott ki a statisztika. Utóbbiban igen jelentős szerep juthatott a babaváró támogatásnak: az itt megkötött szerződéseket ugyanis az áruvásárlási és egyéb hiteleknél számolja el az MNB, amelyeknél a júniusi 14 milliárdról egy csapásra 91,6 milliárdra ugrott a szerződéses mennyiség. Ennek alapján a konstrukció történetének első hónapjában nagyjából 70-80 milliárd forintnyi babaváró hitelt igényelhettek a lakossági ügyfelek. (Júliusban 54 milliárd forintnyi ilyen kölcsönt már folyósítottak is a pénzügyi szolgáltatók, ami hozzávetőleg 5500 szerződést jelentett.)

Beszédesek a júliusi számok a babaváró hitel hitelpiacra gyakorolt hatásait illetően is: a statisztikák szerint úgy tűnik, hogy a lakáskölcsönöknél érződik jobban a konstrukció elszívó hatása, hiszen ezeknél a júniusi 82,1 milliárd után a hetedik hónapra 76,5 milliárd forintra csökkent az új szerződések összege. A személyi kölcsönöknél viszont egyáltalán nem látszik ilyen hatás.

Az új, támogatott konstrukció megjelenése nagyot lendített az első héthavi finanszírozási adatokon is. Az MNB statisztikái szerint január eleje és július vége között 554,3 milliárd forintnyi új fogyasztásihitel-szerződést kötöttek – a folyószámlahiteleket nem számítva – a háztartások, ami csaknem másfélszerese az egy évvel korábbinak. Ezen belül a személyi kölcsönöknél 330,3 milliárd forintnyi új szerződést regisztrált a jegybank, ami közel 29 százalékos növekedést tükröz 2018 első hét hónapjához viszonyítva. A nagy megugrás viszont nem a személyi kölcsönöknek, hanem a babaváró támogatás által meglódított áruvásárlási és egyéb hiteleknek köszönhető, hiszen ezeknél a 2018 első hét hónapjában mért 38,1 milliárdról 147,6 milliárdra ugrott a kimutatott összeg. A júniusi és júliusi kisebb visszaesés ellenére nincs ok panaszra a lakáscélú hiteleknél sem: ezeknél a szerződéses összeg meghaladta az 530 milliárd forintot hét hónap alatt, ami bő 10 százalékos bővülés az egy évvel korábbihoz képest. Mindezek eredményeként a fogyasztási és lakáscélú hitelek piaca 27,2 százalékkal, 1085,7 milliárd forintra nőtt 2018 első hét hónapjához képest, ami – főként a magas bázis tükrében – igen szép teljesítmény.

A kölcsönszerződések növekedésével párhuzamosan a lakossági hitelállomány is ütemesen gyarapszik. A teljes, a háztartásoknál lévő hitelmennyiség meghaladta a 6500 milliárd forintot július végén, ami 9 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz képest: ezen belül a fogyasztási kölcsönök állománya 8, a lakáshiteleké pedig 10,3 százalékkal emelkedett.

Még nem a medve lesz az úr

TŐZSDÉK

Medve piac kifejezéssel azokat az időszakokat szokták jellemezni, amikor legalább húsz százalékkal esnek a tőzsdeindexek, és az árfolyamok tartósan csökkenő trendben mozognak. Az amerikai börzéken a XX. század eleje óta 33 alkalommal alakult ki medve piac, vagyis átlagosan három és fél évente.

Legutóbb a gazdasági világválsággal egy időben, 2007 októberében jött el ilyen szakasz, s 2009 márciusáig tartotta magát, azóta viszont a történelem leghosszabb emelkedő trendje, azaz a bika uralja az USA parkettjeit. Minél hosszabb egy sorozat, annál valószínűbb, hogy egyszer vége szakad, ezért időről időre felüti a fejét a befektetők körében a tőzsdei zuhanástól való félelem. A jelenlegi globális környezet ráadásul számos bizonytalansági tényezőt hordoz, ami szintén a piaci félelmeket erősíti.

 

SOKASODÓ KOCKÁZATOK

„A kereskedelmi háború vagy éppen a brexit azért jelent rizikót a börzék szempontjából, mert nagyon nehéz feltérképezni, hogy egy brit kilépésnél vagy az újabb vámtarifák tükrében az egyes vállalatok európai vagy globális ellátási láncai miként sérülnek; hogyan módosulnak a beszállítói vagy vevői vonatkozások, mi módon érinti a kereslet-kínálati viszonyokat a vámok megjelenése” – hangsúlyozta Rácz Balázs, az MKB Bank tőkepiaci elemzője.

Egyre több makrogazdasági mutató is azt jelzi: elértük, de legalábbis megközelítettük a gazdasági ciklus csúcsát, amit recesszió követhet. „A vártnál gyengébb bővülési statisztikák és az egyes sérülékenyebb fejlődő piaci devizaválságok tovagyűrűzése is okozhat jelentősebb tőkepiaci korrekciót” – mondta lapunknak Beregszászi Máté, a Diófa Alapkezelő portfóliómenedzsere. A legnagyobb kockázatot most a Fed kamatpolitikájában látja Török Lajos. Az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője szerint ha az amerikai jegybank szerepét betöltő testület szeptemberben nem dönt kamatvágásról, akkor akár két számjegyű korrekció is lehetséges.

 

HOZAMGÖRBE, ARANYLÁZ ÉS KÉSZPÉNZ

Egyre több piaci fejlemény is arról árulkodik, hogy egy nagyobb visszaesésre számítanak a befektetők. Az egyik ilyen válságindikátor az inverz hozamgörbe, amelyről abban az esetben beszélünk, ha a rövid lejáratú állampapírok hozama meghaladja a hosszabb lejáratúét, vagyis amikor a piac a rövid tavú kockázatokat magasabban árazza, mint az időben távolibb bizonytalanságot. Az amerikai államkötvényeknél augusztusban kétszer is a tízéves fölé emelkedett a kétesztendős futamidejű papírok referenciahozama, amire legutóbb 2007–08-ban volt példa. Az inverz hozamgörbe kialakulását két éven belül recesszió követi a megfigyelések szerint.

Nemkülönben baljóslatú a menekülőeszköznek tartott nemesfémek drágulása, ami szintén az utóbbi időszak jellemzője. Az arany és az ezüst ára szeptember 4-én hároméves csúcson állt, egy nappal később pedig a platina egy unciájának az árfolyama másfél esztendő óta először ismét átlépte az ezer dollárt. A nemesfémek ellenértéke pedig több mint húsz százalékkal emelkedett az év eleje óta. A befektetők kockázatkerülésére utal az előbbiek mellett az is, hogy szep-tem-ber elejére egy évtizede nem látott szintre, 3331 milliárd dollárra nőtt az amerikai pénzpiaci alapokban kezelt vagyon, s 2019-ben 360 milliárddal gyarapodott az alacsony rizikójú eszközosztály mérete a Money Fund Report adatai szerint. A Bank of America Merrill Lynch bankcsoport piaci hangulatot mérő bika és medve piaci indikátora pedig augusztus végén kiugróan az utóbbi irányba lendült ki, miközben az idén már 204 milliárd dollárnyi tőkét vontak ki a részvénypiacokról a biztonságosabbnak tartott kötvények és arany felé forduló befektetők.

