Bezár ×

2019/08/15

Devizaháború

A kínai jegybank megváltoztatta az árfolyamsávot, hagyta, hogy a jüan a lélektani 7-es szint fölé gyengüljön a dollárral szemben. Trump azonnal „az árfolyam manipulációjával” vádolta a kínaiakat – ami csak részben igaz. A globális kereskedelem lassul, a kínai gazdaság vele párhuzamosan, csökken a kereslet a jüan iránt, gyengül az árfolyam. Trump szemében ez vörös posztó, hiszen pont azért ment neki a távol-keleti óriásnak, mert a mesterségesen alulértékelt jüan tette olyan olcsóvá a kínai exportot az elmúlt évtizedekben, hogy dömpingáron tudták piacra dobni a termékeiket. Pekingben azonban nyugodtan mondhatják, hogy az egészet az USA elnöke kezdte újra a büntetővámokkal, és (részben) igazuk is van ebben. 

Kína keze azonban erősen meg van kötve az árfolyam-manipulációban. A pekingi vezetés bizonyára élénken emlékszik még arra, amikor 2015–16-ban a 4000 milliárd dolláros devizatartalékból 1000 milliárdot vitt el a pénzük védelme, a tőkemenekítés megállítása. Ha a kínai jegybank túl messzire megy, akkor a tőkekivitel mellett adósságválsággal is szembesülhet: túl drága lesz kitermelni a külföldi devizában felvett hiteleket. Becslések szerint az ázsiai ország vállalatai (nem számítva a pénzügyi szektort) 800 milliárd dollár értékű tartozást halmoztak fel, ez nagyjából a GDP 6 százaléka. A kínai bankok dolláradóssága pedig 670 milliárdos, ez a bruttó nemzeti termék 5 százaléka. Az ingatlanszektor több tíz milliárd dollár értékben bocsátott ki dollárkötvényeket, hogy a történelmi mélyponton lévő amerikai kamatszintet kihasználva olcsó finanszírozáshoz jusson. 

Nem tudjuk, mi van Trump fejében, de nagyon úgy néz ki, hogy számára a kérdés egyszerű kereskedelmi leszámolás Hszi Csin-ping kínai vezetővel. Ugyanakkor az Egyesült Államok elnöke hajlamos arra, hogy politikai és gazdasági sikereit az amerikai tőzsdeindexek alakulásával mérje. Ehhez képest a Dow Jones Industrial Average, a legnagyobb amerikai iparvállalatok részvényeinek árfolyamát összegző index például a 2018. januári szintje alatt van – ekkor nyitott frontot Kínával szemben Trump –, dacára annak, hogy a cégek erős nyereségekről számoltak be. A GDP-növekedés 3 százalékról 2-re lassult, az üzleti beruházások csökkennek. Kínai részről tehát a túlságosan gyenge jüan, az USA részéről pedig a részvénypiacok reakciója vet erős gátat a két nagyhatalom torzsalkodásának. 

Több mint hatéves csúcs a lakáshiteleknél

A változó kamatozású hitelek közben szinte teljesen eltűntek a piacról, részesedésük négy százalék alá csúszott az új kihelyezéseken belül. A jegybank által kimutatott átlagos kamatláb éves összevetésben ugyan érezhetően emelkedett a lakáshitel-szerződéseknél, ám ez a hosszabb kamatperiódusú – és így jellemzően drágább – konstrukciók terjedésével magyarázható.

Óriási kihívás a BL-trófea

JUAN CARLOS PASTOR |  

– Túl vannak egy szlovéniai edzőtáboron és két győztes hazai edzőmeccsen a Dabas és a Vác ellen. Lassan egy hónapja újra együtt dolgozik a csapattal. Nem volt nehéz a visszatérés Szegedre?

– Egyáltalán nem volt nehéz, mert nagyon szeretem a várost és a munkámat. Mindent előre megterveztem, tudom, mi a teendőm. A nyáron próbáltam a lehető legtöbb időt a két lányommal és a feleségemmel tölteni, sokat voltunk Valladolidban, de elutaztunk nyaralni Gandiába és Marrákesbe is. 

– Fiatalon focizni kezdett el, de gyorsan abbahagyta, s a kézilabdajátékos-karrierje sem tartott sokáig, ellenben már 27 évesen a Valladolid felnőttcsapatát irányította. Ez előny a többi edzővel szemben?

– Nem tudom, hogy ez előny-e vagy sem. Valóban, már fiatalon láttam, hogy játékosként nem sokra vihetem, és ezért lettem nagyon korán edző; már 14 évesen megtartottam az első edzésemet. A malmomra hajthatja a vizet, hogy több szezon van a hátam mögött, mások viszont játékosként szereztek sokkal több tapasztalatot. 

– Pályafutása 25. szezonját kezdi. Ez egy szép kerek szám. Belegondolt már ebbe?

– Ezen még nem gondolkodtam. Most, hogy mondja, tényleg ez lesz a 25. szezonom. Soknak hangzik, de különösképpen nem foglalkozom vele. Mindig egyik évről a másikra gondolkodtam, addig terveztem, és így van ez most is.  

– Tizennyolc évig volt a Valladolid vezetőedzője, és most a hetedik szezon következik Szegeden. Két csapat huszonöt esztendő alatt. (Ha a spanyol válogatottnál eltöltött három és fél éves időszakot is beleszámítjuk, akkor három együttes.) Ennyire hűséges típus, vagy csak így alakult?

– Mint már említettem, egy évre szoktam előre tervezni. Sem Valladolidban, sem Szegeden nem terveztem ennél hosszabb időszakra. Előbbi nagyvárosban a családdal együtt élhettem, ez nagyban közrejátszott abban, hogy olyan sokáig ott maradtam. Alapvetően, ha jól végzed a munkádat, akkor kapsz új szerződést, és csinálod tovább. A legfőbb szempont mindig az volt, hogy stabil helyen dolgozhassak, és hogy ne kelljen mással foglalkoznom, csak a kézilabdával. A spanyol válogatottnál kicsit más volt a helyzet: véget ért egy ciklus, és én nem akartam hosszabbítani. 

– Sokan az ön nevéhez kötik a mai, modern kézilabda alapjainak a lefektetését, s mester és tanítványaiként említik Roberto García Parrondóval, Davis Davisszel vagy éppen Raúl Gonzálezzel. Milyen érzés ez? 

– Nyilván jólesik, ha ilyeneket mondanak az emberről, és büszkeséggel tölt el, de nem foglalkozom azzal, hogy mi volt a múltban, s azzal sem, hogy mások mit csinálnak. A saját dolgaimmal törődöm, ebben hiszek. Mindig azon gondolkozom, mit tudnék jobban csinálni a következő edzésen, meccsen, a következő szezonban. Amikor elkezdtem Valladolidban, nem volt erős a játékoskeretem, ki kellett valamit találnom. Arra is kíváncsi voltam, mi történik, ha elkerülök egy jobb csapathoz, de ez a módszer működött a spanyol válogatottnál és most itt, Szegeden is. Van egy alaprendszerem, amely azért az évek alatt elég sokat változott, de arra lehet építeni.  

– A modern kézilabdát leginkább a játék gyorsulása és a kapus játékba vétele jellemzi. Hová tud még fejlődni a sportág, lehet-e még korszerűbb a modern kézilabda, van-e még potenciál a játékban?

– A kapusok mindig nagyon fontosak voltak, csak régebben egy jó védekezés után nem született annyi könnyű gól, mint napjainkban. Most sokkal magasabb szinten van a sportág: rövidebbek a támadások és több a gól, ami kedvez a szurkolóknak. Úgy gondolom, van még fejlődési lehetőség, mert a játékosok egyre gyorsabbak, erősebbek, explozívabbak lesznek, és a csapatok védekezése is javul majd. A legfontosabb természetesen továbbra is a játéktudás, mert ha az nincs meg, lehetnek bármilyen adottságai egy kézilabdázónak. A két dolgot össze kell hangolni, az egyik nem működik a másik nélkül. Az edzések is változtak, sokkal inkább meccs jellegűek, így a játékosok úgy készülnek, mintha éles mérkőzést játszanának. A hét a hat elleni játék szerintem nem tett jót a kézilabdának, sokkal többet lehet tanulni hat a hat vagy hat az öt elleni szituációban. A játék fejlődéséhez elengedhetetlen a professzionális játékvezetői szemlélet elterjedése is. Vannak olyan szabályok, amelyeket szerintem meg kellene változtatni, mert akkor még jobban előre tudna lépni a kézilabda.

– Milyen szabálymódosításokat vezetne be?

– Mindenképpen lehetőséget biztosítanék több időkérésre, hiszen az edző akkor tud szakmai utasításokat adni, beleszólni a meccsbe, és a szurkoló is annyival több időt tölt a sportcsarnokban. Szerintem a passzív játéknál túl sok az engedélyezett hat passz, elég lenne négy. A kézilabda alapvetően jó úton van, mert nagyon attraktív, nem kell tehát új dolgokat kitalálni, apró finomításokra lenne csak szükség. 

– Sokat kritizálták a játékospolitikája miatt, de az élet önt igazolta. Mi a legfontosabb szempont a játékosválasztásnál? 

– Az első és legfontosabb, hogy egészséges legyen. Utána következik, hogy be tudjon illeszkedni abba a szisztémába, amelyet elképzeltem. Ne csak jó csapatjátékos, hanem jó ember is legyen. Ez utóbbit az öltözői hangulat miatt említem, mert ha jó a hangulat, akkor a munka is gördülékenyebben halad. A legjobb játékos az, aki támadni és védekezni is tud, mert akkor kevesebbet kell cserélni, sokkal dinamikusabb lesz a csapat ritmusa, ami nagyban segíti a szakmai stáb munkáját. Előre kell gondolkodni, figyelni szükséges a piacot, sokkal hamarabb észre kell venni a tehetséges játékosokat, és akkor lépéselőnybe lehet kerülni a riválisokkal szemben. 

– A közösségi média ereje egyre nagyobb. Kell egy edzőnek foglalkoznia az ott megfogalmazott kritikákkal? 

– Nekem nincs se Facebookom, se Instagramom vagy Twitterem. A WhatsAppot is csak azért töltöttem le, hogy tudjam tartani a kapcsolatot a családommal. Úgy gondolom, hogy olyannal, ami nem fontos (hiszen a közösségi médiába bárki írhat), azzal kár vesztegetni az időt, de ebbe a kategóriába tartozik a bulvársajtó is, azt sem olvasom. 

– Tavaly októberben, amikor a BL-csoportkör második fordulójában hazai pályán 30–28-ra legyőzték a Nantes-ot, azt mondta a mérkőzés után az öltözőben a játékosoknak, hogy „győzhetünk és kikaphatunk, de soha nem veszíthetjük el a meccset”. Ez a filozófiájának a része?

– Igen, mert nem szabad, hogy az ellenfél a mi hibáinkból nyerje meg a mérkőzést. Ha valamelyik csapat jobb, akkor legyen győztes, de ne mi veszítsük el. Azokon a meccseken, amikor kevés ki nem kényszerített hibát követtünk el, rendszerint győzni is tudtunk. A nagy csapatok ellen nem lehet mindig száz százalékot produkálni, ezért kell törekedni a ki nem kényszerített hibák számának a csökkentésére. 

– Szinte mindent megnyert, amit csak lehetett, már csak a Bajnokok Ligája-trófea hiányzik. Mekkora a realitása ennek Szegeden, ahol eddig háromszor sikerült eljutni a negyeddöntőig? 

– A Valladoliddal 2007-ben az elődöntőben kaptunk ki a Flensburgtól. Akkor még nem létezett a Final Four, két meccsen egy góllal maradtunk alul. Akkor jártam a legközelebb a döntőhöz és az esetleges győzelemhez. Nyilván ez egy óriási kihívás, és természetesen ez az álmom. Ezért dolgozom nap mint nap.  

– A magyar férfikézilabda-válogatottnak az utóbbi hat évben két spanyol szövetségi kapitánya is volt, Talant Dujsebajev és Xavier Sabaté. Az idei vb-n a csapat csak a középdöntőig jutott. Csoknyai Istvántól és Vladan Matićtól el is köszöntek, és a helyüket Gulyás István vette át. Ön szerint hogyan lehetne jobb a nemzeti együttes?

– A leglényegesebb, hogy létre kell hozni egy tervet, amelyet követni kell, amelynek alapján dolgozni kell. Mostanában elég sokat változott a szövetségi kapitány személye, és egyiknek sem volt annyi ideje, hogy megfelelően felkészítse a játékosokat. Az én véleményem szerint hagyni kell az edzőket dolgozni, és akkor lesz eredmény. 

– A beszélgetés közben láttam, hogy fél szemmel a lányok edzését követte, akik a fiúk után tréningeznek. Megfordult már a fejében, hogy nőkkel dolgozzon? 

– Egyszer tartottam egy előadást Spanyolországban, és amiről beszéltem, azt egy női csapat mutatta be a pályán. Nagyon megmaradt bennem, mert a lányok fenomenálisan hajtották végre a gyakorlatokat, mindent megcsináltak, amit kértem. Kézilabdaedző vagyok és nem férfi- vagy nőikézilabda-edző, kicsit nehezen tudom magam elképzelni abban a szerepben, de nem tudhatjuk, mit hoz a jövő.

 

NÉVJEGY

Az 51 éves szakember soha nem arról volt híres, hogy sűrűn váltogatta volna a csapatait. Első klubjánál, a Valladolidnál 1995 és 2013 között volt vezetőedző. 

Szülővárosának együttesét 2003-ban Copa Asobal-győzelemig vezette. 2009-ben megnyerték a KEK-et, s kétszer (2005-ben és 2006-ban) a spanyol kupát is sikerült elhódítani. 

2004 és 2008 között párhuzamosan a spanyol válogatott szövetségi kapitányi posztját is ellátta. 

A nemzeti csapattal szintén sikert sikerre halmozott: 2005-ben világbajnoki címet ünnepelhetett, 2006-ban Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett, 2008-ban pedig olimpiai bronzérmet akasztottak a nyakába. 

Szegeden 2013 óta tevékenykedik, és már rögtön az első évben EHF-kupát nyert, amely a szegedi együttes első nemzetközi trófeáját jelentette. 

A Bajnokok Ligájában háromszor (2015-ben, 2017-ben és 2019-ben) jutott el a negyeddöntőig, 2018-ban pedig magyar bajnoki győzelmet ért el, amellyel 11 év után taszította le a trónról az ősi rivális Telekom Veszprémet.

Megoldások a klímaváltozásra: család, gyermek, nemzet

ORBÁN BALÁZS

– Miért vált az utóbbi években Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tudományos, szakmai kérdésből egyértelműen vezető politikai témává az éghajlatváltozás ügye?

– Nem vitatható, hiszen a számok is azt mutatják, valamint a saját tapasztalataink is hasonlók: a Földön növekszik az átlagos hőmérséklet, szélsőségesebbek az időjárási körülmények, változnak az éghajlati viszonyok. Az is kétségtelen, hogy az emberi tevékenység e folyamatokban szerepet játszik. Kutatások bizonyítják, hogy a most tapasztalható felmelegedési periódus egybeesik az ipari forradalom kezdetétől fokozódó szén-dioxid-kibocsátással. Az éghajlatváltozás hatásai egyre többeket érintenek közvetlen közelről, így az emberek többet foglalkoznak vele. Hatása meglátszik az élelmiszerek árától kezdve a határainkon megjelenő illegális bevándorlók számáig, szinte az élet minden területén. Így ma már nem csupán kutatók és szakemberek kis köreit érintő témáról van szó, hanem az ügy közéleti témává vált. S ahogy az lenni szokott, a politikai haszonlesők is megjelentek e téren, akik nem a probléma megoldásában, hanem a hisztériakeltésben érdekeltek, ahogyan azt a bevándorlással kapcsolatban is tette a baloldal. Így azt kell mondanom: geostratégiai érdekünk, hogy mi, magyarok is értsük a helyzetet, s el tudjuk választani egymástól a lényegeset a lényegtelentől.

– Hazai és nemzetközi szinten egyaránt az az általános tapasztalat, hogy a jobboldal mintha hagyta volna, hogy a baloldal kisajátítsa a környezetvédelem, a zöldpolitika, majd a klímapolitika területét. Mi volt ennek az oka?

– Ha valóban ez a meggyőződés alakult ki valakiben, az nagyjából három okra vezethető vissza. Először is, a klímatémán keresztül – hívjuk így, leegyszerűsítő módon – a bevándorláspárti baloldal egyszerre tudja kritizálni a nemzetállamokat – mondván: lokális szinten nem kezelhető ez a globális probléma –, valamint a kapitalizmust, arra hivatkozva, hogy a nagyvállalatok környezetszennyező tevékenysége okozza az éghajlatváltozást. Másrészt azt se felejtsük el, hogy a XXI. századra a hagyományos baloldali témák kiüresedtek. Így mára a baloldali politika fókusza a kizsákmányolt munkásosztályról a kizsákmányolt bolygóra került át. Harmadrészt: a baloldal a klímaváltozás témakörével akarja megteremteni a saját legitimitását, s mint a nemzetek felett álló, globális birodalmi kormányzás vezető ideológiájával kíván fellépni vele.

Mindez azért elfogadhatatlan számunkra, mert így a baloldal cselekvését nem az éghajlatváltozás elleni fellépés, hanem a politikai haszonszerzés motiválja. Hiszen mit látunk tőlük? A klasszikus baloldali témákat – például a társadalmi szempontból rendkívül káros alapjövedelem ötletét – akarják összekötni a klíma kérdésével, továbbá irracionális, a tiszta, olcsó és biztonságos energia ellen ható energiapolitikai lépéseket javasolnak – ahogy az történt a német energiapolitikai fordulat, az Energiewende során –, valamint be nem tartott, működésképtelen nemzetközi egyezmények megkötését szorgalmazzák, miközben a legtöbben – tisztelet a kivételnek – képmutató, jellemzően hatalmas ökológiai lábnyomot hagyó életmódot folytatnak. Továbbá ezt a témát a migrációbarát intézkedések előmozdítására is felhasználják a bevándorláspártiak, hiszen ennek az egész kérdésnek az örvén is az éghajlatváltozással sújtott területeken élők Európába áramlását, nem pedig a helyben maradásukat támogatják.

– A hazai jobboldali közbeszédben, publicisztikákban – a baloldali állításokra való reagálásként – többnyire a globális felmelegedés emberi befolyásolásának a tagadása terjedt el. Ön szerint megváltozhat ez a hozzáállás? 

– Az a kérdés, hogy az éghajlatváltozás mennyiben emberi tevékenység függvénye, eredetileg tudományos jellegű vita volt, amely később a politikumba szivárgott át. A baloldal – politikai haszonszerzés végett – az emberi tényező markáns kihangsúlyozásával és antikapitalista szólamok ismételgetésével akart tőkét kovácsolni. Ezzel szemben a jobboldalon gyakori volt annak a tudományos nézetrendszernek az elfogadása, hogy a klímaváltozás egy a Föld történetében rendszeresen ismétlődő, természetes folyamat velejárója. A tudományos kutatások mai állása szerint az a helyes megközelítés, ha azt mondjuk, hogy egy olyan természetes folyamatról van szó, amelyet az emberi tevékenység katalizálhat vagy éppen tompíthat.

Az éghajlatváltozásra vonatkozó ismeretek fényében világos, hogy a jobboldali gondolkodásnak válaszokat kell adnia az éghajlatváltozás okozta kihívásokra. Míg a baloldali zöldpolitika ezen az ügyön keresztül is csak a társadalom mesterséges átalakításán és a nemzetállamok lebontásán ügyködik, nem hatékony nemzetközi egyezményeket és hangzatos látszatmegoldásokat propagál, addig a konzervatív zöldpolitika a közösségeken, az ösztönzésen és a környezetért való felelősségvállaláson alapszik. Ezek a javaslatok jóval érdemibbek, mint a baloldal ideologikus válaszkísérletei. A jobboldali zöldgondolat szerint a nemzetállamok hatáskörében kell hagyni a környezetvédelmi szabályozást. Ennek oka egyrészt, hogy a klímaváltozás tünetei a különböző országokban eltérően jelentkeznek, így nincs általános recept azok kezelésére. Másrészt csak így érvényesíthető az egyéni és a közösségi felelősség. Az egyénnek és tágabb közösségének – ilyen például a család vagy a nemzet – kell a saját mikrokörnyezetéért felelősséget vállalnia, valamint a saját közösségén keresztül szükséges változást elérnie. Mindaddig, amíg szűk közösségi szinten nem sikerül ilyen pozitív értékeket és normákat kialakítani, minden csak látszatintézkedés marad.

– A szélsőséges klímapolitikai aktivisták az egész kérdéskört tágabb értelemben kezelik: az ember okozta éghajlatváltozásra a válaszaik közé olyan állítások is tartoznak, hogy például kevesebb gyereknek kell születnie, nem kellenek a nagycsaládok, vagy vissza kell fogni a húsfogyasztást. Mi a konzervatív oldal válasza erre?

– Ezek a politikai üzenetek kiváló példái annak, miként terelte az irracionális, szinte hisztérikus vita irányába a klímavédelem kérdését a bevándorláspárti baloldal. Sajnos egyre inkább jellemző, hogy körükben a környezetvédelem ügye egyfajta antihumanizmusba csap át. Mint ahogy a Mátrix című filmben a gépek, egyfajta globális kórokozót látnak az emberiségben. A szén-dioxid-kibocsátásunk megszüntetése ugyanis egyenlő lenne a halálunkkal. Ilyen abszurd közéleti megszólalások után nem véletlen, hogy pártállástól függetlenül minden jóérzésű embernek forog a gyomra. Ez a fajta drasztikus megközelítés ráadásul ellehetetleníti a vitát a szakpolitikai kérdések szintjén, mivel minden szakpolitikai cselekvést saját ideológiai szempontjainak rendel alá.

A konzervatív politika válasza erre az ideologikusságra az, hogy a környezetvédelem feladata elsősorban az ember és a természet közötti harmonikus együttélés megteremtése, nem pedig egyik vagy másik tényező szempontjainak a kizárólagos érvényesítése. Ahogy a természeti környezet védendő érték, ugyanilyen fontos és védendő érték az emberi élet és gyermekeink jövője is – a kettő szorosan összefügg egymással. Család, gyermek, nemzet; ezek olyan fogalmak, amelyek nem a problémát, hanem a megoldást jelentik a legtöbb kérdésben, így a klímaváltozás ügyében is. Minden szinten törekedni kell arra, hogy ne károsítsuk a környezetünket, kisebb ökológiai lábnyomot hagyjunk, az államnak pedig azon kell dolgoznia, hogy – mint az Alaptörvény kimondja – a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápolja, megóvja, közben felelősséget viseljen utódainkért oly módon, hogy természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezze az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. Ezeknek pedig nem szabad csak magasztos szavaknak lenniük, hanem hétköznapi cselekedeteket is indukálniuk kell. Minden ültetett fa, minden rozsdaövezeti terület rehabilitálása, minden vízgazdálkodásban véghez vitt változás számít!

– A magyar polgári oldalnak és a kormányzatnak milyen konkrét megoldásai lehetnek a globális klímapolitikai kihívásokra?

– Ahogy említettem, a baloldal elsősorban életmódkérdéssé redukálta a környezetvédelmet. Bár a kérdéskörnek kétségtelenül vannak ilyen aspektusai is, és nagyon fontosak lehetnek az egyéni kezdeményezések, azonban legalább ennyire lényegesek a nemzetállamok által hozott környezetvédelmi szakpolitikai intézkedések. A jobboldal feladata tehát az, hogy a baloldal ideologikussága helyett szakmai alapon nyugvó, valódi választ adjon a problémákra, és így képes legyen a lehető legjobban megvédeni a választókat az éghajlatváltozás negatív hatásaitól. Ez egyfelől a módosult körülményekre való felkészülést, másrészt az emberi tevékenység okozta kedvezőtlen hatások mérséklését jelenti. A magyar kormány 2010 óta számos olyan szakpolitikai intézkedést hozott, amely ezt a célt szolgálta, mert Magyarország kormánya számára fontos a környezet védelme, hiszen mindannyian tiszta vizet, tisztább levegőt és elviselhetőbb klímát szeretnénk. Többek között például az Otthon melege program keretében mintegy 310 ezer lakás energiahatékonyságát sikerült érdemben növelni, s ezzel évi 130 ezer tonnával tudtuk csökkenteni hazánk szén-dioxid-kibocsátását. Vagy említhetnénk a 2018-ban elfogadott második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, amely előírja az erdőterületek nagyságának a növelését a jelenlegi 21-ről 27 százalékra. Ennek szellemében pedig csak 2019-ben 6000 hektárnyi erdőt telepít a magyar állam. Jelentős eredményeket értünk el a hulladék-újrahasznosítás területén is. Míg 2011-ben az itthon keletkező hulladéknak csupán a 27 százalékát hasznosítottuk újra, addig mára ez az arány eléri az 50 százalékot. Magyarország a klímaváltozás elleni küzdelemben 2030-ig tett vállalásait, ahogyan ígérte, úgy be is tartja.

– Az európai zöldaktivisták, „klímaszakértők”, illetve az ellenzéki médiumok azért tartják hiteltelennek a kormány globális felmelegedés elleni fellépését, mert a kabinet nem fogadta el az EU 2050-es klímasemlegességi céltervezetét. Mi volt ennek az oka? Mikor járulhat hozzá Magyarország az uniós célok teljesítéséhez?

– A nemzetközi példák azt mutatják, hogy – finoman fogalmazok – kevéssé hatásosak a környezetvédelmi tárgyú nemzetközi egyezmények. Bár a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó államok rendre aláírják a korlátozásokra vonatkozó egyezményeket, a gyakorlatban már nem tartják be azokat. Jó példa erre a 2016-ban elfogadott párizsi éghajlatvédelmi megállapodás. Az ezt aláírók közül a három legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó ország – az USA, Kína és India – azóta sem csökkentette az emisszióját, sőt az Egyesült Államok időközben már fel is mondta azt. A párizsi egyezmény példája jól mutatja, hogy az efféle nemzetközi kötelezettségvállalások – legyenek bármilyen hangzatosak is – jellemzően üres ígéretek maradnak. Ennek oka, hogy túlnyomórészt ideológiailag vezérelt dokumentumokról van szó, valamint sok elemükben „a kirakatba készült” célokat tartalmaznak, amelyek a gyakorlati szempontok teljes mellőzésével szövegeződnek. A környezetvédelem ügye nem lehet független az egyedi környezeti és országspecifikus sajátosságoktól. Az éghajlatváltozás tünetei egy-egy ország földrajzi, társadalmi és gazdasági helyzetétől függően másképp jelentkeznek, és az egyes államoknak eltérő bevethető eszköztár áll rendelkezésükre. Ennek megfelelően nincs és nem is lehet általános recept a klímaváltozás elleni küzdelemben. Ez egy elvi álláspont, de a párizsi megállapodás ügyében például úgy látjuk, hogy a vállalások hazánk érdekét szolgálják, így az egyezményt elfogadtuk, s az abban vállaltakat teljesítjük. Azonban minden nemzetközi kötelezettségvállalás előtt ugyanilyen logikájú és megközelítésű hatásvizsgálatot szeretnénk látni és elvégezni, hiszen ha komolyan vesszük magunkat, akkor nemzetközi kötelezettségvállalást is csak ennek fényében tehetünk.

Ausztria a mérce

BALÁZSY PÉTER

– Polgármesterként milyen beruházásokat szeretne végigvinni a következő öt évben? Kormánypárti jelöltként tud-e garanciát vállalni arra, hogy az állami és EU-s támogatásokat a legcélszerűbben használja fel a megyeszékhely?

– A megyei önkormányzati hivatal vezetőjeként az elmúlt ciklusban is ilyen fejlesztéseken dolgoztam. Ennek köszönhetően korábban nem látott mértékben újultak meg bölcsődék, óvodák és iskolák a megyében, mások mellett kerékpárutak és ipari parkok épültek. Arra készülök, hogy a következő években még lendületesebben tudjunk beruházásokat megvalósítani Szombathelyen. A várost még élhetőbbé és otthonosabbá kell tennünk, ezért fogjuk utcáról utcára és járdáról járdára felújítani. Ez pillanatnyilag az elsődleges feladat.

– A város közgyűlésében tavaly ősszel többségbe került a baloldal. Azóta hogy halad az állami támogatásból finanszírozott Modern Városok Program szombathelyi végrehajtása?