 

HIDEGET ÉS MELEGET IS KAPHATNAK AZ INVESZTOROK

A szaporodó kockázatok és válságjelek ellenére az év végéig nem számítanak jelentős és tartós tőkepiaci visszaesésre a lapunknak nyilatkozó elemzők, a gazdaságpolitikai bizonytalanságok miatt egy korrekció lehetősége viszont bármikor fennáll. „Rövid távon lehet ugyan turbulencia a piacon, különösen egy esetleges megegyezés nélküli brexit vagy a kereskedelmi háború elmérgesedése miatt, de a nagy jegybankok intervenciója következtében az esztendő végére tovább emelkedhetnek a részvénypiacok” – véli Török Lajos. A szakértő szerint a magyar tőzsdén sem lesz jelentős korrekció, így egyelőre a hazai parketten sem számít a medve megjelenésére. Alapvetően optimista Rácz Balázs is. Az S&P 500 cégei eddig ellenálltak a globális lassulásnak, és amennyiben ez így marad, az további vételeket generálhat a részvényekben. Az MKB elemzője szerint segítheti a piacokat a Fed kamatcsökkentése is, és bár az időközben megjelenő recessziós félelmek árthatnak a parkettek teljesítményének, ez eddig még nem következett be, sőt további profitbővülésre lehet számítani a tengerentúli vállalatok esetében. Rácz úgy véli, folytatódhat a BUX menetelése is. A hazai részvénykosárban meghatározó súlyú OTP stabil fundamentumokkal bír, s a magyar piac legstabilabban emelkedő blue-chipje, míg a Mol és a Richter jelenleg egy csökkenő trendben mozog. A BUX árfolyama a szakember szerint akkor fordulhat stabilan emelkedő irányba, ha ennél a két részvénynél véget ér a lefelé mutató irány. A világgazdasági növekedés és a tőkepiaci hangulat törékenységét hangsúlyozza Beregszászi Máté. A szakértő úgy véli, a jegybankok mára már eléggé behatárolt lazító monetáris politikáján kívül egyelőre nincsenek a láthatáron olyan gazdaságpolitikai intézkedések, amelyek a konjunktúra gyors javulását elősegítenék. A Diófánál ezért úgy vélik, az év végéig nagy a valószínűsége egy részvénypiaci visszaesésnek, két számjegyű korrekcióra viszont csak a globális kockázatok tovább erősödése, illetve a növekedési kilátások nagyobb romlása esetén számítanak.

 

A BUX SEM ÚSZHAT AZ ÁRRAL SZEMBEN

A Figyelőnek nyilatkozó szakértők abban egyetértenek, hogy egy esetleges globális korrekciót a magyar tőzsde nehezen vészelne át jelentős veszteségek nélkül. „A regionális börzéket még mindig nagy kockázatú befektetésként könyvelik el, a részvénypiacok esésekor pedig jellemzően a rizikókerülés jellemzi a befektetőket” – magyarázta Török Lajos, aki szerint egy globális részvénypiaci visszaesés során várhatóan jelentős tőkét vonnának ki a régióból, ami tőzsdei korrekcióval járhat. Beregszászi Máté úgy véli, a magyar gazdaság megfelelő állapotban van ahhoz, hogy a világgazdasági növekedés lassulása mérsékeltebben éreztesse hatását, azonban egy nagyobb gazdasági-tőzsdei kiigazítástól a magyar börze sem függetleníthetné magát.

 

Borítófotó: tőzsdei üzletkötők. Egyre több befektető számít nagyobb visszaesésre

Van élet a nagyok árnyékában is

ALTEO

Mérföldkőhöz érkezett az Alteo, amennyiben a 2016 őszén lebonyolított nyilvános részvénykibocsátás (IPO) után indított beruházási ciklusban nagyságrendileg 12 milliárd forint értékű beruházási tervet teljesítettek. A már megvalósult beruházások között szerepel a nemrég befejezett nagykőrösi és balatonberényi naperőműprojekten kívül a depóniagáz-bővítési projekt Debrecenben, a domaszéki naperőmű-akvizíció, a soproni hatékonyságnövelő beruházás, a Zugló-Therm Kft. 51 százalékának akvizíciója, a monori naperőmű-fejlesztés és az energiatárolási célú akkumulátoros k+f+i projekt is.

Abban az értelemben is fordulóponthoz érkezett a társaság, hogy a Kötelező Átvételi Rendszerben (ez az úgynevezett KÁT, amely 25 évig biztosítja a támogatott áron való átvételt) megvalósítható projektek jellemzően még az év végéig indíthatók. A későbbiekben a megújuló és alternatív energiaforrásokból előállított hő- és villamosenergia-átvételi támogatási rendszer (METÁR) keretében lehet majd projekteket fejleszteni, ám ennek pontos feltételei még nem ismertek. Annyit azonban már lehet tudni, hogy a villamosenergia-piac áralakulását jobban lekövető támogatási rendszerről van szó, ami a társaságokat nagyobb hatékonyságra késztetheti, mint a KÁT.

Mindezek fényében most a stratégia újragondolásának időszakát éli az Alteo, amelynek naperőművi projektjei elérték a 20 megawatt névleges teljesítményt. Az idén vásároltak még egy 25 megawattos szélerőműparkot is. Jelenleg a teljes, megújuló energiaforrásokat hasznosító erőművi portfólió kapacitása 55 megawattos. Ahogy Kovács Domonkos igazgatósági tag fogalmazott: egyrészt az elmúlt időszakban elvégzett rengeteg munkának már a féléves számokban is meg kellett mutatkozniuk, másrészt a menedzsmentnek át kell gondolnia, hogy „hol vagyunk, merre tartunk, mik a következő időszak stratégiai súlypontjai”.

A társaság a múlt héten tette közzé féléves eredménybeszámolóját, és jól látszik, hogy a befektetett munkának kezd beérni a gyümölcse. Az idei első fél évben a csoport árbevétele a tavalyi év első feléhez képest 3,3 milliárd forinttal, 12,1 milliárdra növekedett, a tárgyidőszakban a társaság 1,1 milliárd forint működési eredményt ért el, míg az EBITDA 2,1 milliárd lett. Az adózás utáni, azaz a nettó eredmény 483 millió forint, ami az összehasonlító időszakhoz képest 37 százalékos növekményt jelentett.

Bár az új átfogó stratégia még nem született meg, annyi bizonyosnak tűnik, hogy a jövőben is dinamikusan növekvő társaság lehet az Alteo. Nem véletlen, hogy idén tavasszal zártkörű tőkeemelésre került sor, amelynek során csaknem kétmilliárd forint értékben bocsátottak ki részvényeket. A júliusban lejárt 925 millió forint össznévértékű zéró kupon kötvények refinanszírozásakor közel 600 millió forint pluszforráshoz jutott a társaság. A menedzsment korábban is jelezte, hogy a forrásbevonások a további növekedést szolgálják, így a megújuló energetika területén elsősorban zöld- és barnamezős beruházásokra számíthatunk, míg az energetikai szolgáltatások terén inkább akvizíciókra kerülhet sor.

Talán az is érdekes lehet, hogy az idén egy új divíziót indított a társaság. A hulladékgazdálkodási divízió azt célozza, hogy az Alteo bővítse jelenlétét az energetikai célú hulladékhasznosítási piacon. Az új divízió nyáron vásárolt meg egy innovatív startupcéget, az Eco-First Kft.-t. A tervek között szerepelnek biogázüzemi fejlesztések, amelyek alapanyagbázisát a későbbiekben az Eco-First biztosítaná.

 

PannErgy: aranyat értek a májusi esők

Kedvező időjárási viszonyok segítették a geotermikus energiát hasznosító PannErgy hőértékesítését az idei első fél évben. A második negyedévben a napi átlaghőmérsékletek a 2018-as hasonló időszakhoz viszonyítva alacsonyabbak voltak, ami különösen májusban hatott kedvezően a hőpiacra. A 2019-es első hathavi konszolidált 969 804 gigajoule hőértékesítés 24 százalékkal múlta felül az előző év azonos időszakának mennyiségét.

A hőértékesítésre kedvezően ható időjárási körülmények miatt a konszolidált árbevétel 30 százalékkal, 3,12 milliárd forintra nőtt az előző év azonos időszakához képest. Az értékesítés közvetlen költségei 19 százalékkal növekedtek. A hatékony üzemeltetésnek köszönhetően a bruttó fedezet 372 millió forinttal nőtt az előző év első feléhez képest, ami 70 százalékos növekedés. A konszolidált bruttó cash-flow 368 millió forinttal bővült, 30 százalékos javulást tükrözve. Az optimális üzemeltetés mellett realizált jelentős hőértékesítés, a javuló bruttó fedezet és a növekvő cash-flow eredményeként az EBITDA 1,45 milliárd forint lett, 27 százalékkal meghaladva az előző év azonos időszakát. A társaság 603 millió forint konszolidált nettó nyereséget realizált az idei első fél évben, szemben a bázisidőszakben elért 24 millió forintos konszolidált nettó eredménnyel.

A Győri Geotermikus Projekt 1,62 milliárd forint árbevétellel járult hozzá a csoport gazdasági teljesítményéhez az idei első fél évben, szemben a tavalyi első félévi 1,16 milliárddal. Ebből az Arrabona Geotermia Kft. által a Győr-Szol Zrt. felé való értékesítés 996 millió, míg a DD Energy Kft. által az autóipari ügyfelek felé történt értékesítés 628 millió forintot tett ki. A Miskolci Geotermikus Projekt keretében a hőátvevő partnerek felé való értékesítés 1,1 milliárd forint volt, míg a társaság két kisebb volumenű, berekfürdői és szentlőrinci projektje árbevétel szempontjából az előző időszakhoz képest azonos szinten teljesített.

Rekordszinten a foglalkoztatás

REJTETT TARTALÉKOK

A 20–64 éves korcsoport foglalkoztatási rátája sorrendjében Magyarország az uniós tagállamok stabil középmezőnyében, a 15. helyen állt 2018-ban. 2016 óta meghaladjuk az átlagot, és 2014-ben előztük meg Lengyelországot, valamint Szlovákiát. A 2010 óta elért 16 százalékpontos javulásunk Málta után a második legjelentősebb. 2004-ben az unióhoz ötszázalékos lemaradással csatlakoztunk, s ahelyett, hogy elindult volna egy felzárkózási folyamat – ahogy ez rajtunk kívül minden akkor csatlakozott ország esetén tapasztalható volt –, inkább nőtt a leszakadásunk, így értük el a 8,7 százalékos különbséget, és 2010-re mi lettünk az unió legrosszabb mutatójú országa.

2010 februárjában a Bajnai-kormány utolsó intézkedéseinek egyikeként megcélozta az akkor 59,9 százalékos foglalkoztatási ráta 75 százalékra emelését tíz év alatt, 2020-ra. A tagállamok közül mi vállaltuk a legnagyobb javulást. Persze ezt akkor senki sem vette komolyan, hisz ilyen mérvű javulás a magyar gazdaságtörténetben korábban nem volt. S a 2019-es év eddigi két negyedévében a 20–64 éves korcsoportban elértük a 75 százalékos foglalkoztatási rátát. Ennek megvalósulásához kormányváltás kellett. Tény, hogy a 10 évre megcélzott hihetetlennek tűnő szintet 9 esztendő alatt teljesítettük.

 

BUDAPEST SZÁMOKBAN

Azonban a német és a cseh értékektől még mindig le vagyunk maradva 5 százalékponttal úgy, hogy a munkanélküliségi ráta listáján mindhárman az első négy helyen vagyunk. A legutóbbi magyar munkanélküliségi ráta 3,3 százalék, a 2010-es 11,3 százaléknál 8 százalékponttal jobb. Budapest 2018. január 1. óta önálló régió, ahogy a környékbeli országok fővárosai is, így már külön szerepel az Eurostat adatai között. 2018-ban a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája a fővárosban 77,3 százalék volt, ez a legjelentősebb javulást mutatta a környező nagyvárosokhoz viszonyítva. 2014 óta Bécsnél jobbak az értékeink, Berlinhez hasonlók vagyunk, de Pozsony, Varsó és Prága jóval előttünk jár.

Budapesten 2010-ben még csupán 713 ezren dolgoztak, 2018-ban már 834 ezren, akkor 70 ezer munkanélküli volt, most csupán 27 ezer. Az idei év első két negyedévében a munkanélküliségi ráta 2,6 és 2,3 százalék volt, míg 2010-ben 11,2. A megyék között Budapest általában az első három helyen áll Vas és Győr-Moson-Sopron megyével, a legutóbbi, 2019. júniusi KSH-adatok szerint a főváros a 3. helyen áll.

 

A MEGYÉKBEN ZÁRULT AZ OLLÓ

Hazánkban a megyék 2010-ben még nagy eltéréseket mutattak. A legjobb és a legrosszabb foglalkoztatási mutatójú régiók különbsége 10 százalékpont felett volt, ez mostanra 6-ra mérséklődött. 2010-ben nálunk nagyobb országon belüli eltérést csak Romániában és Olaszországban találhattunk, mostanra az olló nálunk zárult, a legrosszabb mutatójú helyeink is felzárkóztak, így a belső eltérésben az unió középmezőnyébe kerültünk.

A nálunk jobb mutatókkal büszkélkedő országokban és nagyvárosokban jóval többen dolgoznak és kevesebb az inaktív mind a 20–25, mind az 55–64 évesek, mind a kisgyermekesek között. Természetesen ők máshol többnyire részmunkaidőben dolgoznak az iskola mellett (pl. a duális képzések ezt lehetővé teszik számukra) vagy a gyermeknevelés mellett átmenetileg. A heti 36 órát nem meghaladó munkavégzés – azaz a részmunkaidős munkakörök – aránya Bulgária után nálunk a legalacsonyabb az unióban. Ha a kisgyermekesek számára nem elérhető, hogy például amíg a gyermek óvodás, addig csak napi 7 órában dolgozzon, mert később jön, és korábban el kell menni a gyermekért, vagy péntekenként otthon maradhasson, illetve a nyári szünetben 11 héten át csak 2-3 napot dolgozzon, addig ők sokszor kényszerülnek inaktív állományban otthon maradni. A nők foglalkoztatási mutatói 2014 óta többek közt ezért nem javulnak olyan mértékben, mint a férfiaké. Jelenleg köztük sokkal nagyobb mértékben találunk olyanokat, akiket jobb szervezéssel, rugalmasabb körülmények biztosításával be tudnánk vonni a munka világába. S e csoport kompetenciái nagyon jók, hisz a nők iskolázottsága átlagosan magasabb a férfiakénál.