– Sajnos Szombathelyen más vá-ro-sok-kal összehasonlítva nem haladnak a Modern Városok Program projektjei. A szocialisták átmeneti többsége a saját éltetésén kívül nem foglalkozik mással, stagnálás helyett visszalépést érzékelek. A baloldali többség nem törekszik a kormánnyal való együttműködésre, sőt az ellenzék Szombathelyre hozza országos harcait, és mindenben a rosszat keresi. Ezzel már most sokat veszített a város. Ezért is fontos, hogy októberben újra tiszta viszonyok szülessenek. A Modern Városok Program szombathelyi elemeit ősztől megvalósítjuk.

– MSZP-s ellenfele, Nemény András nemrég arról beszélt: ha ő lesz a polgármester, közvetlen brüsszeli forrásból szereznek majd pénzt bicikliút-építésre. Mi erről a véleménye?

– Meglepődtem a szocialista jelölt kijelentésén. Régóta foglalkozom uniós fejlesztésekkel, így tudom, hogy ilyen célra nincsenek közvetlen brüsszeli források. Fontos, hogy tovább tudjon bővülni Szombathely kerékpárút-hálózata, jelenleg is milliárdos nagyságrendű forrásokat biztosít ezekhez a beruházásokhoz a kormány. Arra készülünk, hogy a következő években folytatjuk ezt a munkát. Egy dolog teljesen biztos: a kormány támogatása nélkül parkolópályára fog kerülni a város; aki ennek az ellenkezőjét állítja, sajnos nem mond igazat.

– Az egyik fideszes alpolgármester, Koczka Tibor is elindul a választáson. Ön szerint milyen megfontolások vezetik?

– Koczka Tibor az elmúlt ciklusban alpolgármesterként lehetőséget kapott a munkára. Ha megkérdezné, milyen eredmények fűződnek a nevéhez, nem nagyon tudnék mit mondani. Pedig a rábízott területek – oktatás, kultúra, sport – nagyon fontosak egy város élhetősége szempontjából. Ráadásul az a véleményem, hogy egy olyan jelölt nehezen érzi át egy város mindennapjait, aki nem is helyben lakik. Nekünk Szombathely nemcsak a szenvedélyünk, de az otthonunk is.

– Jelenleg milyen pénzügyi helyzetben van a vasi megyeszékhely? Az iparűzési adóból befolyt összegeket hatékonyan használja fel a város?

– Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy Magyarország kormánya átvállalta Szombathely több mint 16 milliárdos adósságát, amelyet a szocialista vezetésnek sikerült felhalmozni 2002 és 2010 között. Kizárólag emiatt tud ma adósság nélkül működni a város. Mindezek mellett a szombathelyi emberek és vállalkozások kemény munkájának köszönhetően több mint kétszeresére nőtt a város iparűzésiadó-bevétele is. Gyakorlatilag az elmúlt kilenc esztendőben megduplázódott a helyi gazdaság a hosszú évek kemény munkájának köszönhetően, kevés város tudott ilyen ütemben fejlődni. A mi felelősségünk, hogy ezzel a lehetőséggel miként élünk. Meggyőződésem, hogy olyan beruházásokat kell megvalósítunk, amelyek elsősorban az itt élő embereket szolgálják. Az ő teljesítményük megalapozza, hogy ne csak átvezessük Szombathelyt a XXI. századba, de meghatározzuk a következő húsz év fejlődésének az irányát is.

– Helyi tapasztalatok szerint vannak elhanyagolt közterületek a városban. Hogyan lehetne ezen változtatni?

– Az utóbbi időben úgy érezzük szombathelyiként, hogy a település, amely egykor a parkok és ligetek városa volt, egy kicsit elhanyagolttá vált. Ezen mindenképpen változtatni fogunk, a város jelenleg is sokat költ erre a célra, hatékonyabbá kell tennünk a parkfenntartó cég működését. Nem engedhetjük meg, hogy a városkép ne XXI. századi arcot mutasson, ezért megújítjuk Szombathely zöld területeit, melynek egyik eleme, hogy intenzív fatelepítési programot indítunk majd.

– A várost az elmúlt években sok fiatal elhagyta. Miképp lehet visszacsábítani a diplomásokat?

– Szombathely is küzd ezzel a problémával, mint a legtöbb vidéki város. Én magam is visszatérő fiatal vagyok, itt születtem s itt nőttem fel. Tanultam és dolgoztam Budapesten és más európai városokban, de a szívem mindig hazahúzott. A saját példámmal is szeretném megmutatni, hogy érdemes a hazatérésben gondolkodniuk a fiataloknak. Ennek érdekében teljessé tesszük a helyi köznevelési intézményrendszer felújítását, családbarát intézkedésekkel még komfortosabbá tesszük a várost. A kulturális élet felpezsdítésével minden korosztály számára egész évben tartalmas időtöltési lehetőségeket biztosítunk majd.

– Ausztria közelsége miatt nagyon sok szombathelyi ingázik a szomszédos ország és a város között. Gondolom, ők az ottani viszonyokat szeretnék a szülőföldjükön is viszontlátni. Szombathelyen mikor lesznek „ausztriai viszonyok”?

– Szombathelyen mindig is Ausztria volt a mérce. A határ közelségére lehetőségként tekintünk. Azon dolgozunk, hogy a közlekedési kapcsolatokat tovább tudjuk javítani, hiszen sok itteni lakos dolgozik a határ másik oldalán. De nyilvánvalóan ez a város üzemeltetésében is magasabbra is teszi a lécet, ennek itt, Szombathelyen meg kell tudnunk felelni. Ha bizalmat kapok a választóktól októberben, nyugodt szívvel állítom, meg is fogunk felelni ennek az elvárásnak.

Úton a tankönyvek

KITERJESZTETT INGYENESSÉG

Már a hónap elején mind a 13 millió tankönyv megérkezett a Könyvtárellátó Nonprofit Kft., azaz a Kello üllői raktárába, ahonnan augusztus végéig mintegy négyezer helyszínre szállítják ki azokat, a Magyar Posta segítségével. Vagyis ebben az évben sem lesz csúszás.

Pedig utóbbi jelenség a 2010 előtti időszakban, de az átszervezések miatt még utána is évekig megkeserítette a tanárok és a szülők életét, megnehezítve a tanévkezdést. Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) a parlamenti államtitkára úgy fogalmazott, hogy korábban csak „esetlegesen” sikerült a kiszállítás a megadott időpontra. Ez azonban már a múlt.

Az is igazolja a kormány által eszközölt, a magánkiadók sérelmére bevezetett változtatásokat, hogy az iskolák az állami fejlesztésű tankönyvekből az idén a tavalyinál ötszázezerrel többet rendeltek. Mégis, a leadott rendelések értéke 700 millió forinttal kisebb, mint az előző esztendőben volt, 2017-hez képest pedig 1,2 milliárddal kevesebb a teljes „tankönyvköltés”.

Bár ezeket a kiadványokat pedagógusok fejlesztik, és hivatalos bevezetésük előtt három éven keresztül ki is próbálják, a rendelési időszakban a korábban tetemes hasznot realizáló kiadók, valamint egyes szervezetek – például a számos közéleti és politikai témában rendre megnyilvánuló Szülői Hang Közösség – kampányszerűen támadták az állami tankönyveket. A kritikájuk alapján ezek minősége elmarad az általuk favorizált, drágább taneszközökétől. Az Emmi szerint a magánkiadók hisztériakeltése alaptalan, valójában profitorientált célok vezérlik őket. Ezt indokolhatja az is, hogy a tavalyi jegyzékben még jóval nagyobb arányban szerepeltek a privát cégek, amelyeknek az engedélye azóta lejárt. Vagyis az ő szempontjukból érthető a pánik, ráadásul tényleg komoly összegekről van szó. Rétvári szerint 2003 és 2014 között a nagyobb magánkézben lévő kiadók nyeresége 23,8 milliárd, az osztalékuk pedig 14,6 milliárd forint volt. Ami a további számokat illeti: az állami kiadású tankönyvek példányszáma jelenleg mintegy 12 millió, míg a privát vállalatoktól rendeltek 1,9 milliós példányszámban készültek el.

Maruzsa Zoltán, az Emmi köznevelésért felelős helyettes államtitkára egy sajtóeseményen arról beszélt, hogy jelenleg több mint kilencszáz tankönyv fejlesztése folyik, amivel olyan területeket akarnak lefedni, ahol eddig nem állt rendelkezésre megfelelő kiadvány. A kormány megvizsgálja azt is, hogy a jó minőség garantálása mellett miként lehet olcsóbbá tenni az előállítást, emellett a kiadás finanszírozását, továbbá a gyártást, a kiadást, a fejlesztést és a szállítást is egyszerűsíti, s egyetlen költségvetési fejezeti sorra vonja össze. Minderre a büdzsé 14 milliárd forintot irányoz elő. Jövőre egyébként teljessé válik a korábban bevezetett, felmenő rendszerben életbe lépő ingyenesség: 2020-tól az állam biztosítja majd a tankönyveket a köznevelésben az elsőtől tizenkettedik osztályig, valamint a szakképzésben.

 

Borítófotó: Új tankönyvek között. A 13 millió kötetet 4 ezer iskolába szállítják ki augusztus végéig

Elszívó hatás

KÖZFOGLALKOZTATÁS

A Galgóci Faragda három produktuma is Modern Míves Termék minősítést szerzett a minap. A hír érdekessége, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajógalgócon a közfoglalkoztatási program keretében élesztettek újra egy régi kézműves hagyományt, a fafaragást. Tányérokat, tálakat és evőeszközöket is készítenek évek óta, a szorgalmas munkának pedig ezek szerint meglett a gyümölcse. A kifejezetten hátrányos helyzetű térségben lévő település esete is mutatja: a 2010-ben felálló kormányzat egyik kiemelt projektje értékteremtésre is alkalmas.

A Start munkaprogramra a jövő évi költségvetés már „csak” 128 milliárd forintot szán, amely a Belügyminisztérium (BM) közlése szerint átlagosan 91 ezer fő közfoglalkoztatását teszi lehetővé. Ez az összeg jóval kisebb, mint a 2016-os csúcsot jelentő 340 milliárd. A csökkenés folyamatos: a 2017-es évre 325 milliárd, tavaly már csak 225 milliárd szerepelt a büdzsé előirányzatában. Ezzel párhuzamosan a résztvevők száma is apadt. Ebből arra lehet következtetni, hogy a „kiesők” zöme az elsődleges munkaerőpiacon jutott álláshoz. Egyes elemzők szerint egyre nagyobb a versenyszféra elszívó hatása, és a cégek ma már valós munkaerő-tartalékként tekintenek a közmunkában dolgozó vagy a tartósan munka nélkül lévő tízezrekre. Megfelelő felkészültséggel, a munkába állást segítő programokkal az innen érkezőket is sikeresen tudják integrálni a termelésbe – írta nemrég a Világgazdaság.

 

HÁTRÁLTATÓ TÉNYEZŐK

Ugyanakkor vannak gátló tényezők is, jellemzően vidéken. A BM által megrendelt kutatás alapján a közfoglalkoztatottak egy részének az elhelyezkedését a munkahelyre való ingázás nehézsége, időigénye és költsége hátráltatja. Így továbbra is vannak, akik csak azért választják ezt a formát, mert helyben elérhető. Ezeken a településeken a közlekedés fejlesztése segítheti a nyílt munkaerőpiacra történő kilépést – vetítette előre a felmérés.

Ugyanakkor általános az egyetértés a helyi és a járási szakemberek között abban, hogy „a kimenetet segítendő a programban jelenleg részt vevők összetételéből következően már nem eseti képzésekre, hanem olyan hosszú távú fejlesztőtevékenységre lenne szükség”, amely a szociális szakemberektől is speciális szaktudást, kompetenciát igényel. Egy biztos: a közfoglalkoztatás kulcsszerepet tölt be a jövedelemszint emelésében és az életkörülmények javításában. Arra ugyan nem alkalmas, hogy tömegeket mozdítson ki a szegénységből, de „csökkenti a mindennapi megélhetési problémákat, a mélyszegénységben élők arányát”. Ezt a statisztikák is igazolják.

 

SZABOLCS „VEZET”

A szaktárca eddigi legfrissebb adatai szerint a közfoglalkoztatásban részt vevők havi átlagos száma 104 117 fő volt 2019 áprilisában; ez a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva 28,4 százalékkal, több mint 40 ezer fővel kevesebb. Még a kormánypártisággal bajosan vádolható Policy Agenda kimutatásából is látszik: a közfoglalkoztatotti mutató, azaz a munkavállalási korú lakossághoz viszonyítva az ebben a formában dolgozók aránya 2017-ben 2,74 százalékos volt országosan, 2019 első négy hónapját nézve már csupán 1,71 százalékos. A két évvel ezelőtti 179 ezer közmunkásból csupán 111 ezer maradt. Vagyis a tendencia egyértelmű és látványos, ráadásul a jövő évi tervek is ezt erősítik.

Az első negyedév végére egyébként 102,7 ezerre csökkent a közfoglalkoztatottak száma, ami negatív rekordot jelent. Hiszen utoljára 2013 tavaszán voltak ennél kevesebben a rendszerben, amikor megkezdődött a program felfuttatása. Ehhez képest április ismét hozott némi növekményt, ám ez inkább szezonális jelenség.

A területi eloszlás azonban korántsem egyenletes. Sőt. Információink szerint a munkáltatók, akik erről a BM-et is tájékoztatták, a május 1-je és október 30-a közötti hat hónapra összesen 37 407 fő foglalkoztatását tervezik, ám a korábbi 13 helyett az idén mindössze 5 megyéből érkeztek igények. A bejelentést tevő munkáltatók túlnyomó többsége, 95 százaléka a foglalkoztatás helyéül Szabolcs-Szatmár-Bereg valamely települését jelölte meg. Ebből a megyéből jelezték a legnagyobb létszámszükségletet is: az összes igény fent nevezett időszakra számított átlagának a 72 százalékát. Ezen a téren 22 százalékkal Jász-Nagykun-Szolnok az „ezüstérmes”.

 

FELÜLVIZSGÁLAT OKTÓBERBEN

Több kormányzati szereplő is utalt arra, hogy a létszámcsökkenés egy idő után megtorpanhat. Egyesek évi százezer főnél húzzák meg a határt, mondván: ennyien belátható ideig mindig lesznek a rendszerben. Elképzelhető azonban, hogy ők némileg többet keresnek majd.

A Belügyminisztérium őszi jogalkotási tervéből ugyanis kiderül: szükséges a végzettségi elvárások kismértékű csökkentése, hogy az érintettek részére a közfoglalkoztatási garantált bér abban az esetben is megadható legyen, ha nincs középfokú iskolai végzettségük, de az állam által elismert középfokú szakképesítést szereztek. A tárca ren-deleti formában vizsgálná felül a köz-fog-lalkoztatási, valamint a garantált bér mértékét. A lapunk által megismert dokumentum szerint erre október végén kerülhet sor. Egyes sajtótermékek arról is cikkeztek, hogy még az október 13-i önkormányzati választás előtt fizetést emelne, illetve jutalmat osztana a kormány ebben a körben, ám Gulyás Gergely kancelláriaminiszter közölte: erről semmilyen kormányzati döntés nem született.

Ami biztos: a segély, a közfoglal-koztatotti és a minimálbér közötti különbséget a kormány hosszú távon fenn kívánja tartani. Az értékek közötti „távolság” azonban akár módosulhat is, amit az általánosságban is érvényes, jelentős átlagbér-növekedés is indokolna.

 

Borítófotó: A sajógalgóci faragdában. A közmunkaprogram keretében élesztették fel a kézműves hagyományt

Zavarban a Fed

VÁM- ÉS DEVIZAHÁBORÚ

A jegybankelnökök nyilvános megszólalásaik alkalmával patikamérlegen mérik ki a szavaikat. A befektetők megszokták, hogy a központi bankok kommunikációjukon keresztül készítik fel a piacot a várható lépéseikre, hogy ne okozzanak zűrzavart, meglepetéseket – csak ha nagyon muszáj. Fokozottan így van ez az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve esetében, hiszen aktuális elnöke megnyilvánulásait az egész világ figyeli. A legutóbbi Fed-kamat-csök-kentést követően – amikor 25 bázispontot vágtak – azonban mégis estek a részvénypiacok és erősödött a dollár, hiába a vártnak megfelelő döntés született. Jeremy Powell, az intézmény vezetője ugyanis nem fogalmazott egyértelműen a jövőbeli monetáris politikai irányvonallal kapcsolatban. Korábban a Fed tisztségviselői azt hangsúlyozták, hogy a lassuló világgazdasági növekedés hatásait az amerikai jegybank képes kamatcsökkentésekkel ellensúlyozni. Ehhez képest Powell a vágást inkább technikai lépésként emlegette, bizonytalanságban hagyva azokat a befektetőket, akik a korábbi kommunikáció alapján mérséklések sorozatára számítottak. A Fed-elnök később korrigálta magát, s közölte: a szavaiból nem következik az, hogy csak egyszer csökkentené irányadó rátáit a központi bank.

 

TÚLZOTT ÖNBIZALOM

Az esetet sokan, sokféleképpen magyarázták, de egy biztos: Powell régi jegybanki róka, 2011 óta tagja a szervezet igazgatóságának, még Obama jelölte. Így tökéletesen tisztában van azzal, hogy még a névelőknek is jelentőségük van a kommunikációban. Ha így áll a helyzet, akkor vajon miért jöttek zavarba a piacok? Ennek hátterében az áll, hogy az elmúlt időszakban a befektetők megszokták, hogy a Fed irányt mutat. Most azonban olyan tényezőkön múlik a globális és így az amerikai növekedés, amelyekre nincs befolyása az intézménynek. A Kínával folytatott vámháborúnak legfeljebb a következményeit tudja enyhíteni a jegybank, nem szólhat bele Donald Trump döntéseibe. A piacokat hosszú évek, a 2008-as pénzügyi válság óta úgy kondicionálták, hogy a központi bankoktól függnek. Ez azonban változik.

„A Fed túlzott önbizalommal jósolja meg a megjósolhatatlan jövőt. Minél többet kommunikál, annál több lesz a hiba, ami rontja a jegybanki hitelességet. A billegő csónak egyik oldaláról rohan át a másikra” – kommentálta a helyzetet Lawrence Summers ismert közgazdász, a Clinton-adminisztráció pénzügyminisztere.

Powell pont az ellenkezőjét vallja: szerinte most olyan időket élünk, amikor csökken a társadalmi-politikai intézményekbe vetett bizalom, így azoknak többet kell kommunikálniuk. Egy előadásában kifejtette: a jegybankelnöknek nem szabad visszatérnie Alan Greenspan gyakorlatához, aki arról volt ismert, hogy szeret rébuszokban beszélni. „A Fednek mindenkihez kell szólnia, nem csak a Wall Streethez” – mondta a szakember.

 

RECESSZIÓS FÉLELMEK

A központi bank vezetőjének a helyzetét az sem könnyíti meg, hogy Trump elnök már a kamatcsökkentési ciklust, sőt az általa kinevezett Powellt is hevesen kritizálta. A Fehér Ház beavatkozása tovább nehezíti az intézmény kommunikációját. A Federal Reserve igazgatósága (a döntéshozó nyílt piaci bizottság) maga is megosztott, közülük ketten ellenezték a vágást – szemben a jegybanki mankóhoz hozzászokott piacokkal.

A hosszú lejáratú amerikai állampapírok hozama alapján 75 százalékos annak a valószínűsége, hogy az idén még legalább két mérséklésre kerül sor. A Wall Street Journal által készített felmérés szerint a piaci elemzők 64 százalékos esélyt látnak arra, hogy a Fed szeptember 17–18-i ülésén is csökkenti kamatait. Az egy hónappal korábbi megkérdezés még csupán 50 százalékos várakozást mutatott. Az elemzők az augusztusi felmérésben 33 százalékot adtak annak, hogy a következő egy évben beüt a recesszió, ami 2011 óta a legnagyobb arány. Egy esztendővel ezelőtt az átlagos valószínűsítés még csupán 18 százalékos volt. A legtöbb válaszadó a kereskedelmi konfliktusokban látta a gazdaságra leginkább leselkedő veszélyt.

 

PIACI REAKCIÓK

Donald Trump a közelmúltban dobta be, hogy a büntetővámokkal még nem sújtott, összesen 300 milliárd dollárnyi importot is megsarcolja. Főleg fogyasztási cikkek, így például mobiltelefonok vagy ruházati cikkek tartoznak ebbe a kategóriába. A helyzet így még bizonytalanabbá vált – monetáris politikai szempontból is. Ez áll annak a hátterében is, hogy az üzleti beruházások növekedési üteme lelassult. A Fed stimulusa, az olcsóbb hitelek ezt lennének hivatottak felélénkíteni.

A bizalmatlanságot jól szemlélteti az építő- és a feldolgozóiparban egyaránt nagyon fontos alapanyagnak, a réznek az ára, amely idei mélypontjára zuhant. Egy hét alatt 4,2 százalékot esett, csaknem 15 százalékkal van az áprilisi csúcs alatt. E fém árfolyama lekíséri a kereskedelmi háborúval kapcsolatos várakozásokat, ugyanis Kína adja a globális kereslet nagyjából felét.

Jó indikátor a tízéves amerikai államkötvény hozama is, hiszen a szinte mindent (tartós fogyasztási cikkeket, autókat, ingatlanokat) hitelre vásárló tengerentúliak törlesztőrészletei jórészt ettől függnek. A tízesztendős papír hozama többéves mélypontra esett a közelmúltban, ami azt jelzi, hogy a befektetők a kockázatosabb instrumentumokból (például a részvényekből) a biztosabb papírokba menekülnek, vagyis a növekedés további lassulására számítanak. Erre utal az is, hogy a három hónapos amerikai papírok hozama a tízéves kötvényeké fölé nőtt – inverzzé vált a hozamgörbe. „Normális” esetben ha hosszabb távra adom kölcsön a pénzem az államnak, nagyobb hozamot kellene, hogy kapjak.

 

ÁRFOLYAMVERSENY

A Fedtől tehát egyértelműen azt várják a piacok, hogy további kamatcsökkentéseivel segítse a gazdaságot, de azt maga a jegybank sem tudja, hogy ezt milyen ütemezésben kellene végrehajtania. Mindenesetre a kommunikációs hadjárat beindult, hogy enyhítsék egy kicsit Powell melléfogását. Charles Evans, a Chicagói Fed elnöke nemrég közölte: szerinte még legalább egy kamatvágás várható az idén. Pár nappal később úgy nyilatkozott, hogy a kereskedelmi feszültségek további monetáris lazítást is kikényszeríthetnek. Az irányadó sáv jelenleg 2–2,25 százalék. A kamat- és árfolyamversenybe azonban a feltörekvők is beszálltak, nekik kezd nagyon kényelmetlenné válni az alacsony szintű amerikai kamat. A múlt héten az indiai és a thaiföldi jegybank is lazított a monetáris kondícióin. A délkelet-ázsiai régió szintén megsínyli a kereskedelmi háborút, melynek következtében megszakadnak az elmúlt évtizedekben kiépített beszállítói láncok. A térség országai között megindult a verseny az elmúlt évtizedekben felállított globális beszállítói láncok darabkáiért, a multik beruházásaiért. Gyengébb devizával próbálják meg versenyképesebbé tenni a gazdaságaikat. A kereskedelmi mellett tehát elindult egy devizaháború is, amelybe Kína kénytelen-kelletlen szintén beszállt.

 

A MÁGIKUS HETES

A Bank of China elengedte a távol-keleti óriás fizetőeszközének az árfolyamát, amely így tizenegy év után először gyengült a dollárral szemben a 7 jüanos szint fölé. A kínai jegybank Trump vámfenyegetéseire válaszolt így. Pekingben lejjebb vitték a jüan napi kereskedési árfolyamsávjának a közepét is; ezzel jelezték, hogy döntésük hosszabb távra is szólhat. A gyengébb kínai deviza elvben jót tesz az export versenyképességének. Nem véletlenül vádolta Pekinget az USA elnöke azzal, hogy globális térnyerését jórészt a mesterségesen alacsonyan tartott árfolyam révén érte el: elárasztotta a világot olcsó tömegcikkeivel. A kevesebbet érő jüan egyben növeli az amerikai kereskedelmi mérleg hiányát is, ami vörös posztó lesz Trump szemében.

A kínai árfolyamdöntés azonban komoly kockázatokat is hordoz Peking számára. Amikor legutóbb elengedték az árfolyamot, 2015–16-ban a gazdaságtörténet egyik legnagyobb tőkemenekítése következett be – a jegybanki tartalékok csaknem ezer milliárd dollárral zuhantak. Gyakori piaci viselkedés az is, hogy az opciós és határidős termékek ellenértékét ilyen szimbolikus árszintek figyelembevételével alakítják ki. Ezt is szem előtt tartva az ázsiai ország az elengedett árfolyammal egy pénzügyi válságot is kockáztat. Veszélybe kerülhetnek a külföldi devizában kibocsátott kötvények is. Különösen nagy a kockázata ennek a kínai ingatlanfejlesztési piacon, amelyet magas hozamú, dollárban denominált papírok irányítanak. Az ezen a területen befektetők az idén rekordösszegű kötvényt dobtak piacra, mert arra számítottak, hogy az amerikai kamatszint csökkenni fog. Ez be is következett, de ezzel párhuzamosan a jüan gyengülése is. A Moody’s hitelminősítő ügynökség becslései szerint Kínában több mint 30 milliárd, külföldön csaknem 20 milliárd dollár értékű ilyen papírt dobtak piacra. Ezek között olyan konstrukció is van, amely lehetővé teszi a befektetőnek, hogy a lejárat előtt visszakérje a pénzét. A kínai pénzügyi vezetés a múlt hónapban korlátozta is az ilyen kibocsátásokat (kivéve azokat, amelyek célja a lejáró adósság refinanszírozása volt), mintha számítottak volna a jüan gyengülésére.

 

MEXIKÓ LETT AZ USA LEGNAGYOBB KERESKEDELMI PARTNERE

Az év első felében az Egyesült Államok Kínából származó importja 12 százalékkal esett vissza, az amerikai kivitel 19 százalékkal mérséklődött. Az USA legnagyobb kereskedelmi partnere így Mexikó lett, a második pedig Kanada.

 

Borítófotó: Macskakiállítás Manhattanben. Trump domesztikálni szeretné a Fedet

Ivanovok alkonya

OROSZORSZÁG

Oroszországban van egy különleges mutató: „Ivanov átlagpolgár fogyasztói indexe”. Ő egy képzeletbeli orosz ember, a középosztályt testesíti meg. Az Ivanov-mutatót a Sberbank CIB beruházási vállalkozás megrendelésére készítik el negyedévenként. Öt esztendővel ezelőtt az állampolgároknak még a hatvan százaléka vallotta magát a középosztályhoz tartozónak. Ma mindössze 47 százalékuk sorolja magát ebbe a kategóriába.

 

CSÖKKENŐ REÁLJÖVEDELEM

Az Orosz Föderációban (OF) középosztálybelinek az számít, akinek van lehetősége pénzt megtakarítani, esetenként külföldre utazni, vendéglőbe járni. Ha csak arra elég a jövedelme, hogy az alapvető szükségleteit (lakás, étkezés, ruházkodás) kielégítse, akkor már lejjebb sorolják. A középosztálynál alacsonyabb szinten élők aránya országosan 35 százalékról felszökött 48-ra.

Világszerte érvényes, hogy a fővárosokban élők jövedelme, életszínvonala meghaladja az adott ország átlagát. Ez Moszkvára nézve is igaz, ahol 2014-ben a középosztálybeliek aránya 63 százalékot tett ki. Ez 2018 végére 54 százalékig apadt, miközben a középosztálynál alacsonyabb kategóriákba soroltaké 27-ről felszökött 39 százalékra. Szentpétervárott a pénzt megtakarítani még képesek számaránya 58-ról 51, az OF többi milliós nagyvárosá-ban 61-ről 49 százalékra apadt. A régiókat tekintve az ehhez a réteghez sorolhatók hányada a 2014-es 56-ról visszaesett 45 százalékra.