 

AZ „ÖSSZESZERELŐ ORSZÁG” MÍTOSZ

Budapesten a munkaerőpiac struktúrája jelentősen átalakult az elmúlt években. 2018-ra az EU-régiók közül Oxford után nálunk a legmagasabb a csúcstechnológiai iparban és a tudásintenzív szolgáltatások területén dolgozók aránya az összes foglalkoztatotton belül, ami 10,2 százalékot jelent. Ez azért is figyelemre méltó, mert az unió átlaga 4,1 százalék. Hazánk az utóbbi években az unió legjobbjainak egyike a gyors növekedésű vállalkozások arányában is. 2015 óta az összes versenyszférabeli foglalkoztatott ötöde olyan vállalkozásokban dolgozik, ahol az éves létszámbővülés meghaladja a 10 százalékot. Nálunk általában csupán Írország szokott magasabb arányt elérni, az uniós átlag 15 százalék.

Magyarország évek óta dobogós abban a tekintetben is, hogy a vállalkozások 27 százaléka alkalmaz IT-szakembert. Írország aránya ezen a területen is jobb, míg az unió átlaga 20 százalék. A digitalizáció területén sokak által mintaként emlegetett Észtországban csupán 15 százalék ez az arány. Csehország 19, Szlovákia 18, Lengyelország 13 százalékot mutathat fel. Az utóbbi években a közfoglalkoztatás visszaszorulásával folyamatosan javul a nemzetgazdaságban az egy főre jutó termelékenység is, ám a versenyképességünk javításához itt még bőven van tennivalónk. Ezek a tények is alátámasztják azt, hogy hazánk már nem összeszerelő ország, mint 2010 előtt, Budapest pedig nem véletlenül végez különböző rangos városlistákon előkelő helyen. Például az Economist élhető városok rangsorában 9 év alatt 20 helyet előrelépve már a világ településeinek első negyedébe került, a turisták számára a legjobb európai célváros, a legjobb hely Európában a startupoknak, illetve számukra Budapesten található a legjobb közigazgatás.

 

HOL VANNAK A TARTALÉKOK?

Ahhoz, hogy német vagy cseh szintre javuljon a foglalkoztatási rátánk, közel 300 ezer fővel kellene tovább csökkennie az inaktívak számának.

A 20–64 évesek között még mindig 1,3 millióan inaktívak, igaz, 2010-ben még 2 millió felett volt a számuk. A legutóbbi adatok szerint a 25–54 éves legjobb foglalkoztatási korban lévők között és az 55–64 éves korú szegmensben egyformán kicsit több mint 500 ezer inaktívat találunk. A félmillió 25–54 éves háromnegyede, közel 400 ezer fő nő, és jelentős részük kisgyermeket nevel. Az 55 év felettiek 68 százaléka szintén nő, köztük számos nyugdíjas – vagy azért, mert betöltötte a nyugdíjkorhatárt, vagy azért, mert a Nők 40+ program keretében vált jogosulttá a nyugellátásra. Mindkét szegmensben rengeteg nagyon jó kompetenciákkal büszkélkedő hölgyet találunk, de őket jórészt csak rugalmas foglalkoztatási formákban tudjuk ismét behívni a munka világába. Közülük jó néhányan a heti 36 óránál alacsonyabb részfoglalkoztatás keretében tudnának csak dolgozni, vagy részben otthon is végezhető munkát vállalnának. E két csoportban található 755 ezer inaktív nőből nagyon sok olyan van, aki atipikus módon szívesen vállalna munkát, így ők az egyik legfontosabb tartalékai a munkaerőpiacnak.

A 20–24 évesek közt további 250 ezer inaktívat találunk, 100 ezer férfit és 150 ezer nőt. E csoportban sokan diákok. A duális képzés terjedésével és a gyakornoki programok bővülésével közel 90 ezer fővel csökkent a számuk 9 év alatt, de még mindig nagyon kevés olyan foglalkoztatott fiatalt látnak a statisztikáink, akik a tanulás mellett dolgoznak. A szakmájuk megszerzéséhez közel álló diákok rugalmas módon való még jelentősebb bevonása a munkaerőpiacra további tartalékokat jelent, a fiatalok számára pedig nagyon jó munkatapasztalat-szerzési lehetőséget.

Fát nevelek

ÉLETMÓD

Vitán felül áll, hogy minden szabadban eltöltött idő jót tesz az embernek, a tudósok pedig azt találták, két óra bogarászgatás a természetben határozott egészségügyi előnyökkel jár. A kertészkedést általában közepes intenzitású testmozgásnak tekintik, pont annyira fárasztó, mint a páros tenisz vagy egy tempós séta, így a napi kardiomozgás mennyiségét növeli, ha kapálunk és gereblyézünk. Ezért brit orvosok a séta mellett receptre is felírják a közösségi kertészkedést, ami a stresszes városlakóknak segíthet oldani a feszültségeiket. Mivel a bolygó lakosságának több mint fele városokban él, Európában még ennél is többen, egyáltalán nem furcsa, hogy olyan evidenciákat kell a társadalomnak felfedezni, mint a természet meg a kertészkedés. Ez utóbbit azért is, mert a vidéken élők zöme is inkább térkövekkel portalanítja az udvarát, és minimális kiskertet sem tart fenn. Egyrészt azért, mert a munka mellett nincs energiája, másrészt pedig hiányzik az ehhez szükséges tudása. 

A közösségi kertészkedés nagyon urbánus válasz, viszont kifejezetten jó terápiás hatással van a szorongás és a magány oldására, miközben új készségeket szerezhet a rutintalan kertész. Emellett a saját termesztésű élelmiszer fogyasztása segít az egészséges táplálkozási szokások kialakításában is. Sőt, a városi kertek hozzájárulnak a biodiverzitás fenntartásához, életteret biztosíthatnak egyes fajoknak, valamint hidat képezhetnek a természet és a város között. A szakemberek szerint minél több idős embert lenne érdemes bevonni a közösségi kertészkedésbe, mert programot és mozgást jelentene nekik a monoton, eseménytelen hétköznapokban, emellett a szociális kapcsolatok fenntartása a demencia megelőzésében is szerepet játszik. 

De nagyon hasznos lenne a manapság forró témának számító környezet-klímavédelem szempontjából, ha a gyerekek is megismerkednének a kertészkedés alapjaival. Erre már idehaza is rájöttek a szakemberek, épp ezt a célt szolgálja az Országos Iskolakert Fejlesztési Program. A terv az, hogy újra divatba hozzák az iskolakerteket mint a fenntarthatóság és a környezettudatosság gyakorló színtereit. Hogy a gyerekek megtapasztalják a kertet mint élményt, nyitottabbá váljanak a természetre, annak éves ritmusára, hatásainak befogadására, működésének megértésére. Az pedig kifejezetten hasznos, hogy az Agrárminisztérium 50 millió forint támogatással 50 iskolakert létrehozását, illetve továbbfejlesztését tette lehetővé, de a programot az óvodákra is kiterjesztik. 

Talán kevésbé nyilvánvaló a kertészet kedvező hatása a mentális egészségére. A kutatások kimutatták, hogy a kertészek általában elégedettebbek az élettel, magas az önértékelésük, kevésbé jelenik meg a köreikben a depresszió. Sokkal jobban csökkenti a stresszt, mint az olvasás. A kertészek szívesen osztják meg tudásukat, tapasztalataikat, kikérik egymást véleményét, így folyamatosan ápolják a szakmai és az emberi kapcsolataikat – ez egyébként jól megfigyelhető a Facebook kertészkedés témájú csoportjaiban is, amelyek egyrészt népszerűek, másrészt nagy az élet bennük.

Semmi sincs veszve

MAGYAR VÁLOGATOTT

Nem ok nélkül reklamált Marco Rossi és Baráth Botond a szlovákok ellen elszenvedett 2–1-es fájó vereség után a Groupama Aréna gyepén Mateu Lahoz-nál. Mindkettejüket fűtötték az indulatok és még tombolt bennük az adrenalin. Baráth Botond járt rosszabbul, aki ezt minden arra utaló jel szerint túl hevesen tehette, mert a spanyol játékvezető nem restellte neki felmutatni a piros lapot a lefújást követően. A szövetségi kapitány a megadott lesgólt, a Sporting Kansas City légiósa pedig ennél többet kért számon a bírón. De erről majd egy kicsit később. 

A magyar labdarúgó-válogatott kedvező helyzetből várta az Európa-bajnoki selejtező E csoportjának folytatását, hiszen egy esetleges győzelemmel megerősíthette volna továbbjutást érő helyezését, mi több, Szlovákia három körrel a sorozat vége előtt nagyon messze került volna a kvalifikációtól. Így viszont teljesen nyílttá vált a kvintett, és az új szabályok miatt már most el lehet kezdeni a matekozást. De erről is majd később, mert a kilencven perc alatt történtekről is érdemes ejteni pár szót.

 

Megbosszulta magát a sok kihagyott helyzet

„Az Európa-bajnokság előttetek, a fekete sereg mögöttetek” – a magyar szurkolók ezzel a felirattal és egy hatalmas Mátyás király-alakkal fogadták a nemzeti csapatot, amely a félidő első felében több lehetőséget is kialakított, de Kleinheisler László gyengén találta el a labdát 12 méterről, Szoboszlai Dominik lapos lövését és Szalai Ádám középre tartó bombáját pedig fogta az egész mérkőzésen jó formában védő Dúbravka. A 20. perc környékén Mak távoli lövésével tértek magukhoz a kapujuk elé szegezett szlovákok, akik a játékrész hátralévő részében mérsékelni tudták a rájuk nehezedő mezőnyfölényt, és a játék képe kiegyenlítetté vált. A 41. percben aztán a semmiből kerültek előnybe szomszédaink, és bár a lassításból egyértelműen megállapítható volt, hogy lesállás előzte meg a találatot, Mak gólját – a magyarokat a helyszínen buzdító 22 ezer szurkoló legnagyobb bánatára – megadták.

A második félidőből még öt perc sem telt el, és ígéretes helyzetből kapott szabadrúgást a magyar válogatott. A labda mögé Dzsudzsák Balázs és az októberben mindössze 19. születésnapját ünneplő Szoboszlai Dominik állt. A Red Bull Salzburg korát meghazudtoló rúgótechnikával és játékintelligenciával rendelkező légiósa ötödik válogatott mérkőzésén meg is villantotta képességeit, és tökéletesen csavart a kapu jobb oldalába. A meccs után elárulta, eddig mindig Dzsudzsák lőtte el a pontrúgásokat, neki még nem volt lehetősége, de most azt mondta neki a rutinos csapatkapitány, hogy eljött az ideje, ő pedig élt is vele. 


Emelt fővel. Kádár Tamás és Juraj Kucka küzd a labdáért

 

Parádés szabadrúgással egyenlített Szoboszlai

A magyar futball legígéretesebb tehetsége tehát megadta a módját válogatottbeli első találatának, az öröme azonban nem tartott sokáig, mert az 56. minutumban újra Szlovákiánál volt az előny. Boženíket nagyon egyedül hagytuk Baráthtal a tizenhatos előterében, Bese Barnabás pedig beragadt, így nem volt les. A szlovák center egy lefordulással oldotta meg az egy az egyet, és Gulácsi Péter is tehetetlen volt, a labda a bal alsóban kötött ki. Az elkövetkező negyedórában a magyar csapat ismét jó néhány alkalommal eljutott lövésig, ám Dúbravka eszén többször már nem sikerült túljárni. A második játékrész derekától alábbhagytak a magyar rohamok: a szlovákok nagyon taktikusan elkezdték csalni az időt, amiben partner volt a spanyol játékvezető. 

 

Nem zártuk a szívünkbe a bírót

És itt kanyarodjunk vissza Baráth Botond kiállításához. Ő ugyanis nemcsak a megadott lesgólt, hanem azt is nehezményezte, hogy a mérkőzésen miért nem alkalmazták a júniustól bevezetett új szabályt, ami kimondja, hogy a lecserélt játékosnak a határolóvonal legközelebbi pontján kell elhagynia a játékteret. Ezt a módosítást éppen azért hozta a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, hogy gyorsítsa a játékot, és ne engedjen teret a mérkőzések hajráját eddig jellemző időhúzó cseréknek. Ennek ellenére a már két BL-elődöntőt is vezetett spanyol szépen végignézte szlovákok három hosszú sétáját is, amelyekre a 77. és a 86. perc között került sor. 

Nyilván nem ezen múlt a pontszerzés, ezt az 55. születésnapját ünneplő Marco Rossi is elismerte a találkozó után, de amellett, hogy a hibákról beszélt, bizony felemlegette a lesből született gólt is, amelyet egészen biztos, hogy érvénytelenítettek volna, ha működik a videóbíró. A szövetségi kapitány józanul értékelve kifejtette, most minden sokkal bonyolultabbá vált a csoportban, és nem tudja, hogy a csapat képes lesz-e a hátralevő három mérkőzésen kiharcolni az Eb-részvételt, de hinni kell benne, mert a hit képes előhozni a megfelelő erőfeszítést, ami elvezethet a végső sikerhez. 

 

Így lehet kijutni az Eb-re

A csoport valóban komplikáltabb, vagyis inkább nyíltabb lett három körrel a befejezés előtt, veszve semmi sincs, a továbbjutás kérdése továbbra is a saját kezünkben van. A képlet egyszerű: hozni kell a kötelezőt Azerbajdzsán ellen, és idegenbeli bravúr kell Horvátországban és/vagy Walesben is. Egyik sem ígérkezik könnyűnek, de lehetetlennek sem, hiszen az idén már mindhárom együttest legyőztük, a világbajnoki bronzérmest ráadásul 79 év után ismét. Ami viszont fejtörést okozhat Marco Rossinak, hogy a kiállított Baráthra és a második sárga lapját összeszedő Nagy Ádámra sem számíthat Splitben. 

A csoportból az első két helyezett jut ki automatikusan a 2020-as Eb-re, amelyet Európa-szerte 12 városban, köztük Budapesten rendeznek 24 csapat részvételével. Ahhoz, hogy a válogatott hazai környezetben pályára léphessen a kontinensviadalon, kínálkozik még egy út, méghozzá a márciusi pótselejtező, ahol négy hely talál majd gazdára a 16 együttes között. A négy minitornán azok az országok vehetnek részt, amelyek a Nemzetek Ligájában csoportelsőként zártak, illetve ha ők közvetlenül kijutnak, akkor a helyükbe a második helyezettek lépnek, mint például Magyarország, amely a C ligában Finnország mögött végzett csoportjában, és a Nemzetek Ligája összesítésében a 31. helyet szerezte meg. Ez a pozíció azért fontos, mert a szabály úgy szól, hogy ha egy csoportgyőztes már kijutott az Eb-re a selejtezőn, akkor helyette a kvótát ugyanabban a ligában legmagasabban rangsorolt csapat kapja. A sorrendben a csoportgyőzteseken (Finnországon, Norvégián, Szerbián, Skócián) túl előttünk áll Bulgária és Izrael is. Ha a magyarok nem tudják kiharcolni a közvetlen részvételt, akkor a fent említett hat válogatott közül legalább háromnak meg kell tennie azt, és csak akkor lehet helyünk a pótselejtezőn. Mivel Skócia és Bulgária továbbjutására már vajmi kevés esély kínálkozik, így leszűkült kör a maradék négy együttesre.