Ha a statisztikai hivatal, a Roszsztat adatait nézzük, a lakosság reáljövedelme 2014 óta folyamatosan esik, és ma sem éri el az utolsó válságidőszak előtti évét, 2013-ét. A legnagyobbat, 21 százalékot a fővárosiak átlagjövedelme zuhant, miközben a reálkeresetek országos átlagban 11 százalékkal apadtak. A csökkenés bizonyos kiegyenlítő hatást gyakorolt. Míg 2010-ben a moszkvaiak névleges jövedelme két és félszerese volt a vidékiekének, addig 2017-re ez a különbség az 1,7-szeres szintre csökkent. Kiderül a Roszsztat elemzéséből, hogy a fővá-rosiak harmadának, a vidékiek 43 százalékának nincs megtakarítása. A moszkvaiak 7, a többi polgár 12 százaléka nyakig ül az adósságban.

 

A PÉNZÜGYESEKNEK OTT IS JÓ

Oroszországban a munkavállalók mindössze 12 százaléka visz haza havonta a borítékban hetvenötezer rubelnél (mintegy 330 ezer forintnál) többet – derült ki a RIA Novosztyi hírportál által elvégeztetett felmérésből, amelyet augusztus elején hoztak nyilvánosságra. Ez a jövedelemszint Oroszországban nem biztosít kiemelkedő életszínvonalat. Huszonhét ágazatot vizsgáltak a felmérésben, amely a 2018. május és a 2019. május közti időszakot ölelte fel. A hetvenötezer rubelesnél nagyobb fizetéseket jellemzően a bányászatban, az energiahordozókat (kőolaj, gáz) kitermelő vállalatoknál kapták az alkalmazottak. A második legjobban fizető ágazat a tengeri halászat, bár itt, mint a RIA Novosztyi megjegyzi, viszonylag kevesen, mintegy százezren dolgoznak. Talán a legjobban a bankszektorban keresnek, ahol minden harmadik alkalmazottnak „magas” fizetése van. Valamivel szerényebb összeget, de az átlagnál jóval többet kapnak az informatikában dolgozók, továbbá az önálló tudományos és műszaki munkatársak.

A középosztálybeliek lecsúszása az Orosz Föderációban különösen a 2015–17-es időszakban erősödött fel. Az utóbbi másfél évben a helyzet stabilizálódott, e réteg lemorzsolódásának a folyamata gyakorlatilag megállt – mondja a Sberbank CIB elemzői osztályát vezető Jaroszlav Liszovolik. A folyamat lefékeződésének, megállásának az okairól máig folyik a vita az orosz médiában. A meghatározó okok között említik az ország alkalmazkodását az egyre szigorúbbá váló nyugati, elsősorban amerikai szankciók meghatározta helyzethez.

Vlagyimir Putyin államfő megfogalmazása szerint az ország megtanul hozzáidomulni a szankciók jellemezte rendhez – amely 2017 óta döntően kihat Moszkva külpolitikai, külgazdasági lépéseire. A középosztály lemorzsolódásának a lefékeződéséhez hozzájárulhattak olyan tényezők, mint az olajárnak az előrejelzésekhez képest kedvezőbb alakulása, az orosz mezőgazdasági termelés felfutása. Nem kis szerepe lehetett benne a hadiköltségvetés felülvizsgálásának, a védelmi kiadások viszonylagos visszaszorításának, átstrukturálásának. Ezzel forrásokat szabadíthattak fel a 2015, a szankciók bevezetése óta erősödő kedvezőtlen hatások ellensúlyozására – amiből a középosztály is profitálhatott.

 

CSÖKKENT A VÁLLALKOZÁSI KEDV

A középosztály lemorzsolódásával párhuzamosan csökkent az Orosz Föderációban a vállalkozói kedv. Ehhez hozzájárult a nyugati szankciók jellemezte időszakban az állam szerepének az erősödése, ami előmozdította a magánszektor elbátortalanodását. Az oroszok elfordultak a mind kockázatosabb magánvállalkozásokról, és a viszonylag stabil állami munkahelyeket keresték. Vlagyimir Putyin elnökségének első évében, 2000-ben a munkabérek 17 százalékát még az egyéni vállalkozókhoz lehetett kötni. Ez az arány 2017-re lecsökkent 9-re. A moszkvai Levada Központ szerint ezzel párhuzamosan nőtt az államapparátusban foglalkoztatottak száma, a 2003-as 10-ről 2017-ig 15 százalékra.

A középosztály arányának a csökkenése nem csak Oroszországra jellemző. Az OECD nemrég publikált beszámolója szerint az elmúlt három évtizedben a szervezet tagállamaiban 64-ről 61 százalékra zsugorodott az e réteghez tartozók hányada. A nemzetközi szervezet a középosztályhoz sorolja azokat, akiknek a jövedelme az országos átlag 75–200 százalékáig terjedő sávban mozog. A folyamat kihat az országoknak, az államok szövetségeinek a gazdasági fejlődésére is, hiszen a középosztály hagyományosan a gazdasági és a politikai stabilitás legfőbb támasza. Arányának a csökkenése a társadalmakban aláássa a politikai szilárdságot, a befektetési hajlandóságot, leapasztja a gazdasági bővülést – figyelmeztet az OECD.

 

Borítófotó: Evezős szörfösök találkozója Szentpéterváron. Elvitte a víz a középosztály jövedelmét

Szép új drónvilág

ROBOTREPÜLŐGÉPEK

Ma már nem sci-fibe illő vízió, hogy a jövőben drónokkal hozzák a postai csomagokat, az éttermi rendeléseket, valamint pilóta nélküli, távvezérelt repülő szerkezetek vívják meg a háborúk fontos csatáit. A drónvilág persze nem korlátozódik a levegőre. A földön, föld alatt, tengeren, tenger alatt is öszvér eszközök, részben előre beprogramozott, másfelől mesterségesintelligencia-egységekkel önállóan döntést hozó, részben emberek által irányított gépezetek határozzák meg a jövőt. A levegőben mozgó polgári és katonai drónokat gyártó-fejlesztő iparág a világ egyik legdinamikusabban bővülő, a kezdő (upstart) kisvállalatoknak nagy lehetőségeket kínáló területe.

ÚJ ÜZLETI MODELLEK

A szektor becsült, évi mintegy 25 milliárd dolláros eladásai 2025-re a hatszorosukra, évi 150 milliárdosra nőhetnek. Az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal, az FAA 2023-ra a mostani drónpiac megháromszorozódását jósolja. A hivatal idén közzétett, a következő két évtizedet felmérő jelentése alapján „ahogy a drónok működtetése hatékonyabbá, biztonságosabbá válik, az energiaszolgáltató egységek, akkumulátorok élettartama, teljesítménye nő, új üzleti modellek fejlődnek ki, mint amilyen az áruszállítás, az egészségügyi szolgáltatások, a kutató- és a mentőakciók”.

Az FAA szerint a jövőben a polgári használatú robotrepülők piaci része nagyobb ütemben bővül, mint a katonaiaké. A amerikai multik is rámozdultak az e szerkezetek kínálta lehetőségekre. Az Amazon, a Google, a Walmart, a 7-Eleven már kísérletezik a szállító drónokkal. Ahogy a The Verge hírül adta, az egyik baltimore-i kórház 2019 áprilisában drónnal szállíttatta egyik betegének az átültetendő szervet.

 

SZABÁLYOZÁSI KÉNYSZER

Elterjedésükkel párhuzamosan bővül és finomodik a drónok használatának a törvényi szabályozottsága. A múlt század nyolcvanas éveinek az elején, azt követően, hogy tömegesen megjelentek az első, merevszárnyú, távirányítós kis modellek, a szabályozás erősebbé vált. Felmérték, hogy a mindössze fél kilogrammnyi teher levegőbe emelésére alkalmas, irányítható repülő szerkezetek milyen veszélyt jelenthetnek rossz szándékú vagy fanatikus emberek kezébe kerülve. Később, amikor a merevszárnyú modellek piacra dobásának a második nagy hulláma, majd a quadrocopterek korszaka kezdődött, a gyártók nyomására lazítottak a korlátozásokon. Noha drónokkal végrehajtott nagyobb terrortámadást nem jegyeztek fel, a repülő szerkezetek tökéletesebbé válásával a hatóságok felismerték: szigorításra, az ember által közvetve irányított robotrepülőgépek fokozott ellenőrzésére van szükség.

Az FAA 2015-től már kötelező regisztrációt írt elő a polgári célú (modellező), 250 gramm és 25 kilogramm tömeghatár közti drónok – a hatóság átfogó szóhasználatával unmanned aircraft systemsnek (UAS) nevezett géprendszerek – működtetőinek. A szervezet meghatározása szerint az UAS mint fogalom felöleli a gépeken kívül a távközlési csatornákat (amelyeken keresztül irányítják az eszközöket és/vagy jeleket kapnak az azokon elhelyezett kameráktól, szenzoroktól), a kamerákat, a szenzorokat, az erőforrásokat és a szoftvereket is. Mindazokat az elemeket, amelyek az amerikai Nemzeti Légtérrendszerben (National Airspace System) biztonságosan működtetik a drónokat.

A kereskedelmi célú robotrepülőgépek számát az FAA-tanulmány alapján az USA-ban jelenleg mintegy 350 ezerre teszik. Többségük a könnyű gépek csoportjába (tömeg: 0,25–2,5 kilogramm) tartozik. Ami az árat illeti, a profi polgári UAS-ek alsó kategóriája 10 ezer, az átlagár 25 ezer dollár.


Francia katonai sas elfog egy drónt. Az USA-nak van a legtöbb hadászati célú drónja

PIACI SZEREPLŐK

Nem meglepő, hogy a világ polgári drónpiacát ez idő szerint a kínaiak határozzák meg. Egyes szegmensekben, például az olcsó tömegcikkeknek számító quadrocopterek területén a távol-keleti óriás alacsony áraival szinte verhetetlen, ám a minőségi robotrepülőgépek kategóriájában másokkal is meg kell verekednie. Persze az is lehet, hogy katonai-biztonsági megfontolások miatt Peking nem akarja kiteríteni az összes kártyáját.

A drónpiac meghatározója a globe-newswire.com-ban megjelent tanulmány szerint az SZ DJI Technology Co. Ltd. (Kína), amely a modellek nem kereskedelmi és kereskedelmi szegmensének mintegy a 70 százalékát ellenőrzi. Az általa kidolgozott dróntechnikákat alkalmazták olyan ismert e-média-alkotások elkészítésében, mint a Trónok harca vagy az American Ninja Warrior. Ezelőtt négy évvel a washingtoni Fehér Ház déli gyepszőnyegére lezuhant egy a kínai cég által gyártott Phantom–3-as típusú UAS, nagy felfordulást keltve. A társaság ebből okulva produktumaiba beépített egy szoftvermódosítást, amely lehetetlenné teszi a gépek washingtoni légtérben való használatát.

A francia Parrot SA is nagy játékos ezen a piacon, akárcsak a Yuneec International (Kína) vagy az amerikai Kespry Inc., amely elsőként épített mesterséges intelligenciával (AI) irányított drónokat. A Boeing katonai részlegéhez tartozó Insitu Inc. egyaránt dolgozik a katonai és a polgári piacra. Technológiája, gépei, szoftverei jelentős szerepet játszottak a múlt év végén Észak-Kaliforniában pusztító erdőtüzek feltérképezésében, a tűzfészkek pontos koordinátáinak a megadásában.

Minapi hír, hogy a líbiai Miszráta repülőterén egy frissen landolt ukrán Il–76TD teherszállító gépet csapásmérő drónok támadtak meg, irányított rakétákkal. A repülő rakománya kapcsán megoszlanak az információk. A Nyugat által elismert líbiai kormány szerint humanitárius segélyt szállítottak, a Halifa Haftár marsall vezette, a kormánnyal szemben álló erők viszont fegyverszállítmányról beszélnek. Az Ankarából felszállt gép teljesen kiégett. A támadást a Haftár által vezetett erők hajtották végre. Ukrán hírportálok orosz gyártmányú, talán orosz földi kezelőszemélyzet irányította csapásmérő drónokra gyanakodnak. Megjegyzik, hogy kevéssel az akció után orosz híroldalakon már megjelentek az első videófelvételek, amelyeket a két támadó robotrepülőgép egyikének a fedélzeti kamerája készített az éjszakai attakról.

Moszkvában augusztus elején bejelentették egy húsztonnás, a JAS–39-es Gripennél háromszor nagyobb tömegű drón, az Sz–70 Ohotnyik próbarepülését. Az eseményről az orosz védelmi minisztérium videót tett közzé. A Szuhoj-irodában tervezett, a novoszibirszki repülőgépgyárban készült UCAS jelenleg a világ talán legnagyobb ilyen légi eszköze. Csapásmérésre és stratégiai felderítésre egyaránt alkalmas. Lopakodó (műszeresen kevésbé észlelhető), deltaszárnyú gépről van szó, amely moszkvai források szerint az ötödik generációs, szintén a Szuhoj által tervezett lopakodótechnológiás Szu–57-es vadászbombázókkal alkot majd egy rendszert.

KATONAI FELHASZNÁLÁS

A Magyar Honvédségnek ez idő szerint STUAS-ai vannak. Ez jellemző a legtöbb kelet-közép-európai NATO-tagállamra, kivéve a lengyeleket, amelyek saját gyártmányokból is (Gryf) csapásmérő drónflottát építenek. MALE-, HALE-, UCAS-flottát elsősorban a nagy hadseregek (USA, Oroszország, Kína) tartanak fenn, valamint Izrael. (A különböző dróntípusokról lásd külön írásunkat.)

Ismereteink szerint jelenleg az Egyesült Államoknak van a legnagyobb számú katonai drónja. Talán egyszerűbb Washingtonnak, hogy a csapásmérő robotrepülők felett – minthogy az idegen államok területén végrehajtott dróntámadásoknak igen kényes nemzetközi jogi háttere, következményei vannak – elsősorban a Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA rendelkezik, és nem a védelmi tárca. A kulisszák mögött komoly lobbizás folyik a hírszerzők és a Pentagon között, hogy a végső szót ki mondja ki a drónok harci bevetését illetően.

Tény, hogy a csapásmérő robotgépek alkalmazása csökkentette a légitámadásokkal járó polgári áldozatok számát. Ennek oka egyrészt a bevetett fegyverek kisebb mérete, másrészt a csapásmérés nagyobb pontossága. Ugyanakkor a légitámadások még mindig tetemes számú polgári áldozattal járnak.

Az USA több évtizede alkalmazza a fegyveres drónokkal való csapásmérést a világ több országában, például a Balkánon, Afganisztánban, Irakban, Szíriában. Moszkva e tekintetben legalább egy évtizednyit le van maradva. Orosz dróncsapásmérésekről a 2010-es évtized közepétől érkeztek hírek. Az orosz hadsereg e képessége jelentős mértékben elmarad az Egyesült Államokétól. Kína dróncsapásmérő erejéről keveset tudni. Éles harci bevetésükről nem hallottunk.

Míg a polgári drónpiacot Peking dominálja, addig a katonai eladásokat, gyártást Washington nagy fölénye jellemzi. A piac a következő években átlagosan évi nyolc százalékkal bővül. Nagy tempóban fejlődik a drónpilótaszegmens is. Az USA-ban az álláshirdetésekben gyakori a drónpilóta-keresés és/vagy -képzés. Míg Magyarországon jelenleg 300-500 drónpilóta működhet, addig Amerikában több százezren keresik a kenyerüket ebben a pozícióban, és az álláshirdetők a képzés után átjárást, biztos állást ígérnek valamelyik szövetségi állam nemzeti gárdájában, ahonnan „feljebb lehet bukni” egy magasan fizetett CIA-s drónpilóta székébe. Igaz, ebben az esetben akár embereket is kell ölni a világ másik felén.

 

DRÓNTÍPUSOK

Nem katonai drónok

  • merevszárnyúak
  • helyből felszállók (helikopter típusúak)
    Ezeken belül
          – forgószárnyúak (minihelikopterek)

          – nano (mikro)-drónok
          – hibridek (forgó- és merevszárnyú gépek egyben)

Katonai célú drónok

  • kis taktikai UAS-ek (STUAS) – ezek néhány kilométeres hatósugarú, kézből indítható, ejtőernyővel leereszkedő gépek, vagy többrotoros kisebb helikopterek
  • közepes magasságban repülő, sokáig a levegőben tartózkodó rendszerek (MALE UAS) – ezek nagy, kifutópályán fel- és leszálló, akár az egy tonnát is elérő tömegű gépek, sok szenzorrendszerrel, akár több ezer kilométeres hatósugárral, 24-48 órás levegőben tartózkodással
  • nagy magasságban repülő, sokáig (akár két napig) a levegőben maradó rendszerek (HALE UAS) – igen nagy méretű, többtonnás gépek sok ezer kilométeres hatósugárral (különlegesség az Airbus Defence által kifejlesztett, elektromotor [amelyet akkumulátor és/vagy napelem üzemeltet] által meghajtott, 140 kilogrammos Zephyr felderítőgép, amely csaknem egy hónapot tölthet egyfolytában a levegőben, húsz km feletti magasságban)
  • csapásmérő drónok (UCAS) – általában 50-100 kilogrammosnál nagyobb hasznos terhet elbíró gépek, amelyek némelyike irányítható rakétákkal, okosbombákkal felszerelve hosszú órákig cirkál a célterület felett, várva a bevetési parancsot; kezelőik sok ezer kilométerről, például valamelyik amerikai légibázisról vagy CIA-állomásról irányítják őket.

 

MAGYAR DRÓNOK

Magyarországon mintegy tucatnyi, zömében upstart kisvállalkozás foglalkozik drónok tervezésével, építésével. Becslés szerint tavaly mintegy ötmilliárd forintnyi (hozzávetőleg 17 millió dollárnyi) értéket teremtettek. A „nagyok” által még el nem foglalt piaci réseket célozzák meg. Mint Mészáros Attila, a KU-ME Invest Kft. tulajdonos-igazgatója a Figyelőnek elmondta, befejezték egy katonai és polgári célokra egyaránt alkalmas deltaszárnyúdrón-család kifejlesztését. Szénszálas kompozitanyagokból épülnek, amelyek csökkentik a radarok által való érzékelhetőségüket. Nemrég tartották a 2-7 méteres szárnyfesztávú család középső tagjának, a négyméteres szárnyfesztávú MP-H-nak a repülési próbáit, s hamarosan megépül a hétméteres fesztávú gép prototípusa is. Katonai felderítésen, határvédelmen kívül az erdészetben, az egészségügyben, a régészet területén, a katasztrófavédelemben, a mezőgazdaságban, nagyobb vízfelületek (tengerszakaszok) megfigyelésében kaphat szerepet. A gépcsalád iránt a Magyar Honvédségen kívül több állam, köztük egy jelentős délkelet-ázsiai ország is érdeklődik.

 

Borítófotó: Drónok a Dolce&Gabbana milánói divatbemutatóján. Többszörösére nő a jelenleg évi 25 milliárd dolláros piac

Regionális központot tervez a Tesla Lengyelországban

ELEKTROMOS AUTÓK

A Tesla márkájú elektromos gépkocsik egyre divatosabbak Lengyelországban, jelenleg mintegy négyszáz ilyen autó közlekedik ott. Július közepén megnyílt Varsóban az első hivatalos Tesla-márkaszerviz, ami óriási könnyítést jelent, hiszen eddig külföldön kellett szervizelni ezeket a járműveket. Az amerikai gyártó egyértelműen kinyilvánította, hogy figyelembe veszi térségünk igényeit, és további befektetéseket szándékozik eszközölni Lengyelországban, új szolgáltató központok és töltők létrehozásával. A töltőhálózatot eddig szinte kizárólag Nyugat-Európában fejlesztették. A beruházási terveket a lengyel média jelzésnek tekinti arra vonatkozóan, hogy az ország regionális központtá válhat a Tesla számára.

 

MUSK KOMMENTÁL

A CleanTechnica, amely az egyik vezető elektromobilitással és megújuló energiaforrásokkal foglalkozó portál, a hét végén ismertette, hogyan fejlődik a gyakorlatban a lengyel elektromos autók infrastruktúrája. Az anyag szerzője, Zachary Shahan jelenleg Wrocławban él, amelynek útjain Tesla Model S típussal közlekedve megállapította, hogy a jármű meglepő módon jól teljesít, úgy is, hogy a városban még nincs Tesla supercharger. Jó példaként a Vozilla carshareinget (többek között Teslát kínáló gépkocsimegosztás), valamint a GreenWay és az Orlen töltőket említette. A cikket maga Elon Musk kommentálta, aki azt írta a Twitteren: „Újabb szervizközpontok jönnek létre, valamint sokkal több Tesla supercharger jelenik meg még ebben az évben Lengyelországban.”

A Tesla első emberének a bejelentése izgalomba hozta a lengyel szakportálokat és az elektromobilitás kedvelőit. A Green-news.pl weboldal emlékeztet arra, hogy az országban jelenleg már négy Tesla töltő van (Katowicében, Poznańban, Kostomłotyban és Ciechocinekben), s tudható, hogy a cég továbbiakat hoz létre Ostrów Mazowieckában, Strykówban, Sieradzban és Rzeszówban (a Tesla hivatalos honlapján ezeknek a helyszíneknek „coming soon”, vagyis „hamarosan elkészül” státuszuk van). Érdemes megjegyezni, hogy a Tesla Model 3 alapváltozatának az akkumulátora már 350 kilométeres hatótávot biztosít, ami lehetővé teszi, hogy töltés nélkül utazzunk például Varsóból Katowicébe, Poznańba vagy Gdańskba.  

 

KÜLFÖLDIEKET IS KISZOLGÁLNAK

Az ElektroWoz.pl elektromos autókkal foglalkozó weboldal azt feltételezi, hogy további Tesla-szervizközpontok Poznańban, Krakkóban vagy Wrocławban, Rzeszówban és Katowicében jöhetnének létre. A szerzők szerint a Dél-Lengyelország nyugati részén lévő márkaszervizek a belföldnek, Németországnak és Csehországnak szolgáltatnának, a keleti rész pedig Szlovákiából, Ukrajnából és Kelet-Európa más országaiból is várja majd a kuncsaftokat.

 

KÖZELEDNEK AZ ÁRAK

Ez az üzenet azért fontos, mert Lengyelország egy nagy ország, amely jelentős potenciállal rendelkezik az elektromos autók piacának a fejlesztése szempontjából. Az árlista legutolsó átalakítása után a legolcsóbb Teslát, vagyis a Model 3-ast mintegy 200 ezer złoty (körülbelül 15,2 millió forint) értékben lehet vásárolni, ami azt jelenti, hogy az elektromos gépkocsik árai fokozatosan közelítik a benzines változatokéit. Egy e-autó vétele továbbra is költséges a lengyel viszonyok között, azonban az ilyen járművekre nyújtott állami támogatások rendszere felgyorsíthatja ennek a szegmensnek a fejlődését. Bár a maximális árküszöb (125 ezer złoty, azaz kb. 9,5 millió forint) egyelőre nem teszi lehetővé, hogy a lengyelek olcsóbban vásároljanak egy Teslát, van még némi esély az összeg változására.

Konszolidálódik a lengyel ingatlanpiac

LAKÁSOK ÉS IRODÁK

Az értékesítési fellendülés kezdetétől, azaz 2013 közepétől számítva tavaly nőtt a legnagyobb mértékben az új lakások ára Lengyelországban. Varsóban ebben az időszakban 15, Wrocławban 12, Krakkóban 16,5 százalékkal drágultak az otthonok – az inflációt is figyelembe véve. Az ország legnagyobb városai közül csak Łódźban és Poznańban volt egy számjegyű az áremelkedés. Az új lakások ellenértéke ezzel nominálisan (az infláció figyelembevétele nélkül) elérte az egy évtizeddel ezelőtti legnagyobb fellendülés körüli szintet. Ez technikai és pszichológiai szempontból egyaránt komoly akadálya lehet a további drágulásnak. Ilyen árszinteken már lesznek olyan piaci szereplők, akik buborék kialakulásától tartanak majd, és inkább kivárnak a vásárlásaikkal.  

Az ingatlanpiaci boom megtorpanására utal, hogy április és június között a lakásárak emelkedése az ország nagyobb városaiban átlagosan kétszázalékosra szelídült. Varsóban az új ingatlanok átlagos négyzetméterára júniusban csökkent is valamelyest az azt megelőző hónaphoz képest. A lengyel Központi Statisztikai Hivatal (GUS) szerint az idei első fél évben csupán 1,5 százalékkal, 115 ezerre nőtt a megkezdett építkezések száma. A kiadott lakásépítési engedélyeké mérséklődött, ami az ingatlanpiaci boom végét, de legalábbis a megtorpanását jelezheti.  

 

BÉRHÁZAK FELFUTÓBAN

Érdekes módon a lakásárak növekedésének megtorpanó tendenciája csak az elsődleges piacon észlelhető, az OtoDom.pl portál adatai szerint a használt lakások egyre drágábbak. A fővárosban a másodlagos piacon egy négyzetméternek több mint 10,6 ezer złoty (796 ezer forint) az ára, míg az elsődlegesen 8,4 ezer złoty (631 ezer forint). Hasonló a helyzet Gdańskban, ahol az új otthonok négyzetméterenként átlagosan 8,2 ezer złotyba (616 ezer forint) kerülnek, egy használt lakás ellenértéke 9,6 ezer złoty (721 ezer forint) négyzetméterenként. A másodkézből származó otthonok árának emelkedése minden nagyobb lengyel városra vonatkozik (Szczecin kivételével).  

Ez annál is meglepőbb, mivel eddig mindenki újonnan épült társasházban vágyott lakni, nem pedig az előző rendszerre emlékeztető panellakásban, vagy esetleg egy háború előtti bérházban. Minden városnak más sajátosságai vannak, de a legtöbb helyen éppen ezek a régi épületek vannak a központban. A lengyel városokban azonban egyre nagyobbak a forgalmi dugók. Senki sem akar órákat autóban tölteni, az új lakótelepek pedig egyre távolabb épülnek a centrumtól. Kiderült, hogy a régi belvárosi házak vonzók is tudnak lenni. A használt lakások piaca újra felvirágzott.  

Ezzel párhuzamosan felélénkült a bérlakásszegmens. Az elmúlt években a bérelhető otthonok az ingatlanpiacnak csupán a 2 százalékát tették ki, ez az arány mára 15 százalékra nőtt. A nagyvárosokban a bérlakásokba történő beruházások jövedelmezősége továbbra is magas, 5 százalék körüli szinten van. Egy 40 négyzetméteres lakás havibérlete Varsóban kerül a legtöbbe, 2190 złotyba (164 ezer forint), a második Gdańsk 1891 złotyval (142 ezer forint). A legolcsóbban bérelhető otthonok Toruńban (1062 złoty, átváltva 80 ezer forint) és Sosnowiecben (1158 złoty, azaz 87 ezer forint) találhatók. A városok közti árkülönbségek nagyok, de azt, hogy a bérlet drága vagy olcsó, leginkább a hasonló ingatlan vásárlásakor fizetendő kölcsönrészlettel összehasonlítva lehet megítélni.  

Az Expander és a Rentier.io elemzése szerint ebben az összefüggésben Katowicében, Sosnowiecben, Częstochowában és Łódźban a legdrágább a bérleti díj, ahol a bérbeadónak fizetett összeg több mint 400 złotyval (30 ezer forinttal) meghaladja a hitel részletét. A bérleti díjak emelkedése az utóbbi időben kissé lelassult, de a kisebb lakások piacán továbbra is nyolc százalék körüli a drágulás.  

A használt (azaz nagyrészt régi épületekben található) otthonok iránti keresletet tovább élénkítheti, hogy a lengyel befektetési és fejlesztési tárca új programot kíván bevezetni, melynek célja a 12 millió panellakásban élő lengyel életminőségének a javítása. A Lengyel Népköztársaság idejéből származó durván 60 ezer panelépület hőszigetelése nagyon rossz. A projekt támogatja a vasbeton panelek korszerű hőszigetelésének a kialakítását. A társfinanszírozás az épületek szigetelését, a távfűtési hálózathoz való csatlakozását, valamint a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos létesítmények telepítését fedezné, akár ötvenszázalékos arányban. A lakószövetkezetek, valamint más ingatlankezelők (önkormányzatok vagy lakóközösségek) pályázhatnak finanszírozásra.