De erre egyelőre ne is gondoljunk, mert a magyar válogatottnak még a saját kezében van a sorsa. Reméljük, ez így is marad az utolsó csoportkörig!

 

Borítófotó: Szurkolói akció. Az Európa-bajnokság előttetek, a fekete sereg mögöttetek

World Press Photo - Mindennapi szellemi betevő

A fényképezőgépnek hatalma van. Lefagyasztja a vizuális valóság töredékét, örökre megőrzi a pillanatot, és azt az érzést kelti, hogy az ember közvetlenül fér hozzá a valósághoz. És ha ez a valóság elmúlt, a kép a múlt keresztmetszetét adja, és lenyomatban dokumentálja azt. Az idő pedig rávésődik a lenyomatra, kitörölhetetlenül nyomot hagy az ember memóriájában, örökül hagyva azt a jövő számára.

Hit, fájdalom, remény, szeretet és gyűlölet. Mind-mind rettentően erős érzelem ahhoz, hogy valami átjöjjön belőlük a képen akkor is, ha csupán „az alkalom szülte a tolvajt”. De igazán mély képek csak akkor készülhetnek, amikor a fotós nem csupán pillanatnyi szemlélője az eseményeknek, hanem bizonyos mélységig megéli mindazt, amit képének szereplője, szereplői megélnek. A jó kép beszél a fotós helyett. A fotók pedig elmondják a saját történetüket, és ha jól figyel a néző, mesélnek a fotográfusról is.

Nem lehet szeretni, sem pedig megszokni a média nehezen kivédhető tragikus híráradatát. Ezeken a fotókon egészen más érzésekkel és gondolatokkal lehet gazdagabb a figyelmes nézelődő, így ajánlom mindenkinek, aki kicsit másképp nézné végig a 2018-as esztendőt.

Olyan bepillantást tesz lehetővé, ami sehol máshol nem található, annak ellenére, hogy minden évben az a kritika éri a World Press Photo (WPP) kiállítást, hogy rettenetes dolgokat ábrázolnak a díjnyertes fotók. A szervezők szerint viszont akkor érthetjük meg igazán a világunkat, ha megnézzük ezeket a képeket. A Nemzeti Múzeumban szeptember közepén nyíló tárlat az előző év megdöbbentő pillanataiba nyújt betekintést, és bár nem mellékelnek 16-os karikát, sok kép mégis alkalmas a nyugalmunk megzavarására, igaz, az eseményeket itt az élet írja.

A WPP a fotóriporteri szakma legfontosabb fóruma. Ez a 42. év, amikor a 19 tagú független zsűri által választott képeket bemutatják.

Az emberi lélek furcsa rejtelme, hogy miért vagyunk annyira kíváncsiak a szörnyűségekre, miért bámészkodunk egy utcai balesetnél, miért okoz ijedt kíváncsiságot egy rosszullét, miért akarjuk látni a háború borzalmait. Mindezekkel akaratlanul is tápláljuk a fotóriporterek munkáját, akik közül jó néhányan szinte megszállottjaivá válnak, hogy olyan rémségeknél legyenek jelen, amelyeknél a nagyközönségnek sem lehetősége, sem bátorsága nincs, hogy ott lehessen.

Talán ez a borzongató kíváncsiság az oka, hogy a nemzetközi sajtóban megjelent képek jelentős hányada még mindig a világ harcterein, természeti katasztrófák helyszínein vagy éppen nyomornegyedekben, kórházakban és árvaházakban készül. De vajon gondol-e arra a megdöbbenve szemlélődő olvasó, hogy a képeket készítő fotósok, miközben kiszolgálnak egy több évtizede létező igényt, valamennyire maguk is áldozatokká válnak. Az újságolvasók és a maguk kíváncsiságának, a jelen levés minden belső félelmet és szabályt átíró kényszerének áldozatává.

Mindenesetre a közös kíváncsiságunk, szenzációéhségünk eredménye minden évben körbeturnézza a világot, hiszen az amszterdami World Press Photo alapítvány zsűrije által díjazott legjobb képeket egy vándorkiállítás keretében a világ számos pontján bemutatják.

 

Magyar Nemzeti Múzeum
1088 Budapest, Múzeum krt. 14–16.

Nyitvatartás: szeptember 19.–október 23. Pénteken, szombaton és október 23-án 10–20 óráig.

Kassa visszatért a Budavári Könyvünnepre

FESZTIVÁL

Nomen est omen – a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe igazi, összmagyar találkozóvá fejlődött ez alkalommal is, ahol a pavilonok közötti néhány métereket átjárva eljuthattunk Szabadkáról a Muraközbe, onnan pedig Argentínába – utóbbit egy Felvidékről kivándorolt, most a könyveket válogató olvasó képviselte, aki mint „törzsközönség”, rendszeresen részt vesz a Budavári Könyvünnep rendezvényein. Az idén is volt miből válogatnia: a kapcsolódó programok és karszalagkedvezmények még a prágai vár elmúlt száz évéről is kínáltak fotókiállítást, emellett Kassai mozaik címmel fotótárlatot az Országos Széchényi Könyvtárban, a helyszínen pedig várostromot korhű ágyúval. Utóbbit a Szent Liga szövetséges csapatai sütötték el korhű jelmezekben a rendezvényen, megemlékezve arról, hogy 1686. szeptember 2-án, a Vár 77 napon át tartó ostroma után füstölték ki innen a török sereget, felszabadítva az ország régi-új fővárosát.

 

MÁRAI MA IS SZTÁR

Kassa volt a díszvendége az idei rendezvénynek, amelyet ez alkalomból közösen nyitott meg Lucia Gurbáľová, a felvidéki város polgármester-helyettese és dr. Nagy Gábor Tamás, Budavár polgármestere. Márai helyszínen kínált műveit az utolsó szálig elkapkodták, ám Havasi Péter, a Kassai Figyelő főszerkesztője nem volt maradéktalanul elégedett a szervezéssel – mint hangsúlyozta, nem a magyar, hanem a szlovák részről történt némi fiaskó. A kiadó önhibáján kívül kis híján lemaradt a rendezvényről. Havasi elmondta: annak ellenére, hogy a két város testvérkapcsolata útján a szervezésbe bevonták a kassai önkormányzatot, melyben egy magyar párt képviselője is ott ül, aki az eseményhez kapcsolódó küldöttségben is részt vett, nekik senki, egy szóval sem említette a könyvünnepet, amelyről egy véletlen folytán, az utolsó pillanatban értesültek. Meghívták viszont a Visit Košice nevű szlovák turisztikai intézményt, valamint a kassai Márai-múzeumot is. „Annak ellenére, hogy itt egy könyvünnep zajlik, rólunk, az egyetlen kassai magyar nyelvű lap- és könyvkiadóról a saját városunk képviselői megfeledkeztek” – így a főszerkesztő.

A Hernád Magyar Lap- és Könyvkiadó vezetői posztját is betöltő Havasi elmondta: azért alapította ezt a céget, mert korábban rádiós szerkesztőként és lokálpatriótaként hiányolta, hogy „Kassán, ahol valaha hat magyar napilap is megjelent, több évtizede már semmilyen magyar sajtótermék nem látott napvilágot”. Bár a városban hivatalosan mindössze hatezren vallják magukat magyarnak, mintegy 45 ezren magasabb vagy alacsonyabb szinten még mindig értik, ha kell, beszélik a nyelvünket – húzta alá a főszerkesztő. A kiadó a rendezvényen Szaszák György Kassai kapuk című kötetét kínálta. A szerző szintén ős-kassai újságíró, sőt a nagy közösségi portálon keresztül kultúraszervezői tevékenységet is végez a magyar nyelvű események megosztásával, népszerűsítésével. „Mivel a Bethlen Gábor Alapnál vagy könyvre, vagy folyóiratra pályázhatunk, ez a lehetőség számunkra az utóbbi években a Kassai Figyelő folyamatos megjelenését biztosítja” – fejtette ki Havasi. A lap, amely fejlécében is ott viseli a Független magyar folyóirat megnevezést, a híres kassai Thália Színház darabjairól hoz kritikát, s beszámol a felvidéki magyar kulturális élet eseményeiről.

 

ÖNMAGUNKKAL HATÁROSAN

A határon túli kiadók számos magyar égtájat képviseltek, így a Muravidéki Baráti Kör Kulturális Egyesület a lendvai Varga József Csűry Bálint-díjas nyelvész, Berzsenyi Dániel-díjas író, költő verseit kínálta. Polcaikon föllelhettük Hagymás István (orvos és fotóművész) esszéköteteit (A mitikus József Attila). A sokoldalú alkotó Újvidéken született, hosszabb ideig Magyarországon tartózkodott, majd Szlovéniába költözött. A kreatív szemlélet, a Gutenberg-galaxis minél izgalmasabb belakása a vajdaságiakat is jellemzi. A Pillangó Kiadó a Délvidéki magyar képzőművészeti lexikon mellett – amely igazi, hiánypótló csemege lehet e frissen forrongó, bozsgó művészeti élettel megáldott tájék iránt érdeklődők számára – Uroš Petrović szerb író, dizájner, illusztrátor és fotóművész meséit is kínálta. Ezek a mesék arról híresek, hogy egy találós kérdést is tartalmaznak. A kérdésekre nehéz megfelelni – a felnőtteknek. A gyerekek általában gyorsabban, nagyobb arányban vágják rá a helyest választ – tudtuk meg a pavilonban.

 

NEM FINNUGOR A MAGYAR

S így juthattunk el a világ végéig Czakó Gáborral, aki többek között régebbi könyvét (Világvége 1962-ben?) is kitette a polcaira. Az író, mikor megkérdeztük legfrissebb, a rendezvényen is árult kötete kapcsán (Eredeti magyar nyelvtan – CzSimon Könyvek, 2019), hogy a jól behatárolható, ám általa vitatott „finnugor” besorolás helyett melyik lenne az az egy szó, ahová elhelyezné nyelvünket, ezt válaszolta: „A magyar az alternatíva. A finnugor nagyon nehezen meghatározható fogalom, mert tizenvalahány finnugor nép van, némelyik nagyon pici; mire kimondja a nevét az ember, már lehet, hogy ki is hal – sajnos. A magyar viszont egységes nép és nyelv maradt.” A finnugortól tehát abban is különbözik, hogy nem bomlott szét alnyelvekre – érvelt az író –, hiszen „az összes magyar az összes magyart megérti”. A kötet tankönyvi funkciójáról elmondta: a célja valóban az lenne, hogy az emberek „tanulják meg a saját nyelvüket”. Ahogy meg is tették, s voltak is erre könyvek, míg kétszáz éve a Hunfalvy-féle, szakszerű és ügyes kézzel irányított nyelvelmélet nem került monopolhelyzetbe. Arra a kérdésre, hogy mint látja, teret nyert-e harminc évvel a rendszerváltás után a keresztény gondolkodásra alapozó, polgári szemlélet, azt mondta: „Fogalmam sincs, nem vizsgálom, mennyit hatott, amit mondtam, írtam vagy kitaláltam; annak örülök inkább, ha kitalálok valamit, s a gondolati ellenőrzés után kiderül, hogy van benne erő és eszme, mélység és szív.”

Összefogni az összmagyar kultúra minden ágát

Dr. Fülöp Péter

– Miféle íróasztalon dolgozik? Miért jobb ez a hagyományos bútornál?

– Ez az asztal valamikor satupadként funkcionált. Amikor ráakadtam egy raktárban, a lábai már rettenetes állapotban voltak, de az asztalt még meg lehetett menteni és fel lehetett újítani. A mélyedéseket, ahol egykor a szerszámokat tárolták, üveglappal fedték le, így használhatom íróasztalként. Nem szeretem a konvencionális megoldásokat. Amikor valaki tárgyalni jön és észreveszi ezt a bútort, akkor máris teljesen más hangulatban kezdődik el a beszélgetés.

– Márpedig sok tárgyaláson van túl, hiszen helyettes államtitkári kinevezése előtt már a minisztériumban dolgozott.

– Csaknem a kinevezése óta, azaz körülbelül egy esztendeje dolgozom Fekete Péter államtitkár mellett, így számos eseményen képviseltem már.

– Akkor helyettes államtitkári kinevezése nem érte olyan váratlanul, mint egykor a kaposvári színházvezetői megbízása. Nyilván ismerték egymást Fekete Péterrel a kinevezése előtt is.

– Igen, a színházi világból.

– Ön nem a megszokott úton jutott a színház világába, mondhatni, meglehetős kanyarokkal.

– Tíz aktív évet töltöttem a Pécsi Tudományegyetem közelében, s az utóbbi esztendőket színházi körökben. Tizenöt éve veszek részt az intézményi közéletben. Már diákkoromban hajtott a „mozgalmári” vénám. Az egyetemen magával ragadott a hallgatói önkormányzatiság, ráadásul a legjobb mentorok segítettek a PTE jogi karán.

– Ahol végzett. Diploma után egyetemi karrierbe fogott?

– 2010-ben kezdtem dolgozni a rektori hivatalban, Bódis József rektor mellett, aki jelenleg a tudás- és innováció-
menedzsmentért felelős államtitkár. A működés és a gazdálkodás felügyelete volt a feladatom, s hamar világossá vált, hogy nélkülözhetetlen megerősíteni és új ismeretekkel gyarapítani a meglévő gazdasági tudásomat. Ma már kijelenthetem: életem egyik legjobb döntése volt, hogy elvégeztem az MBA (Master of Business Administration) szakot.

– Egyetemi tanári pályára készült?

– Elvégeztem a doktori képzést, azonban a disszertációm megírására eddig még nem jutott idő. Doktoranduszként, mint óraadó oktattam, amit nagyon szerettem, ellenben vizsgáztatni annál kevésbé. Lehet úgy kérdezni, hogy arra vagyok kíváncsi, mit tud a vizsgázó, és úgy is, mit nem tud. Én az előbbi kategóriába tartoztam, és sajnos olykor-olykor a hallgatók visszaéltek ezzel, amit nehezen vettem tudomásul. Azonban a fókusz az oktatási tevékenységről új területekre esett, mert szerencsémre a jogi kar dékánja rám bízta a kari marketing- és beiskolázási tevékenységet.