 

IRODAPIACI LENDÜLET

Az irodaszegmens fellendülése rendületlenül tart. A JLL nemzetközi ingatlanpiaci tanácsadó cégnek a varsói irodapiacról szóló elemzése szerint az idei első fél évben a fejlesztők 80,5 ezer négyzetméter irodai területet hoztak létre, összesen tíz épületben. További 780 ezer négyzetméter építés alatt áll. Ennek a területnek csaknem a negyven százalékát előzetes bérbeadási szerződések fedezik, és az üresedési ráta hét év óta a legalacsonyabb szintre esett. A lengyelországi irodaszegmensben a nemzetközi pénzforrások dominálnak. Irodahelyiségeket elsősorban Németországból, Ausztriából, Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból származó befektetők vásárolnak, de a közelmúltban észrevehetően növekedett az érdeklődés Dél-Afrikából és a Távol-Keletről, ideértve Kínát, Dél-Koreát, Malajziát és Szingapúrt is.

 

Borítófotó: Wrocław belvárosa. Újra divatba jöttek a régi lakások

Akadozik a horvát turizmus

IDEGENFORGALOM A SZOMSZÉDBAN

A horvát turisztikai minisztérium 2016-ban indította az eVisitor elnevezésű online rendszerét, ezen a felületen a szállásadóknak kötelező regisztrálniuk minden vendégéjszakát. A szisztéma amellett, hogy megszüntette a papíralapú adminisztrációt, a statisztikai hivatal munkáját is megkönnyítette, hiszen a program állandóan naprakész információkkal szolgál, melyekből sok minden leszűrhető. A múlt évben az eVisitor felületén a horvát szállásadók 19,4 millió turistát regisztráltak, akik összesen rekordnak számító 106 millió éjszakát töltöttek az országban. A pénzügyi tárca adatai szerint ugyanebben az esztendőben a turistáknak köszönhetően több mint 13 milliárd euró folyt be az államkasszába. Ez az összeg az ország GDP-jének a 18 százalékát teszi ki, ami a legnagyobb arány az EU-n belül. (A magyar ráta 10,7, a német 1,1, a francia 1,9, az olasz 2,2, a ciprusi 12,8, a máltai 14 százalék.)

 

GYENGE SZEZON

Az idei turistaszezon ezzel szemben eddig jóval gyengébben teljesít, érezhetően kevesebb a vendég, mint az előző években. Ebben az esztendőben még egyik hónapban sem közelítette meg a tavalyit az országba látogatók száma. A folytonos kérdőre vonás és a negatív médiavisszhangok miatt a turisztikai miniszter, Gari Cappelli elérhetetlenné tette az eVisitor nyilvános adatbázisát, azzal az indokkal, hogy ezután csak háromhavonta tesznek közzé eredményeket, mivel az idényt egészében kell nézni, és nem szabad részeredmények alapján elhamarkodott kijelentéseket tenni. Ez nagy felháborodást keltett, ezért az intézkedést gyorsan vissza is vonták.

 

DRÁGULÓ MAGÁNSZÁLLÁSOK

Az Index.hr az eVisitor adatai alapján nemrégiben arról írt, hogy ez év júliusában 97 ezerrel kevesebb turista érkezett az országba, mint a múlt esztendő ugyanezen időszakában. A portál arról is beszámolt, hogy növekedett a hotelekben megszálló vendégek száma, a magánszállások pedig egyre kevésbé népszerűek. Utóbbi hátterében több dolog is állhat. Egyrészt a privát szállások árai jelentősen emelkedtek, már-már megegyeznek a szállodák kínálatában szereplőkkel. Másrészt elképzelhető, hogy kisebb hányaduk használja lelkiismeretesen az eVisitort, ez esetben pedig a vendégéjszakák nem látszanak, a befolyó bevétel pedig a feketegazdaságba áramlik.

A Zadar.hr portál a terepen próbált utánajárni a helyzetnek, és vendéglátókat kérdezett az idei szezonról. A megkérdezettek közül mindenki egyetértett abban, hogy érezhetően kevesebb a turista. Állításuk szerint leginkább a németek és az osztrákok hiánya érződik, akik hagyományosan a legnagyobb számban érkeznek a horvát tengerpartra. A távollétük többszörösen is fájó lehet, hiszen ők számítanak a legfizetőképesebb vendégeknek, általában ők költenek a legtöbbet. A kialakult helyzet okáról megoszlanak a vélemények. Van, aki a globális helyzetet okolja, mások pedig a vendéglátói kultúra átalakulásában látják a hibát.

 

JÓ VOLT A PR

Az előző években több olyan esemény is történt a világban, amely kedvező volt a horvát turizmus számára. Az „arab tavasz” eseményei gyakorlatilag elkergették a látogatókat az észak-afrikai turistaparadicsomokból, a görög válság és a török puccskísérlet miatt pedig a legnagyobb konkurenciával szemben is előnybe került. Ezzel párhuzamosan több sikeres televíziós sorozat (Trónok harca, Terror, Válaszcsapás) és nagyjátékfilm (Csillagok háborúja: Az utolsó Jedik) kulisszáinak is Horvátország adott helyet, ami hatalmas reklámnak számított. A szerencsés együttállásnak köszönhetően az elmúlt években a vendégek szinte özönlöttek a biztonságos és gyönyörű horvát Adriára, ahol ráadásul kedvenc filmjükben érezhették magukat. Most, hogy némiképp konszolidálódott a helyzet a Földközi-tenger medencéjében, a turisták ismét nyugodtabb szívvel utaznak az említett országokba, ahol ráadásul most kedvezőbb árakkal várják őket.

A horvát médiában sok szó esik a vendéglátói kultúra átalakulásáról is. Rengeteg új vendéglátóhely nyílik, melyek tulajdonosai minél nagyobb szeletet szeretnének hasítani a piacból. Az idén az előző esztendőhöz viszonyítva 127 ezerrel több férőhely van a szállásokon. Ezek között számos olyan van, amelynek a minősége nem a legjobb, az ára viszont magas. Sokan, gyorsan szeretnének meggazdagodni a turistákból, ezért szinte mindent drágán fizettetnek meg – az olykor silány minőség ellenére is – az odatévedő vendéggel. Ez leginkább az alacsonyabb fizetőképességű kelet-közép-európai látogatókat tántorítja el a horvát tengertől, de persze a nyugat-európaiak sem szeretik ezt a hozzáállást. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden vendéglátó ilyen, de egy rossz tapasztalat, amely elrontja a nyaralásunkat, könnyen beárnyékolhatja az összes többi jó és szép élményt, amely az üdülés alatt ér bennünket.

Az idei idény tapasztalataiból nagyon úgy tűnik, hogy a turizmus által generált buborék lassan kipukkad Horvátországban. Ez nem feltétlenül baj, mert így talán némiképp visszaszorulnak a nyerészkedők, és ismét minden visszatérhet a régi kerékvágásba, s a nyaralás is újra élvezhető lesz.

 

EGYRE NÉPSZERŰBB A KONTINENTÁLIS TURIZMUS

A tengerparton tapasztalható kedvezőtlen trendek az ország belső részét elkerülték. A turistákat egyre inkább vonzza Zágráb és a falusi turizmusban élenjáró Kelet-Horvátország. Utóbbi külön figyelmet érdemel, mivel az ország magyarok által is lakott részéről van szó, ahova a bor- és a gasztroturizmus vonzza leginkább a látogatókat.

Regionális babérokra tör a złoty

UKRÁN–LENGYEL KERESKEDELEM

 

CSÖKKENŐ ÁRRÉS

Ha megnézzük az ukrán online valutaváltó-árfolyamközlő oldalakat, szembetűnik, hogy milyen sok cég közöl a lengyel pénzre árfolyamot. Pár esztendővel ezelőtt még alig akadt néhány ilyen. Mára a napi – legális – forgalom megközelítette a több százezer złotyt. Korábban a forgalom nagy részét Lengyelországba utazó turisták adták, mára azonban megjelentek az exportáló és importáló kisvállalatok is.

Egy deviza népszerűségének a legbiztosabb jele, ha csökken az eladási és a vételi árfolyamok közötti különbség. 2014 decemberében ez a ráta még meghaladta a 16 százalékot, majd 2017-re 4-re csökkent, ma valahol 2,5 százalék körül jár. A megnövekvő forgalom lenyomta a piacon versengő bankok és pénzváltók árrését. A legnépszerűbb valuta, a dollár esetében 1,5 százalékos a különbség, az eurónál 2. A rubel iránti bizalmatlanságot jelzi, hogy a marzs 10 százalékra nőtt – közli számításait a Financial Observer.

A złoty kedveltsége a valutához való hozzáférésben is megmutatkozik. Pár évvel ezelőtt szinte kizárólag a lengyel–ukrán határon lehetett hrivnyát złotyra váltani és viszont, továbbá Lvivben és néha Kijevben. Mára a Lengyelországban munkát vállaló ukránok miatt már szinte mindenhol az országban van lehetőség a lengyel fizetőeszközzel kereskedni.

Az International Organization for Migration (IOM) becslései szerint 2017-ben az ukrán migránsok 12,1 milliárd dollárnak megfelelő złotyt utaltak haza. A kijevi jegybank becslése ennél szerényebb: mindössze 9,3 milliárd dolláros. Nagyjából az ukrán GDP 11 százalékáról beszélünk, ha az IOM adataival számolunk, a jegybanki számok alapján 8 százalékról. A beérkező złotymennyiség 33,6 százaléka átutalás, a többi készpénz. 2015-ben az utalások aránya mindössze 19 százalék volt, ami arra utal, hogy egyre nagyobb a legális munkavállalók aránya. A legfrissebb rendelkezésre álló adatok szerint 2018 első háromnegyed évében 2,7 milliárd dollárt utaltak Lengyelországból haza az ott dolgozó ukránok. 2017-ben a növekedési ráta meghaladta a 150 százalékot.

 

TÉRSÉGI TERVEK

Lengyelország Ukrajna legfontosabb kereskedelmi partnerévé vált a kelet-közép-európai államok közül, de globálisan nézve is a negyedik. Az ukrán statisztikákba belepillantva azonban kiderül, hogy a helyzet nem olyan kedvező a lengyelek számára, mint gondolnánk. A kereskedelmi mérleg többletet mutat ugyan – tavaly 3,63 milliárd dollár értékű árut és szolgáltatást exportáltak a lengyelek Ukrajnába, az import pedig 3,26 milliárdos volt –, a kereskedelem dinamikája azonban Kijev számára kedvezőbb. Tavaly a Lengyelországba irányuló kivitel csaknem 20, a behozatal viszont csupán 5,2 százalékkal nőtt. A vendégmunkások által hazaküldött vagy hazavitt pénzek megközelítik a lengyel kivitel bővülésének az összegét.

A złoty népszerűvé válása Ukrajnában egyúttal lépés a felé is, hogy az Intermarium vagy Három tenger kezdeményezés, az Adriai-, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő 12 uniós ország közös terve sikeressé váljon. Közülük Lengyelország a legnagyobb, így érthető Varsó regionális vezető szerepre való törekvése. Ehhez jól jönne, ha a złoty szélesebb körben elfogadott lenne, egyfajta térségi devizává válna. Ez persze nagyon hosszú távú elképzelés, de a lengyel gazdaság erejénél fogva nem elképzelhetetlen, hogy egy idő után az euró mellett a złoty is elfogadottá válik a régióban. Addig persze még nagyon hosszú az út.

 

EGYETLEN BANK

Ukrajnában például jelenleg csupán egy pénzintézetnél lehet Lengyelország devizájában tranzakciókat folytatni – ez a Kredobank, amely a legnagyobb lengyel bank, a PKO BP leányvállalata. Az intézmény üzleti kliensei például vehetnek fel złotyban denominált hiteleket, s 2017-től van lehetőség złotyban vezetett számlák és hozzájuk tartozó bankkártyák igénybevételére is. Magánszemélyek azonban továbbra is csak hrivnyában, dollárban és euróban vezethetik a számlájukat.

Cserben hagyott ország

ROMÁNIAI GYILKOSSÁGOK

Alig telt el bő három és fél év a Colectiv klubban kirobbant tűzeset óta, amikor 27-en vesztették életüket a helyszínen, majd az elszenvedett súlyos égési sérülések miatt további 37-en haltak meg kórházban, így a halálos áldozatok száma 64 volt, s további mintegy 150 sérült szorult hosszas kezelésre. Már akkor kiderült, hogy az engedélyeztetési szabályok be nem tartása és a korrupció miatt számos olyan balesetveszélyes szituáció adódhat, amelyet a román hatóságok nem képesek kezelni. A Colectivben történt tragédia rávilágított a rendszer gyenge pontjaira, hiszen a kórházakban a szakszerűtlen kezelés miatt végül többen vesztették életüket, mint a baleset helyszínén. Az ország nem volt felkészülve egy ilyen tragédiára, ami részben érthető, de azt már végképp senki sem tudta megbocsátani, hogy a hatóságok nem voltak hajlandók ezt beismerni, így későn egyeztek bele a súlyos sérültek külföldi kezelésébe, a huzavona pedig emberéleteket követelt. 

 

INTÉZMÉNYI VÁLSÁG

A caracali sorozatgyilkost is már hónapok óta keresték a hatóságok, hiszen a 19 éves lány áprilisban tűnt el. A Craiova megyei szervezett bűnözés elleni ügyészség azonban mélyen alulteljesített, nem találta meg idejében az elkövetőt, így a férfi július végén újabb áldozatra csapott le. Végül Gheorghe Dincăt úgy sikerült azonosítaniuk és elfogniuk, hogy 15 esztendős, második és legutóbbi áldozata, Alexandra ötször is telefonált a segélyhívó számra. A rendőrök azonban nem vették komolyan az ügyet, lekezelően bántak a lánnyal, így teljes erőbedobással csak jó pár órával később indultak a keresésére – ez végzetes hibának bizonyult. 

A caracali gyilkosság rávilágított arra, hogy több állami intézmény mély válságba került, miután az elmúlt években főleg politikai szimpátiák szerint nevezték ki a vezetőket a belügyi tárca kö-te--lé-ké-be tartozó fegyveres erők élére. Ennek egyébként hosszú hagyománya van Romániában – még a kommunizmus idejére nyúlik vissza. Az átpolitizálás a helyi szintet is elérte, így valójában nagyon kevés olyan szakember van, aki ilyen válsághelyzetekben gyorsan és szakszerűen tud eljárni. A 112-es segélyhívó szám rendszere is csődöt mondott. Kiderült, hogy hiába fordultak már elő azonosítási problémák, a technikai feltételek nem sokat fejlődtek, így a speciális telekommunikációs szolgálat újfent nem tudta pontosan bemérni, honnan telefonált a kislány.

 

POLITIKAI KÖVETKEZMÉNYEK

Az ügy nem maradt politikai következmények nélkül, hiszen az amúgy is mély válságban lévő román szociáldemokraták megérezték: ez az ügy lehet az utolsó szög a koporsójukban, ha nem cselekednek látványosan. Sorra hulltak a különböző intézményvezetői fejek, de ebben nagyon sok színjáték is volt. Lemondott a speciális távközlési hatóság elnöke, leváltották az Olt megyei prefektust és alprefektust, a helyi és az országos rendőrparancsnokot, s a hivatalába hat nappal korábban beiktatott Nicolae Moga belügyminiszter is lemondott a gyilkossági ügyre hivatkozva. 

A tárcavezető nemrég került a posztjára, így őt senki sem hibáztatta. Ugyanakkor jobbnak látta, hogy távozzon a posztjáról, amikor rádöbbent, milyen súlyos mulasztásokat követtek el az alárendeltségébe tartozó intézmények – nem akarta vállalni ennek terhét. Az ügynek áldozatául esett Ecaterina Andronescu oktatási miniszter is, akinek egy szerencsétlen nyilatkozata miatt kellett távoznia a kormányból. Egy televíziós műsorban kijelentette: annak idején a szülei arra nevelték, hogy ismeretlenek autójába ne üljön be, utalva arra, hogy Alexandrát
autóstoppolás közben rabolta el a caracali rém, így mintha őt tette volna felelőssé a történtekért. A tárcavezető szerint szavait kiragadták a kontextusból, de Viorica Dăncilă kormányfőt ez nem hatotta meg, azonnali hatállyal menesztette miniszterét.

A kormány fő erejét képező PSD-nek nagyon bonyolult válságmenedzsmentet kell végeznie, hiszen rövid egy év kivételével 2012 óta folyamatosan kormányon van. Így a lakosság jelentős része elsősorban a szociáldemokratákat hibáztatja az állami intézmények meggyengüléséért, továbbá általában azért a mély morális és politikai válságért, amely az országban uralkodik. A szocdemeknek azért sem könnyű a helyzetük, mivel a dél-romániai olténiai régió hagyományosan az ő szavazóbázisukhoz tartozik, számos polgármesterük és megyei önkormányzati vezetőjük van a térségben, így elsősorban rájuk mutogatnak. Az ellenzék és Klaus Johannis államelnök meg is próbálta kihasználni ezt a helyzetet, s újabb éles támadásokat indítottak a kormányzat ellen. Főként azért jönnek kapóra nekik ezek az állapotok, mert az év végén elnökválasztás lesz Romániában, amelynek nagy esélyese a jelenlegi szász származású államfő. 

 

A JÉGHEGY CSÚCSA

Az ügynek még számos tisztázatlan részlete van. Felmerült annak a gyanúja, hogy a caracali gyilkos egy kiterjedt emberkereskedelmi hálózat szolgálatában volt. Azt sem lehet még tudni, hogy Gheorghe Dincă valójában hány embert ölt meg. Egyelőre két gyilkosságot beismert, de a hatóságok nagy erőkkel kutatnak a környéken újabb maradványok után.

A caracali gyilkosságok minden jel szerint csak a jéghegy csúcsát képezik. Romániában ugyanis évente több tucat gyerek tűnik el, mivel keleti szomszédunk az emberkereskedelmi hálózatok egyik fő exportálója. Számos nehéz szociális helyzetben levő fiatal lányt kényszerítenek prostitúcióra, majd küldenek Nyugat-Európába román és nemzetközi bűnszövetkezetek, hogy embertelen körülmények között, valóságos modern rabszolgákként dolgoztassák őket.

 

Borítófotó: helyszínelők a borzalom házában. A hatóságokat azért is bírálták, mert csak a gyilkosság után több mint egy héttel kezdték a nyomrögzítést

Horvátország új pályázatot ír ki harci repülőgépek vásárlására

KATONAI BESZERZÉSEK

Zágráb hamarosan új pályázatot ír ki 12 többcélú harci repülő beszerzésére, miután az év elején meghiúsult az előző tenderen befutó izraeli F–16C/D Barak típusú gépek megvételére irányuló üzlet – jelentette be az ország védelmi minisztere, Damir Krstičević július végén. A pályázat megismétléséről a horvát parlament védelmi bizottsága döntött. A tárcavezető a sajtónak úgy nyilatkozott, hogy az előző fiaskóból tanulva ezúttal rendkívül körültekintően kell végigvinni a beszerzési folyamatot.

 

WASHINGTON BEKAVART

A horvát kormány az előző tendert még tavaly márciusban hirdette meg. Akkor az illetékesek öt országtól – Svédországtól, Görögországtól, Izraeltől, az Egyesült Államoktól és Dél-Koreától – kértek ajánlatot harci gépek beszerzésére. Dél-Korea kivételével mindegyik küldött is ajánlatot, Zágráb pedig végül a kedvező ár miatt a használt izraeli gépek mellett döntött. Az izraeliek ajánlata tíz együléses és két kétüléses, modernizált F–16-os harci gép, valamint egy szimulátor szállítását, hat-nyolc pilóta és 45 technikus továbbképzését, a teljes infrastruktúra és a gépekre felszerelhető fegyverek biztosítását tartalmazta. A 25-30 éves repülők ára félmilliárd dollár lett volna. Izrael azonban ez év januárjában bejelentette, hogy mégsem tudja teljesíteni a vállalását, mert nem sikerült megszereznie az Egyesült Államok szükséges jóváhagyását a harci repülők Zágrábnak történő eladásához. A háttérben egyesek szerint az áll, hogy a horvátok nem az USA ajánlatát fogadták el, mely a jóval drágább, új F–16 Block 70/72 típusú gépekre vonatkozott.

 

UKRÁN ÁTVERÉS

A fiaskó miatt az ellenzék a horvát védelmi miniszter lemondását követelte, de a bizalmatlansági indítvány nem kapott többséget a parlamentben. Az új pályázat némiképp eltér majd az előzőtől. A védelmi miniszter kijelentette, hogy a kellemetlenségek elkerülésének érdekében ezúttal csak NATO- vagy EU-tagországoktól kérnek ajánlatokat, s külön értékelik majd az új és a használt gépekről szólókat. Sajtóhírek szerint ezúttal Franciaország is érdekelt lehet az üzletben.

Horvátország jelenlegi vadászrepülő-flottája tizenkét szuperszonikus MiG–21 Bisz repülőgépből áll. Ezeknek egy része a jugoszláv időkből maradt meg, a többit Lengyelországból és Ukrajnából szerezték be. A MiG-eket Ukrajnában modernizálták 2014-ben, amit komoly botrány kísért. Kiderült, hogy Kijev eleve nem eredeti MiG–21-es vadászrepülőket adott el Zágrábnak, hanem több, más országból beszerzett, leselejtezett alkatrészekből összeállított gépeket, melyek sorozatszámait átütötték, és az alkatrészek sorozatszámai sem egyeznek a dokumentációkban lévőkkel.

 

MAGYAR FELADAT

Jelenleg mindössze néhány repül ezen gépek közül, és azok is csak minimális időt töltenek a levegőben. Ennek fényében a horvát kormány nemrégiben megállapodást kötött hazánkkal, miszerint szükség esetén a horvát légtér védelmét is a Magyar Honvédség látja el.

 

Borítófotó: MIG–21 vadászgép horvát színekben. Cserére érett a légiflotta

Árrobbanás előtt a szerb idegenforgalom

RÉGIÓS TURIZMUS

A csaknem hétmillió lakosú Szerbiában közel egymillióan látogatnak el valamelyik nyári üdülőhelyre. A korábbi években a nyaralók száma a kimutatások szerint 750 ezer és 900 ezer között volt, az idén ennél is több külföldre utazó turistával kalkulál a szerb statisztika.

 

GÖRÖGORSZÁG A LEGNÉPSZERŰBB

A szerb turisták a legnagyobb számban továbbra is Görögországot, annak is az északi partjait választják. Népszerű desztinációnak számít Kaszándra félszigete, de most már délebbre, például Lefkáda szigetére is sokan utaznak. Törökország, Montenegró, Bulgária szintén a kedvelt nyári üdülési úti célok között szerepel. Évente mintegy 1,4 milliárd eurót költenek el a szerb vendégek külföldön, ebből több mint 400 milliót Görögországban. Az egyik kimutatás alapján a nyugdíjasok már májusban felkeresik a tengerpartot, a főszezonban elsősorban az állandó munkahellyel rendelkezők és a fiatalok nyaralnak. Tavasszal és ősszel jóval alacsonyabbak az árak, májusban már százeurós üdülést is lehet találni, és az októberi utószezonban még kecsegtetőbb ajánlatokkal állnak elő az ügynökségek. A legtöbben autóbusszal vagy saját gépkocsival utaznak. A repülőgépes üdüléseket választók általában már távolabbi kiruccanást terveznek, s Tunéziát, Egyiptomot keresik fel.

Évről évre növekszik azonban azoknak a szerb és más országokból érkező turistáknak a száma is, akik nem feltétlenül a tengerparti nyaralást választják, hanem valamelyik szerbiai hegységben és/vagy tó, folyó mellett kívánják jól érezni magukat. A 2018-ra vonatkozó adatok értelmében déli szomszédunk 1,3 milliárd eurót zsebelt be az idegenforgalomnak köszönhetően, 9,5 millió eltöltött éjszakát jegyeztek a vendéglátásban. Megmutatkozik a fejlődés az új turistakomplexumok, szállodák épülésén is. Egyre keresettebbnek számítanak a hétvégi házak, villák, amelyek a legnépszerűbb szerbiai úti célok közelében találhatók. Az ingatlanügynökségek egyetértenek abban, hogy aki szeretne pénzt fektetni efféle létesítmények vásárlásába, annak most kellene lépnie. Az árak jelenleg alacsonyak, de ha folytatódik a trend, akkor árrobbanás várható. Az érdeklődés az Ezüst-tó (Srebrno jezero), a Stara Planina természetvédelmi terület, Galambóc (Golubac), a Goč-hegység, a Tarcal-hegység (Fruška Gora) és a Drina folyó menti térség nyaralói iránt a legnagyobb. Egyes helyeken már húszezer euróért is lehet venni házat, de természetesen luxusvillák is akadnak a kínálatban, ezekért 200 ezer eurót is elkérnek a tulajdonosok.

 

HELYEK ÉS ÁRAK

A kelet-szerbiai Ezüst-tó környéki Veliko Gradište településen egy a vízparttól mindössze százméternyi távolságra elhelyezkedő 250 négyzetméteres ház például 125 ezer euróba kerül. Egy 180 négyzetméteres nyaraló garázzsal, telekkel együtt már 85 ezerért is megvásárolható ugyanott. Hatvanezer euróért egy 15 éves házat lehet venni, amelynek a területe 140 négyzetméter. Az árban benne van a telek is, a víztől mindössze kétszáz méter választja el. Keleten maradva, Galambóc mellett 9 ezer euróért kapható 24 négyzetméteres ingatlan, s ez már a magasabb ár; a drágulás a környék látványosságát jelentő vár felújítását követően következett be. A Vaskapu szoros (Đerdap) közelében 40 ezer euróért száz négyzetméteres házat is találhatnak az érdeklődők, s a csónaknak is lesz hely.

Van érdeklődés a Fruška Gora lankáin található házak iránt, de nagy a kínálat is. Vonzó, hogy Újvidék a közelben van, az árak mégsem megfizethetetlenek. A monostoráról is ismert Krušedolon egy harminc négyzetméteres ház 16 ezer euróért megvehető. 

Már nem csak álom a drónposta és a dróntaxi

REPÜLŐFEJLESZTÉSEK ÉS KIHÍVÁSOK

Az ember már csak ámul és bámul az újabbnál újabb technológiákon. Nemrég egy úgynevezett légdeszkán repülte át a szerkezetet már néhány éve tökéletesítő feltaláló a La Manche csatornát. A francia Franky Zapata második próbálkozása tehát sikerrel járt, és figyelemre méltó, hogy összesen 36 kilométert tudott megtenni – igaz, egy menet közbeni üzemanyag-utántöltéssel. 

Az eredménye bámulatos, de persze az ötlete nem eredeti, hiszen már a XVIII. század vége óta repkedik át különféle szerkezetekkel feltalálók a neves tengerszorost. Először a francia léghajós, Blanchard és amerikai társa, Jeffries tette meg ezt az utat, 1785 januárjában. Majd Blériot ért el ilyen sikert 1909 júliusában, ám ezúttal nem léghajóval, hanem kezdetleges repülőgépével, a levegőnél nehezebb tárggyal. Megelőzte Hubert Latham francia mérnököt, aki pár nappal korábban indult neki az útnak, de a motorja 10 kilométerre a francia partoktól, 300 méter magasságban leállt. Szerencsére siklórepüléssel szállhatott le a tengerre.

Történelmi perspektívába helyezve tehát, a minapi légdeszkás repülés is egy mérföldkő. Igaz, ez a szerkezet sohasem lesz tömegközlekedési eszköz, mert a használatához nem kis bátorság és tapasztalat szükséges. De még ha ez utóbbit egyszer pótolja is majd az önvezető funkció, az emberek 99 százaléka sohasem fog örömmel felállni egy gördeszkánál alig nagyobb repülő masinára, és azon kilométereket megtenni.

Sporteszközként, a technológiák fejlődését prezentáló szerkezetként, no és persze hadászati célból a légdeszkák egy érdekes új irányt képviselnek a közlekedésben.

 

KÓRHÁZI CSOMAGOK

Nem ez az egyetlen eszköz azonban, amely a jövőben alapjaiban formálhatja át a közlekedésről alkotott képünket. És most közel sem csupán a már jól ismert önvezető autókra gondolunk, de még csak nem is a házhoz szállítást, csomagszállítást végző guruló robotokra vagy drónokra, amelyek kapcsán már nemcsak eredményes kísérletek vannak, hanem az első szolgáltatások félig-meddig élesben is beindultak.

Ilyen például a UPS multicég tesztüzeme. Orvosi mintákat szállítanak kórházakba, nemrég pedig leányvállalatot alakítottak UPS Flight Forward néven, amely az USA egyik első engedéllyel rendelkező drónos szolgáltatója lehet, mivel augusztus elején a Szövetségi Légügyi Hivatalhoz (FAA) kereskedelmi drónjárat engedélyezésére adtak be kérelmet, amelyet még ez év vége előtt megkaphatnak. Ezzel a társaság a pilóta tényleges látótávján kívül működtethető járatokat indíthat a nap bármely órájában. (A cég március óta rutinszerű drónos kiszállítást folytat a WakeMed Raleigh kórházba, és céljuk további gyógyintézményekre is kiterjeszteni a programot.)

 

SZEMÉLYSZÁLLÍTÁSI BOOM

Visszakanyarodva kicsit a történelemhez, Blériot a La Manche 1909-es átrepülését követően pár hónappal a Magyar Aero Club meghívására bemutatót tartott Budapesten, melyre 200 ezer ember volt kíváncsi, hiszen először szállt fel magyar földről repülőgép. És az sem mellékes, hogy a feltaláló később sikeres repülőgyártó mágnás lett, s az első világháborúban hozzávetőleg tízezer gépet adott el a franciáknak és szövetségeseiknek.

A légdeszkák és a drónok remélhetőleg nem egy új nagy háborús konfliktus keretében terjednek majd el, hanem a polgári felhasználás lesz a legfontosabb a következő években, évtizedekben.

Az említett kórházi fuvarok vagy a baleseti vérszállítás mellett a csomagok házhoz vitele is hatalmas üzletág lehet már pár esztendőn belül, de a légieszköz-iparág igazi nagy boomja a személyszállításban jöhet el. Még akkor is, ha e téren azért sokkal több a kihívás, mind technológiai, mind szabályozási értelemben.

Pedig az emberek légi szállításával kapcsolatban is egyre intenzívebb fejlesztések zajlanak. Egy friss hír szerint például újabb elektromos repülő autó prototípusát mutatták be. Ezúttal a japán multi, a NEC Corp. elektronikai vállalat demózott. Tokió mellett, az abikói üzemben egy négy légcsavaros óriásdrón három méter magasra emelkedett. Az autó méretű és súlyú tesztszerkezet egy biztonsági óriásketrecben repült először. A közel 150 kilós, vezető nélküli drón a NEC szoftverével működik. A cég reményei szerint az önvezetőprogramjukat már 2023-tól használhatják a légi szállításban, és a 2030-as években akár a személyszállítás területén is.

A társaság várhatóan a Cartivator nevű japán startupnak kínálja fel a technológiát, amellyel tavaly írt alá megállapodást. Ezt a startupot több mint nyolcvan másik vállalat (például a Panasonic és a Toyota is) támogatja. A Cartivator 2023-tól akarja üzembe helyezni két férőhelyes repülő autóját, és 2026-ra már tömeggyártást tervez. Ráadásul a japán kormány erősen támogatja a repülő autók fejlesztését, és igyekszik felvenni a versenyt az olyan globális riválisokkal, mint a Boeing, az Airbus vagy az Uber. Bár szabályozás még Japánban sincs, de feltehetően pár éven belül fokozatosan lehetőséget kapnak a szigetország cégei ilyen járművek tesztelésére, ahogyan manapság az önvezető földi járművek tesztjeit és használatát is egyre szélesebb körben engedélyezik.

 

KÉZZELFOGHATÓ VESZÉLYEK

Ugyanakkor már most szomorú, veszélyes balesetek rém- és árnyképei vetülnek a drónos szállítási iparágra, pedig még alig indult el pár elszigetelt próbarepülés. A Swiss Post (Svájci Posta) már időlegesen ki is vonta szállító tesztdrónjait a forgalomból, miután az egyik szerkezet pár tíz méterre zuhant le egy óvodától. Ám már Zürichben, Bernben és Luganóban is elindították a projektet: ez esetben is labormintákat szállítottak kórházak és egyetemek közt, mert a drónok pár perc alatt megtehetik azt az utat, amely autóval háromnegyed óra is lehet.

A svájci robotrepülőgépeket a Matternet nevű amerikai társaság szállítja és üzemelteti, de szűk egy év alatt két baleset is történt: januárban ejtőernyővel szállt le egy GPS-hibás drón, s nemrég, májusban még a biztonsági ejtőernyő sem működött jól: a 12 kilós, mintegy száz méter magasan repülő eszköz ekkor csapódott a földbe az óvoda mellett. A Svájci Posta egészségügyi szállítódrónjai addig fel sem szállhatnak, amíg a Matternet nem ad megnyugtató válaszokat a fenti, igen súlyos biztonsági kérdésekre.

 

Borítófotó: Franky Zapata légdeszkájával a július 14-ei hadi parádén, Párizsban. A hadsereg a legfontosabb megrendelői közt lehet

Sötét felhők az autóipar egén

VÁRKONYI GÁBOR

– A világ autóipara kapcsán egyre aggasztóbb hírek érkeznek. Melyek ma a fő problémák, kihívások?

– Talán a legtöbb figyelmet a kínai gépkocsivásárlások látványos lassulása kapja; legutóbb 14 százalékos csökkenést mértek a világ legnagyobb (29 százalékos globális piaci részesedésű), egyben a leggyorsabban fejlődő autópiacán. Ugyanakkor – más ágazatokban tapasztaltakhoz hasonlóan – kérdéses a távol-keleti óriással kapcsolatos statisztikák megbízhatósága, s az ottani folyamatok alakulása is nagyon nehezen jelezhető előre – és ez utóbbi a nagyobb gond.

– Milyen konkrét bizonytalansági tényezők mutatkoznak?

– Legutóbb például Kínában is egyik napról a másikra korlátozták az e-gépkocsik vásárlásának a támogatását, holott a kormányzat évek óta mindent megtesz a legmodernebb, tisztán elektromos autózás propagálása terén. De hasonlóan bizonytalanok a folyamatok több nagy európai piacon is. Ezeken jellemzően a tölthető hibridek támogatásait, kedvezményeit vonják meg egymás után, mondván: a felhasználók ezeket nagyon ritkán töltik, nem elektromos, hanem benzines járműként használják őket. Mindez óriási termelési kockázatokat jelent a gyártóknak. Ahogyan a kibocsátási korlátok esztelen szigorítása is.

– Tíz esztendeje, a válság után 50 milliónál kevesebb autót gyártottak évente, de még előtte is 60 millió alatti volt ez a szám. Tavaly és tavalyelőtt pedig közel 80 milliót állítottak elő. A friss prognózisok szerint ez 2019-re csupán 4-5 millióval zsugorodhat, évi 75 millió darabra. Miért ilyen nagy fenyegetés ez az arányaiban kis termeléscsökkenés? 

– Ez éppen elég egy globális sokkhoz, nagy gyártók megrendüléséhez vagy a nagy márkák fúziójának a felgyorsulásához, ebből következően pedig (akár) a gazdasági teljesítmények visszaeséséhez.

– Hogyan lehetséges ez?

– Főként úgy, hogy a gépkocsik tömeggyártása mindössze négy-öt százalékos üzemi nyereséggel működő, lassan mozduló, hatalmas beruházási és óriási fejlesztési költségekkel dolgozó ágazat. A kis marzs miatt itt már pár százalékos termeléscsökkenés is azt jelenti, hogy egy-egy gyártóhely veszteségessé válhat, ami azután az olyan nagy beszállítóknál is gondot okoz, mint például a Continental vagy a Bosch. A német sajtó már hetek, hónapok óta hangos a háttériparban várható leépítésektől, termeléscsökkentéstől.

– Mit jelenthet ez Magyarországon?

– Nem vagyok optimista az autóipar rövid és középtávú kilátásait illetően, de hazánk még nyerhet is középtávon, hiszen a drága nyugat-európai termelőhelyekről egyre több gyártás kerülhet át hozzánk. Igaz, a régiós konkurencia hatalmas e téren, és már így is rengeteg kedvezményt kap egy-egy újonnan hozzánk érkező autógyártó.

– Mi a helyzet a keleti „fenyegetéssel”, a kínai gépkocsik, akár az elektromos luxusautók térnyerésével? Olyanokra gondolok, mint a Nio vagy a Volvót megvásárló Geely tulajdonában lévő Polestar.

– Ezek egyelőre nem tömegtermékek, így egy-egy ilyen márka európai belépésének a hírértéke jóval nagyobb, mint a tényleges piacbefolyásoló hatása.

– Visszatérve a globális trendekre: nem azért fogy kevesebb autó, mert a fiatalok inkább a közösségi közlekedést, a biciklit, az e-rollereket és az autómegosztókat használják?

– Ez a közbeszédben, a sajtóban gyakran előjön, de a globális keresletet érdemben nem befolyásolja rövid távon, hosszabb távon pedig jól kiszámítható, így nem ez a fő problémájuk a gyártóknak.

– Hanem?

– Autót a fiatalabb nemzedékek is szeretnének vásárolni, csakhogy jóval kevesebb pénzük van rá, mint az egy-két évtizeddel korábbi generációknak. Másik oldalról pedig a biztonsági, kényelmi és főként a környezetvédelmi előírások szigorodása miatt egyre drágábban gyárthatók a gépkocsik. Azaz a vásárlóerő és a nyereség csökkenése együttes folyamat.

– Erre nem válasz az elektromos autózás? Elvben egyszerűbb egy villanymotoros jármű gyártása, karbantartása.

– Ez egyelőre a csillagászati fejlesztési költségek, a kisebb szériák és az akkupakkok magas ára miatt nincs így, még támogatással is jóval drágábbak a tisztán elektromos vagy akár a tölthető hibrid autók. Ráadásul például a lítium sokáig emelkedő ára, amely mostanság éppen gyorsan csökken, még kiszámíthatatlanabbá teszi a gyártók helyzetét. Gondolja el, négy-öt százalékos marzs mellett már a lítium vagy az acél árának kis növekedése vagy a kihasználtság enyhe csökkenése is milyen negatív folyamatokat indít el. De talán a legnagyobb gond a túlzott, illetve rossz irányú szabályozás.

– Mire gondol?

– Ahogyan pár éve az atomerőművek leállításával, úgy a gépkocsik környezetvédelmi és biztonságtechnikai túlszabályozásával is lábon lövik magukat a németek. Mert olyan szigorúak és olyan rövid határidejűek a biztonság növelésére (például autós fekete dobozok) és a kibocsátás csökkentésére hozott újabb uniós előírások, hogy ez visszaveti majd a bővülést, és az eredeti jogalkotói célokat sem segíti. Azaz nem éri majd meg kisebb, olcsóbb autókat gyártani, és a súly növekedésével a fogyasztási előny is apad majd, tehát összességében a szén-dioxid-kibocsátás nem mérséklődik. A bürokratikus és szigorú szabályozás így fordul a visszájára, ráadásul az egyik kritikus gazdasági alapot, az autóipart is megrendíti.

– Mélyütés?

– Egy-egy gyártó összes eladott autóját nézi az új rendszer, a szén-dioxid-alapú flottakibocsátási szabály. Ez a mai 120 helyett 2025-re több lépcsőben 58 grammra vinné le az előállítók által értékesített összes személygépjármű megengedhető emisszióját, e felett a gyártóknak súlyos, büntetés jellegű adót kell majd fizetniük. (A új autóknak 37,5, az új furgonoknak 31 százalékos kibocsátáscsökkentést írt elő az Európai Parlament ez év március végi döntése 2030-ig – a szerk.)

– Most hogyan néz ki a nyereségmegoszlás?

– A nagyobb profit például éppen a nagy kibocsátású városi terepjárókon (SUV) van, de ezt az utánuk fizetendő környezetterhelési büntetés elviszi. A kis fogyasztású és alacsony szintű szén-dioxid-emissziójú gépkocsikon nem olyan nagy a gyártói adóterhelés, de itt a haszonkulcs is kisebb, azaz a gyártók profitját szinte tervgazdaságszerű eszközzel nullázza most le az EU. Nem a piac, nem a vásárlók, hanem az uniós bürokraták döntenek arról, hogy a gyáraknak milyen modellt érje meg előállítani. Ez így, ebben a formában nemcsak butaság, de ezáltal a fejlesztésre költött eurómilliárdok sem jönnek vissza, még jobban sanyargatva a korábban évtizedekig a gazdaság egyik igazi motorját jelentő autógyártást.

Elképesztő fizetések fizikai munkákért

TÍZ-HÚSZEZRES ÓRADÍJAT IS ELKÉRNEK

Amikor egy gyorsétteremben a pár évvel ezelőtti bérek közel duplájáért, 1000-1200 forintos óradíjért toboroznak munkaerőt, az ember még fel sem kapja a fejét. Ám amikor akár egy csupán nyolc általánost és egy rövid tanfolyamot elvégzett darukezelőnek egy Budapest melletti kisvárosban nettó 650 ezer forintos fizetést ígérnek, az már mindenki érdeklődését felkelti. Vagy amikor egy alig egyetlen napos kertrendezésért, esetleg egy mindennapos árokásásért a fővárostól távolabb is 150 ezer forintot kér két balkáni, magyarul alig tudó vendégmunkás, akkor bizony az átlagfizetés felett kereső emberek is elgondolkodnak.

A helyzet nem egyedi, és nem is specifikusan magyar – világtendenciáról van szó. A nagyvárosi életmód, a jólét, a kényelem és az ezermesteri feladatoktól magukat jobbára távol tartó „digitális generációk” felnövekedése miatt egyre kevesebb a képzett fizikai szakmunkás. Kortünet, hogy a mai 15–25 évesek közt már jóval kisebb az egyszerűbb „ezermesterkedéshez” értők aránya. Kis túlzással a mostani 25-30 alatti városi fiatalok legnagyobb része egy villanykörte becsavarásához vagy egy kép felfúrásához is szakembert hívna.

Az alacsony globális kamatkörnyezet mindeközben világszerte felpörgette az építőipart. De nálunk ezt még tetézi az igencsak megugró lakásépítések, -felújítások és más építési munkák – valamint részben a nyugatra vándorlás – miatt kialakult igen súlyos, egyenesen drámainak nevezhető szakemberhiány. Nagyon nagy kérdés, hogy a jelenlegi tendenciákat a kormány szakképzést megújító programja a következő öt-tíz évben visszafogja-e, valamint a világgazdaság lassulásával javul-e a helyzet. Mert hát az extrém fizetési példák fent elkezdett felsorolását hosszan lehet folytatni…

FÉLMILLIÓ, EGYMILLIÓ

A darukezelős példára visszatérve: a nettó 650 ezer forintos fizetés annak is jár, akinek tériszonya van, s egy teherautóról téglát lepakoló szerkezetet irányít csak. Ráadásul ehhez igazi iskolai szakképesítés sem kell: egy KRESZ-tanfolyaméhoz hasonló árú és nehézségű vizsgát szükséges letenni, 60 órát kell tanulni. Feltétel ezen túlmenően csak a nyolc általános és a 18. életév betöltése, valamint az egészségügyi alkalmasság. A brigádokat irányítani képes emberek, az épületgépészeti szerelők, a tehetséges burkolók a fentinél is többet megkereshetnek itthon. Sőt, akár nettó hét számjegyű lehet a fizetésük, ha kicsit agilisebbek, rendszeres különmunkákat is elvállalnak. De már egy kényelmes, napi nyolcórás állás esetében sem mennek el dolgozni egy céghez 400-500 ezer nettó alatt a szenior szakmunkások a fővárosban és környékén. 

 

DÖBBENETES ÓRADÍJAK

Az azonban csak az egyik dolog, hogy cégeknél, napi munkavégzés esetén milyen magasak a fizikai szakmunkások fizetései. Az óradíjban dolgozó mesterek, egyéni vállalkozók, különmunkákat vállalók díjai még elképesztőbbek lehetnek. Mivel lényegében sem segédmunkára, sem összetettebb szerelési, ezermesteri feladatokra nincs ember, leegyszerűsítve két eset fordulhat elő. A profi (vagy annak tűnő) mesterember általában négy-hat héten belül megnézni sem jön ki a munkát, nemhogy elvégezni azt. Vagy ha előbb kijön, akkor olyan árajánlatot ad, hogy az átlagember haja égnek áll.

Amennyiben a munkához némi szakismeret, jó szerszámok kellenek, akkor a mesterek alaphangon tízezer forint körüli rezsióradíjjal számolnak, de például víz-, fűtés- vagy klímaszerelők ennek a dupláját is szemrebbenés nélkül elkérik ma Budapesten és környékén, vagy a Balaton mellett, továbbá a nyugati nagyvárosokban.

CSINÁLD MAGAD

Nem is csoda, hogy a kisebb, lakásban esedékes vagy ház körüli javításokat ma már nem csupán az erre késztetést érzők, de a legkényelmesebbek is próbálják ismerősi körből, nyugdíjas szakikkal megoldani, olyanokkal, akiknek „még nem jött meg az étvágyuk” annyira, mint a profiknak. Ha így sem sikerül, akkor – mit lehet tenni – YouTube-videók nézegetésével próbálkoznak. A talpraesettebb irodisták ezrei állnak így neki nemcsak a festésnek, hanem akár a parketta lerakásának, a konyhabútor beépítésének és hasonlóknak. De persze az engedélyekhez kötött gáz- vagy klímaszerelés, az ácsmunkák vagy más összetettebb feladatok ettől még nem készülnek el. Lakásfelújításba pedig éppen ezért nem fognak mostanság bele ezrek, tízezrek. A döbbenetesen magas árak mellett az is bosszantó, hogy sajnos a mesterek többsége egyszerűen továbbra is megbízhatatlan, nem érkezik pontosan, nem kezd időben. Ha kifejezetten óradíjban dolgoznak, akkor „természetesen” sokkal lassabban haladnak, mint ha fix vállalási díjat egyeztet az ember. Továbbá ritka az a szaki, aki a munkadíjat külön feltünteti az ajánlatban, és sajnos igen gyakori, hogy a rezsianyagokat alaposan túlszámlázzák-túlszámolják. De legalábbis az anyagokra-eszközökre kapott ezermesteri kedvezményeket mindenképpen teljes egészében megtartják, a megrendelő felé pedig a teljes, bolti árat számolják el.

 

A KISKERESKEDELEMBEN INDULT A RÁÍGÉRÉS

A munkaerőhiánnyal a kiskereskedelem is erőteljesen küzd. Ennek oka, hogy ma már nincs Európában olyan eldugott település, ahol nem lehet legalább egy magyar vendéglátós vagy boltos munkaerővel találkozni a hazai álláshelyek kárára. A friss statisztika szerint 12 százalékkal emelkedett a bolti eladók fizetése. A növekmény már tavaly is két számjegyű volt, úgy, hogy a kiskereskedelmi forgalom meg sem közelítette a bérkiáramlás szintjét. Még a GDP sem, ugyanakkor aki talpon akart maradni, annak emelnie kellett. Ettől függetlenül komoly különbségek maradtak az egyes eladói területek között. A legjobban most éppen az illatszerüzlet fizet 273 ezer, a legrosszabbul a halbolt 178 ezer forinttal. Az olló a néhány hónappal korábbi 105 ezerhez képest kisebb, 95 ezer forint lett – nettóban számolva. A nemzetgazdasági átlaghoz pár hónapja mért 28 ezer forintos lemaradásból erőteljesen faragtak a boltosok, de így is maradt még 22 ezer forint behozni való hátrány – írta a blokkk.com internetes kereskedelmi szakportál. Ez nemcsak a külföldi munkavállalást, hanem a belföldi fluktuációt is segíti. Így bőven tud máshol is válogatni az eladó, ha menni akar, hiszen mindössze két üzlettípusban fizetnek a nemzetgazdasági átlag felett – az illatszerbolt mellett az iparcikk-kereskedésben.

A bolti eladók, pénztárosok, árufeltöltők ágazati átlaga felett is csak az üzlettípusok negyede sorakozik fel a bérrangsorban, tehát a nagy szóródás mellett sok bolt a középértéknél kevesebbet tud csak fizetni eladóinak, de már nem sokáig. Vagy kénytelen lesz teljesen átalakítani a rendszerét és hatékonyabbá válik, vagy lehúzza a rolót, amellyel más üzletek forgalomnövekedésén segít, ami persze további bérnövekményekhez vezethet. Az élbolyt döntő részben a nagy láncok tupírozzák fel, de azért akadnak meglepetések is. Például a vásárlók körében népszerű híradástechnikai boltok vagy webáruházak a rangsor közepe tájékán tanyáznak. Hiába, a kíméletlen verseny nem mindig engedi a nagyobb béremelést. A lista vége felé jellemzően a kisebb üzletek foglalnak helyet, amelyeknek sokkal kisebb fizetésekre futja csak. És akadnak még mindig 200 ezer forint alatti keresetek is.

Kis megtorpanás a lakáshiteleknél

FINANSZÍROZÁS

Rég nem látott jelenséget hozott a június a lakáshitelek piacán: az új kihelyezések mennyisége 4,6 százalékkal csökkent 2018 azonos időszakához – és 6,1-del az előző havihoz – viszonyítva, s 81,4 milliárd forintot ért el. A több mint 80 milliárdos havi kihelyezés persze egyáltalán nem rossz eredmény, csak látszólag alátámasztja azokat az előrejelzéseket, amelyek kivárást prognosztizáltak a júliustól érvényes szabályozói változások bevezetése kapcsán. Egyetlen hónap adatából viszont nagyon merész lépés lenne messzemenő következtetéseket levonni, már csak azért is, mert a lakáscélú hiteleknél akár hónapok is eltelhetnek az igénylési folyamat elindítása, a szerződéskötés, majd a folyósítás között.

A júliusi változások mindenesetre igen jelentős átalakulást hoztak a lakáshitelezés feltételrendszerében. A CSOK kibővítésével tovább tágult a potenciális igénylők köre, miközben a tízmillió forintos, kedvezményes hitel igénylésének elérhetővé tétele a kétgyermekes családok számára szintén sokaknak bővítette ki a lehetőségeit. A másik, a piacot ugyanolyan mértékben befolyásoló elem a babaváró hitel megjelenése volt: az akár tízmillió forint összegben is igényelhető kölcsönt előreláthatólag sokan használják majd lakásvásárlás finanszírozására, de felújításra, építésre vagy bővítésre is.

Ezeknek a támogatási elemeknek a várható hatásait ugyanakkor még lehetetlen megbecsülni, hiszen rengeteg a változó a rendszerben. Ez vonatkozik a babaváró hitel megjelenésére is: az MKB Banknál a Figyelőt arról tájékoztatták, hogy a folyósítások elindulását követően elkezdték ennek vizsgálatát, de a rendelkezésre álló tapasztalatok még nem adnak okot megfelelő következtetésre.

A babaváró támogatás kapcsán ugyanakkor sokatmondó a Takarék Csoport napokban kiadott közleménye, amely szerint egy hónap alatt közel kilencszáz igényt fogadtak be, összesen 8,5 milliárd forint értékben: ebből 315 ügyfélnek több mint hárommilliárdot már folyósítottak is. A csoport – tették hozzá – azzal számol, hogy az államilag támogatott konstrukció lejártáig, 2022 végéig mintegy tízezer igénylőnek összesen 60 milliárd forint értékben helyez majd ki ilyen célú hitelt. Az első tapasztalatok szerint pedig a lakáscélú felhasználás igen gyakori a babaváró támogatásnál: a leggyakrabban lakásvásárlásra vagy -felújításra, lakberendezésre, autóvételre, valamint meglévő hitel elő-, illetve végtörlesztésére igénylik a konstrukciót a takarékoknál.

Annak ellenére, hogy a babaváró hitel sok potenciális igénylőt elszívhat a lakáshitelpiactól, a hitelintézetek döntő többsége a 2018-asnál lassabb, de stabilan két számjegyű bővülést vár erre az évre is az új kihelyezéseknél. Az MKB Banknál például húsz százalék körüli növekedésre számítanak a folyósításoknál a múlt esztendőhöz viszonyítva.

Az első fél év adatai alapján pedig egyáltalán nem alaptalanok a piaci várakozások: a Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint 2019 első felében 453,3 milliárd forintnyi lakáshitel-szerződést kötött a lakosság, ami 13,4 százalékos növekedés az előző esztendő azonos időszakához képest. Eközben a lakáshitelek állománya a június végéig tartó egy év alatt 10,6 százalékkal, 3500 milliárd forint közelébe emelkedett; ez több mint hatéves csúcs is egyben. 

Ez az év – az új támogatási formák megjelenésén túl – ugyanakkor két szempontból is jelentős változásokat hozott a lakáshitelpiacon. Az egyik, hogy folytatódott a kamatfixálás átlagos idejének a növekedése az új szerződéseknél: a változó kamatozású vagy legfeljebb egyéves kamatperiódusú kölcsönök aránya az esztendő első felében már mindössze 3,8 százalékot tett ki. Eközben ugrásszerűen megnőtt az 5 és 10 év között kamatrögzített hitelek aránya, s már 61 százalék felett jár, de tíz százalékot meghaladó a 10 éven túli konstrukciók súlya is. 

A kamatfixálás átlagos idejének a növekedésére a money.hu is felhívta a figyelmet a napokban megjelent elemzésében. A portál az MNB adatai alapján közölte, hogy a legkockázatosabb változó kamatozású lakáshitelek összege 89 százalékkal, 17 milliárd forintra csökkent 2019 első felében az egy esztendővel korábbihoz képest. Szintén mérséklődött az egytől öt évig fix kamatozású lakáshitelek összege: 39 százalékkal, 110,5 milliárd forintra. Ezzel szemben az öt-tíz évig fix havi törlesztésűeké több mint két és félszeresére, 278,3 milliárd forintra ugrott. A több mint tíz évig fix törlesztést garantáló konstrukcióknál pedig 108 százalékos volt a növekedés, így 2019 első hat hónapjában 47,4 milliárd forintnál tartottak. 

Trencsán Erika, a money.hu vezető pénzügyi szakértője szerint az adatokból tisztán látszik a növekvő tudatosság. „Egyértelmű, hogy a lakáshitelesek komolyan veszik a kamatok esetleges emelkedéséből adódó kockázatot, és igyekeznek biztosítani magukat. Ráadásul mindezt úgy, hogy Magyarországon most alacsony a kamatkörnyezet, és a globális porondon is fordulat történt. Jelenleg kisebb az esélye a nemzetközi kamatok növekedésének az Európai Központi Bank és az amerikai jegybank legutóbbi jelzései alapján” – emelte ki a money.hu szakértője. 

A másik, szintén figyelemre méltó tendencia, hogy az idén lassan, de stabilan elkezdett mérséklődni a használt lakások dominanciája a felhasználási céloknál. Az MNB adatai szerint a 2019 első felében kötött lakáshitel-szerződések 70,6 százaléka szolgálta használt otthon vásárlását, miközben egy évvel korábban még 74,1 százalékos volt ennek mértéke. Az új lakások vételénél viszont 7,7-ről 10,5 százalékra ugrott az arány, de az építés, bővítés súlya is jelentősen, 8,9-ről 11,5 százalékra nőtt a hitelcélok között. Ez azt jelenti, hogy miközben a múlt év első felében a felvett lakáshiteleknek még csak a 16,6 százalékát fordították valamilyen új ingatlanra a háztartások, az idén már a 22 százalékát. A felújítás, korszerűsítés súlya viszont 3,7-ről 3,4 százalékra csökkent a lakáshiteleken belül, ám ez leginkább azzal lehet összefüggésben, hogy ezeket a beruházásokat ma már inkább személyi kölcsönből finanszírozzák a lakossági ügyfelek, ha hitel felvétele válik szükségessé.


Pihenő látogatók az idei Sziget fesztiválon, régi, falusi utcát imitáló díszletben. A kistelepülések is előtérbe kerülnek az új támogatások miatt

TÖBBNYIRE CSÖKKENTEK A KAMATOK

A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint júniusban 4,49 százalékos volt a háztartások lakáshiteleinek a szerződésekben szereplő éves átlagos kamatlába, ez 31 bázisponttal nagyobb az egy évvel korábbinál. Az MNB által kimutatott átlagkamat növekedése viszont a hosszabb kamatperiódusú – így drágább – lakáshitel-konstrukciók térnyerésével magyarázható. Ezt alátámasztja, hogy a kimutatott átlagkamat egyedül a változó kamatozású kölcsönöknél emelkedett, ott is minimális mértékben, 3-ról 3,01 százalékra. Eközben az 1 és 5 év közötti kamatfixálású kölcsönöknél 3,92-ról 3,79 százalékra, az öt és tíz év közöttieknél 4,95-ról 4,7 százalékra, míg a tíz éven túli kamatperiódusúaknál 5,18-ról 5,14 százalékra csökkent az átlagos ráta. 