– Minden pompásan alakult, jól érezte magát, erre váratlanul otthagyta az egyetemet. Miért?

– Gyermekkori álmom volt éttermet nyitni. A dédszüleim kocsmárosok voltak, onnan eredhetett a vonzalom.

– Rendben, azonban egy gyerekkori vágy miatt feladni a szépen alakuló egyetemi karriert nem tűnik megfontolt döntésnek. Egyből beállt a katedra mögül a pultba?

– Nem, közel tíz évig érlelődött bennem az elhatározás, végül eljött a pillanat, hogy azt éreztem, szükségem van a váltásra. Összeismerkedtem a Pécsi Sörfőzde akkori osztrák tulajdonosával, Wenckheim Istvánnal, leültünk tárgyalni, s ő lehetőséget látott az elképzeléseimben és bennem. Így született meg a bisztró, amely a mai napig remekül működik, de egy ideje már nélkülem.

– Ha már sikeresen megvalósította gyerekkori álmát, természetesen ismét váltott…

– Abban az időben a kaposvári színház nehéz időszakát élte a korábbi gazdasági vezetés döntései miatt. Felhívott egy barátom, aki ismerte Rátóti Zoltán direktort, s megkért, küldjek egy önéletrajzot, mert az igazgató olyan gazdasági vezetőt keres, aki jogász is. A barátságunkra tekintettel este elküldtem az életrajzomat Kaposvárra. Másnap csörgött a telefonom. Éppen szabadságra készültem, de Rátóti Zoltán végül rábeszélt, hogy találkozzunk. Az első alkalommal világossá vált, hogy nem tudok nemet mondani. Olyannyira nem, hogy a szabadságom alatt végig a megoldandó feladaton gondolkodtam. Külön öröm és megtiszteltetés, hogy Rátóti Zoltán személyében nemcsak munkatársat, de atyai jó barátot is kaptam az élettől.

– Ekkoriban a Csiky Gergely Színház a „független” értelmiség támadásának a célkeresztjében volt.

– Igen, a balliberális értelmiség nem kímélte Rátóti Zoltánt. Azonban hangsúlyozni szeretném, hogy érdemei és eredményei elvitathatatlanok. Egy sor olyan intézkedést vezetett be és számtalan olyan döntést hozott, amelyet a kollégáimmal kiteljesíthettünk, és amelynek az eredményeit beérlelhettük az elmúlt években.

– A színház vezetését hat évad után, 2016-tól ön vette át.

– Amikor érkezett az ötödik gyermeke, akkor Zoltán kérte a felmentését. Én vállaltam, hogy az évad végéig, ideiglenesen vezetem a társulatot. Végül aztán Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése öt évre bízott meg a teátrum igazgatásával.

– Menedzser-igazgatóként, mint a színházon kívül szocializálódott embernek, ez nem lehetett kis feladat.

– Szita Károly polgármester Zoltán távozását követően menedzser-igazgatót keresett, művészeti igazgató párral. A művészeti vonalat Olt Tamás viszi, ő alakítja ki a műsortervet, a szereposztásokat. Olyan remekül érzi a város közönségének az ízlését, hogy az előző évadban növeltük a nézőszámot, pedig művelődési házban játszunk, ameddig felújítják a színházépületet.

– A fővároson kívül működő színházak már nem a liberális ízlés szószólói, azonban Budapesten rosszabb a helyzet, több mint nyolcvan százalékuk a „független” értelmiséghez szól…

– Ennél én optimistább vagyok…

– A zömük kis teátrum, mégis ők a hangosak, csak az ő hangjukat hallani.

– A csendes többség mindig halkabb. Kitapintható a kollégák egy részéről bizonyos megfelelés az elvárások iránt. Kaposváron igyekszünk oldalra lépni és nem más iránynak megfelelni. Könnyedén söpri le a balliberális értelmiség a jobboldalinak titulált társulatok produkcióit, mondván: azok színvonaltalanok. Ehhez képest nem látogatják az előadásainkat fővárosi kritikusok. Egyszer autóval hoztuk őket Kaposvárra, de mindössze egyetlen cikk született az utazásból. Én a néző ítéletét tartom fontos mérőszámnak, hogy megveszik a jegyeket, a bérleteket. Az évad elején, augusztusban, szeptemberben úgy vásárolják meg a bérleteket, hogy nem tudják, milyenek lesznek az előadások. Olyan nagy a bizalom, hogy tulajdonképpen előre megfinanszírozzák a színházakat, melyek jelentős része világszínvonalban is élen jár.

– Ha már szóba került a támogatás, evezzünk át a magasabb szintű kultúrpolitika vizeire. Elfogultság nélkül leszögezhetjük: talán nincs még egy olyan ország a világon, ahol ilyen méretű állami dotációban részesülne a kulturális szféra, mint hazánkban.

– Világszerte nem élveznek az előadó-művészeti szervezetek akkora biztonságot, mint nálunk. De igaz ez a kultúra egyéb területeire is. Gondoljunk bele, hány és hány helyszínen zajlik ezzel kapcsolatos beruházás, mennyi intézmény újul meg határon innen és túl. A kulturális célú kiadások évről évre növekednek. 2010-ben 172 milliárd forintot fordított a kormányzás a kultúra fejlesztésére, ápolására és beruházásokra, 2020-ban pedig már 578 milliárddal támogatja mindezt. Jövőre az ilyen jellegű finanszírozások GDP-arányosan meghaladják majd az 1,5 százalékot, ami az egész Európai Unión belül egyedülálló.

– A magukat függetlennek tartó alkotók azt hangoztatják: nem szabad állami támogatást kérni, mert akkor elveszítik az önállóságukat.

– A magántőkéből működtetett intézmények finanszírozói is megfogalmazzák az elvárásaikat. Ha a magyar állam az adófizetők pénzéből támogat bármit, bárkit, akkor mondjuk az a minimum, hogy törvényesen költik el az összeget. Csak jelezném, hogy a független színházak szintén kapnak állami szubvenciót a működésükre.

– Azt is rendre hallani: miért kell a határon túl élő magyarokat támogatni, amikor itthon is el lehetne költeni azt a pénzt?

– A kormányzat 2010 óta Kárpát-medencei magyarságban gondolkodik. Az elszakított területeken élők is a magyar kultúrát képviselik. A kultúra identitást képez és megtart; ha a határon túli magyarjaink ezt elveszítik, akkor integrálódnak. Igaz ez a szórványterületekre is, ahol szintén felbecsülhetetlenül értékes munka zajlik.

– Vannak a teljes magyar kultúrát átfogó víziói az államtitkárságnak?

– Fekete államtitkár úrnak nagyon sok elképzelése és ötlete van, amelyeket időről időre egyeztetünk, átbeszélünk és mérlegelünk. Az én feladatom előkészíteni, majd végrehajtani mindazt, amiről döntés születik. Rám bízta a teljes szakmai portfólió koordinálását, irányítását a közművelődéstől a közgyűjteményeken át egészen az előadó- és alkotóművészetekig. Azt kértem a kollégáimtól, hogy ne központi hatóság képét mutassuk, hanem szolgáltató-, segítő tevékenységet lássanak az intézményvezetők. Igyekszem mindenhová ellátogatni, mindenki véleményét meghallgatni. Az államtitkárság szabta irányok mentén, közös gondolkozással tudunk eredményeket felmutatni. Ennek összefogása, összehangolása az én feladatom.