 

Borítófotó: Tetején álló ház Hajdúszoboszlón. Drámai fordulat azért nem jön a piacon

Még robusztus marad a növekedés

VIROVÁCZ PÉTER

– Hamarosan közzéteszi második negyedéves GDP-számát a KSH: mire lehet számítani negyed- és féléves alapon?  

– Az eddig beérkezett adatok alapján úgy tűnik, hogy Magyarországot is elérte a gazdasági lassulás. Ám az első negyed kiemelkedő teljesítménye után változatlanul robusztus marad a GDP-növekedés: a várt 4,5 százalékos teljesítmény még mindig elég lehet az Európai Unió élmezőnyéhez. Az első negyedévhez viszonyított lanyhulás azonban előreláthatólag minden területen jelentkezik majd.  

– Milyen ágazatok húzzák a gazdaságot, s mikor lesz a mostaninál nagyobb nyoma a lassulásnak?  

– A kiskereskedelmi adatok alapján arra számítunk, hogy a szolgáltatási szektor (felhasználási oldalról a fogyasztás) bővüléshez való hozzájárulása mérséklődik, de továbbra is a legfontosabb eleme marad a gazdaság teljesítményének. Az ipari lanyhulás a nettó export hozzájárulását csökkentheti számottevően, miközben az építőipar jelentős fékezése (főként a bázishatás és a kapacitáskorlátok nyomán) a beruházások mérséklődésében érhető majd tetten. Egyedüli tételként a mezőgazdaság lehet az, amely negatív kontribúciójával ténylegesen visszahúzhatta a GDP-gyarapodást a második negyedévben. A magyar gazdaság tehát összességében továbbra is részben immunis lehetett a nemzetközi környezet drasztikus romlására (különös tekintettel a német gazdaságra). A fokozatos lassulás azonban előreláthatólag az esztendő második felében is folytatódik, ami azt jelenti, hogy az első fél évben várt 4,9 után a következő hat hónapban 4 százalékos átlagos GDP-növekedéssel kalkulálunk. Mindez bőven elegendő lehet ahhoz, hogy a hazai gazdaság folytassa a dinamikus felzárkózást, hiszen az euróövezet bővülési üteme egy százalék körül alakulhat 2019 egészében.

– Gazdaságvédelmi akciótervek jöhetnek még – ezek szükséges elemei a kormány által 4 százalékra „bekalibrált” gyarapodási ütemnek?  

– Az igazán komoly gazdasági lassulás 2020-ban várható. Meglátásom szerint akkorra gyűrűznek be a kedvezőtlen folyamatok, amelyeket eddig az ipar el tudott kerülni. A hazai ipari szektor szinte egyedüliként teljesít jól egész Európában. Viszont csupán átmeneti hatások segítik az ágazatot: a várt kereskedelmi háború miatti amerikai készletezés, a jelentősebb közvetlen export (és a német reexport csökkenése), valamint a szerencsefaktor. Ez utóbbi abban rejlik, hogy pont olyan modelleket állítanak elő itthon a német autógyártók, amelyek iránt a kereslet még nem tört meg jelentősen, ám ez a lendület jövőre kifulladhat. Az ugyanakkor továbbra is mellettünk szól, hogy a hazai autóipari gyártósorok még mindig rendkívül költséghatékonyak, így várhatóan hozzánk gyűrűzik be legkésőbb a termelés visszafogása és a létszámleépítés. Ez utóbbiak olyan jellegű folyamatok, amelyekre a jelenleg futó gazdaságvédelmi akcióterv nem kínál ellenszert. Sőt, a globális kereslet visszaesésének az exporthatását semmilyen versenyképességi csomag nem tudja tompítani.  

– Hatalmas tartalék lesz a 2020-as költségvetésben. Indokolt ekkora összeget félretenni? Egyébként milyen kockázatok leselkednek ránk?  

– Közvetlen keresletélénkítésre lehet tér Magyarországon: pont annak fényében, hogy a jövő évi büdzsé tekintélyes, a GDP egy százalékára rúgó tartalék van benne. Ugyanakkor még ennek a felhasználása sem garantálja, hogy fenntartható a 4 százalékos növekedési ütem. A brexit, a kínai lassulás, az esetleges olasz és német összeomlás, a konzerválódó kereskedelmi és geopolitikai konfliktusok ellen szinte tehetetlenek leszünk. Az esést tompítani lehet, megelőzni viszont aligha.

Vegyes eredmények a hazai nagyoknál

BLUE CHIPEK

Gyakorlatilag nullaközeli kamatkörnyezetben ért el rekordmagas, közel 22 százalékos sajáttőke-arányos negyedéves megtérülést (ROE) az OTP Bank Csoport – süvegelte meg szektor- és versenytársa teljesítményét az Erste a tőzsdei hírösszefoglalójában, a múlt pénteki ered-mény-be-szá-mo-ló láttán. Ezzel az OTP rekordnyereséget ért el, a csoportszintű profit meghaladta a 105 milliárd forintot, mint ahogy az elemzői várakozásokat is közel 10, a tavalyi háromhavi profitot pedig 18 százalékkal. A nyereség akár több is lehetett volna: az OTP román leánybankja eredményét egy 4,4 milliárd forintos goodwill-leírás is terhelte, emellett Szerbiában csaknem kétmilliárd forint veszteséget okozott a svájcifrank-jelzáloghitelek „eurósítása”. A Moltól kapott osztalék 5,7 milliárd forinttal járult hozzá az OTP nyereségéhez. Organikusan is sokat nőtt a hitelintézet, de az új szerzemények, vagyis a bulgáriai Expressbank és az albán Societe Generale (SocGen) még inkább javítottak az eredményen, sőt – mint Bencsik László vezérigazgató-helyettes a pénteki sajtótájékoztatón elmondta – ez a növekedés tekinthető a csoportszintű eredményjavulás fő magyarázatának, míg eddig inkább a kockázati költségek csökkentése hajtotta a profit növekedését. A harmadik negyedévben újabb SocGen-bankok kerülnek át az OTP mérlegébe, ebből kettő – a szlovén és a szerb – számít nagyobbnak. Az Erste értékelése szerint ezek miatt az év utolsó három hónapjától még egy ugrás jöhet az OTP profitjában, a következő 1-3 évben pedig a bank nyeresége nagy valószínűséggel dinamikusan tovább növekszik, mert számos országban szinergiahatásokkal is kell számolni, ami a hitelintézetek egymásba olvasztásából adódik. Így az OTP-papírok olcsónak mondhatók a 9 körüli árfolyam/egy részvényre jutó nyereség (P/E) és az 1,8 körüli árfolyam/könyv szerinti érték (P/BV) mutató alapján. Nem csoda, hogy a legtöbb elemzőház most vételre ajánlja a bank részvényét, átlagosan 13 300-as célár mellett.

A rekorderedmény hátterében többek között az állt, hogy a bankcsoport nettó kamatbevételei 17 százalékkal, 170,7 milliárd forintra híztak, de hasonló mértékben emelkedtek a díj- és jutalékbevételek is. A működési költségeket ugyanakkor sikerült kordában tartani, ezen a tételsoron csupán 11 százalékos volt a plusz a második negyedévben. A díj- és jutalékbevételek alakulásában nagy szerepe volt a júniusban bevezetett MÁP Plusz állampapírnak, amelynek forgalmazásában részt vesz az OTP. A második negyedév egyik meglepetése, hogy 1 százalékkal nőtt a hazai lakosság által elhelyezett betétállomány az OTP-nél, holott júniusban már lehetett jegyezni a Magyar Állampapír Pluszt, jóval vonzóbb kamatkilátásokkal. A jövőbeni kockázatokról szólva a bank menedzsmentje azt kommunikálta, hogy a globálisan laza monetáris politikai kondíciók miatt egyre nehezebb tartani a kamatmarzsokat, de ezt a hitelállomány növekedése még képes ellensúlyozni. A jelzáloghitel-igénylések mértéke ugyan még nőtt, ám a dinamikája már lassult a második negyedévben. Mint azt a KBC Equitas szakértője magyarázta, ebben szerepet játszhatott az ügyfelek kivárása az újonnan bevezetett babaváró kölcsön, valamint a CSOK kibővítése miatt.

Míg az OTP szempontjából a kül-ső környezet a csoport valamennyi piacán pozitívnak tekinthető, az eredménykimutatását szintén a múlt héten közzétevő Richternél ilyen szempontból vegyes a kép. A szabályozási környezet változása, jelesül a februártól kötelező gyógyszercsomagolás, -azonosítás (szerializáció) még okoz némi fejfájást a társaságnak. A cég várakozása szerint 2019 második felében, az első hat hónaphoz hasonlóan, újabb 8 millió euró árbevétel eshet ki a Richternél a megnövekedett gyártási költségek és a termelés megnőtt időigénye miatt. A gyógyszergyártó második negyedévi összesített forgalma megközelítette a 120 milliárd forintot, 8,5 százalékkal meghaladva a 2018. évi bázist. A társaság üzemi nyeresége 4,4 százalékkal csökkenve 17,2 milliárd forint lett, az adózott profit pedig 17,5 milliárd forint: ez 27,9 százalékkal alacsonyabb az egyébként kifejezetten magas, de elsősorban a pénzügyi eredménysor hatása miatt kiugró tavalyi bázisnál. Az aktuális gyorsjelentés újra megerősítette, hogy a Richter nyereségalakulása félig-meddig a saját fejlesztésű antipszichotikum amerikai értékesítésén múlik, tehát gyakorlatilag egy külső tényezőn: a forgalmazást a magyar cég helyi partnere, az ír–amerikai Allergan végzi, ők felelnek (a jelek szerint igencsak eredményesen) a marketingért. Az eladások után a Richtert bevételrészesedés illeti, amely a forgalomhoz mérve 18–19 százalék között változik. Az Amerikában Vraylar néven ismert gyógyszer ezúttal is rekordvolumenben fogyott a tengerentúlon, a negyedéves amerikai értékesítés 196,1 millió dollárra emelkedett. Az ebből a Richterhez érkező bevétel (kvázi tiszta nyereség) azt jelenti, hogy csak ez az egy brand szállította az április-június időszak nettó profitjának kicsivel több mint felét, 53 százalékát. Így nem is csoda, hogy a Richter addig üti a vasat, amíg meleg. Csütörtökön azt közölték, hogy új piacokra, Szingapúrba és Thaiföldre viszik el a skizo-frénia és az egyes piacokon a bipoláris mánia több típusának kezelésére jóváhagyott gyógyszert.

Ami a Richternél a Vraylar, az a Magyar Telekomnál az osztalék, hiszen jelentős részben annak alakulásán múlik a részvény árfolyama és befektetői megítélése. Ezen a fronton a társaság továbbra is konzervatív, bár a szabadon felhasználható készpénztermelő képessége lehetővé tenné akár kétszer ekkora osztalék kifizetését is: az első féléves eredményszámok ismeretében továbbra is csupán részvényenként 27 forint kifizetése szerepel a menedzsment tervei között. Jó hír viszont, hogy a nyereség-visszaosztással kapcsolatos bizonytalanság csökken, mert a Magyar Telekomnál még az idén döntenének a következő évekre szóló osztalékpolitikáról. A negyedéves bevételek éves összehasonlításban 4,1 százalékkal, 160,8 milliárd forintra csökkentek, ez kissé alacsonyabb a várt, majdnem 162 milliárdnál, de a többi tételsoron a vártnál jobb eredmények érkeztek. Az adózott eredmény például bár éves alapon 2,6 százalékot csökkent, a konszenzushoz képest 16,4 százalékkal felülteljesített, és 13,4 milliárd forinttal zárta a negyedévet. A T-Systems értékesítését, amelyről egyelőre csak szándéknyilatkozat készült, még az idén lezárnák, a tranzakció ellenértékét pedig a távközlési üzletág erősítésére, beruházásokra és hálózatfejlesztésre fordítaná a távközlési szolgáltató. A menedzsment részéről rendkívüli osztalékfizetésről nem esett szó a gyorsjelentés után.

Elmaradt az áttörés

KISPAPÍROK

Gáláns célár kitűzésével kezdte meg a Waberer’s követését a Concorde. A részvényelemzőjük, Bukta Gábor által megfogalmazott összeg 1785 forint tizenkét havi horizonton, ami majdnem 50 százalékos növekedési potenciált áraz. Szerinte pozitívum, hogy az új vezérigazgató jártas a válságkezelésben, és a menedzsment rövid távú intézkedései jó irányba terelték a céget. Bár arra is kitér, hogy két egymást követő negyedévben kellene profitot jelenteni ahhoz, hogy hiteles legyen az irányváltás. Bukta azt is a pozitívumok közé sorolta, hogy nem fenyegeti fizetésképtelenség a vállalatot, és eszközeinek egy részvényre jutó értéke nagyobb, mint az 1200 forintos árfolyam.

Ezzel szemben Kovács Bálint, a KBC vezető elemzője azt hangsúlyozta, hogy továbbra is nehéz helyzetben van a Waberer’s, hiszen az eredmények éves bázison jelentős visszaesést mutatnak. A vesztesége csak tovább duzzadt a második negyedévben, miközben a gyengébb eredményt okozó tényezők közül néhány rendszeres tétel a jövőben is terhet ró a társaságra. Emiatt nem könnyű osztozni a menedzsment optimista várakozásaiban, miszerint a jelenlegi intézkedések javíthatják az eredményességet. A Waberer’s árbevétele éves bázison több mint 6 százalékkal, 172,7 millió euróra esett a tavalyi bázishoz képest.

Kovács kiemelte: a bevételt nagymértékben rontotta, hogy az eredetileg március végére kitűzött brexithatárnap miatt csökkent a szigetországi forgalom, mert a kereskedelmi partnerek előre feltöltötték a készleteiket. Másfelől az iparágban felszabaduló fuvarkapacitás a kontinentális Európára irányult és átmeneti kínálati többletet okozott, ez pedig a nemzetközi fuvardíjak csökkenéséhez vezetett. A brexithatárnap elhalasztásával a fuvarozási tevékenység csak júniusra tudott stabilizálódni. Az is fontos körülmény, hogy a Waberer’s áprilisban átállt az SAP-alapú fuvarirányítási rendszerre, ami komoly működési problémákkal járt. A strukturális gondok főleg az első hetekben jelentkeztek, s több esetben is a megrendelések elvesztését okozták. A Waberer’s közleménye szerint a rendszer már sokat javult, de bizonyos javításokra még szükség van. A bruttó fedezet az árbevételnél jóval nagyobb mértékben, 26 százalékkal esett vissza. Ez egyfelől a kisebb bevétellel, másfelől a főbb közvetlen költségek növekedésével magyarázható. Az utóbbihoz tartozik a munkaerőhiány okozta bérnyomás, a dráguló tranzitdíjak és üzemanyag. Ezeket a költségelemeket nem tudta teljes mértékben ellensúlyozni a flottacsökkentés – az átlagos kamion- és sofőrszám egyaránt 6 százalékkal apadt.

Látható, hogy a kelet-közép-európai régióban tapasztalt munkaerőhiány és az ezzel összefüggő bérnyomás a fuvarozói szektorban jelentős többletkiadást okoz – hangsúlyozta Kovács Bálint –, s a jelenlegi flottaleépítési program ezt a hatást nem tudja teljes mértékben semlegesíteni. Már csak azért sem, mert a közvetlen költségek – mint a munkabér, az üzemanyag-ráfordítás, az autópálya- és a tranzitdíj – közel a tízszeresét teszik ki a közvetett kiadásoknak. Ezeknél a költségelemeknél egyelőre nem látszik trendforduló, miközben a Waberer’s díjképzése és díjérvényesítése hektikusan alakul. Így a menedzsment kiadáskontrollhoz köthető optimizmusa ugyan dicséretes, de a második félévi teljesítményt is érdemes kellő óvatossággal kezelni.

A riportált negyedévben a cég nettó vesztesége 0,1-ről 9,1 millió eurósra duzzadt. Ez a második leggyengébb érték 2016 óta, miközben a Waberer’s 2018 második három hónapja óta folyamatosan deficites.

A Graphisoft Park egy részvényre jutó nettó eszközértéke 6130 forint körül van – vélekedett Grébel Szabolcs, a KBC junior elemzője. Hozzátette: amennyiben a részvények értékeltségét nézzük, a gyorsjelentést követő jelentős árfolyam-emelkedéssel, a mostani 4300 forint körüli nagyságokat tekintve is csak 70 százalékos szinten tartózkodik az árfolyam/egy részvényre jutó nettó eszközérték (P/NAV) mutató, amely továbbra sem számít magasnak a GSParknál. Bár az utóbbi időben újra elindult egy közeledő trend az egy részvényre jutó nettó eszközértékhez, de azért volt már magasabb szinten a P/NAV mutató. A fair becsléseket tekintve a KBC értékelése szerint 4034 forintot érhet a Park részvénye. Igaz, a Wood – a BÉT piacfejlesztési programja keretében – ennél optimistább, s korábban vételi ajánlást fogalmazott meg, 4336 forintos célárral.

Grébel Szabolcs kiemelte: a Graphisoft Park féléves jelentése azért nem kelthetett meglepetést, mert a tavaly elkészült épületeknek köszönhetően előzetesen is rekordbevételekre lehetett számítani, s ez már az első negyedéves eredményekben is tükröződött. A kihasználtság pedig továbbra is nagyon nagy, ráadásul az egyik legnagyobb bérlő, a Microsoft júniusban hosszabbította meg a bérleti szerződését újabb öt évre. Így a második negyedben is 3,5 millió euró árbevételt ért el a Park. Ez 24 százalékkal nagyobb az előző esztendő azonos időszakában elértnél, és közel megegyezik az első három hónap forgalmával. A működési költségek ugyan négy százalékkal növekedtek a korábbi évhez képest, de továbbra is megmaradt a 90 százalék feletti EBITDA-marzs a féléves eredményt nézve. Az adózott nyereség hat százalékkal nőtt az előző esztendőhöz viszonyítva, a Parkot pedig továbbra is minimális nyereségadó terheli a SZIT-szabályozás miatt. És a kilátások is kedvezők a cég számára.

A várakozásoknak megfelelő, gyengébb negyedéven van túl a Zwack, amely súlyosan megérezte a januárban életbe lépő adóváltozásokat – mondta Nagy-György János, a KBC junior elemzője. Szerinte az első ránézésre ijesztőnek tűnő visszaesés igazából nem jelent kellemetlen meglepetést, a csökkenés nagyjából megfelel a menedzsment által vártnak. A zsugorodásban a neta (népegészségügyi termékadó) húszszázalékos emelése játszott kulcsszerepet. A közterhet a cég áthárította a fogyasztókra, így egyes termékek bolti ára akár 20-25 százalékkal is emelkedett, ami jelentős volumencsökkenést okozott. A visszaesés a bevétel- és eredménysorokon is jelentős, de a teljesítmény összhangban van a menedzsmentvárakozásokkal, az éves célszámokat is megerősítette. Összességében így pánikra egyáltalán nincs ok, de a következő két negyedévben is jelentősen gyengébb eredményekre számíthatunk.

Zala Judit

– Kezdjük azzal, hogy leírnám a receptet. Jó, vicceltem. De titkos?

Zala Judit: Titkos. Sokat gondolkodtam erről, mert Az ország tortája kapcsán meglehetősen vegyesek a tapasztalataim. Nagy megtiszteltetés, hogy a cukrász kiadja a receptjét, de gyakran nem a megadott alapanyagokat használják. Például a vajat lecserélik margarinra, és az már nem ugyanaz a minőség lesz, s ez így nem jó.

– Jó nagy kanyarral lett csokoládémester. Mi a karrierváltás története?

Z. J.: Mindketten váltottunk, a férjem is. Esetemben nagyon egyszerű oka volt: két gyerekünk született. Bár korábban biztos voltam benne, hogy nem maradok otthon három évig, aztán mégis. Mivel szívesebben maradtam velük, és meg is engedhettük magunknak, 13 esztendeig otthon voltam. De ahogy nőttek a gyerekek, egyre több időm szabadult fel. A családunkban nagy kultúrája van a kézzel készített gasztroajándékoknak, innen jön a kézművesség szeretete. Cukrászoldalról kerültem a csokoládépályára. Dísztortákat készítettem a családunknak és a barátoknak, aztán úgy döntöttem, elvégzem a cukrásziskolát.

– Ma egy tehetséges autodidakta sokszor többet tud, mint a cukrászképzésben a mestere. Nem volt kiábrándító a gyakorlat?

Z. J.: Nem. Illetve de. Egy településen, két cukrászatban voltam gyakorlaton, egy francia mester mellett és egy magyar cukrászdában. Stéphane Gerphagnon mellett láttam meg azt a kontrasztot, hogy a magyar cukrászdák nem használják a prémium alapanyagokat. Pedig a hagyományos hazai receptek nagyszerűek, szinte vetekednek a franciákkal. Tíz évvel ezelőtt ez nem volt divat, de ma már szerencsére egyre több cukrász tér vissza a tradicionális receptúrához és alapanyagokhoz. A francia cukrászatban ismerkedtem meg a csokoládéval, a százszázalékos gyümölcspürékkel, ami egész más megvilágításba helyezte a szakmát. Közben egyre többet foglalkoztam a csokoládéval, és gyakorlatilag a vizsga előtt dőlt el bennem, hogy mégsem a tortázás lesz az én pályám, hanem a csoki. Ebben az irányban kezdtem képezni magam.

– A csokoládékészítésnek volt egy felfutása, sokan vágtak bele és jóval kevesebben maradtak talpon. Mi kell ahhoz, hogy sikeres legyen egy manufaktúra?

Zala Viktor (átveszi a szót): Kívülről valóban jól mutat a csokoládékészítés. Mai szóval élve fancy, nem is munkának néz ki, kialakult egy idealizált kép. Hetedik éve tapossuk ezt a pályát, azóta láttunk komplett generációkat jönni-menni. Sokan három-négy esztendő után feladják. Mi még mindig minden bevételt visszaforgatunk. A műhely méretét az elmúlt év során megötszöröztük, ilyenkor az ember új eszközökben is gondolkozik. Nagyon munkás szakma ez. Judit heti öt napot bent van a műhelyben, reggel nyolctól este hétig. Mivel a csokoládékészítés szezonális, kezdünk ráfordulni a főszezonra, amely karácsonyig tart. A mi vásárlóink jelentős része céges ügyfél, így alakult a portfóliónk, ilyenek a megoldásaink, ilyenkor nincs idő semmire. Ráadásul a díjjal nagyon nagy figyelmet kaptunk.

Z. J.: Tizenkét órát biztos, hogy dolgozom egy nap. Ha hat körül haza tudok menni, az olyan fura, nem tudok magammal mit kezdeni.

– Na jó, mert függő…

Z. J.: Valóban felpörögtünk az elmúlt években. Pont azon tűnődtem, hogy már két hét nyaralás is túl hosszú lenne. Nyilván ez nem annyira jó, de ha a másik oldalról nézem, nagyon szeretjük csinálni, és nem is fogjuk fel munkának. De októbertől a napi 16 óra azért kemény. Meg tudjuk tenni, mert megnőttek a gyerekek, már élik a maguk kis életét. Öt-hat évvel ezelőtt ez nem ment volna.

– Honnan jött a gondolat, hogy versenyeken induljanak?

Z. J.: 2013-ban indítottuk a vállalkozást, még szinte hobbiként, Viktor akkor még multinál dolgozott. Láttuk a csokis kollégáknál, hogy versenyeznek, és kedvet kaptunk mi is. Tudtam, hogy vannak különleges termékeink, amelyek megállják a helyüket egy megmérettetésen. Mindjárt az első évben az egyik bonbonunk két csillagot kapott, egy másik egyet.

– Az idén felértek a csúcsra, három csillagot kapott a pirosgyümölcs-ibolya-pisztácia kombináció. Minden hízelgés nélkül: ez tényleg nagyon jó.

Z. J.: Ez a bonbon valóban nagyon jól sikerült. Nem csak az én kedvencem, a vásárlóknak is a favoritja, hiszen egy viszonylag nem megosztó, klasszikus (málna-pisztácia) ízpárosításról van szó. Maga a kapott díj pedig nagy öröm, de az is, ahogy gratulálnak az utcán az emberek. Gyorsan híre ment itt, a városban is, hogy nyertünk, sokan jönnek, hogy megkóstolják, melyik is az a bonbon. Ráadásul a három csillaggal díjazott termékek közül választanak egy abszolút győztest. Ez az eredmény majd csak szeptember elsején derül ki. Londonban, egy ünnepélyes gálavacsora keretében adják át az Arany Villát. A végső verseny kapcsán július elején, egy pénteki napon szóltak telefonon, hogy a következő hétre küldjünk 150-200 szemet a nyertes bonbonokból a brit fővárosba.

– Nem olvadt el ebben a nagy melegben?

Z. J.: Vannak erre a célra szállítóedények, és egynapos expressz szállítással küldtük.

– A három csillag mivel jár?

Z. J.: Elismeréssel. Azt tudni kell, hogy ezek kőkemény fizetős versenyek, ezzel akadályozzák meg, hogy boldog-boldogtalan kiküldje a produktumait. Minden nevezett termék után mélyen a zsebbe kell nyúlni. A nevezési díj mértéke függ az éves árbevételtől. A kisebb vállalkozásoknak értelemszerűen lényegesen kedvezőbb, mint a nagy árbevételű cégeknek. Szakmán belül mindenki pontosan tudja, melyik díj mit ér, ki mivel nyert vagy nem nyert.

– Azért ez a hírnév felveti a kérdést, hogy meddig tartják állásaikat Szigetszentmiklóson, és mikor nyitnak üzletet a fővárosban.

Z. J.: Gyakran kérdezik ezt tőlünk, sokszor végig is gondoltuk, de beláttuk: erre nincs kapacitásunk. Vagy a termelés minőségének a fenntartására koncentrálunk, vagy a kiskereskedelmi értékesítésre. Mi az előbbit választottuk. Viszont a franchise-ra nyitottak vagyunk, ez már konkrét terv, hogy ilyen módon vonjunk be üzleti partnereket. Első körben Budapesten és megyeszékhelyeken szeretnénk átvevő partnerekkel szerződni.

– Nemrégiben az egyik séf azt mondta egy hasonló interjúban, hogy mi, magyarok nem szívesen áldozunk az apró luxusokra. A kézműves bonbon márpedig ez a kategória.

Z. V. (ismét átveszi a szót): Nagyon szűk és fokozatosan növekvő réteg engedi meg ezt magának. Találkozunk olyan kommentekkel, hogy olyan élelmiszereket kellene díjazni, amelyek az átlagember számára is elérhetők, meg azt, hogy nem is kapható sehol, s ha igen, akkor is irreális áron. Nem szoktam vitákba bonyolódni, de válaszoltam az egyik illetőnek, hogy nézőpont kérdése, ki mire, mennyit költ. Demagóg példa a cigaretta, ám annak az árából kijön négy-öt bonbon. De mondhatnám azt is, hogy annyiba kerül, mint egy gombóc fagyi, amely sok esetben porból készül. Azt nem sokallják, ezen kellene egy pillanatra elgondolkodni.

 

NÉVJEGY 

Külkereskedelmi Főiskolát végzett, közgazdász

cukrász 

díjak

2015–2019: 25 díj három nemzeközi versenyen (Great Taste Awards, International Chocolate Awards, Academy of Chocolate)

2017 Best Print csomagolás versenyen: Bronz

2019: Év boltja verseny fődíj szakbolt kategóriában

KEDVENCEK

Könyv » dr. Mérő László: Mindenki másképp egyforma

Film » Csokoládé, Flashdance

Zene » The Cure, Katie Melua, George Michael, Lenny Kravitz

Együk vagy ne együk?

HITEK, TÉVHITEK

A minden tudományos alapot nélkülöző szenzációs cikkek születésének két alapvető oka van. Vagy a kattintásunkra vadásznak, vagy a pénztárcánkra. Az utóbbi törekvést a legkönnyebb felismerni, hiszen el akarnak adni nekünk valamit. Például egzotikus tájon termesztett növényt, amelynek az ott élők a csodás egészségüket köszönhetik, nagyvonalúan átugorva azt a tényt, hogy azokon a tájakon még ma is legalább tíz évvel kisebb a várható élettartam. Kicsit nehezebb a helyzet, amikor iparági lobbicikkeket olvashatunk arról, hogy a tej élet, erő, egészség, vagy a busa húsa a legfőbb egészségforrás, hogy csak párat említsünk a múlt állami kampányai közül.

Általános szabályként leszögezhetjük: nem csak a matematikában, az egészséges életmód terén sincs királyi út. A kiegyensúlyozott táplálkozás, az elegendő mozgás, a szabad levegő hiányát semmilyen étellel, tablettával, kapszulával vagy csodadiétával nem lehet ellensúlyozni.

 

KEVÉS A BIZONYÍTÉK

Bár már Hippokratész is felismerte a táplálkozás és az egészségi állapot összefüggését („Gyógyszered legyen az ételed s ételed legyen a gyógyszered”), valójában a mai napig igen kevés tudományos bizonyítékunk van az egyes élelmiszerek egészségi állapotra gyakorolt hatásáról. Ennek egyik oka az, hogy a XX. század második feléig az alultápláltság és a hiánybetegségek jelentették a népegészségügyi problémát a világ szinte minden pontján, a táplálék tömeges túlfogyasztása mostanáig ismeretlen jelenség volt a civilizáció történelmében.

A másik, hogy a különféle táplálékok hatását nagyon nehéz pontosan mérni. Hosszú időn keresztül kellene nagy létszámú csoportokat minél pontosabban megfigyelni. És az ennivalón kívül még egy csomó mindent figyelembe kell venni, ami hatással lehet az egészségre. A táplálkozási szokások ugyanis rengeteg más szokással járnak együtt. Ennek „köszönhette” a rossz hírét a feketekávé is. A kávéfogyasztás és a dohányzás ugyanis igen gyakran összefonódik. Ráadásul mivel a koffein és a nikotin kölcsönösen gyorsítja egymás lebontását a szervezetben, a kávézó és dohányzó emberek átlagosan többet fogyasztanak mindkettőből, mint azok, akik csupán az egyiket vagy a másikat élvezik. Ezért felületes vizsgálattal úgy tűnhet, hogy a kávéfogyasztás növekedése növeli a szív-ér rendszeri betegségek valószínűségét, noha a káros hatásokat a párhuzamosan jelen lévő dohányzás okozza. Magának a kávénak inkább védő hatása van.

Amikor gyógyszerek hatásosságát vizsgálják, a „gold standard” a multicentrikus, placebokontrollált, kettős vakteszt. A táplálékok esetében a placebo alkalmazása nem nagyon elképzelhető, de az szinte kivitelezhetetlen, hogy összeállítsanak egy olyan kontrollvizsgálati csoportot, amely a vizsgált étel fogyasztásától eltekintve minden lényeges jellemzőjében hasonlítson a másik csapatra. Két okból is nehéz. Egyrészt a táplálkozási szokások egy-egy adott földrajzi egységen belül meglehetősen hasonlók. Elég kilátástalannak tűnik például a tésztát nem fogyasztó olasz kontrollcsoport megalkotása, másrészt tudni kellene, mik azok a lényeges jellemzők, amelyekben hasonlítaniuk kellene. Az egészségi állapotot viszont a táplálkozáson kívül rengeteg életmódbeli, környezeti és genetikai ok befolyásolhatja, így igen nehéz a megfelelő kontrollcsoport meghatározása.

Mivel azt feltételezzük, hogy a táplálkozási hatások egészségre gyakorolt hatása hosszabb időtávon érvényesül, a vizsgálatot évekig, illetve évtizedekig kellene folytatni. Lehetőleg úgy, hogy az alanyai bemondásán kívül valamilyen megbízhatóbb módszer is rendelkezésre álljon az ellenőrzött élelmiszerek fogyasztásának a követésére. És még meg kell küzdeni azzal a problémával is, hogy az élelmiszer-vegyészet rohamos fejlődése kapcsán egyáltalán nem biztos, hogy valóban azt fogyasztjuk, amit gondolunk. Lisztből, élesztőből, vízből és sóból készült kenyeret ma már csak az eszik, aki otthon süti magának, mindenki más kenyér címén sikérpótló, csomósodás-, nyúlósodásgátló adalékokat is fogyaszt, a liszttel összemérhető mennyiségben. És ez még a legegyszerűbb táplálékunk. A feldolgozott élelmiszerek címkéjét böngészve időnként egészen meglepő összetevőkre is bukkanhatunk. Ráadásul a termékek összetétele időről időre változik, költséghatékonysági vagy divatszempontok alapján. Kutató legyen a talpán, aki egy hosszabb időtávú vizsgálatban szét tudja szálazni, melyik összetevő felelhet egy megfigyelt jelenségért.  

 

KI AKAR FIZETNI?

A legfőbb akadály azonban a pénz. A komplex, hosszú távú megfigyelések horribilis költséggel járnak. A sokkal jobban sztenderdizálható hasonló gyógyszervizsgálatok kiadásai százmillió dollárokra rúgnak. Vajon ki hajlandó ennyi pénzt áldozni arra, hogy kiderüljön: a brokkoli fogyasztása egy kicsit egészségesebb a karfiolénál, vagy a nyúlhús fogyasztása a baromfi helyett akár egy évvel is megrövidíti a várható élettartamot?

Így hát maradnak a nagy mintás statisztikai adatelemzések, amelyekből azt látni például, hogy a mediterrán népek életmódja hosszabb életet eredményez, mint azt az egyéb ismert rizikófaktorokból számítanánk. Ennek a táplálkozás biztosan az egyik eleme, de hogy azon kívül mennyit számít a sok napfény, a sziesztával megszakított munka, a szoros családi kapcsolatok, nem tudni.

Alapos vizsgálatok híján a táplálkozási tanácsadók rendszeresen beleesnek abba a csapdába, hogy a logikailag lehetséges esemény egyáltalán nem biztos, hogy létező is. Az egérkísérletekben megfigyelt hatásoknak csak egy töredéke igaz az emberre is, ahogyan ezt a gyógyszerkísérletekből már jól ismerjük.

Egy dolog már most biztosan látszik a föld népességének nagy részén. Az emberi szervezet évezredekig két nagy természeti kihívással nézett szembe: a hideg és az éhség ellen kellett védekeznie a túléléshez. Azonban ha nem használjuk az izmokat, a szervezet nagy sebességgel kezdi leépíteni őket mint fölösleges energiafogyasztókat, és bizonyos jelek arra utalnak, hogy az agyunk is áldozatul tud esni a tétlenségnek. Arra viszont nincs kompenzáló mechanizmusa a testünknek, mit tegyen, ha huzamos időn keresztül a szükséges kalóriamennyiséget bőven meghaladó táplálékot viszünk be. Sajnálatos módon a feleslegesen raktározott zsírtól való megszabadulásra sincs automatikus mechanizmusa. Bár nagy erőkkel kutatják az „elhízásjárvány” lehetséges gyógyszerét, egyelőre nincs ígéretes eredmény.

Magyar tanulók a világ élvonalában

DIÁKOLIMPIA

A nemzetközi tudományos diákolimpiák közül a matematikai a legrégebbi. Brassóban rendezték meg az elsőt, 1959-ben. Ezt követte a hatvanas években a fizikai és a kémiai megmérettetés. Ez kezdetben a keleti blokk versenye volt, de idővel bővült a résztvevők száma. A nyugati országok a hidegháborús időszak lezárultával kezdték el felfedezni, majd szervezni is a versenyeket. Amint a kínai oktatásban megjelentek a nemzetközi eredmények, és az ázsiai ország tanulói sorra nyerték a tanulmányi versenyeket – meg a kompetenciát firtató PISA-felméréseket –, újra felértékelődött a diákolimpiák presztízse. Az amerikai oktatásban például kifejezetten cél, hogy tanulóik jól szerepeljenek a tárgyi tudást mérő eseményeken. Nem mítoszrombolásként, de meg kell jegyezni, hogy az itthon gyakran idealizált és vágyott példának gondolt finn oktatásnak ezeken az extra tárgyi tudásra épülő megmérettetéseken nincsenek komoly eredményei. A tehetséggondozás, így a versenyeztetés is külön szakértelmet és elhivatottságot kíván a pedagógusoktól.  

Kihívás a tanároknak is

Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke a Figyelő kérdésére elmondta: „Többféle hazai és nemzetközi tanulmányi verseny van. Ezek közül sok az olyan – mint például a diákolimpiák vagy az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny (OKTV) megmérettetéseinek sora –, amelyet az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogat. Meg kell említeni a Nemzeti Tehetség Programot is, amelynek a keretében szintén komoly támogatást biztosít a kormány tanulmányi és sportversenyekre. A kiválasztást mindig megelőzi valamiféle szűrés. Első körben ez egy ajánlás a kollégáktól, aztán a diákok elindulnak a tanulmányi versenyeken, az OKTV-n, tehát többször is megméretik magukat, mire kiválasztják azokat, akik az országot képviselik. A Klebelsberg Központ a nemzetközi események közül a Hanoi Nyílt Matematikai Verseny mögé állt be. A kiválasztás folyamata először egy felkészítő programot takart, amelyben »edzettük« a tanulókat, aztán többkörös szűrést követően alakult ki a két hatfős csapat, egy nyolcadikosokból és egy tizedikesekből álló. A First Global Challenge robotversenyt is támogatjuk. A Klebelsberg Központ vállalta, hogy előzetesen megméretteti a jelentkező csapatokat, és segíti a legjobbakat.”

A tehetséggondozásra az iskolák pályázhatnak. A Nemzeti Tehetség Program 2009–18-ban több mint 12 300 nyertes pályázatot támogatott. 18 milliárd forintot fizettek ki erre a célra. Az elnyert összegeket az intézmények eszközökre, szolgáltatásokra és bérekre is költhetik.  

A kiemelkedő fiatalok gondozása pluszenergiákat igényel a tanároktól. „Sokszor kérdezik tőlem, melyik a nagyobb kihívás, a tehetséggondozás vagy a felzárkóztatás – fogalmazott Hajnal Gabriella. – A saját tapasztalataim alapján mind a kettő komoly feladat. Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a tehetséggondozás könnyebb, hiszen okosak és motiváltak a gyerekek, szívesen dolgoznak. Ez igaz, viszont olyan kreatív elmékkel kell együttműködni, akik újszerűen gondolkodnak, új problémákat fogalmaznak meg, más megoldásokkal állnak elő. Azoknak a gyerekeknek a gondolkodása, akik ilyen csodálatos eredményeket hoznak, például a természettudományos területeken, akár a felkészítő tanár kreativitását, gondolkodását is túlszárnyalhatja. Ezt nem olyan könnyű kezelni, szakmai és emberi kihívás is, viszont nagyon inspiráló mind a tanulócsoportnak, mind a velük foglalkozó pedagógusoknak.”

Az ellenzéki lapok cikkeiben a diákolimpiák eredményeit hajlamosak azzal relativizálni, hogy ezek csak néhány fővárosi, hagyományosan nagy eredményeket felmutató gimnázium sikerei, nem érintenek tömegeket. Az elnök asszony azt mondja, ez már rég nem így van. Egyre több vidéki gimnázium is delegál tanulót a csapatokba, mind több gimnáziumból jutnak be diákok az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny megmérettetéseire és érnek el nemzetközi szinten is jó eredményeket. A statisztika is megerősíti ezt, ugyanis az OKTV döntőiben 1–3. helyezést elért versenyzőket 68 iskola adta. Ha a bővebb kört nézzük, az 1–30. helyezetteket, akkor 208 tanintézmény könyvelhet el sikereket.  

A nemzetközi versenyek érmesei előtt nemcsak hazai, hanem külföldi neves egyetemek kapui is megnyílnak. „Nincs pontos felmérésünk arról, hogy a megmérettetéseken jól szerepelt fiatalok közül hányan tanulnak hazai és hányan külföldi egyetemeken – közölte Hajnal Gabriella. – Tapasztalataim szerint közülük nagyon sokan tanulnak itthon, illetve jönnek haza a külföldi képzés után. A tehetségeinket megbecsüljük, a versenyzők és tanáraik mindig külön elismerésben is részesülnek, és nem szabad elfeledkezni a mögöttük álló szülőkről sem. A tanáraink módszertani sokszínűsége kiemelkedő. a Klebelsberg Központban ezt pontosan látjuk, és ezt mutatják a TIMSS (Trends in International Mathematics and Science Study)- és a PIRLS (Progress in International Reading Literacy Study)-mérések is, amelyekről sokkal kevesebb szó esik, mint a PISA-felmérésről; ez utóbbin valóban van mit javítani. De a reális képhez az eredmények is hozzátartoznak, ezekről szintén beszélni kell.”  

  

SZORGALOM ÉS AMBÍCIÓ

Mészáros Márton és Sarkadi-Nagy Lili a hétvégén tért haza Hongkongból, a nemzetközi földrajzversenyről. Mészáros Márton, aki ezüstérmet szerzett, a Figyelő kérdésére elmondta: óvodáskora óta érdekli a földrajz, általános iskolás kora óta versenyez a tantárgyból. Többször vett részt országos döntőkön, a Teleki Pál-, a Less Nándor-, a Lóczy Lajos- és természetesen a HunGeoContest (az iGeo válogatója)-versenyeken.

Ahhoz, hogy nemzetközi megmérettetésen is helytálljon egy diák, rengeteg pluszidőt és -energiát kell fordítania a szaktárgyra. „Mindkét évben, amikor kijutottam, sokat készültem tanév közben a válogató döntőjére, majd a nyári szünetben magára az iGeóra. A felkészülésben gimnáziumi földrajztanárom, Szabó Ildikó, valamint angoltanárom, dr. Kozma Zoltánné (a pápai Türr István Gimnázium és Kollégium tanulója voltam az elmúlt tanévig) támogatott. Mellettük a csapatkapitányok, dr. Trócsányi András és Máté Éva, továbbá a tavalyi csapatkapitány, dr. Pirisi Gábor, valamint a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi és Földtudományi Intézetének a munkatársai is sokat segítettek néhány budapesti foglalkozás, azonkívül egy pécsi felkészítőtábor formájában” – magyarázta Márton. Az idén érettségizett, így szorosabb időbeosztás mellett készült a versenyre és a vizsgákra. A tehetséges gyerekek tanulmányainak a finanszírozása sok esetben külön anyagi terhet jelent a szülőknek, de Mészáros Márton azt mondta, őt a tábor és a gimnáziumi tanárai teljes mértékben felkészítették.

A nemzetközi verseny legérdekesebb feladatának a terepi fordulót tartotta, amikor egy Hongkong közelében található halászfalut kellett felmérniük. A siker ellenére nem földrajz szakon tanul tovább. A BME matematikai alapszakjának lesz a hallgatója, alkalmazott matematikus szeretne lenni.  

Sarkadi Nagy Lili egy hajszállal maradt le a bronzéremről. Gimnáziumi tanulmányai alatt kezdett érdeklődni a földrajz iránt tanára hatására, akit a tárgy mély szakmai ismerete mellett nagy lelkesedés jellemzett, valamint sok tapasztalatot szerzett. 

„A pécsi felkészítő hét mellett leginkább önállóan és egy volt versenyző segítségével készültem, angol nyelvű tankönyveket, továbbá tudományos cikkeket olvastam és jegyzeteltem ki. A földrajztanárom is sokat segített, több prezentációt készített, képekkel kiegészítve – mondta Lili, aki csak jövőre érettségizik, s úgy gondolta, a verseny nem vesz el túl sok energiát a tanulmányaitól. – Nem szerettem volna, ha a jegyeim romlanának emiatt, ezért igyekeztem minél jobban beosztani az időmet. A terepi fordulót élveztem a legjobban, ahol lehetőséget kaptunk egy városrész részletes megfigyelésére és feltérképezésére. Különböző feladatok megoldásával kellett rávilágítani a területet formáló szociális, természetföldrajzi és gazdasági tényezőkre, valamint egy tematikus térképet kellett készíteni.”

Sarkadi Nagy Lili még nem tudja pontosan, milyen irányban tanul tovább; az építészet és a társadalomtudományok is érdeklik. De úgy véli, a földrajztudás nagyon sokféle területen előnyt jelent.  

 

A 2019-ES EREDMÉNYEK

  • Nemzetközi Nyelvészeti Diákolimpia (Jongin, Dél-Korea) 
    Kövér Blanka (Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium) – bronzérem, valamint a legjobb megoldás különdíja
    Blaskovics Ákos (Budapesti Fazekas Gimnázium) – bronzérem
     
  • Nemzetközi Kémiai Diákolimpia (Párizs)
    Kapdos Ádám (Fazekas Gimnázium, Debrecen) – ezüstérem
    Mészáros Bence (Szent István Gimnázium) – ezüstérem
    Kozák András, Juhász Benedek (Apáczai Gimnázium) – bronzérem
     
  • Nemzetközi Mengyelejev Kémiai Diákolimpia
    Mészáros Bence Balázs (Szent István Gimnázium), Juhász Benedek László (Apáczai Gimnázium) – ezüstérem
    Fajszi Bulcsú (Fazekas Gimnázium), Kozák András Iván (Apáczai Gimnázium), Veres Tamás (Berze Nagy Gimnázium, Gyöngyös), Veszprémi Zsombor (Radnóti Gimnázium, Szeged) – bronzérem 
     
  • 30. Nemzetközi Biológia Diákolimpia
    Búzafalvi Dénes, Vizkeleti Péter (ELTE Radnóti), Kozma Csaba (Bonyhádi Evangélikus Gimnázium), Hunyadi Marcell Dávid (Radnóti Gimnázium, Szeged) – aranyérem
     
  • Közép-európai Informatikai Diákolimpia (Pozsony)
    Tóth Balázs (Budapesti Fazekas Gimnázium) – abszolút első helyezett
    Nagy Nándor (Budapesti Fazekas Gimnázium) – 129., bronzérmes értékű hely
    Molnár Bálint (Budapesti Fazekas Gimnázium) – 167., szintén nagyon jó helyezés
    Noszály Áron (Fazekas Gimnázium, Debrecen) – 208., szintén jó helyezés
     
  • Európai Leány Matematikai Diákolimpia (Kijev)
    Kerekes Anna (Budapesti Fazekas Gimnázium) – aranyérem
    Hámori Janka (Radnóti Gimnázium, Szeged) – ezüstérem
    Kocsis Anett, Mészáros Anna (Budapesti Fazekas Gimnázium) – bronzérem
     
  • Nemzetközi Matematikai Diákolimpia (Bath)
    Haiman Milán (Stuyvesant High School, New York) – aranyérem
    Zsigri Bálint (Szent István Gimnázium), Schrettner Jakab (Radnóti Gimnázium, Szeged), Matolcsi Dávid (Budapesti Fazekas Gimnázium) – ezüstérem
    Szabó Kristóf (Budapesti Fazekas), Nagy Nándor (Budapesti Fazekas) – bronzérem
     
  • Romanian Masters of Mathematics nemzetközi matematikaverseny (Bukarest)
    Haiman Milán (Stuyvesant High School, New York) – ezüstérem
    Matolcsi Dávid (Budapesti Fazekas Gimnázium), Weisz Máté (Radnóti Gimnázium, Szeged) – bronzérem
     
  • Nemzetközi matematikai verseny (Hanoi)
    Egyéni nyertesek: Várkonyi Zsombor (Budapesti Fazekas Gimnázium) – aranyérem
    Győrffy Johanna (Budapesti Fazekas), Tóth-Rohonyi Iván (Budapesti Fazekas) – ezüstérem
    Vámosi Boglár Tünde, Lengyel Ádám (Fazekas Gimnázium, Debrecen), Velich Nóra Zoé (Budapesti Fazekas), Lovas Márton, Székely Milán (Veres Péter Gimnázium, Békásmegyer), Osztényi József (Kecskeméti Katona József Gimnázium), Szabó Ágoston (Budapesti Fazekas)
    A csapatversenyeken korosztályonként a fiatalabb csapat bronz-, az idősebb ezüstérmes lett.
     
  • Nemzetközi Földrajzi Olimpia (Hongkong)
    Kaszap Kinga (ELTE Radnóti Miklós Gimnázium), Mészáros Márton (Türr István Gimnázium, Pápa) – ezüstérem
    Sarkadi Nagy Lili, a budapesti Eötvös József Gimnázium, valamint Kiszely Anna, az ELTE Radnóti Miklós Gimnázium tanulója pedig csak kevéssel maradt le a bronzérmes helyezésről.

 

Borítófotó: Kőkemény kihívás. A nemzetközi matematikai olimpián 103 országból több mint 600 diák vett részt

Lépéselőnyben a kvótacsatában

Európa-bajnokság

Olimpiai kvótát érő hetedik helyen végzett a Bathban rendezett öttusa-Európa-bajnokságon Demeter Bence. A 29 éves székesfehérvári sportoló a 200 méteres úszást követően még csak a középmezőnyben állt, de a vívás kiválóan alakult számára, mivel 22 győzelme mellé csak 13 vereség társult, ráadásul a bónuszvívásban további három sikerével újabb három pontot szerzett, így összetettben feljött az ötödik helyre. Lovaglásban ugyan visszacsúszott a hetedikre (négy akadályt vert le és időtúllépése is volt), de ezt a pozíciót már meg tudta tartani a négy lövészettel tarkított 3200 méteres futás során, és végül a nyolc megszerezhető olimpiai kvóta közül egy az ő neve mellé került. 

 

Érezte még a sérülését

A csapatban világ- és Európa-bajnok, egyéniben 2012-ben Eb-harmadik Demeter Bencének egyáltalán nem indult biztatóan az idei esztendő: a tavaly novemberi műtétje után március közepén újra kés alá kellett feküdnie, mert komplikációk merültek fel a bal bokájával kapcsolatban. „Kicsit megviselt a verseny, vívás közben, amikor leültem, akkor éreztem még fájdalmat a lábamban. A végére még rosszabb állapotba került a lábam, de úgy gondolom, hogy ez nem befolyásolta a teljesítményemet – emlékezett vissza a kontinensviadalra a 29 éves sportoló a Figyelőnek adott interjújában. – A körülményekhez képest örülök, hogy összejött a kvóta. Szerettem volna egyéniben dobogóra állni, de ez sajnos nem sikerült, viszont úgy érzem, hogy így is egy elfogadható eredményt értem el.”

 

Jön a budapesti VB

Néhány nap pihenő után újra az edzéseké lesz a fő szerep, ugyanis szeptember 3–9. között Budapest ad otthon az öttusa-világbajnokságnak. Ez az olimpiai kvalifikáció szempontjából fontos megmérettetés, csakúgy, mint a jövő évi, hazai rendezésű világkupa, valamint a kínai világbajnokság. „Nem sok idő maradt a regenerálódásra, mert három hét múlva itt a világbajnokság, amelyet Magyarország rendez. Most még fáradt vagyok, de ez majd elmúlik. Érzek magamban erőt az elkövetkezendő időszakra” – tekintett a jövőbe az Alba Volán sportolója. 

A tokiói olimpiára Magyarországról nemenként két versenyző utazhat, az elmúlt évek tapasztalatai viszont azt mutatják, hogy ennél mindig többen szereztek kvótát, így a kvalifikációs versenyeket követően a szövetség dönt az utazók kilétéről. Demeter Bence Londonba is szerzett utazási jogot, de akkor ő maradt itthon, Rióban viszont már számítottak rá, és 17. lett. Most egy pici lépéselőnyben van társaival szemben, mert Regős Gergely a 26., Marosi Ádám a 28., Kasza Róbert pedig a 29. helyen végzett az angliai Eb-n.

 

Harc a két kvótáért

„Mindenképpen előnyben vagyok így, hogy sikerült már most megszerezni a kvótát, de mivel csak két magyar versenyző utazhat jövőre az olimpiára, semmiképp sem dőlhetek hátra. Két rutinosabb és egy fiatalabb öttusázóval küzdünk a kvótáért. Úgy érzem, jó úton haladok, és ugyanazzal a szemlélettel folytatom a versenyzést, ahogy eddig. Az a célom, hogy kijussak Tokióba, és onnan egy nagyon szép eredménnyel térjek haza.”

Az angliai Európa-bajnokságot a hölgyeknél Alekszejev Tamara kézközépcsonttörés miatt kénytelen volt kihagyni, Földházi Zsófiának pedig úgy tűnik, nem sikerült százszázalékos állapotba kerülnie májusi lábműtétje után, és már a döntőbe sem jutott be, így a világbajnoki ezüstérmes öttusázó szereplése kérdésessé vált a budapesti vb-n. Jó hír, hogy Kovács Sarolta a 13. helyen ért célba, ám a torlódások miatt övé lett az utolsó olimpiai kvóta.

A Málits István, Bereczki Roland és a Barta Luca, Réti Kamilla összetételű váltó egyaránt bronzérmet nyert, míg csapatban a férfiak az ötödik helyen fejezték be a küzdelmeket.

 

Borítófotó: Demeter Bence. A riói versenyen, 2016-ban 

Ezeréves hitünk szentélyei

AUGUSZTUS 20.

A Szent Ferenc sebei templom toronysisakja, amely bántotta a parlamenti dolgozószobájából kipillantó Rákosi elvtárs szemét, végre megújulhat, csakúgy, akár a 350 esztendősnél öregebb Szent Anna-templom tetőszerkezete.

 

NEHOGY BÁNTSA SZTÁLIN ELVTÁRS SZEMÉT

A legenda úgy tartja, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 1952-ben magához rendelte a Múzeumok Országos Központja elnökét.

„Elképzelhető, hogy egy nap Sztálin elvtárs ellátogat Budapestre. És mit lát majd a budai oldalon, ha belép ebbe a szobába? Templomtornyokat egymás mellett” – így Rákosi Mátyás, aki kijelentette: a Szent Anna- és az Erzsébet-rend apácáinak a templomát le kell bontani.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a történetet több plébániával kapcsolatban emlegetik. Jánosa Domokos, a Szent Anna-templom plébánosa, a Szent Ferenc sebei templom igazgatója szerint meglehet, mindez „vándor” legenda, az eredetét reménytelen kideríteni.

 

DZSÁMIBÓL TEMPLOM

A Szent Ferenc sebei templom helyét a török megszálláskor Tojgun pasa dzsámija, fürdője és iszlám iskolája foglalta el. Buda 1686-os felszabadulását követően a területet I. Lipót a ferences rendnek adományozta. Közel három évtizedre rá megkezdték a templomépítést, s 1757-ben felavatták a ferences művész testvérek alkotásaitól gazdag belső kialakítású épületet. Ismét majd harminc esztendő telt el, amikor II. József a felvilágosodás szellemében megszüntette a szerzetesrendek zömét, amelyeknek mindössze 44 százaléka maradhatott meg. A kalapos király kiköltöztette a barátokat, s a helyükre a Szent Erzsébet női betegápoló rend apácáit hozatta Bécsből. 1950-ben a kommunisták feloszlatták a szerzetesrendeket. A párt- és állami vezetők a Szent Ferenc sebei templomnak és kolostornak hasonló sorsot szántak, amikor a metró- és a HÉV-végállomás építkezéseire hivatkozva az épületegyüttes lerombolását tervezték. 1953-ban meghalt Sztálin, Rákosi helyét Nagy Imre foglalta el, aki találkozott a Magyar Katolikus Püspöki Karral, s a templom megmenekült. Igaz, 1954-ben életveszélyessé nyilvánították és bezárták, a homlokzatát pedig felállványozták. Még mindig tartva a bontástól az egyház saját költségén elvégezte a nélkülözhetetlen tatarozást. Újabb közel három évtizedet kellett várni, amíg 1980-ban nekifogtak az épület műemléki helyreállításának, amelyet 1985-ben fejeztek be.

 

HARC A DUNÁVAL

A Felsővízivárosi Szent Anna-plébánia helyén már 1253-ban a vári Nagyboldogasszony-templom filiája működött. Az önálló plébániát 1390-ben alapították, amelyet 1540-ben elpusztítottak a törökök. Egy esztendővel Buda visszafoglalását követően Maktúl Musztafa átalakított dzsámiját használták szentmisére a jezsuiták, akik rendjük feloszlatásáig, 1773-ig irányíthatták a plébániát. Az évtizedekig húzódó építkezés végeztével, 1805-ben szentelték fel a templomot. Harminchárom esztendővel rá megkezdődött az épület és a szomszédos Duna végeláthatatlan küzdelme. Első ízben 1838-ban tört be a megáradt folyó, az akkor keletkezett károkat anyagi fedezet híján a következő, 1876-os áradásig nem sikerült helyreállítani. A II. világháború pusztításai utáni vízbetörések miatt az 1970-es, 80-as években a kriptában és a pincefronton 180 cm magasan állt a víz.

 

MEGKEZDŐDÖTT A TETŐSZERKEZET RENOVÁLÁSA

„Több mint negyven javítás nyomait lehet megkülönböztetni, azonban teljes felújítás több mint három és fél évszázad alatt nem történt” – árulta el Jánosa Domokos, aki a födémcsere kapcsán hozzáfűzte: a tetőgerendázat mostanra oly mértékben elkorhadt, hogy nem lehetett tovább halogatni a cseréjét.

Isteni kegyelem oltalma vigyázhatja a templomot, amely túlélte a két világégést, az 56-os forradalmat vagy éppen Rákosi Mátyás bontási szándékát. Pedig – tudtuk meg a plébánostól – a második világháború idején komoly károk keletkeztek az épületben, a tornyokat tartó vasgerendák meghajlottak a bombatalálatoktól.

„A tető évek óta beázott, veszélyeztetve Molnár C. Pál freskóját” – így az atya.

A rekonstrukciónak köszönhetően a jövőben a cserepek alatt lélegző fólia óvja a templombelsőt.

 

NEMZETI ÜNNEP ÉS KERESZTÉNYSÉG

Augusztus 20. politikai kurzusoktól függően volt az új kenyér, az alkotmány, Szent István vagy Magyarország születésnapjának ünnepe.

„Ellenzéki érzésű emberek különböző fórumokon elkezdték Szent Istvánt egyre rosszabb színben feltüntetni, mint aki a magyarok ellenében, a németek támogatásával, véres kézzel terjesztette a kereszténységet – mesélte Domokos atya. – Ezzel szemben Magyarországon nem volt ismeretlen annak előtte sem a kereszténység, hiszen a görögkeleti formát hozták magukkal őseink, Szent István pedig a nyugati típusút vette fel, tehát senkit sem kellett megölni.”

Noha a keresztény hívek száma a legnagyobb a világon, azonban sajnos folyamatos a csökkenés. Ellenben az örömteli, hogy három kontinensen arányos a megoszlásuk: 26 százalékuk Európában, 24-24 pedig Dél-Amerikában, illetve Dél-Afrikában él. A vallás szülőhelyén, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, fájdalom, mindössze egy százalék maradt.

„Valahol hallottam, amint egy betelefonáló panaszkodott, hogy neki sok minden nem tetszik a keresztény vallásban. Ha megkérdeznénk tőle, mit ismer a katolikus egyházból, talán még azt sem tudná, hogyan kell viselkedni a templomban. Pedig ami jó történik ebben az országban, abból komoly rész a katolikus egyháznak köszönhető” – hangsúlyozta Jánosa Domokos atya, majd sorolta: a szegényekkel való foglalkozás vagy az oktatás óvodától egyetemig. Hozzátette: természetesen a többi keresztény felekezettel együtt.

„Lehet akármilyen jót tenni, az nem elég jó” – fogalmazott keserűen az atya, aztán rögtön megjegyezte: félelemre nincs ok az egyházzal kapcsolatban, „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta” (Mt 16:18).

„Mindig abban bízom, hogy az egyházi iskolákból kikerülő fiatalok felnőve rádöbbennek arra, mit köszönhetnek a nevelésüknek, amely megerősíti Magyarországon a kereszténységet” – adott hangot reményének a plébános.

 

Borítófotó: mindkét templom megújul 2020-ra. A török kiűzése óta szolgálják a hitet

Erdély szecessziós gyöngyszeme

KULTÚRPALOTA

Marosvásárhely főterének legismertebb épülete korokkal és rendszerekkel dacolva, jelentősebb identitásromboló módosítások nélkül lépett át a harmadik évezredbe. A székely főváros több mint száz évvel ezelőtt regnáló legendás polgármestere, Bernády György nagy ívű fejlesztési tervei nem egy nagy előadóteremmel rendelkező, szokványos közművelődési házat vizionáltak, hanem eleve intézményekkel – könyvtár, képtár, zeneiskola – feltöltött kulturális központot. Ellentétben például az aradi kultúrpalotával, amely építészeti szempontból ugyancsak jelentős, megrendelője azonban nem mert a kor átlagánál nagyobbat álmodni. Pedig a XX. század elejének a fellendülése minden korábbinál merészebb álmokat engedélyezett, és Bernády élt is a lehetőséggel. Azt mondta a tervezőknek és a kivitelezőknek, hogy olyat csináljanak, amilyen még nem volt, a pénz nem számít. Mi tagadás, még abban az időben is ritkának számított az olyan mecénás, aki hasonló kísérletezéseket engedélyezett.

A végeredmény arról árulkodik, hogy a városvezető megtalálta a megfelelő szakembereket, és jelentős mértékben rájuk bízta magát. Hogy bizonyos dolgokban azért mégsem engedett, arra az épület harmadik emelete a bizonyíték. A Bernády által felkért budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső által 1908 augusztusa és októbere között készített első tervváltozatok ugyanis kétemeletes épületet körvonalaztak, földszintjére üzlethelyiségeket, illetve kávéházat képzeltek el. A beépítési helyszín bővülésével az intézményeknek szánt belterek határozottabb különválasztására is lehetőség nyílt: a középső traktusban a hangversenyterem és az ahhoz kapcsolódó reprezentatív helyiségek kaptak helyet, az első emeleten a tükörterem és a kisterem. A zeneiskolát a Széchenyi tér felőli szárnyban helyezték el, az elkülönülő épületrészként kialakított könyvtár tömbje pedig lépcsőházzal csatlakozott a főépülethez, amelynek a második emeletét múzeumnak szánták.

A kétszintes épület véglegesnek szánt tervei 1910-re készültek el, az építkezés 1911 tavaszán kezdődött. Az amerikai földgázkitermelés tanulmányozására New Yorkba utazó Bernády azonban június 14-én levelet írt a hajóról, amelyben utasította a polgármester-helyettest, hogy még egy emeletet terveztessen a Kultúrpalotára, meglátása szerint ugyanis a zeneiskola már a beköltözésekor sem fog elférni az épületben. Komor és Jakab egy ideig ellenállt a változtatásnak, egyrészt mert az építkezés már elindult, a módosítás pedig statikai problémákat vetett fel, de leginkább azért, mert méreteivel és homlokzatainak arányával a közművelődési ház addig összhangban állt a szomszédos városházával. Több levélváltás után mégis teljesült a polgármester akarata, és mire elkezdték volna a második szint falazását, elkészült az immár harmadik emeletet is tartalmazó újabb terv.


A Kultúrpalota híres tükörterme. A színes üvegablakok Róth Miksa tehetségét dicsérik

PINCEFOGSÁG ÉS UNIÓS CSATLAKOZÁS

Az épület ikonográfiai programján, a külső-belső díszítésen elsősorban a gödöllői művésztelep tagjai – Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Sidló Ferenc és mások – dolgoztak. Bernádynak fontos célkitűzése volt, hogy a közművelődési ház a magyar képző- és iparművészet kincsesháza legyen – ahogyan azt avatóbeszédében is megfogalmazta.

Soós Zoltán, a Kultúrpalotát is szervezeti egységbe foglaló Maros Megyei Múzeum igazgatója a megvalósítás legizgalmasabb részének azt tartja, hogy a Kultúrpalota építése során Erdélybe kerülő építészek, művészek óhatatlanul szembesültek az ottani kulturális örökséggel, népi építészettel, és a hatása alá kerültek. Toroczkai Wigand Ede belsőépítész például itt vette fel az előnevét, és az első világháború végéig Marosvásárhelyen élt. De Körösfői-Kriesch Aladár is rendszeres Erdély-járóvá vált az 1800-as évek végétől, ide is nősült. „Örömmel lettek magyarok, átadták magukat ennek a kultúrának. Ezzel magyarázható a Kultúrpalota festészeti motívumaiban, a berendezési tárgyakban észlelhető jelentős kalotaszegi hatás, s így lett erőteljes az erdélyi örökséggel és modern építészeti megoldásokkal ötvözött magyar identitás. A rhodesiai, anatóliai, carrarai fehér márványt használó, újító jellegű, a modernista, expresszionista, raffaelita iskola hatását is magán viselő színvonalas végeredmény a mai látogatót is megdöbbenti” – fogalmaz Soós. Az intézményvezető amúgy a nyolcvanas évektől koptatja az épület lépcsőit. Kezdetben diákként járta őket, majd különböző rendezvények önkénteseként, szervezőjeként. Azt mondja, mindig nagy tisztelet övezte az épületet, a vásárhelyiek nemzetiségtől, politikai beállítottságtól függetlenül büszkék voltak rá. Talán ezért is úszta meg az ideológiai jellegű „felújításokat”. 

Amikor múzeumvezetőként Soós Zoltán 2010-ben átvette a Kultúrpalota kezelését, mindössze néhány apróság viselte a korábbi „restaurálások” nyomát. A hajdani magyar szimbólumokat persze a kommunista rendszer eltüntette. A nagyterem bejárata feletti, Ferenc Józsefet ábrázoló koronázási dombormű például közel nyolcvanévnyi „pincefogság” után került vissza 2008-ban a helyére. Ez utóbbi aktust Románia EU-csatlakozásának az eufóriája is elősegítette. A homlokzaton lévő magyaros díszítések annyira magasan voltak, hogy nem nagyon tudtak hozzájuk férni. Pedig a külső homlokzatot Körösfői-Kriesch Aladár Hódolat Hungáriának című mozaikja díszíti, amelynek a közepén Hungária allegorikus nőalakja ül a trónon, fején a magyar korona, kezében kard. De Mátyás és Marosvásárhely történelmi címere is jól átvészelte a kritikus időket.

A tető egy részét – a főtér felőli homlokzatot – a Zsolnay-gyár által készített kék, vörös és fehér cserepek fedik. Arra már kezdetben sem volt elegendő pénz, hogy a teljes tetőzetre Zsolnay cserép kerüljön, a tető nyolcvan százaléka bádoggal fedett. A közel 4000 négyzetméteres felület felújítása 2020-ra fejeződik be, azt követően elvileg harminc-negyven évig nem lesz gond vele.

 

TÉRÁLOM

Bár egy alig több mint százesztendős építmény nem számít nagyon réginek – pláne, hogy ez volt az első vasbeton szerkezetű épület, és épületgépészet tekintetében is nagyon modernnek számított –, az idő azért sok mindent kikezdett. A Kultúrpalota a hatvanas évektől kezdődően három nagy felújításon esett át. Ezek elsősorban épületgépészeti beavatkozások voltak, valamint újrafestések, hiszen az idő patináján túl a dohányzás is gyorsan besötétítette a falakat. Soós szerint ügyes kezű, jó szándékú mesteremberek dolgoztak a renováláson, de mivel nem értettek a szakszerű restauráláshoz, helyenként – elsősorban a tükörteremben – sablonnal ráfestve újították fel a falfestményeket. Ezek helyreállítása jelenleg is zajlik. Az egyetlen visszafordíthatatlan módosításnak a nyolcszáz fős hangversenyterem régi, kényelmetlen tonettszékeinek a kicserélése számít, de már a jelenlegi ülésgarnitúra is megérett a cserére.

A mostani, 1,7 millió eurós uniós felújítási program a homlokzat, a nagyterem, a tükörterem és az orgona javítását foglalja magában. Az utóbbi Románia harmadik legnagyobb ilyen hangszere, akárcsak a hajdani monarchiáé. A 4650 sípos Rieger-orgona jelentősen emeli majd a Kultúrpalota zenei kínálatának értékét. Az intézmény amúgy ma is a helyi filharmónia otthona. A nagy igénybevétel is hozzájárult az épület erodálódásához; a hangversenyzongora koncert utáni felhurcolása megfelelő lift hiányában például fájdalmas sérüléseket okozott a lépcsőkben, a falfelületeken. A színház is sokáig itt lakott, kényszerből, mert bár készen álltak a teátrumnak ugyancsak a Komor–Jakab-iroda által elkészített tervei, az első világháború miatt végleg elakadt a projekt. A színház épülete által teljesedett volna ki a megálmodott, Európában egyedülálló szecessziós tér.

 

NEM CSAK MÚZEUM

Soós Zoltán nem menekül általánosságokba, amikor a kedvencei felől érdeklődöm. Azt mondja, mindenekelőtt az előcsarnokot, valamint a tükörterem szecessziós üvegablakait mutatja meg, ha személyes látogatói érkeznek. A terem falait 12 ólomüveg-kompozíció borítja, amelyeket Toroczkai Wigand Ede és Nagy Sándor az 1914-es San Franciscó-i világkiállításra tervezett – és Róth Miksa üvegművész kivitelezett –, azonban közbeszólt a történelem: kitört az első világháború. A palota legkisebb terme valóságos gyöngyszem, a világ leglátványosabb öt hasonló terme közé sorolják.

A nemcsak múzeum, hanem a filharmóniának és a könyvtárnak is otthont adó intézmény Marosvásárhely kiemelkedő rendezvényhelyszíne is. Évi 120-130 esemény zajlik itt, gyakorlatilag minden harmadik nap történik valami, leginkább kulturális rendezvények, de ballagások is. A város kulturális életének a szíve, nélküle nem lehetne létezni. Ezt az evidenciát az is bizonyítja, hogy amióta az orgonarestaurálás miatt bezártak, legtöbben inkább az októberi újranyitásra halasztják tervezett eseményeiket. Zene, film, fesztivál, könyvhét állandó partnere. 2017-ben a Románia ókori arany- és ezüstkincseiből nyílt kiállítás vonzotta a legtöbb látogatót, öt hét alatt közel 15 ezren fordultak meg a tükörteremben, míg a híres román festő, Nicolae Tonitza műveiből nyílt tárlat négy hónap alatt majdnem 30 ezres látogatottságnak örvendett. A közeli Nagyszeben 300 ezren stabilizálódott látogatottságától – a szász identitású város elsősorban a 2007-es Európa kulturális fővárosa státusának a haszonélvezője – ez ugyan messze elmarad, de megfelelő marketinggel és idegenforgalmi stratégiával megvalósíthatónak tartják az évi százezres érdeklődést.

Addig is sokat remélnek az erdélyi festészet a két világháború között témájú októberi kiállítástól, az igazi nagy durranásnak azonban a jövő tavasszal Nápolyból érkező Pompeji-kiállítás ígérkezik. Az időleges látványosságokon túl pedig folyamatosan kínálja magát Marosvásárhely azzal a több mint hatvan polgári házzal, amely a szecesszió valamelyik válfajának a jegyeit hordozza magán. Egy olyan kor lenyomataként, amely a kisipar, a kézművesek kínálatában is fontos szerepet játszott, hiszen Vásárhelyen még a harmincas években is készítettek szecessziós bútorokat. A többit bízzuk a képzeletünkre.

 

Borítófotó: A Jakab Dezső és Komor Marcell tervezte egykori városháza (ma Megyei Tanács épülete) és a Kultúrpalota. A magyar szecesszió gyöngyszemei

Pont az orgona - ajánló

A Filharmónia Magyarország szervezésében augusztusban ismét országjáró körútra indult a hangszerek királynője, ugyanis OrgonaPont néven az idén 31 koncertet szerveznek. A hónap végéig 23 városban duettezik az orgona: rézfúvósokkal, vonósokkal és a legváratlanabb hangszerpárosításokkal. A hangversenyeken a barokk, a klasszikus, a romantikus nagymesterek, illetve kortárs szerzők mély spirituális élményt nyújtó vagy éppen virtuóz egyházi és világi darabjai mellett különféle komolyabb, valamint játékosabb feldolgozások, orgona- és kamaraátiratok, derűs karakterdarabok, népszerű dallamok, könnyűzenébe hajló szórakoztató művek, izgalmas dzsessz-szerzemények és -feldolgozások szerepelnek. Kovács Róbert, Somogyi-Tóth Dániel, Szamosi Szabolcs, Kovács Szilárd és Mészáros Zsolt Máté orgonaművészekkel a Szent Efrém Férfikar, Horgas Eszter fuvolaművész, Sebestyén Márta, Palya Bea, illetve a Határon Túli Magyar Zenészek Szimfonikus Zenekara lép fel.

 

Tisztaság, tömörség, transzcendencia

Nagy István méltatlanul tartozik ismeretlen festőink közé. Hogy miért? Kevés gyűjteményes tárlatot rendeztek alkotásaiból. Ezért is örömteli, hogy a Kieselbach Galéria augusztus 8. és szeptember 13. között – mint ígéri – minden idők legjelentősebb Nagy István-kiállítását tartja meg. Hat teremben több mint 154 műalkotás került a falakra, amelyeket 8 múzeumból és 24 magángyűjteményből válogattak egybe. Tudni kell a mesterről, hogy rendkívül gyorsan alkotta meg zömében pasztell- és szénportréit, tájképeit, így nem kevesebb mint négyezer művét tartják számon. Csíkmindszenten született, s homok-mégyi tanítóként állított ki első ízben. Az iskolai tárlaton fedezte fel az Iparművészeti, illetve a Képzőművészeti Főiskola későbbi rektora, Kelety Gusztáv, ennek köszönhetően Székely Bertalan mellett a budapesti Mintarajziskolában (a Képzőművészeti Főiskola elődje) csiszolhatta tehetségét. Innen Münchenbe, később a párizsi Julian Akadémiára vitt az útja, ahol mások mellett Czóbel Béla, Egry József, Fényes Adolf, Pór Bertalan vagy Réti István is tanult. Sikeréről annyit, hogy kortársai, Kosztolányi Dezső, Lyka Károly – az egyik legjelentősebb magyar művészettörténész – elismeréssel írtak kiállításairól. Mi több, Surányi Miklós, a többször pornográfiával vádolt történelmi regényíró regényt is szentelt alakjának.

Dobozmesék az üvegfalon innen és túl

MMA PASSAUBAN

– Hogyan fogalmazódott meg ez az ötlet, hogy Németországban rendezzenek kiállítást a diktatúra összeomlásának 30. évfordulóján? Milyen háttértámogatásra számíthattak?

Alapfy László kurátor: A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) képzőművészeti tagozatát kérték föl, hogy rendezze meg ezt a kiállítást a határzár megnyitásának harmincadik évfordulója alkalmából. A társkurátori megkeresésnek szívesen tettem eleget, mivel a volt NDK-ban, Lipcsében végeztem a tanulmányaimat, és annak idején kifejezetten tetszett, hogy megnyitják a határt a keletnémetek előtt. Az eseményt müncheni ismerősünknél láttuk tévén, az esti hírösszefoglalóban. Váratlan és nagyon meglepő élmény volt.

Stefanovits Péter kurátor: A kiállítás megnyitóján magas szintű protokoll volt: részt vett rajta többek közt Bernd Sibler tudományért és művészetért felelős bajor államminiszter, magyar részről Balog Zoltán miniszterelnöki megbízott, volt miniszter, Tordai-Lejkó Gábor, Magyarország müncheni főkonzulja és dr. Kucsera Tamás, az MMA főtitkára. A kiállítók közül is sokan kiutaztak. Október elején Stuttgartban, decemberben pedig Berlinben lesz látható a vándorkiállítás a helyi Magyar Intézetekben.


Visszaút 2. Lajta Gábor idén készült műalkotása

– Kik az alkotók, s milyen művészi eszközökkel tudják megközelíteni, bemutatni e lassan történelemmé váló korszakot? 

S. P.: Az MMA képzőművészeti tagozatának vezetőjeként személyes ismeretség fűz a kiállítók nagy részéhez. A hatvanas-hetvenes korosztályról van szó, amelyből csak Szabó Menyhért az, aki a harmincasok generációjához tartozik; az ő műve, két nagy méretű, gumiból öntött fej magában hordozza azt a szellemi megnyomorítást, amelyet a diktatúra hozott számunkra. Pedig ő már csak az iskolában tanult minderről. A legidősebb kiállító Csáji Attila festőművész, de érdekes módon ő az egyik legfiatalabb irányzattal, a fényművészettel foglalkozik, a kiállításon speciális lézeres szuperpozícióval készült videójával vett részt. Alapfy László javaslatára vettem bele a kiállításba a plakáttervezőket is, élükön Orosz Istvánnal, akinek legendás műve, a Tovarisi konyec! a kiállítás plakátján is látható, s plakátokkal, illetve reklámfotóval mutatkozik be Árendás József, Bakos István, Barát Ferenc, míg Kulinyi István két festménnyel szerepel.

A. L.: Igyekeztünk olyan grafikusok, fotósok munkáit behozni, akik konkrétan a határnyitással kapcsolatos művekkel szerepelnek, s vannak nonfiguratív alkotások is, amelyek átvitt értelemben kapcsolódnak a témához. Ilyen például Szőcs Miklós TUI alkotása, a Végtelen fa, amelyből az élesebb szegélyekkel a Nyugat rendelkezik, a lágyabb, gömbölyű formájú a Keletet mutatja be. Ez a lágy lekerekítettség jellemzőbb volt ránk, a másik, a keményebb, a kapitalizmusra érvényes világú.

– Lát-e valamilyen cezúrát, törésvonalat az 1989 előtti és utáni magyar művészetben – akár az alkotások tematikáját, akár a művészi életpályák kibontakozását, lehetőségeit tekintve?

S. P.: A kiállított művek jó részét természetesen nem lehetett volna bemutatni 1989 előtt. Idesorolnám Prutkay Péter dobozműveit, a Besúgók emlékművét vagy a Hordozható határ címűt. M. Novák András Határsávja és Lajta Gábor Visszaút I–II. című alkotása jeleníti meg azt a hangulatot, amikor az ember egy nyugati utazásról hazatért: hogyan fogadták a határőrök, hogyan turkáltak az utas holmijában. De hasonló történt a „baráti szocialista országba” való kiutazáskor is. Tegyük hozzá azt is, hogy a politikai tartalmú plakátművészet hazánkban ma már szinte csak a kiállítóterekben lelhető fel…


Határnyitás ‘89. Prutkay Péter munkája a páneurópai piknik korából

A. L.: Érdekes ellentmondás, hogy az államszocialista időszakban sokkal támogatottabb volt a hazai művészet. Az eltelt harminc év alatt helyre kellett volna hozni sok mindent, és akkor az európai vérkeringésbe is beléphettünk volna. Ez viszont nem sikeredett, ugyan a határ kinyílt, de átváltozott egy üvegfallá. Továbbra sem mehetünk, mozoghatunk a világban, legalábbis nem úgy, mint „nyugati” kollégáink, és nem azért, mert nincs útlevelünk, hanem mert nincs elegendő pénzünk. Az alkotók jelenlegi helyzetét ráadásul még ma is érintik a 2009-es válság utóhatásai.

– Mit gondolnak, a tárlatot megtekintő idősebb vagy éppen a fiatalabb nemzedékek mennyiben tudják befogadni a látottakat, s hogyan élhették meg Németországban ugyanezt a harminc esztendőt?

A. L.: Az NDK-ban hihetetlen mennyiségű hívő kommunista volt. Az akkori állapotokra jellemző eset: a főiskolán a tudományos kommunizmus tantárgyat egy volt SS-tiszt, egy vadászpilóta tanította, aki lezuhant a gépével a későbbi NDK területén, és miután elfogták, „megvilágosult”. Az idősebb németeket, a mai keleti országrészben élőket tehát jóval erősebben érintette ez az átalakulás – az ország egyik fele felszabadult, míg a másik elveszítette az addigi pozícióit –, esetleg kaphattak egy jó kis besúgói állást.

S. P.: Amikor már állt a kiállítás, megkértek minket, hogy beszéljünk a művekről egy kisebb múzeumi társaságnak, amely főleg a kiállításon segítő, a látogatókat eligazító fiatal guide-okból állt. Kiderült, hogy kisebb történelemórát kellett volna tartani nekik, mert nem is ismerik a történteket, hiába volt az NDK a ma már egységes Németország része. Ők már nem éltek abban a közegben, felületesen tudnak arról, ami történt, de nem nagyon törik magukat, hogy belemélyedjenek a múlt dolgaiba.

 

Harminc éve szabadon

„Rendkívül jó ötletnek gondoltam. Nekünk, németeknek harminc éve még harcolnunk kellett a szabadságért” – fogalmazott dr. Marion Bornscheuer, a passaui Modern Művészetek Múzeumának igazgatója a Verstrichene Zeit (Elfolyó idő) címmel a Magyar Művészeti Akadémia által rendezett kiállítás megnyitóján. A 23, nemzetközileg is kiemelkedő hazai képzőművész – közöttük olyan nevek, mint Szemadám György festőművész, Farkas Ádám szobrász, Orosz István grafikusművész vagy a kurátorként is közreműködő Stefanovits Péter képzőművész – tekintélyes csapata megjeleníti a diktatúra máig ható emlékét, s tükrözi kortárs magyar alkotók jelenünkre adott válaszait is. A tárlat a 30 éve szabadon emlékévhez kötődik.


Átjáró a múltba. Szurcsik József festményének részlete

 

 

Borítófotó: Ketrec. Bakos István reklámplakátja a hetvenes évek végéről

Látszólag - Drága örökösök

KRITIKA

Biztos azért, mert A mi kis falunk bejött. Bejött a nézettség, bejött a hirdető, bejött a profit. Persze óvatosan duhajkodott a csatorna vezetése: saját fejlesztés helyett licencet vettek, olyat, amely másutt már sikert aratott. Az a vicces, hogy A mi kis falunkat az a ContentLAB & Factory jegyzi, amelyik a horvát Kud puklo da puklót. Ne adják fel, már magyarázom is: ez utóbbi sorozat alapján készült a Drága örökösök. Meglehet, közép-európai faluláz tört ki a térség kereskedelmi televízióin, amelyből a magyar RTL sem óhajtott kimaradni.

Pedig jól tette volna…

Pedig Búss Gábor Olivér pompás író – elegendő csupán az Üvegtigrist felemlegetni.

Pedig a szereposztás pompás: (mások mellett) Lengyel Ferenc, Bede-Fazekas Szabolcs, Hajdu Steve, Kocsis Judit, Martin Márta, Németh Kristóf, Ullmann Mónika, Fenyő Iván.

És mégis azt kell írjam: a sok-sok pénzt nekem adhatta volna a bőkezű producer, én is pompásan el tudom pazarolni csupa értelmetlenségre.

Valamit megidéznek a drága örökösök a szappanopera-játszás honi hőskorából. Akkoriban az ment, hogy ismeretlen színészeket kellett felléptetni, akik mintha papírból olvasták volna fel, úgy alakították a sematikus, vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz karaktereket. Mind a Barátok közt, mind a Jóban Rosszban esetében külföldi szakemberek őrködtek e stílus maradéktalan betartása felett. Mert ők a fejlett Nyugatról jőve már csak jól tudták, mi kell a polgárnak. Majd végre-valahára, miután Hollywoodban fordult a trend, már nem számított cikinek A szériás sztárként sorozatban szerepelni, sőt (!), a magyar teleregényekben, telenovellákban, teleakármikben is megjelentek ismert, elismert művészek. Valljuk be, ez sokat lendített a napi, heti nézhetőségükön. Az íróknak pedig lehetőség adatott hús-vér figurák, valóságos élethelyzetek, mi több, helyzetkomikumok kifundálására.

Hogyan lett mégis öszvérré a Drága örökösök? Mert képességes, ismert, elismert színészek, akik hitelesen, könnyed humorral hoznák a hús-vér embert idéző figurákat, vannak, azonban mégis afféle rajzfilmhős karakterek téblábolnak teljesen életidegen helyzetekben, teljesen hiteltelen szituációkban. Ráadásul komolyan vehető színészvezetés sem történik, amennyiben mindenki játszik maga elé, a saját stílusában, tempójában, akár rossz szájízű haknikon, mindent megtéve a sikerért, a kolléga rovására.

Persze mi van, ha a Drága örökösök nem szappanopera, hanem telehakni? Valami egészen új műfaj. Miként sokatmondó tömörséggel foglalta össze Nevet a Róth című kupléjában Márkus Alfréd és Weiner István: „Nevet a színház, hál’ isten, goodbye!”